A babonák nem valamiféle senkiföldjére tartoznak, amik nem okoznak semmit sem. Istent csak kizárólagosan lehet követni. Vegytisztán. Nem csap le rögtön villám az égből, amikor ilyen – szerintünk csak – butaságokat csinálunk. De ő azt mondja, lesz egy nap, amikor megbünteti a küszöbön átugrálókat. És ő nem szokott a levegőbe beszélni. Sokan hiszik, hogy mivel nem azonnal jön tettük után a büntetés, az el is marad. Isten csak fenyegetőzik. Ezért egyre több rosszat tesznek. Pedig az örök életükkel játszanak.
A bajba jutott ember ha tiszta szívből fordul az Úrhoz akkor számíthat rá. De természetesen vannak az Úrnak is elvárásai. A hála, a további ragaszkodás, a bölcs megfontolt élet, az imádkozás, az Úrnak keresése, ezek azok a dolgok amitől kialakul a kapcsolat kérő és adó között. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem -így szól az Úr- jóra fordítom sorsotokat,…(Jeremiás 29:13) Jeremiás a bajbanlevő , száműzött néphez írta Isten üzenetét. Az üzenetben érezhető a megbocsátás, a kegyelem és az adni vágyás Isten részéről, aki alig várja, hogy jóra fordítsa a gyermekei életét.
A barátság ritka a földön. A barátság a gondolkozás, a szív és a szellem azonosságát jelenti. Életünk iskolája arra szeretne képesíteni minket, hogy eljussunk erre a Jézus Krisztussal való legszorosabb közösségre. Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük, de vajon Őt magát ismerjük-e? Ha egyszer Jézus Krisztus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül. Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére: folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék. A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni, hanem érezni lehet, hogy Jézus Krisztus akadálytalanul élhet benne, hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát. Az ilyen élet erős, nyugodt, szellemi egészség benyomását kelti. Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.
A be nem vallott bűnök bezárnak minket, Istent pedig kizárják. Ha rejtett bűn van a szívünkben, nem tudunk abban bízva imádkozni, hogy Isten válaszolni fog. Ha viszont azt kérjük Istentől, hogy leplezze le bűneinket, Ő megteszi. És amikor felfedi azokat, el kell bánnunk velük, ha azt akarjuk, hogy a kommunikációs vonal nyitott maradjon. Ha Isten emlékeztet minket egy helyzetre, amelyben nem helyesen jártunk el, nem tehetjük meg, hogy egyszerűen csak a szőnyeg alá söpörjük; el kell ismernünk azt, és el kell fogadnunk Isten bocsánatát. Amiket mi „kis dolgoknak” nevezünk, bűnös szokásokká és egy életen át tartó viselkedésmintákká fejlődnek. Amikor tehát feltárja Isten a bűnünket, meg kell bánnunk, és fel kell hagynunk vele. Komolyan kell vennünk Őt – méghozzá rögtön! Ez azt jelenti, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a Vele való kapcsolatunk akadálymentessé váljon. Így imáink meghallgatásra és válaszra találnak.
A béke tízparancsolata:
1. Ha békét akarsz, erősítsd bizalmadat Istenben!
2. Ha békét akarsz, saját meggyőződéseddel ne élj vissza mások megítélésére!
3. Ha békét akarsz, erősítsd a közösséget!
4. Ha békét akarsz a világban, akkor a szeretet módját keresd!
5. Ha békét akarsz, tiszteld az életet mindenek felett!
6. Ha békét akarsz, maradj hűséges kötelességeidhez éa kötelékeidhez, amelyekben élsz!
7. Ha békét akarsz, kérdezd magadtól önkritikusan, kitől kaptad a békét!
8. Ha békét akarsz, ügyelj arra, hogyan beszélsz másokról!
9. Ha békét akarsz, elégedj meg azzal, amid van és ne kívánd, hogy többet birtokolj!
10. Ha békét akarsz, légy nyugtalan a világ békétlensége miatt, mindenek előtt azonban magad miatt és tartsd magad a megbocsátáshoz, mint a béke evangéliumi értelméhez!
A békességben erő van! Ha az ördög nem tud felzaklatni, akkor nincs hatalma feletted. Csak akkor tud az uralma alá hajtani, ha te elveszted az önuralmadat. Az a terve, hogy feldühítsen, hogy elrabolhassa a békességedet, összezavarjon, és rávegyen arra, hogy körbe-körbe futkoss. Ne hagyd! Jakab azt írja: „A felülről való bölcsesség először is… békeszerető…”. Eugene Peterson kifejtő szentírásfordításában, a The Message-ben [Az Üzenet] ez így hangzik: „Az igazi bölcsesség, Isten bölcsessége, szent élettel kezdődik, és az jellemzi, hogy jól kijön másokkal. Gyengéd és belátó, irgalommal és áldásokkal teljes, nem forró az egyik napon és hűvös a következőn, nem kétarcú. Csak akkor tudtok egészséges és erős közösséget kialakítani, amely megáll Isten előtt, és élvezi a következményeket, ha felvállaljátok annak a nehéz munkáját, hogy kijöttök egymással, és egymás iránt tiszteletet és megbecsülést tanúsítotok.” (17-18. vers TM). Jegyezd meg, hogy kemény munkába kerülhet az, hogy másokkal kijöjj! Ha tehát legközelebb valami felhúz, kérdezd meg magadtól: „Mit próbál ezzel elérni az ellenség? Mi lesz a következménye annak, ha megadom magam ezeknek az érzelmeknek?” Ha felidegesíted magad, akkor elveszted az örömödet, és ha elveszted az örömödet, akkor elveszted az erődet, mert „…az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Nehémiás 8:10 Károli). Tehát ma imádkozz, gyakorolj önuralmat, és őrizd meg a békességed!
A békességért tenni kell (Példabeszédek 25,15–22) Találékony fáradozás – így is lehetne nevezni az itt soroltakat. A békességet könnyen meg lehet bolygatni, de jóval nehezebb elsimítani a felborzolt kedélyeket. Lehetetlen minden helyzetre előre biztos receptet mondani, már csak azért is, mert az érintett emberek is mind különbözőek. Az egyikhez a kulcs a türelem és a szelíd szó. Sőt, az előbbieket némileg cáfolva, a türelem és a szelíd szó szinte minden embernél a leginkább sikerrel biztató próbálkozás. De kinek van erre elegendő tartaléka? Használ, ha eszünkbe jut, hogy mindegyik a Lélek gyümölcse. A következő mondatoknál eszünkbe juthat az ismert mondás: „Jóból is megárt a sok”. Törődni az embertársunkkal, odafigyelni rá jó dolog. Egy határon túl azonban már tolakodás, lábatlankodás, erőszakoskodás. Hamis dolgokat úgy is lehet mondani valakiről, hogy nem győződünk meg az elmondottak valóságáról. Aki békét akar teremteni, annak bizony meg kell tanulnia tapintatosan kimutatni saját jó vagy rossz hangulatát. A fülig érő száj sem mindig alkalmas a másik szívének a meglágyítására. Az esetleges megbántottságunkból fakadó érzéseinket egyre inkább tudnunk kell helyettesíteni a bántó személy szükségletének a józan figyelembevételével.
A békességért való könyörgés első lépése a megőrzés kérése. Ebben van benne, hogy biztonságot szeretnénk. Biztonság nélkül nincs béke. A szív akkor van biztonságban, hogyha Krisztusban van elrejtve. A békességért való könyörgés második lépése a bocsánat kérése magunknak és másoknak. Bocsánat nélkül nincs béke, csak a lélek zaklatottsága. Bocsánat nélkül nem tud megnyugodni az elme. Bocsánat nélkül örökké háborog a szív. A békességért való könyörgés harmadik lépése a béke kérése. Más életére békét kérni az tud, aki gyakorlott a saját életének biztonsága és bocsánata keresésében Krisztusnál, s aki tudja, hogy csak nála van béke. Uram, tégy engem békéd eszközévé, Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem, hogy szeressek ott, nem arra, hogy megértsenek, ahol gyűlölet van, hanem hogy én megértsek, hogy megbocsássak ott, nem arra, hogy megvigasztaljanak, ahol megbántanak, hanem hogy én vigasztaljak, hogy összekössek ott, nem arra, hogy szeressenek, ahol széthúzás van, hanem hogy én szeressek! hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz Mert aki így ad, az kapni fog! hogy fényt gyújtsak, Aki elveszíti magát, az talál! ahol sötétség uralkodik, Aki megbocsát, annak megbocsátanak! hogy örömet hozzak oda, Aki meghal, az fölébred az örök életre! ahol gond tanyázik. (Assisi Ferenc)
A belső bizonyosság éppannyira természetfeletti, mint a látomásokon, angyalok által és más módon való vezetés. Nem annyira látványos, de éppannyira természetfeletti. Sokan a látványosat keresik, és közben nem veszik észre a természetfelettit, ami ott van!
A belső érzék, illetve érzékenység mindannyiszor fokozódik, ha az ember gondosan ügyel rá, kíméli és nem zavarja vagy akadályozza működését. Ekkor Isten Lelke is érzékelhetővé és hallhatóvá tudja tenni magát rajta keresztül. Ezt különösen a csendes órák idején teszi vagy éjszaka, amikor a napi lárma elcsitul. Ekkor felélednek, működésbe lépnek belső érzékeink. Rögtön észrevesszük, ha valami zavarólag Isten és a lélek közé kerül. Az engedelmesség és igazság vonalától való legfinomabb elhajlást is észrevesszük. Bárcsak engedelmeskednénk az ilyen belső figyelmeztetéseknek!
„Uram, nem érdekel, mit mond az ördög és a csapata. Nem fogok meghátrálni. Továbbra is a hit szavait szólom, és hitben élek – és bátran teszem ezt! Ezért kérlek, adj erőt!”
A belső szerénység és őszinte alázatosság vonzóvá és szeretetre méltóvá teszik az embert mindenki számára; az elbizakodottság hideggé és taszítóvá tesz. Az alázatosságban mindig van valami meleg és megnyerő. A szív alázatosságával együtt jár a hála és az imádat Isten kegyelméért. Maradjunk alázatosak, nehogy úgy járjunk, mint azok a szőlőmunkások, akiket elsőnek fogadtak fel. Igényeik támadtak, megkárosítottnak érezték magukat a későbben jöttekkel szemben és zúgolódtak, követelőztek. Elsőkből utolsók lettek.
A belülről felfakadó, a “hazai” értékítéletet pedig egyszerűen nem vesszük komolyan, ezért is mondja a Mester: “Egy próféta sem kedves a maga hazájában.” Talán éppen azok a legszebb részek a Bibliában, ahol mélységesen emberi hangon és érzésekkel, őszintén kimondott mondatokkal találkozhatunk – Istenről, emberről, az élet küzdelmeiről.
A „beoltott Ige” önfenntartó. Nem tart igényt elismerésre vagy támogatásra az emberek részéről, hogy az által jóváhagyást nyerjen. Amikor Jézus a vízen járva közeledett a csónakban lévő tanítványaihoz, Péter azt mondta: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád…” (Máté 14:28). Jézus egyetlen szót mondott neki – „Jöjj!” – és Péter elindult. Félt? Te talán nem féltél volna? De a vágyakozása nagyobb volt a félelménél. Ez minden, amire szükséged van az elinduláshoz – az Isten iránti vágy, amely nagyobb, mint a kétségeid és a korlátaid.
A Biblia azt mondja: „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Nincs kibúvó – meg kell dolgoznod érte!
A Biblia azt mondja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás”. Figyeld meg a sorrendet a Szentírásban: először elveted a magot, aztán időt adsz neki, azután arathatod le a termést. A következetes vetés következetes aratást garantál. Minden elvetett magba bele van ütemezve az aratás. Vajon nem éri-e meg most lemondani egy kis luxusról a későbbi biztonság érdekében, valamint azért, hogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy megvalósítsuk Isten céljait, és ezt halljuk tőle: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)
A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Ahelyett, hogy a hibáidra koncentrálnál, és rossz érzések töltenének el, ha magadra gondolsz, ismerd fel Isten jelenlétének, erejének és teljesítőképességének benned rejlő kincsét, és építs rá!
A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!
A Biblia azt mondja, hogy a lusta emberek: a) halogatók. „Még egy kis alvás… összetett kézzel fekvés.” Azt mondják: „Majd holnap megcsinálom” – de a holnap sosem jön el. b) sokba kerülnek. „Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.” Panaszkodnak, mindig könnyebb utakat keresnek, tönkreteszik az üzletet és sok nehézséget okoznak. c) feladják. Kiszállnak, mielőtt a munka be lenne fejezve. „A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg…” (Példabeszédek 12:27) Lelövi a szarvast, de nem nyúzza meg. Befejezetlen tervekkel van tele az élete: félig megépített konyhaszekrény, félig kifestett szoba, félig kitakarított garázs. Ismerősen hangzik? d) a kifogások mesterei. „Ezt mondja a rest: »Oroszlán van odakinn!« vagy »Megölnek az utcán!«” (Példabeszédek 22:13 NIV). Amikor az elfogadható mentségekből kifogynak, egyre nevetségesebbeket találnak ki. „A hideg miatt nem szánt a rest…” (Példabeszédek 20.4 Károli). „Dolgozni menjek ilyen időben? Azt akarod, hogy megbetegedjek?” Vagy ha jó idő van: „Túl szép ahhoz, hogy ilyenkor dolgozzak!” Bármi is a munkád, végezd lelkiismeretesen! Ne engedd, hogy a lustaság elrabolja a sikeredet!
A Biblia azt mondja, hogy sok hang van a világban és közülük egyik sem értelmetlen. Nem arról van szó azonban, hogy hangokra hallgassunk. Légy óvatos, és semmit se kövess anélkül, hogy először meg ne vizsgálnád az Ige világosságában. Ne imádkozz azért, hogy hallj valamit. Ha Isten szól hozzánk, rendben van. Ha nem szól, ott van nekünk az Ő Igéje, és annak a világosságában járhatunk!
A Biblia azt mondja: “mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének.”(Róma 3:23) Figyelj oda erre a szóra: “mindenki”! Megfelelő védelem nélkül mindannyian kudarcot vallunk. Mindaddig míg szembenézünk a velünk született bűnre való hajlamunkkal és elismerjük gyengeségeinket bizonyos területeken, mindig az ellenség célpontjai leszünk. És elbukunk! Összegezve, a bűn késztet minket arra,hogy saját utunkon akarjunk járni Istené helyett.
A Biblia azt mondja: „Öreg korban is sarjat hajtanak” (Zsoltárok 92:15). Vigyázz, a nyugdíjaskor veszélyes lehet az egészségedre! Tartsd éberen az elméd, életben az álmaidat, és mozgásban a testedet! Lehet, hogy idős vagy és gyenge, és már nem annyira fürge, de kell, hogy minden reggel lásd értelmét felkelni az ágyból, különben nem telik bele sok idő, és nem leszel képes rá. Kelj fel, és öltözz fel akkor is, ha nem mész sehová! Ha nem tudsz repülni, szállj be az autóba! Ha nem tudsz autóba ülni, akkor fuss! Ha nem tudsz futni, akkor sétálj! Ha nem tudsz sétálni, akkor állj fel! Ha ágyhoz vagy kötve, akkor ülj fel! Ha nem tudsz felülni, akkor mozgasd a lábujjaidat, de mindenképpen hozd tudomására az ördögnek, hogy még mindig játékban vagy. Isten kegyelme által hozz termést!
A Biblia lerántja a leplet mindenről és megmutatja az ilyen mámorosság sátáni eredetét. A démoni hatalmak egész tömegeket elvakíthatnak és majd isznak Isten haragja mámoros kelyhéből, aki odaadja őket a sátáni befolyásnak, hogy napról napra a tévelygést tartsák igazságnak és a gonosztettet erényként dicsőítsék.
„A Biblia mondja. Én hiszem. És ezzel el van intézve.”
Határozd el, hogy mindig megteszed ezt a két dolgot: (1) elfogadod Isten Igéjét úgy, ahogy mondja, és (2) jársz annak a világosságában, amit az Ige mond. Ne próbálj bizonyos dolgokat kikerülni vagy félremagyarázni. Ne próbálj beleolvasni dolgokat az Igébe, csak azért mert egy bizonyos módon akarsz hinni valamit. Tanulmányozd az Igét — és fogadd el pontosan úgy, ahogy az le van írva.
A Biblia tanítása a boldogságról
Boldogok, akik szegények lelki értelemben
Boldogok, akik sírnak
Boldogok a szelídek
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra
Boldogok az irgalmasok
Boldogok a tiszta szívűek
Boldogok, akik békét teremtenek
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek
A világ boldogsága és boldogtalansága
A Biblia szerint maga Isten is így beszél! A Róma 4:17 ezt mondja: „azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket.” Isten azelőtt szól, hogy a körülmények egyenesbe jönnének. Azért jönnek egyenesbe, mert Ő szól! Neked is működhet ugyanez, ha a szavaidat összhangba hozod az Övével, és hittel szólod azokat. „De mi lesz, ha nem történik meg rögtön, amit mondok?” kérdezed talán. „Mi lesz, ha a körülmények nem változnak meg azonnal?” Amikor Jézus szólt a fügefához a Márk 11:14-szerint, nem ment vissza ellenőrizni, hogy történt-e már valami. Ha egyszer szólt, azt elvégzett dolognak tekintette. Kövesd a példáját. Szóld a hitedet. Kerülj összhangba Isten Igéjével!
A bibliai alapokon gondolkodó hívők ismeretük és bölcsességük kincseiből másoknak is tudnak adni, mivel megtanulták, hogy a maguk részére vegyenek. Milyen nagy szükség van napjainkban a bibliai igazságban szilárdan megalapozott hívő keresztyénekre, akiket nem vakít el és nem ragad magával akármilyen új, feltűnő jelenség, hanem akik meg is vizsgálják azokat és csak azt tartják meg, ami az egész Biblia tanításának megfelel.
A bizonytalanság mindannyiunk számára az egyik legkellemetlenebb érzés. Aggodalom a holnap felől, aggodalom afelől, hogy jól tesszük-e a dolgunkat. Tudjuk, hogy eljön az az idő is, amikor mindannyian ott állunk majd Krisztus Urunk ítélőszéke előtt (2Kor 5,10). Ha erre gondolsz, bizonytalanság foghat el. A bizonytalanság kétféleképpen kerülhető el. Az egyik út, hogy egyszerűen nem veszel tudomást erről a tényről. Ettől természetesen óvlak. A másik – az előbbinél üdvösebb – mód a bizonytalanság elkerülésére, hogy nagyon komolyan veszed Isten beszédét, amely anyanyelveden olvasható és hallgatható, a jelen korszakban ráadásul teljesen szabadon. Ha ismered és cselekszed Isten beszédét, nem kell bizonytalanságban lenned halál utáni életed felől, mert pontosan tudod, mi alapján fogad majd be Isten a mennyei lakhelyre. Isten beszéde természetesen nem mindig simogató, sőt Krisztus így tanít: „Azt a szőlővesszőt, (…) amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen” (Jn 15,2). Más szavakkal: ha az ige megítélően szól hozzád, az nem azt jelenti, hogy Urad lemondott volna rólad. Épp ellenkezőleg. Fogadd meg tanácsát!
A bolond és a bölcs ember között éles határvonal húzódik. Az élet minden területén. A bolond csak a maga szempontjából tekint a világra, önmaga körül forog az élete, nincsenek tanácsadói, vagy, ha vannak is, nem figyel rájuk. Ezzel szemben a bölcs ember tudja, hogy valamit más szemszögből is lehet látni, mint ahogyan ő látja. Döntései előtt mer és tud tanácsot kérni! Vannak mellette olyan emberek, akiknek érdemes adni a szavára. Figyel rájuk és megfontoltan cselekszik. Ezen kívül elsődleges számára, hogy megkérdezze a Csodálatos Tanácsost – az Urat – is (Ézsaiás 9:5). Bölcsek vagy bolondok vagyunk? A döntés a kezünkben, a szívünkben van.
A böjt egy szabadságot jelent, a vágyaink bilincseiből , és a gyümölcse nem csak testi megtisztulás hanem lelki is. A böjt a lelkünk gyógyulásának ideje, amit az Úr tesz benne. Isten elé tárjuk fájdalmainkat, kétségeinket, és az Úr meggyógyít és megvigasztal. Feltárja előttünk hibáinkat, segít felismerni azokat és a szabadítást is megmutatja. Olyanok leszünk mint a viruló olajfa.
A böjt helyesen azt jelenti, hogy tudatosan törekszem eltávolítani az életemből mindent, ami valóban elválaszt Istentől. Aki pedig vele közösségbe kerül, az az élet forrását találja meg. (Győri Tamás József)
A bölcs, a nagy tudású, az értékes ember soha nem vág fel arra, hogy ő az aki. A tudásban előrehaladó embert alázat jellemzi, mert látja nemcsak azt, hogy mennyi mindent tud, hanem azt is, hogy mennyi mindent nem tud még! A bölcs nem fitogtatja tudását, ismereteit, hanem szerény marad. Az már nem a bölcs kategóriába tartozik, ha valaki nagyra van önmagával és képességeivel. Anthony de Mellonak tulajdonítják a következő mondatot: A szentség, a nagysághoz hasonlóan, önmagáról mit sem tud. Az emberi nagyság és értékesség éppen ebben érhető tetten, hogy aki benne van, az nem tud róla. Ismeri helyét az Isten tervében, sem túl-, sem alá nem becsüli önmagát. A bolond azt hiszi, hogy ő valaki. Ezt terjeszti is, de idővel rá kell jöjjön, hogy téved, és az az igazán nagy csalódás. Pál apostol írja: Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. (Galata 6:3) A Példabeszédek könyvének harmadik fejezetében pedig ezt olvassuk: Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! (3:7)Inkább legyünk tartózkodó, mint romlásba tartó emberek!
A bölcsesség az alázatban rejlik. Aki képes elfogadni mindazt, amit a JóIsten a tenyeréről kínál: mindazt, amire szükségünk van, hogy emberhez méltó életet éljünk, s igyekszik mindezt haszonnal forgatni, hogy az élet kiteljesedjék, az a bölcsesség útján jár, s szép lassan bölcsül. A bölcs nemcsak elfogad, de ad is, ha kell akár önfeláldozva is. A bölcs nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, ami úgysem az övé, hiszen jól tudja, hogy mindenét csak “ideiglenes használatra” kapta. A bölcs elvisel, mert azt is tudja, hogy mindent megváltoztatni úgysem képes, a világot “megváltani” úgysem kell, s emberlétének nem is ez a feladata. Ami feladata – s ezt csak jó szívvel, jó lélekkel lehet elvégezni – az a hála. Ahogyan a madarak csicsergésükkel köszönik meg Teremtőjük gondviselését, ugyanúgy a bölcs is “csicsereg”: azaz következetesen hálás és hasznos életet él…
A bölcsesség azokat szereti, akik azt szeretik, és azokat keresi, akik azt keresik. Aki igyekszik bölcs lenni, az máris bölcs, aki pedig szorgalmasan keresi a bölcsességet, már csaknem megtalálta azt. Ami általában érvényes a bölcsességre, az kiváltképpen érvényes a mi Urunk Jézus Krisztusban testet öltött bölcsességre. Őt kell szeretnünk és keresnünk, akkor meg fogjuk tapasztalni szeretetét, és megtaláljuk Őt magát is.
„A bölcsesség kezdete, az Úrnak félelme” – tehát a bölcsesség ott kezdődik, amikor felismerem a valódi állapotomat és meglátom, megtapasztalom Isten hatalmát. Mindennél fontosabb az életben, hogy megismerjük Istent, az Ő törvényét tanuljuk. Így induljunk neki a mai napunknak is, és ne feledjük a bölcsesség: eszköz az élet helyes éléséhez, képesség arra, hogy a jót válasszam.
A bűn elidegenítette az embert Istentől. Széles és félelmetes ez a szakadék, amely elválaszt tőle. Krisztus azonban gondoskodott róla, hogy újra magához kapcsolhasson bennünket. Annyira fogékony az ember természete a Gonosz kísértéseire, hogy senki sem győzheti le magában a bűnt másképpen, csak ha egységre lép Krisztussal. Ezáltal az egység által nyerünk erkölcsi és lelki erőt. Ha Krisztus Lelke él bennünk, akkor az igazságos tettek gyümölcseit fogjuk teremni. Olyan gyümölcsöket, amelyek tisztességet és áldást hoznak ránk, Istenre pedig dicsőséget.”(Bizonyságtételek V. kötet, 229-230. l.)
A bűn mélységei mindnyájunk számára ismerősek. Amikor belülről valami azt súgja: Miért is ne próbálnád meg, ha van rá lehetőséged?! Csak most az egyszer, hiszen körülötted olyan sok ember ugyanezt teszi! Letérhetünk a helyes útról, mert szabadságunk van erre is. Megdöbbentő a felismerés, hogy Isten ezt engedi nekünk. Nem kötöz minket magához, megtehetjük, hogy más utat választunk. Ahogyan a tékozló fiút is elengedte az atyja, úgy mi is egészen messzire eltávolodhatunk tőle. Csakhogy a lavina nem áll meg! Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek (Jn 8,34b). Egy kis csalás, hazugság már vonzza a többi bűnt, és azt érezzük: innen már nincs kiút, ebből többé már nem lehet kiszállni. Oly messzire mennék tőled Istenem, ha nem hívnál szüntelen? – hirdeti egy ifjúsági énekünk. Halljuk meg mi is ezt a hívó szót a legnagyobb mélységekben is! A tékozló fiú is átélte, milyen sanyarú a sorsa távol az atyai háztól, és elindult hazafelé. Atyja örömmel fogadta őt, úgy, ahogy minket is visszavár Jézusunk. Köszönöm Krisztusom, hogy nem veted el a bűnöst, hanem meghaltál érte a kereszten. Add, hogy meghalljam hívó szavad és visszataláljak hozzád. Segíts, hogy meg tudjak maradni a keskeny úton. Ámen.
A bűn olyan, mint a gyomok. Ha szereted a rózsákat, akkor gyűlölöd a gyomokat. Háborút hirdetsz ellenük, és gyökerestől kitéped őket, mielőtt még megnőnének. Miért? Mert ha nem figyelsz oda rájuk, akkor átveszik az uralmat a kerted fölött, és elpusztítanak minden jót, ami ott nő. A mai ige tehát számodra ez: Legyél gyomirtó!
A bűnbánat segít újat kezdeni 2Korinthus 7,8–16 Örökmozgó készüléket a fizika általánosan elfogadott szabályai szerint lehetetlen készíteni. Magunkat se gondoljuk valamiféle lelki örökmozgó be- rendezésnek, amelyet ha egyszer megindítanak, utánpótlás vagy helyreigazítás nélkül képes helyesen tevékenykedni! A legjobb órát is be kell állítani időnként. Előbb-utóbb elfogy erőnk, lelkesedésünk, vagy előfordulhat az is, hogy már régen nem a mennyei célunk mozgat bennünket. Ha magunk nem tudnánk vagy akarnánk korrigálni az ilyen helyzetet, keresztyén testvéreink kötelessége, hogy intsenek bennünket. Az intés egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy valakiről meggondolatlanul vagy nagyon is szándékosan rossz véleményt mondunk. Az intést Krisztusra hangolódásnak, alapos igei mérlegelésnek kell megelőznie. Csak akkor ints valakit, ha az előbbi két lépést becsületesen megtetted! Intéskor nem a magánvélemény, hanem a mennyei Atya véleménye hangozhat.
A bűneik felett síró embereket a Szent Szellem megvigasztalja, Krisztus értük kiontott vérével és a Szellem megtisztító erejével vigasztalja meg őket. Megvigasztaltatnak koruk és társadalmuk bűnei fölött érzett bánatukban is, mert bizonyosságot nyernek, hogy Isten meg fogja dicsőíteni magát, akármennyire is lázad ellene ez a világ. Megvigasztalja őket az a reménység is, hogy nemsokára teljesen megszabadulnak majd természeti emberüktől, és mindörökké az Úr dicsőséges jelenlétében élhetnek.
A bűnnek nem csak szolgái, hanem rabjai is tudunk lenni. Sajnos nem vesszük komolyan Isten szavát, és könnyelműen tesszük a bűnt. A bűn erősebb nálunk, és rabságba hajt. Gondolj az indulataid rabságára, jogaid keresésének rabságára, nyelved rabságára. Nem állod meg, hogy ne mondd a magad igazát. Rabság az érzékenység. Folyton megsértődöm. Foglya vagyok a pénznek, újra és újra belekerülök a rabságába. Rabszolgája vagy a gondolataidnak, amiknek hiába akarsz, nem tudsz határt szabni. Az Igében van egy másik mondat. Rettenetes volna, ha Jézus nem mondta volna ki: “Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Nem kell szolgaságban maradnod. Szabadításra van szükséged, és Isten küldte a Szabadít ót. Aki tudja már a szíve mélyén, hogy nincs más kiút, az fusson Jézushoz, mert Rá van szüksége. Mit jelent Hozzá futni? Péter a hajón volt, amikor Jézus a tengeren járt, és átúszta azt a kétszáz singet, ami közte és Jézus között volt. A gadarénus Jézus lábai elé dobta magát. Mi a távolság közted és Jézus között? Talán csak annyi, hogy őszintén elmondd: Uram, reménytelen vagyok. A büszkeséged, a hiúságod, hogy azért vagyok én valaki, dobd Jézus lábai elé. Annyit jelent, átadok mindent, és Reád bízom magamat. Csak Jézus a Szabadító! Ő az Isten szerelmes Fia, akiben az Atya gyönyörködik! Ő a győztes Bárány, a kereszt győztese, Aki életét adta érted, értem.
A bűnnel idegesség, nyugtalanság, aggodalmaskodás jár együtt, ezek pedig rövidítenek az ember életén. Miképpen a testet-lelket romboló rossz szokások. A túlzott alkoholfogyasztásra, a dohányzásra, a drogokra gondolok elsősorban. Ezeket a legjobb elkerülni, ám ha valakinek nem sikerül, akkor csakis felülről való segítséggel győzhetőek le. Inkább válaszd az Úr szerinti nehezebb, de igaz ösvényt, mint a bűn jóval kecsegtető, ám valójában ártalmas útját!
A bűnnel függ össze a lelkiismeretben jelentkező önvád is. Az ilyen lelkiismeret szörnyű hatalom. Nem lehet olyan könnyen elhallgattatni, újra meg újra jelentkezik. A vádoló, furdaló lelkiimerettel szemben az ember nem könnyen állja meg a helyét; a lelkiismeret nem hagy neki nyugtot. Erősebb, mint a büntetéstől, megszégyenítéstől, vagy magától a haláltól való félelem. Csak az Úr Jézus Krisztus csendesítheti le igazán azzal, hogy megszabadít minket a bűn terhelő érzésétől. – Isten győzelmet ad nekünk, de ez nem azt jelenti, hogy felmentést nyerünk a harcok alól. Sőt ellenkezőleg! De mivel tudjuk, hogy a győzelem a mienk lesz, bátrabban és örömmel tudjuk vállalni a harcot. A győzelmek megtapasztalásából eredo bizonyosság hálássá és örvendezővé tesz.
A bűnre egyetlen megoldás van, több nincs: a bocsánat. Sokszor próbálod elfelejteni bűneidet, jóvátenni, kimagyarázni, magadat igazolni. Egyik sem megoldás. Vajon örömüzenetként hangzik-e most a számodra, hogy van bocsánat?! Az Úrnál mindig van. Nála mindig van egy nyitott ajtód. Emberek becsukhatják, és mondhatják, hogy soha nem bocsátok meg.
A bűntelen megszánja a bűnöst. Nem a bűneinket akarja takargatni, hanem szereti a bűnökkel teli embert is, és meg akarja őt menteni. Testvérem, kérd az Urat, hogy segítsen megszabadulni a bűnök rabságából (irigység, rosszindulat, pletyka, garasoskodás), és adjon szabadságot a jóra (önzetlenség, figyelmesség, empátia, irgalom)! A bűntelen megszánja a bűnöst. Téged is! (Bogdányi Mária)
A címek jó dolgok, de ha történetesen valamilyen titulus vagy a jó bizonyság közül kell választani, válaszd a jó bizonyságot! A fáraónak címe volt, Mózesnek jó bizonysága. Nebukadneccarnak címe volt, Dánielnek jó bizonysága. Jezábelnek címe volt, Illésnek jó bizonysága. Pilátusnak címe volt, Jézusnak pedig jó bizonysága. Könnyű azt gondolni, hogy a Ki Kicsodában leírtak a legfontosabb dolgok, de a szeretetteljes cselekedetek azok, amikre az emberek emlékezni fognak. Ahogy az ének mondja: „egy élted van, mely hamar elszalad, mit Krisztusért tettél, az megmarad!”
A “család” szóval klasszikus értelemben a házaspárt és gyermekeit jelölték, azt a kis közösséget, amelyben egy férfi és egy nő tartós kapcsolatra, kölcsönös szeretetre és az élet továbbadására kötelezték el magukat. A jogszabályok azonban anélkül, hogy a családot meghatároznák, rendelkeznek a családról, és ezzel azt sugallják, hogy felnőttek és gyerekek mindenféle csoportosulása azonos értéket képvisel a társadalomban. Hasonló a helyzet a “házasság” szóval is: akik házasságnak nevezik két ember alkalmi társulását, amelyben az élet továbbadásáról szó sincs, és sokszor nem is lehet, azt akarják elérni, hogy az ilyen kevésbé értékes kapcsolatok részesüljenek ugyanolyan védelemben és támogatásban, mint az életet forrásozó tartós szeretetközösségek. Korunkban az emberek gyakran bocsátkoznak szerelmi kapcsolatokba szilárd kötelék nélkül, nem is gondolva a kapcsolat tartósságára és kizárólagosságára. Eleinte “viszonyról” beszélnek, majd, ha a kapcsolat már bizonyos ideje tart, “partner”-nek nevezik egymást, mintha egy kereskedelmi szerződés részesei lennének. Vannak, akik “barátnőjükkel”, ill. “barátjukkal” élnek együtt, összemosva ezzel a barátság és a házasság fogalmát. A barátok ugyanis egymásnak a legjobbat akarják, a házasságban azonban a felek egymásnak ajándékozzák magukat. A kölcsönös legjobbat akarás még nem kölcsönös és teljes önátadás. A barátság, legyen az bármilyen finom és gazdag, nem ér fel a házassággal, mert a tökéletes önátadásban a másik a felajánlást -fizikailag, pszichikailag és lelkileg – teljesen elfogadja. Tökéletes elfogadásra csak az képes, aki jelentősen “más” mint a felajánló maga; ez pedig azt jelenti, hogy a teljes odaadás nemi különbözőséget és szexuális beteljesedést követel.
A csata a jövődért folyik! Ne hagyd, hogy az ellenség megszerezze a gyermekeidet! Ne engedd, hogy ellopja a lehetőségeidet! Ne engedd, hogy elrabolja a sorsodat! Amikor azok a gyenge akaratúak, gyenge térdűek és gyenge hitűek meglátták az Ígéret Földjén élő óriásokat, vissza akartak menni Egyiptomba. De Káleb nem! Ő azt mondta: „Ne féljetek annak a földnek a népétől, mert megesszük őket” (4Mózes 14:9). Ha megérted, hogy miért folyik a csata az életedben, akkor valóban elkezded megenni mindazt, amivel az ellenség megdob, és ezt mondod: „Ide vele! Ami nem pusztít el, az csak erősebbé tesz!”
A cselekvő szeretet jelenvalósága több, mint a múlt szép emlékei… A jó lelkű emberek szeretik a tisztaságot, a zenét, a szépet, mindazt, ami tükrözi az Isten jóságát. Nemcsak jó dolog, de igazi kiváltság is minden egyes nap – akár borús, akár napfényes reggelre ébredünk, akár telve van szívünk örömmel vagy éppen kísérti aggodalom -, hogy rácsodálkozhatunk az Életre, melynek Isten kegyelméből részesei lehetünk. Az élet “szentsége” mindig az Istent tükrözi vissza, Aki maga a Tisztaság, “s nincs benne benne fény és árnyék váltakozása” sem. Aki tisztul/szentül a JóIsten által, annak jelleme krisztusivá formálódik, s lelke odaátra, az üdvösségre készül fel…
A csodák alapelvei
1. Nincs nehézségi sorrend a csodák között. Egyik sem nehezebb vagy nagyobb, mint a másik. Mind egyformák. A szeretet minden kifejezése maximális.
2. A csodák, mint olyan, nem számítanak. Az egyetlen dolog, ami fontos, az Eredetük, ami jóval túl van az értékelésen.
3. A csodák természetes formában a szeretet kifejezéseként jelennek meg. Az igazi csoda a szeretet, ami megihleti. Ebben a formában minden, ami a szeretetből jön, egy csoda.
4. Minden csoda életet jelent, és Isten az élet adója. Hangja nagyon pontosan irányít téged. Mindent, amit tudnod kell, elmond neked.
5. A csodák szokások, és önkéntesek kell, hogy legyenek. Nem szabad, hogy tudatos kontroll alatt legyenek. A tudatosan kiválasztott csodák félrevezetők lehetnek.
6. A csodák természetesek. Ha nem jelennek meg, valami elromlott.
7. A csodákhoz mindenkinek joga van, de szükséges előbb a megtisztulás.
8. A csodák gyógyítók, mert olyat adnak, ami hiányzik. Azok teszik, akiknek átmenetileg több van, azok számára, akiknek átmenetileg kevesebb.
9.A csoda amolyan csere. Mint a szeretet minden kifejezése, ami mindig csodás a legigazabb szempontból, a csere ellentétes a fizikai törvényekkel. Több szeretet hoz annak is, aki adja, és annak is, aki kapja.
10. A csodák látványosságként való használata arra, hogy hitet kovácsoljon, céljának teljes félreértése.
11. Az ima a csodák közvetítő eszköze. A kommunikáció a Teremtő és a teremtett között. Az imán át szeretet érkezik, és a csodák a szeretetet fejezik ki.
12. A csodák gondolatok. A gondolatok képviselhetik az alacsonyabb, testi tapasztalásokat vagy a tapasztalatok magasabb, spirituális szintjét. Az egyik a fizikai, a másik a lelki tapasztalatokat hozza létre.
13. A csoda kezdet és vég, és mint ilyen változtatják az ideiglenes sorrendjüket. Mindig az újjászületés megerősítései, ami úgy tűnik, visszafelé megy, de valójában előre halad. Visszacsinálják a múltat a jelenben, amivel felszabadítják a jövőt.
14. A csodák bizonyítják az igazat. Meggyőzőek, mert meggyőződésből erednek. Meggyőződés nélkül pusztán varázslatok, melyek értelmetlenek és így az elme pusztító vagy inkább nem kreatív használatát jelentik.
15. Minden napot a csodáknak kellene szentelni. Az idő célja, hogy megtanuld, hogyan használd az időt konstruktívan. Vagyis egy tanító eszköz a cél eléréséhez. Az idő megszűnik, amint nem hasznos többé a tanulás folyamatában.
16. A csodák oktatóeszközök, melyek megmutatják, hogy adni ugyanolyan áldásos, mint kapni. Párhuzamosan növelik az adó erejét, és ellátják erővel a kapót.
17. A csodák túllépik a testet. Hirtelen siklanak át láthatatlanságba, el a testi szinttől. Ezért gyógyítanak.
18. A csoda szolgálat. A maximális szolgálat, melyet másnak nyújthatsz. Egy mód arra, hogy felebarátodat is úgy szeresd, mint tenmagadat. Magad és a másik értékét egyszerre ismered fel.
19. A csodák Istennel eggyé teszik az elméket. Együttműködéstől függnek, mert a Fiú az összessége mindannak, amit az Isten megteremtett. Igy a csodák az örökkévalóság törvényét reprezentálják, nem az időt.
20. A csodák felébresztik a tudatosságot, hogy a lélek, és nem a test az igazság oltára. Ez a felismerés vezet a csodák gyógyító erejéhez.
21. A csodák a megbocsátás természetes jelei. A csodákon keresztül fogadod el Isten megbocsátását, ahogy mások felé nyújtod.
22. A csodákat a félelemmel amiatt a hit miatt kapcsolják, mely szerint a sötétség el tud rejtezni. Azt hiszed, hogy amit fizikai szemed nem lát, az nem létezik. Ez a spirituális érzékelés tagadásához vezet.
23. A csodák újrarendezik az érzékelést, és minden szintet igaz nézőpontba helyeznek. Ez gyógyítás, mert a betegségek a szintek összezavarásából adódnak.
24. A csodák lehetővé teszik, hogy meggyógyítsd a beteget és feltámaszd a halottat, mert a betegséget és a halált te magad csináltad, s így mindkettőt
megszüntetheted. Te magad vagy egy csoda, képes teremteni a Teremtődhöz hasonlóan. Minden más saját rémálmod, nem létezik. Csak a teremtés fénye igazi.
25. A csodák részei a megbocsátás láncának, mely amikor körbeért lesz a vezeklés. A vezeklés minden időben működik, az idő minden dimenziójában.
26. A csodák a félelemtől való megszabadulást jelképezik. A vezeklés visszacsinálást jelent. A félelem visszacsinálása lényeges része a csodák vezeklésértékének.
27. A csoda Isten univerzális áldása rajtam keresztül minden testvéremnek. A megbocsátott előjoga a megbocsátás.
28. A csoda egy módja a félelemtől való megszabadulás elérésének. A felismerés olyan állapotot idéz elő, melyben a félelem már megszűnt. A csodák így az eszközök, a felismerés a vég(cél).
29. A csodák Istent dicsérik rajtad keresztül. Dicsérik azzal, hogy tisztelik teremtését, megerősítve tökéletességét. Gyógyítanak, mert tagadják a testi azonosítást, de igenlik a szellemi azonosítást.
30. Azzal, hogy a csodák elismerik a szellemet, módosítják az érzékelés szintjeit és megfelelő sorrendben mutatják. Ezzel a szellem a középpontba kerül, ahol közvetlen kommunikációra képes.
31. A csodák hálát, nem áhítatot kell, hogy kiváltsanak. Köszönetet kell mondanod Istennek azért, ami vagy. Isten gyermekei szentek és a csodák tisztelik szentségüket, mi elrejtezhet, de soha nem vész el.
32. Minden csodát ösztönzök, mely valóban közvetítés. Közbenjárnak a szentségedért és szentté teszik érzékelésedet. Azzal, hogy a fizikai törvényeken túlra helyeznek, felemelnek az égi rend szférájába. Ebben a rendben tökéletes vagy.
33.A csodák tisztelnek téged, mert szerethető vagy. Eloszlatnak magadról alkotott illúziókat és felismerik a fényt benned. Ezzel jóváteszik a hibáidat azzal, hogy felszabadítanak a rémálmaid alól. Kiszabadítva elmédet az illúziók rabságából helyreállítják épelméjűségedet.
34. A csodák visszaállítják az elmét a maga teljességébe. A hiányt jóvátéve tökéletes védelmet hoznak létre. A szellem ereje nem ad teret az erőszakos behatolásra.
35. A csodák a szeretet kifejezései, de nincsenek mindig megfigyelhető hatásai.
36. A csodák a helyes gondolkodás példái, érzékelésedet az igazsághoz igazítja, ahogy Isten teremtette.
37. A csoda korrekció az általam okozott fals gondolkodásban. Katalizátorként működik, feltöri a hibás észlelést és helyesen újrarendezi. Ez a vezeklés alapelve alá helyez téged, ahol az érzékelés meggyógyul. Amíg ez meg nem történik, az Isteni Rend megismerése lehetetlen.
38. A Szentlélek a csodák mechanizmusa. Felismeri mind Isten teremtését, mind az illúzióidat. Elválasztja az igazat a hamistól azzal a képességével, mellyel egészében, nem szétválasztva érzékel.
39. A csoda szétoszlatja a hibákat, mert a Szentlélek hamisnak vagy nem igazinak azonosítja a hibákat. Ez hasonló ahhoz, amikor fényt érzékelve eltűnik a sötétség.
40. A csoda mindenkit testvérednek és testvéremnek tekint. Ez egy módja Isten univerzális jelének érzékelésére.
41. A teljesség a csodák tartalmának érzékelése. Ezzel javítják, teszik jóvá a hiányérzetet.
42. A csodák egyik nagy hozzájárulása az erejük, amivel kiszabadítanak az izoláltság, nélkülözés és hiány hamis érzéséből.
43. A csodák az elme csodás állapotából születnek vagy a csodára kész állapotból.
44. A csoda a Belső Krisztus tudatosságának egy kifejezése és vezeklésének elfogadása.
45. Egy csoda soha nem vész el. Lehet, hogy több olyan embert is megérint, akikkel még akár nem is találkoztál és olyan szituációkban, melyről nem tudsz, okoz olyan változásokat, amikről nem is álmodott senki.
46. A Szentlélek a legmagasabb kommunikációs közeg. A csodák nem tartalmazzák az ilyenfajta kommunikációt, mert ideiglenes kommunikációs eszközök. Amikor visszatérsz az eredeti kommunikációdhoz Istennel a közvetlen felismerés révén, akkor a csodákra már nincs szükség.
47. A csoda egy tanulási eszköz, ami csökkenti a szükséges időt. Létrehoz egy szokásostól eltérő időintervallumot nem a szokásos idő törvényei szerint. Ebből a szempontból a csoda időtlen.
48. A csoda az egyetlen számodra azonnal elérhető eszköz az idő kontrollálására. Csak a felismerés lép rajta túl, mivel semmi köze az időhöz.
49. A csoda nem különböztet meg fokozatokat a hibás érzékelésben. Ez egy eszköz az érzékelés korrekciójára, hatása független a hiba mértékétől vagy irányától. Ez a csoda igazi válogatásnélkülisége.
50. A csoda összehasonlítja, amit teremtéssel hoztál létre, elfogadja igaznak azt, ami összhangban van és elveti, ami nincs összhangban vagy hamis.
A „dicsőség” szó szerint „nehéz súlyt” jelent. A legsúlyosabb, legnagyobb, legfontosabb dolgot jelenti valakivel kapcsolatban. A teljes értékét jelenti. Tehát Mózes valójában ezt mondta: „Uram, látni akarom a legnagyobb dolgot Veled kapcsolatban. A legfontosabb tulajdonságodat akarom megismerni.” Mit válaszolt neki Isten? A 34. fejezet 6-7. verse választ ad erre: „És az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt.” Gondolkozz csak el ezen! Amikor Mózes arra kérte Istent, hogy mutassa meg a legfontosabb dolgot magáról, Isten a kegyelmét mutatta meg neki. Ez azt jelenti, hogy ha követni, utánozni akarjuk Istent (ahogy az Efézus 5:1 mondja), akkor az a legfontosabb, hogy kegyelmesek legyünk. A viselkedésünket mindenek fölött kegyelemnek, jóságnak, megbocsátásnak és könyörületességnek kell jellemeznie. Legyen a mások iránt való kegyelem a legfontosabb dolog az életedben, és akkor meg fogják látni Isten dicsőségét benned.
A dicsőségbe vezető út az alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás útja. Isten nem kímélheti meg gyermekeit az összetöretéstől. Megfosztja őket minden saját dicsőségüktől, saját erejüktől és bölcsességüktől, igényeiktől és nagyzoló gondolataiktól. Csak ezen az úton tudja őket betölteni isteni teljességével, hogy egykor egész valójuk és lényük dicsőségben ragyogjon. Boldog az az ember, aki bepillantást nyer Isten rejtett útjaiba és nem botránkozik meg, nem panaszkodik a szenvedések és összetörettetések miatt! Tudja, hogy így készíti és sokasítja meg Isten a dicsőséget. Természetünk visszaborzad az ilyen úttól, de minél inkább semmivé leszünk, annál inkább megmutathatja Ő magát. És ez dicsőség.
A feddés, a megrovás kellemetlen dolog, de előkészíti az embert a későbbi elismerésekre. Aki nem szenvedte el a megaláztatás vesszejét, abból soha nem lesz jó vezető. Akik küzdelem nélkül emelkednek magasra, rendszerint elbuknak. Nyilván senki nem áhítja a szomorúság, a kiábrándulás vagy a nehéz munka igáját. Ha azonban az Úr már ifjúságunkban reánk teszi azt, olyan jellemmé fejlődhetünk, amely Istent dicsőíti, és áldás a gyülekezet számára. Jöjj én lelkem, hajtsd meg kemény nyakadat és vedd fel keresztedet! Jót tett ez neked ifjúságodban, most sem fog ártani. Hordozd vidáman az Úr Jézusért!
A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár. Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában. Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos. Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van. Viszont a kétes ügyletek által elért legnagyobb siker is csalóka marad mindig, és aki a sikert elérte, annak állandóan félnie kell, hogy egyszer csak számadást kell adni a dolgairól, és akkor nyeresége kárhoztatni fogja őt.
A fegyelmezésnek az a célja, hogy a gyermekeket önuralomra tanítsuk… Egész bánásmódunkkal azt mutassuk meg a gyermeknek, hogy az engedelmesség okos és helyes dolog. Segítsétek őket abban, hogy felismerjék: minden dolgot törvények szabályoznak, ezért az engedetlenség mindig szerencsétlenséget és fájdalmat okoz végül… A szülők és a tanítók gondolkodjanak arról, hogy miként vezethetik a gyermekeket, illetve azok fejlődését úgy, hogy túlzott felügyeletükkel ne hátráltassák őket. A túl sok irányítás éppolyan káros, mint a túl kevés.
A feladatunk ebben a világban az, hogy Krisztus számára nyerjük meg az embereket. Ne megalkuvásokba menjünk bele, hanem a gonosz ellen küzdjünk. Ne népszerűségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság, elnyomás, világiasság, tévelygés: mindezek ?kiűzendők”. De ezt csak az Úr tudja véghezvinni, éspedig hűséges szolgáin keresztül. Legyen áldott a neve, hogy megígérte, hogy meg is fogja tenni: “elűzi előled ezeket a népeket”. De apránként cselekszi ezt meg, hogy állhatatosságra neveljen bennünket, növelje hitünket, éberségre tanítson és arra, hogy ne legyünk testünk kívánságának a rabjai. Ezért adjunk hálát Istennek minden kis sikerért, és könyörögjünk nagyobbakért. Ne dugjuk vissza “hüvelyébe a kardot”, míg teljesen be nem fejeztük, amit az Úr rajtunk keresztül akar elvégezni. Végy bátorságot, én lelkem! Haladj csak apránként mindig előbbre, és meglátod, a sok kis lépésből milyen nagy egész lesz a végén!
A felébredt reménységet néha súlyos próbák alá veti Jézus, de csak azért, hogy nyilvánvalóvá váljék a hit. A próbatételekben is kitartó reménykedésnek végül megadja Jézus a beteljesedés jutalmát. Bár kánaáni, idegen az asszony, Jézus kész segíteni. „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,34) Adjon az Úr nekünk is ilyen élő hitet, hogy mindenkor benne bízzunk!
A félelem az első számú ellenséged; megfagyasztja a hitedet, és megbénítja a kreativitásodat. A pénzed, az időd, a tehetséged, a szereteted, stb. magvak, amelyeket el kell vetni; tehát vesd el őket valamibe, amiben hiszel, valamibe, ami túl fog élni téged. Mindennek, amit Isten neked adott, meg kell sokszorozódnia. Ha ebben kudarcot vallasz, végül elveszíted. Krisztus példázata ezekkel a kijózanító szavakkal záródik: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!” (Máté 25:28). Észrevetted, hogy azok, akik nagylelkűen töltenek mások életébe, folyamatosan utántöltődnek, míg azok, akik félnek attól, hogy megváljanak valamitől, végül elvesztik, vagy nem tudják élvezni azt? „…Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Kérdezd csak meg akármelyik földművest: az aratás akkor kezdődik, amikor a vetőmagot kihozod a csűrből, és beleveted a földbe. Így Istennek van valamilye, amivel dolgozhat. Ezért a mai ige számodra az, hogy használd azt, amit Isten neked adott!
A félelemben élő ember léptei ritkán érnek a célba. Pedig egy nagy lépés, egy erőnket meghaladó vállalkozás, küldetés megkezdése előtt mindenkinek a szíve megremeg. Isten tűzi ki a célt Mózesnek és a választott népnek, hova menjenek, de segítségét is adja mellé. A mi életutunkon is megtapasztaljuk megnyugtató közelségét, amely kiűzi a félelmet. Nagy bátorításunk az, hogy nem vagyunk egyedül: Isten arca (= személye) velünk van, nem hagy el. Ez a felhőtlen biztonságérzet szüli az örömteli bizonyságtételt: „Velem vándorol utamon Jézus, / gond és félelem el nem ér. / Elvisz, elsegít engem a célhoz, / Ő, a győzelmes hű vezér.” (Eszlényi Ákos)
A felelősségvállalás mely területei a legnehezebbek számodra?
1) Végigcsinálni; vállalni a felelősséget, hogy befejezd, amit elkezdtél? Ha hajlamos vagy arra, hogy feladd, akkor tűzz ki magadnak viszonylag kis célokat, amelyek mégis bizonyos erőfeszítést kívánnak meg. Kezdd olyan területekkel, amelyek komolyan foglalkoztatnak, majd miután már néhány skalp ott lóg az öveden, elkezdhetsz más területekkel is megbirkózni.
2) A kis dolgokkal való törődés? Milyen gyakran feledkezel meg a kis dolgokról – amik mások számára nagy dolgok? Például elfelejted az évfordulókat és a születésnapokat, vagy elfelejted elhozni a ruhát a tisztítóból, kivinni a szemetet, esetleg elfeledkezel a gyerek meccséről? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).
3) Továbblépés – nem várod-e, hogy majd valaki más megteszi helyetted? A legtöbbünknek van olyan nehéz döntése, amit már meg kellett volna hozni, de egyre halogatjuk. A tiéd mi? Miért nem teszel valamit? Írd le az érveket, hogy világosan lásd, miről is van szó. Most pedig írd le a döntéshozatal előnyeit. Ha már a szívedben tudod, hogy mit kellene tenned, kérj Istentől erőt, tedd meg, és tarts ki mellette! Ez a személyes felelősségvállalás!
“A felfelé vezető út lehet rögös és meredek. Jobbra-balra szakadékok tátonghatnak. Útközben számos akadállyal kell megküzdenünk, dolgoznunk kell akkor is, amikor már fáradtan a nyugalom után vágyunk, vagy harcolnunk kell akkor is, amikor az erőnk már elfogyott és bíznunk kell, amikor a reményünk szertefoszlott… Az élet meredek útján mégis, mindenütt fellelhetők az öröm forrásai, amelyek a bölcsesség útján haladó, fáradt vándorokat felüdítik. A szenvedések közepette is vidáman kitartanak, mert Krisztus – akit lelkük szeret – láthatatlanul halad mellettük. Minden egyes felfelé vezető lépésnél határozottabban érzik kezének érintését, minden egyes lépésnél újabb sugarakat vetít ösvényükre a láthatatlan Úr, és dicsénekük mind magasabbra szárnyal. Így haladnak mindig feljebb és feljebb, míg végül dicshimnuszuk egyesül az Isten trónusa köré sereglett angyalok énekével.” (Gondolatok a Hegyibeszédről, Szoros az a kapu c. fejezetből)
A felkenéshez használt olajról négy fontos igazságot olvashatunk a Mózes 4. könyve 30. fejezetében, melyeket észben kell tartanunk, ha felkent életet akarunk élni. 1) Nélküle hiábavaló a szolgálatunk. „Kend fel Áront és fiait is… hogy papjaim legyenek!” (2Mózes 30:30). 2) Gyermekeinknek is meg kell tapasztalniuk. „Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 30:31). 3) Isten nem fogja felkenni testies erőfeszítéseinket és tennivalóinkat. „Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót… ne csináljatok!” (2Mózes 30:32 Károli) 4) Veszélybe kerülünk, ha megpróbáljuk mással helyettesíteni. „Ki kell irtani népe közül azt, aki hasonló kenetet készít” (2Mózes 30:33). Mielőtt reggelente elmész otthonról, borulj térdre, és imádkozz: „Uram, kenj fel engem friss olajjal!”
A felülről való bölcsesség tiszta, óvakodik minden bűntől, sőt utál minden tisztátalanságot. Arra indít, hogy egyedül Isten tetszését keressük. Távol tart magától minden tisztátalan kívánságot, mely tönkreteszi a szív nemességét, gyengédségét. – Ez a bölcsesség békeszerető. Eltávolítja az útból a kölcsönösen zavart okozó dolgokat. Tud bocsánatot kérni, ha igazságtalan volt. Megbocsát, nem ró fel semmit. Ahol csak teheti, kerüli a vitát és perlekedést; a felindult szíveket lecsendesíti és szelíden biztat. – A szelíd válasz lecsendesíti a haragot (Péld 15, 1), de az önző ember kemény, barátságtalan és szeszélyes. – Az igazi bölcsesség tanulékony. Nem ragaszkodik mereven, önfejűen a saját véleményéhez. Készségesen és hálásan elfogadja, ha hibáira figyelmeztetik (Zsolt 141, 5). Engedi magát meggyőzni, mint Jézus engedett a kánaáni asszony érvelésének. Nem érzi magát hibátlannak, tévedhetetlennek. Alázatosan elfogadja a helyreigazítást és isteni módon belátó.
A mennyei bölcsesség tele van irgalmassággal és jó gyümölcsökkel. Szabad lett az irgalmatlan fukarságtól és a szívtelen önzéstől, amely nem szeret áldozatot hozni. Az önző ember arca kemény. Sötét redők árnyékozzák be, amikor mások nyomorúsága kopogtat az ajtón. A felülről való bölcsesség ragyogóvá teszi az arcot és a kemény vonásokat megváltoztatja (Préd 8, 1). A bölcs élete gyümölcsöket hoz, amelyeken mások felüdülnek és örök életre jutnak. – A mennyei bölcsesség nem részrehajló, helyesebben – nem hasonlott meg önmagával. Nem személyválogató, nem ismeri az ellenszenvet. Mindent isteni mértékkel mér és enged a felülről való vezetésnek. – Képmutatás nélkül való. A testi okosság keresztül-kasul hamis, valótlan és álarc mögé rejtőzik. A mennyei bölcsesség teljesen tiszta és igaz szavaiban, gondolataiban és magatartásában. Nincsenek hátsó gondolatai és titkos redői. Egyszerű és egyenes. Gyűlöli a kifogásokat, nem űz kétszínű játékot. A külső és a belső fedik egymást.
A fegyverzet második darabja a megigazultság páncélja. Ezt is csak Isten adhatja ajándékba. Imádkozva hozzuk elo ezeket a fegyvereket Istenünk fegyvertárából. Az Ő ajándékait mindig újra kell kapnunk. Nem hasonlítanak földi kincsekhez, amelyek egyszer s mindenkorra megvannak és szépen őrizgetjük oket az ékszerdobozban. Ha egyszer megkaptuk az igazság övét és a megigazultság páncélját, akkor minden nap újra fel kell vennünk őket.
A félelem nagy ellensége életünknek. A rettegés ugyanis nem épít, hanem csak rombol, megkötöz, magányossá tesz. Nem véletlen, hogy Istenünk ölelése éppen ettől a nyugtalanságtól szabadít meg. Nem hagy egyedül, gyermekeivé fogad, társunkká szegődik. Ő akar úrrá lenni a minket körülvevő vagy éppen bennünk tomboló vihar felett. Örök Istenként áll meg előttünk, akire minden bajban számíthatunk, aki igéjével adja ajándékba a félelem nélküli életet. Ő a vigasztalónk, ő a bátorítónk, ő az Istenünk – ne félj, tiéd a kegyelme! (Eszlényi Ákos)
A felemelő lelkiállapot csak a jellem felemelő magatartásából származhat. Ha az általad ismert legmagasabb mérték szerint élsz, Isten folyton mondja majd neked: “Barátom, jöjj még feljebb!” A kísértésben az aranyszabály: “Menj még feljebb!” Amikor magasabbra jutsz, más kísértésekkel és más jellegzetességekkel kell szembenézned. Sátán az emelkedéssel csalogat a kísértésbe; Isten is felfelé hív, de a hatás merőben más. Amikor az ördög visz magasabb helyre, akkor a szentségről való elképzelésedet olyan magasra csigázza fel, hogy azt test és vér el nem viselheti. Szellemi akrobatamutatvány ez, próbálsz egyensúlyban maradni és nem mersz moccanni sem. – De amikor Isten emel fel kegyelméből mennyei magasságokba, ott nem kell hegycsúcsokra kapaszkodnod, hanem nagy fennsíkot találsz, ahol szabadon mozoghatsz. Szellemi életed történetében hasonlítsd össze ezt az elmúlt hetet az elmúlt évnek ugyanezzel a hetével és lásd meg, miként hívott Isten magasabbra. Mindannyiunkat elvitt oda, ahonnan magasabbról látunk. Az Isten adta igazságnak ne legyen olyan pontja, amit nyomban meg ne valósítanál az életedben. Tégy így és maradj meg annak a világosságában! A kegyelemben való növekedést nem az méri le, hogy nem mentél hátrafelé, hanem hogy van-e bepillantásod abba: szellemileg hol tartasz. Hallottad, amint Isten így szólt: “Jöjj még feljebb!” – de nem te magadért, hanem hogy jellemedbe beletekinthess. “Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?” (1Móz 18,17). Istennek el kell rejtenie előlünk, amit tenni szándékozik mindaddig, amíg jellemünkben el nem jutunk arra a helyre, ahol ezt ki tudja jelenteni nekünk.
A fentit a lentiekkel nem lehet összekeverni! Más az a világ ott fenn, s más ez a világ itt lenn -, de mindkettőnek ugyanaz az URa. Sokan mégis összekeverik a fogalmakat és a lehetőségeket, s így állnak elő olyan tragikomikus helyzetek, amikor gyalázatosan emberien gondolkodnak arról, amit csak befogadni lehet, s mennyei paradicsombéli álmokat kergetnek ott, ahol a földi létezés realitásai a mérvadóak. Ég és föld feszültségét teljességgel nem oldja fel semmi. A kettő között megváltoztathatatlan határ van, amit legalább egyszer mindenkinek respektálni kell: ez pedig a halál. A hívő ember reméli, hogy halála után is lesz élete, ezért a halála előtti életét nagyon komolyan veszi! Ezért áron is veszi az alkalmakat, és szívesen ünnepel az Istennel együtt. Az Istennel való együtt ünneplésre azonban készülni kell! Ilyen évezredes készülési alkalom a böjti időszak, melynek küszöbén vagyunk. Ebben a negyven napban a hívő ember próbálja fékezni önmagában az önző gondolatait is, hogy ráhangolódjon a lelkét emelő Isteni Igazságokra, s húsvét ünnepében az Isten pillanatos titkának mindinkább részesévé váljék…
A férfi és a nő házassága Isten gondolata, akarata. Jézus oda vezeti vissza, hogy külön neműnek teremtettünk, és emiatt (sem) jó az embernek egyedül. Isten tehát szükségletekkel indított útra bennünket (ezek közül két alapvető: társas-szociális, szexuális), de nem hagyott magunkra kielégítésük ügyében. Az említett szükségletekre Isten ajándéka a házasság. Isten szerinti keret, akarata szerinti tartalommal. Érzik a Jézust kérdezők, hogy a házasság, amiről beszél nekik, erős, kizárólagos, élethosszig tartó (paráznaság esetét kivéve) elköteleződést kíván mind a férfitől, mind a nőtől. A tanítványok az akkori lelki-szellemi szintjükön túlzónak tartják a férfi ilyen helyzetét az asszonnyal. Ennek fényében nem meglepő, ha a mai emberek egyre kevésbé akarják felvállalni a házasságkötés erős elkötelezettségét. Jézus szavai azonban továbbra is érvényben vannak, még ha egyre szaporodnak is azok, akik nem képesek elfogadni ezt a beszédet. Jézus fel sem tételezi, hogy az itt felsoroltakon kívül lehetne bárkinek elfogadható indoka az Isten által adott házasság útját mellőzni vagy módosítani. Ne próbálkozzunk vele mi se!
A férfiak azt mondják: a nők kiismerhetetlenek. A nők úgy tartják: a férfiak hóbortosak. Isten meg úgy gondolta, hogy az Ő útjai gyakran a legérthetetlenebbek nekünk, embereknek, de Ő tökéletesen átlátja azokat, és ezért szeretne segíteni az eligazodásban. Akit irányítanak, az nem a maga akarata szerint jár, hanem aláveti magát annak, aki vezeti. Olyan jó lenne, ha családjainkban, munkahelyeinken olyanok lennénk, akiket Isten vezethet! Alázatos édesapák, édesanyák, alázatos főnökök, vagy éppen beosztottak. Sok nehézségtől menekülnek meg azok, akik engedik, hogy vezetve legyenek! Mert az érthetetlen, a logikátlan, a hóbortos, a kiismerhetetlen helyzetekben is lehet biztonságban haladni, ha Az vezethet, Aki onnan felülről tisztán átlátja a dolgokat! Engedj Istened vezetésének akkor is, ha nem érted mindig Őt! Hidd el, hogy a legjobbat akarja Neked! (E.M.L.)
A Fiú megbecsülése Máté 21,33–37 Az Úr Jézus Krisztus szájából ez a példázat teljesen egyedi jelentéssel bír. Ő úgy tervezte földre jövetelét, hogy talán elfogadják és tisztelik majd. Az Atya sok reményt fűzött Krisztus szolgálatához. Bízott a tekintélyében, az emberek kijózanodásában, és – amire olyan sokat hivatkoznak az istentelen emberek – a józan észben, a logikus viselkedésben. „A fiamat meg fogják becsülni.” De nem. Az ember nem józan, nem logikus, nem tisztelettudó, egyszerűen gonosz, lázadó és számítgató. Amikor Jézus hallgatói megértették, hogy rájuk céloz, az ő tiszteletlenségüket ostorozza, neki akartak rontani. Nem jutnánk azonban messzire, ha csak az Úr Jézus Krisztus földön jártakor élt emberek fölött törnénk pálcát. Nemcsak a Betlehemben született gyermeket halálra kereső, és a keresztet ácsoló nemzedékről van itt szó, hanem magáról az emberről is. Ma én mit kezdek Jézus személyével? Mit jelent az, hogy tisztelem és becsülöm őt? Ma mi alkotjuk azt a kört, akiket Isten szőlőműveseinek lehet tekinteni. Elégedett lehet velünk Isten? Hűséges és engedelmes szolgákat talál bennünk, vagy hűtleneket? A karácsonyi ünnepkör elmúltával, a díszek, fények, ízek és illatok eltűnésével a csodálatunk és az áhítatunk is elcsomagolásra kerül majd? Ígéreteink és elhatározásaink mennyire válnak valóra? Kiváltság, hogy Isten népe lehetünk. A kiváltságos helyzetünk tudatosodjék bennünk, oly mértékben, hogy egyszerű, de valós megbecsüléssé, tiszteletté váljon!
A Fiú megbecsülése Máté 21,33–37 Miért e naiv meggondolás a példázatbeli gazda részéről? Miért a feltételezés, hogy „hátha változnak”? Ennyire nem ismeri a gonosszá vált szív természetét? A mennyben lakó Isten pontosan ismeri az elbukott, bűnös embert. Ismeri megromlott, bűnös gondolatait, természetét éppúgy, mint azt, milyen lehetne az ember bűn nélkül. Amiért az Atya mégis elküldte a Fiút, az nem más, mint az ő számunkra felfoghatatlan szeretete, amellyel felénk fordult annak ellenére is, hogy mi ellenségeivé lettünk. Az a szeretet, amely egyedül képes véghezvinni azt a csodát, hogy mostantól mégis minden másként legyen. A Fiú által láthatja meg az ember, hogy mindaz, ami eddig volt, amit eddig tett, gonoszság, amelyre nincs elfogadható magyarázat, s amelyért nincs bocsánat, s nincs kegyelem. Hacsak nem a most érkező Fiú ad mégis kegyelmet. Egyedül neki van joga és hatalma erre, mert ő az, aki mindenek ellenére mégis eljött – sőt, pont azért jött, hogy halála árán is, de őbenne életünk lehessen!
A fizikai világ nem tud a szellemitől függetlenül működni. Ami az egyikben történik, az egyértelműen tükrözi, hogy mi történik a másikban. Természetesen a szellemi állapotod óriási hatással van az anyagi helyzetedre. Ezért amikor megragadod az Evangélium üzenetét, és el kezdesz szellemben bővölködni, akkor fizikailag, és anyagilag is bővölködni fogsz. Ne hagyd, hogy bárki eltérítsen téged Isten ígéreteitől a gyarapodást illetően. Nem kell választanod az anyagi és a szellemi bővölködés között. Mindkettő hozzád tartozik. Ragadd meg hittel ezeket. Te Isten újjászületett gyermeke vagy, ezért nyúlj ki bátran és fogadd el azt a gazdagságot, ami megillet téged!
A földi országok helyzetük és erőviszonyaik felsőbbségénél fogva uralkodnak, Krisztus azonban mindennemű kényszert vagy erőszakot száműz az ő országából. Emelje és nemesbítse az emberiséget ez az ország. Isten gyülekezete a szent élet színhelye. Különböző adományokat kapott, és fegyverzete a Szentlélek. Az egyház tagjai abban leljék boldogságukat, hogy mások jólétéért fáradoznak és áldást árasztanak másokra. Csodálatos munka az, amit az Úr végeztetni akar gyülekezetével.?
A földön együtt élnek az Úr emberei, a gonosz és haszontalan bűnös emberek. Egymást támogatják, vagy éppen egymást gyötrik az életük során. Az út végén pedig mikor az Úr elé kell állni az egyiket betakarítja az Úr az ő országába, a másikat pedig elégeti mint a pelyvát. Reménységünk az, hogy Isten mind két embercsoportot szereti, és sok esélyt ad a bűnös embernek is a megváltozásra, megtérésre. Imádkozzunk azért, hogy minden ember időben megértse és meghallja a hívást.
A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk, összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek. Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: ?Sok szerencsét”, hanem azt, hogy ?Áldjon meg téged az Úr”. Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra. Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.
A friss levegőn végzett fizikai munka, amely az egész testet megmozgatja, a legjobb kikapcsolódást nyújtja a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy felkeltsük és növeljük az iránta való érdeklődést.”
A fügefa példázatában a Megváltó fontos útmutatásokat ad a megtérés lényegéről és erőteljes, sőt riasztó intéssel példázza az ítéletes halált. A megtérés nem az ember műve, nem is ember parancsára történik. Maga Isten munkálja. A fügefa egy szőlőbe, tehát jól előkészített földbe került. Isten mindenki felé kegyelemmel fordul. Ad, mielőtt valamit követelne. Minden jól elő van készítve úgy, hogy jogosan várhatja a lelkiismeretes bűnbánat és a neki szentelt élet és szolgálat gyümölcsét. De amikor minden fáradozása eredménytelen marad, felhangzik az isteni parancs: „Vágd ki!” – Rettenetes szó ez! Nagyon keményen hangzik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet előzőleg mindent felkínált, hogy gyümölcsöt lásson.
A gazdagság számomra az Úr Jézus ismerete, és ha jön a “vész”, vagyis a végső számadás, akkor számomra van menekvés, ráadásul biztos szabadulás, az Úr Jézus Krisztus, a tökéletes áldozati Bárány által. Viszont ha valaki lelkiekben szegény, nem ismeri Krisztus váltáságát, akkor vajon hogyan tud majd a nagy “vészre” felkészülni, a halálon túli végső számadásra? Hiszen ott dől el, hogy vajon melyik örökkévalóságban lesz részünk. És aki nem vallja az Úr Jézus Krisztust Megváltójának, annak a része az örök kárhozat. Ez a szegény ember, bár lehet, hogy nagy vagyona van, nem hallja a fenyegetést és így nem tud felkészülni a “vészre”. Add tovább a te gazdagságodat, hiszen Krisztus neked is ingyen adta azt! NE FÉLJ SZÓLNI! Hiszen ez a világ sóvárogva várja azt, hogy szólj! NE fukarkodj a gazdagságoddal!
/Révész Orsolya/
A gazdasági válság különös aktualitást ad az amerikai püspökök által megfogalmazott gazdasági irányelveknek és a hozzájuk kapcsolódó kérdéseknek, amelyek érdekes beszélgetések alapjául szolgálhatnak.
Az alapelveket a Katolikus Egyház Katekizmusa, pápai enciklikák és amerikai püspökkari megnyilatkozások alapján állította össze több mint tíz éve az Amerikai Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája.
A püspökök ma is arra biztatják a katolikusokat, hogy e gazdasági alapelveket tegyék gondolkodásuk, ítéletalkotásuk és cselekvésük iránymutatóivá. E célból honlapjukon a jelen helyzetre vonatkozó kérdésekkel egészítették ki a katolikus tanítás alapján korábban megfogalmazott, de változatlanul időszerű irányelveket.
1. A gazdaság van az emberért, nem az ember a gazdaságért.
Hazánkban melyik igaz inkább: „a gazdaság van az emberért” vagy „az ember van a gazdaságért”? Miért? Melyik helyzetben kap több tiszteletet Istentől kapott emberi méltóságunk?
2. Az egész gazdasági életet erkölcsi elveknek kell meghatározniuk. A gazdasági döntéseket és rendelkezéseket aszerint kell megítélni, mennyire védik vagy csorbítják az emberi személy méltóságát, mennyire támogatják a családot és mennyire szolgálják a közjót.
Milyen lenne az a világ, amelyben elismerik a minden emberre vonatkozó közjót? Mit tehetünk a közjóért a mai nehéz időkben?
3. Bármely gazdaság alapvető erkölcsi mércéje a szegények és a kiszolgáltatottak helyzete.
Környezetünkben kik a szegények és a kiszolgáltatottak? Kik Istennek azok a gyermekei, akiket a legkeményebben sújtanak a gazdasági nehézségek? Hol vannak ezek az emberek a te környezetedben?
4. Minden embernek joga van az élethez és az alapvető létszükségletekhez, mint például táplálék, ruha, lakás, tanulás, egészségügyi ellátás, biztonságos környezet, anyagi biztonság.
A gazdasági válság miatt sokan választani kényszerülnek az alapvető létszükségletek (táplálék, lakhatás, egészségügyi ellátás) között. Hogyan tudsz – és hogyan tud a társadalom egésze – segíteni azokon, akiknek az alapvető jogai csorbulnak?
5. Minden embernek joga van a gazdasági kezdeményezéshez, az eredményes munkához, a méltányos fizetéshez és juttatásokhoz, a méltó munkakörülményekhez, valamint szervezet vagy más egyesület alapításához, illetve ahhoz történő csatlakozáshoz.
Miért emberi jog a munka? Idézd fel néhány olyan ember arcát, aki a jelenlegi válság során elvesztette az állását! Hogyan lehet méltóságukban megerősíteni a munkanélkülieket?
6. Minden embernek képességei szerint feladata, hogy dolgozzék; felelőssége, hogy gondoskodjék családja szükségleteiről; és kötelessége, hogy tágabb környezetéért is tegyen.
Hogyan rombolják a családokat a gazdasági nehézségek? Hogyan segíthetünk a családoknak a mai gazdasági válság idején?
7. A gazdasági életben a szabadpiacoknak megvannak a nyilvánvaló előnyei és korlátai; a kormány alapvető felelősséggel bír, ugyanakkor korlátozott is; az önkéntes csoportok pótolhatatlan szerepet játszanak, de sem a piac megfelelő működését, sem az igazságos állami politikát nem helyettesítik.
Az egyénnek, a közösségnek, a vallási szervezeteknek, a piacnak és a kormánynak egyaránt szerepe van abban, hogy mindenki hozzájusson ahhoz, amire szüksége van. Mindegyik felelősséggel teljesíti e feladatát?
8. A társadalomnak erkölcsi kötelessége, hogy – ha szükséges, kormányintézkedés által – lehetőséget teremtsen, kielégítse az alapvető emberi szükségleteket és biztosítsa az igazságosságot a gazdasági életben.
Mit tehetünk azért, hogy a mai gazdasági válságban vezetőink lépései mindenki javát szolgálják, beleértve a családokat, a munkásokat és a legkiszolgáltatottabbakat is?
9. A munkások, a tulajdonosok, a vezetők, a részvényesek és a fogyasztók a gazdasági élet erkölcsi szereplői. Döntéseinkkel, kezdeményezéseinkkel, kreativitásunkkal, befektetéseinkkel növeljük vagy csökkentjük a gazdasági lehetőségeket, gazdagítjuk vagy szegényebbé tesszük a közösségi életet, erősítjük vagy gyengítjük a társadalmi igazságosságot.
Milyen erkölcsi feladat hárul a munkásokra, a tulajdonosokra, a vezetőkre, a részvényesekre és a fogyasztókra abban, hogy biztosítsák a gazdaság egészségét és jólétét? Hogyan ébreszthetjük rá őket erkölcsi felelősségükre?
10. A globális gazdaságnak erkölcsi dimenziói és emberi következményei vannak. A befektetésekre, kereskedésre, segélyezésre, fejlesztésre vonatkozó döntéseknek védeniük kell az emberi életet és az emberi jogokat, elsősorban a legelesettebbekét, akárhol élnek ezen a földön.
Hogyan hat a világ más országaiban élőkre az, ami hazánkban történik? Mit tehetünk azért, hogy a hazánk által tett lépések a legrászorultabbak javát szolgálják határainkon belül és kívül?
II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikájában azt írja, hogy a katolikus hagyomány „munkán, vállalkozáson és együttműködésen alapuló társadalmat” kíván, ami „nem mond ellent a piacnak, de igényli, hogy az állam megfelelőképpen szabályozza az egész társadalom alapvető szükségleteinek kielégítését.” Az egész társadalmi életnek el kell ismernie, hogy mindannyian Isten gyermekei és az emberiség egyetlen családjának tagjai vagyunk, és az a feladatunk, hogy elsősorban azokért tegyünk, akik „a legkisebbek közülünk”.
Magyar Kurír
A Gecsemáné-kertben történő eseményekben megláthatjuk azt a fájdalmat, amit átélt az Úr Jézus. „Rettegni és gyötrődni kezdett” (33. v.), nem takarva el tanítványai előtt azt, ami történik vele. A szenvedő ember képe van előttünk, akinek azt kell átélni, hogy Atyjától, országától távol, elhagyatva van. Bűneink nehezedtek rá és okozták, hogy Jézus Krisztus elszakadt az Atyától. Hasonló ehhez a bűnös ember helyzete, aki távol van Istentől. Szenvedései közepette, imádságban kért erőt, megoldást az Atyától, akivel mindig egy volt. Ha Jézus Krisztusnak szüksége volt az imádkozásra, menyivel inkább szükségünk van nekünk! Meg kell ragadni minden alkalmat, lehetőséget, hogy kapcsolatban legyünk vele. „Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost.” Nem vitte magával minden tanítványát. Imatársakat vitt magával, akikkel megoszthatta fájdalmát: „szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok” (35. v.). Tanuljuk meg, hogy a problémáink imában oldódnak meg, imatársak bevonásával, nem pedig magunkba zártan!
A gondolatoknak sokkal fontosabb szerepe van életünkben, mint hisszük. Ahogyan az élet más területén kicsiből indulva lesznek nagy dolgok, ugyanez az összefüggés a gondolatok és a tettek között. Vizsgáld meg gondolataidat az Ige fényében. Kérdezd meg, hogy Istennek tetszik-e az, amire és ahogyan gondolsz? Ne feledd: a gonosz gondolatokat utálja az Úr!
A gonoszság, a nyomor, s szenvedés, a rabság, a háború, - egyszóval a bűn, - a rosszra hajló ember szívéből és elméjéből ront a világra.
Szörnyű szemrehányás, sőt teljes mértékben kimeríti a káromlás fogalmát, ha valaki Isten szemére veti mindezt. Csak a gőg, s a rút kevélység kérdezheti, miért nem akadályozza meg Isten a gonoszságot, mely megkeseríti, oly sok ártatlan ember életét.
Isten minden időben, mindenkinek kész segíteni, aki nyitott, ajándék - szeretetének befogadására.
Mert csak ez a szeretet képes meghozni azt a mély és belső békét, amelyet Jézus, halála előtt az utolsó vacsorán, megígért tanítványainak, - nekünk, mindnyájunknak.
Isten, - számunkra olykor érthetetlen bölcsessége az, hogy szeretetét nem erőszakolja ránk.
Sőt megtiszteli az embert azzal, hogy rábízza, - éljen a szabad döntés méltóságával.
S ránk bízza, befogadjuk-e szeretetét. Szeretetében akarunk –e élni?
Ha már-már teljesen felemészti az embert a gyűlölködés, a féltékenység, a gőg és kapzsiság, -akkor nem Isten, hanem az ember veszélyezteti a békét, a harmóniát. Azt a békét és harmóniát, amit Isten éppen az ember által, - általunk, - szeretne a világnak AJÁNDÉKozni.
Az áhított béke akkor teremtődne meg, ha befogadnánk szívünkbe Isten szeretetét, s az tetteinkben megnyilvánulna.
Az az ember, kinek lelkében csak cinizmus van, és csak gúnyolódni képes mindezen,
sohasem lesz képes mindezt megérteni.
De aki érti, annak harcolnia kell a környezetében tapasztalt gonoszság, békétlenség ellen.
Istene felé fordulva, észszerű meghajlással hódolni Isten örök, embert boldogító gondoskodása előtt, mely teljes mértékben a közénk lépő Megváltóban testesült meg.
Csak Általa és Ővele járhatjuk a békességnek ezt az útját.
Ez az út vezet Isten Országába, ahol a sok keserűség és gyűlölet helyett a SZERETET törvénye uralkodik. Boldog, aki hisz ennek igazságában.
Annak biztosan szebb lesz a napja. Kívánom! Szeretettel!
A gőg és uralkodási vágy már végtelen sok gonoszságot okozott. Azokban talál helyet, akik önmagukkal vannak eltelve és megkövetelik, hogy mindenki hozzájuk igazodjék. Másoknak utasításokat adnak, zsarnoki módon parancsolnak, mint Diotrefes. Aki uralomvágyuknak útjában áll, azt lekicsinylik és bemocskolják. Általában szívesen mondanak másokról kellemetlen dolgokat azért, hogy így saját magukat előtérbe tolják. Mások hibái után nyomozódnak, közben pedig feszülten figyelik, mit beszélnek róluk. Ajtajuk a besúgók és hírhordók számára mindig nyitva áll. Aki személyüket sérti, felségsértést követ el. A lelkeket magukhoz akarják vonni és féltékenyen őrködnek, nehogy valaki bepillantást nyerjen dolgaikba. Barátjuk csak az övék legyen, rajtuk kívül mást ne szeressen, mert az irigységet és féltékenységet vált ki belőlük. Ezek a lelkileg össze nem tört emberek maguk is boldogtalanok és másokat is azzá tesznek. Nyomást gyakorolnak az emberekre és teherré válnak; kritizálnak és végül is elszigetelik magukat. Az önszeretet „krónikus gyulladásában” szenvednek. Az ilyen becsvágyó emberekről beszél az Írás, amikor a keserű gyökérre utal, ami békétlenséget támaszt a hívő keresztyének között. A békétlenség és tisztátalanság kiapadhatatlan forrásai ok, ezért mindig zavart keltenek, kárt okoznak. Adja Isten, hogy idejében felismerjük és kerüljük az ilyen veszedelmes mérget (Zsid 12, 15)!
A gőgöt két dologról lehet felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni. A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértődnek. Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani. Míg az ember meg nem tér, akadálytanul no, hízik és terpeszkedik. A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét. De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gőg. Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat. Így nem egy hívő bukott el megszégyenítő módon. Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt. A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg. Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le. – Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!
A gyermek egyszerű és őszinte, alázatos és engedékeny, mindent befogad és elhisz, nem aggódik önmagáért, mert feltétlen bizalommal van szülei iránt.
A gyermek őszintén fogadja, amit kap, s a maga módján hálás is érte. A gyermek azonban akkor válik igazán emberré, ha közösségben nőhet fel… Sajnos manapság egyre ritkábbak a “normális” közösségek, kétségbeesett szülők olykor nem is tudják mit tegyenek: “Melyik óvodába, melyik iskolába tegyem/küldjem gyermekemet?” Mert ha érzelmi deficittel indul el egy gyermek a felnőttéválás útján, akkor – Hála Istennek azért vannak olykor kivételek – bizony nagy valószínűséggel életének valamelyik szakaszában kiütközik “megörökölt abnormalitása”.
A gyermekeink tetteiből olvasni nagyon tanulságos dolog. Érdemes megfigyelni, hogy hogyan viszonyulnak játékaikhoz, társaikhoz. Szeretik-e a rendet, tudnak-e másokkal játszani, barátságosan viselkednek, vagy másokra erőltetik akaratukat? Ezek mind-mind árulkodó jelek, csak kérdés, hogy olvasunk-e a sorok között? Mások gyermekei fölött könnyen pálcát törünk, ítélkezünk, de vajon meglátjuk-e sajátjaink gyenge pontjait? Általában ugyanis elfogultak vagyunk, de ha egy kicsit kívülről látjuk gyermekeinket, jobban tudunk segíteni rajtuk és nekik…
A gyermekeink tőlünk várják a szeretetet, támogatást és vezetést azon az úton, amin járniuk kell. Ne becsüljük alá az apaság erejét.
1. Tiszteld a gyermekeid édesanyját!
A legjobb családi nevelés, amit egy gyerek csak kaphat az, ha olyan szülei vannak, akik tisztelik és támogatják egymást – akár házasok, akár nem. Ahogy a Példabeszédek 31:28 mondja: „Felkelnek az ő fiai és áldottnak mondják őt; a férje ugyanígy, és dicséri őt.” (Új King James-fordítás)
2. Tölts időt a gyerekekkel!
Az mutatja meg, mit értékel nagyra az apa, amire az idejét fordítja. A gyerekek akkor veszik észre, hogy értékesek az apjuk számára, ha figyelmes és úgy törődik velük, ahogy a többi számára fontos dologgal is. Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor az apa áldozatot hozva átadja magát a gyermekeinek.
3. Minden szinten kommunikálj a gyerekekkel – ne csak a kiigazítás területén!
Ne csak akkor beszélj a gyerekeiddel, ha valami rosszat tettek! Mindenféléről beszélgess velük! Mutass érdeklődést a véleményük, a dolgaik, az ötleteik iránt! Ha ezt megteszed, amíg még kisebbek, meglátod, hogy nem lesz nehéz a beszélgetés velük idősebb korukban sem.
4. Fegyelmezés és kiigazítás szelíd szellemmel
„Ti atyák, ne ingereljétek, ne bosszantsátok, ne izgassátok fel, ne haragítsátok meg gyermekeiteket [ne legyetek velük kemények, igazságtalanok, ne zaklassátok őket], nehogy elkedvetlenedjenek, elcsüggedjenek, megkomorodjanak, rossz kedvük legyen, nehogy kisebbrendűnek vagy haszontalannak érezzék magukat [ne törjétek meg, ne sértsétek meg a szellemüket].” (Kolosse 3:21 – Amplified Bible)
Amikor fegyelmezed a gyermekedet, légy nyugodt, higgadt, de határozott! Amikor fegyelmezel, ne haragból tedd! A gyermekeinknek szerető útmutatásra és kiigazításra, fenyítésre van szükségük. Ahogy a Példabeszédek 3:12 mondja: „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel [akiben örömét leli – ang. ford.].”
5. Légy jó példa a gyerekeid előtt!
A gyermekeid figyelnek és tanulmányoznak téged. Így a cselekedeteiden keresztül lehetőséged van átadni nekik a személyiségedet, a tisztességet, becsületet, feddhetetlenséget. A fiúk „éppen olyanok akarnak lenni, mint az apjuk”. A lányok azt mondják, hogy olyan emberhez akarnak majd férjhez menni, „mint az apjuk”. Az 1 Thessalonika 2:10 szerint: „Ti vagytok a tanúi és az Isten, milyen szentül, igazul és feddhetetlenül éltünk előttetek, akik hisztek.”
6. Légy tanító!
„Ti is atyák… [gyöngéden, szeretettel] neveljétek őket az Úr tanításával, feddésével, tanácsával és intésével.” (Efézus 6:4 – a bővített fordítás szerint)
Kedves édesapa, ne hagyd a tanítást az anyukára! Készülj fel olyan mindennapi példákkal, amikkel az élet dolgaira tudod őket tanítani! Az az apa, aki megtanítja a gyermekeinek, hogy a dolgok miért jók és rosszak, és arra ösztönzi őket, hogy a tökéletességre törekedjenek, jutalmat kap, amikor a gyermekei helyes döntéseket hoznak. (Lásd 5 Mózes 11:18-21)
7. Légy része a gyerekek életének!
Olvass nekik, játssz velük! Figyelj rájuk! Menj el a meccseikre, a színdarabjaikra, a koncertjeikre, táncbemutatójukra – tartsd meg a kapcsolatot az ő világukkal! Az iskolai dolgokat, a házi feladatot készítsétek közösen! Egyetek együtt, a teljes család, és gyakran imádkozzatok együtt!
8. Mutasd ki a szeretetedet, ragaszkodásodat!
Ebben a világban a gyerekek vágynak a biztonságos, nyugodt hely után. És ezt az édesapa meleg ölelésében találják meg. Ahogy növekszik egy gyerek, úgy nő az igénye az elfogadás és az összetartozás érzésére. Minden egyes nap töltsd fel a gyermeked szeretet-tankját egy öleléssel, egy puszival, egy bátorító szóval! Ragadj meg minden lehetőséget, hogy elmondhasd neki: Szeretlek! És aztán mutasd is ki azt a szeretetet!
9. Mondd el, hogy egyet értesz vele!
A Máté 3:17-ben a következőt mondta az Atya Jézusról: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.” Gyakran előfordul, hogy a gyerekek egész életükben várnak arra, hogy az apjuk ezt kifejezze. Ne hozd olyan helyzetbe a gyermekedet, hogy könyörögjön az elismerésedért, vagy hogy nélkülözze! Nagyon fontos, hogy elismerd, értékeld a teljesítményüket, és hogy tudtukra add: hogy büszke vagy rájuk!
10. Légy tudatában, hogy egy apa munkája soha nem ér véget!
Kedves édesapák, a ti támogatásotok mindig fontos szerepet fog játszani a gyermekek életében – függetlenül attól, hogy mennyi idősek. Amikor már hosszú idő telt el a házi feladatok, meccsek és táncbemutatók óta, a gyermekednek még mindig szüksége lesz a szeretetedre, támogatásodra, tanácsodra és bátorításodra.
(Ez a tanítás Apák Napjára készült, amit Amerikában évente megünnepelnek, de az édesanyák számára ez ugyanúgy fontos és hasznos.)
(Írta: George Pearsons, Kenneth Copeland veje,
a Believer’s Voice of Victory című újság 2003. júniusi számában)
A gyermekek is a gyülekezethez tartoznak (Máté 19,13–15) Életkortól függően vihetjük, vezethetjük gyermekeinket Jézushoz. Ha a legjobbat akarjuk, akkor „összeismertetjük” őket Jézus Krisztussal. A történet néhány mondatából is kitűnik: vannak, lesznek akadályai jó szándékunk megvalósításának. Ezek az akadályok azonban csak nehezíthetik, de nem teszik lehetetlenné Jézus és a gyermekek találkozását. Minek az ígérete van benne az ilyen jézusi érintésnek? Értékességének, fontosságának tudata kezdhet el növekedni gyermekeinkben, biztonságtudat megszületése, felépülése már a korai évektől. A kapcsolat átélése valakivel, akit ugyan nem lát fizikai szemével, de mégis valóságos, bensőséges, kívánt kapcsolat… Vigyük hát gyermekeinket Jézushoz!
A gyermekek sokkal fogékonyabbak az evangéliumi igazságok iránt, mint az önhitt felnőttek… Azért van annyi keményszívű, durvalelkű ember a földön, mert az őszinte, gyengéd szeretetet gyengeségnek tekintették és elnyomták. Az ilyen emberek jó hajlamait már kora ifjúságukban elfojtották. Ha az isteni kegyelem ereje és világossága fel nem olvasztja bennük a rideg önzést, akkor örökre nélkülözniük kell a boldogságot. Nagy jelentőségű, hogy a gyermekek jóirányú hajlamait felfedezzük. Tanítsátok a gyermekeket úgy, hogy megismerjék Krisztust… Ne fárasszátok ki őket hosszantartó intelmekkel, vagy hosszú imákkal. A természet nyújtotta élő példákat szemléltetésül alkalmazva tanítsátok meg őket az Isten törvényei iránti engedelmességre…
A gyermekeket a külső világ benyomásai ragadják meg, ezért nem képesek kitartani sokáig egy dologban. Sok felnőtt hasonlít hozzájuk. Nem gyakorolják magukat abban, hogy szívük egyetlen pontra irányuljon. Aki csak értelmével foglalkozik az Isten Igéjével és szíve nem mélyed el benne, az nem tapasztalhatja meg annak megtisztító, átformáló erejét. Isten Igéjében közli velünk szívét, gondolatait. A Szentírás feleletet ad az emberi szív legfontosabb kérdéseire. Megítéli bűneinket, ferdeségeinket. Az Igének megjobbító hatása is van, az igazságra vezet, hogy Isten emberévé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítve (2 Tim 3, 16). Ezsdrásnál mindhárom együtt volt: kutatta az Igét, aszerint cselekedett, és így tanított másokat. Ez tette őt áldott emberré. Isten ajándéka volt népe számára.
A gyermeknevelésből sokat lehet tanulni. Te, aki idősebb és bölcsebb vagy, azt mondod: „Ne csináld azt! Ne menj oda!” De nem rövidítheted le a folyamatot. Meg kell botlaniuk, mert így tanulnak meg járni, és így találják meg a saját útjukat. Lehet, hogy te magad is sokféle munkahelyen dolgoztál már, mielőtt rájöttél, hogy mit is kellene csinálnod. Ez azért van, mert még nem lettél „elhelyezve”. Eljön az az idő, amikor – ha bölcs vagy – így kezdesz imádkozni: „Uram, ne hagyd, hogy próbálkozásokkal töltsem el az életemet; helyezz el engem!”
A gyógyuláshoz az együtt érző, reményteli látogatók és a beteg őszinte bűnvallása szükséges. Vannak imádkozási formák és külső jelek, amelyek hitünket erősítik abban, hogy Isten beavatkozik és cselekedni fog. Mindemellett a belső hozzáállás a leglényegesebb, a Jézus nevében elmondott imádság. Minden korban szükségük volt az embereknek külső, kézzel fogható eljárásokra, hogy higgyenek gyógyulásukban, még akkor is, ha ezek az eljárások csak szimbolikus jelentőséggel bírtak.
A győzelem azoké, akik nem veszik le szemüket a célról. Akik nem az utat, nem a folyamatot, hanem a díjat nézik; akik nem a próbát látják, hanem a kincset, amelyet azoknak ígértek, akik kitartanak. A kereszténység egyik kettős témája ez, hogy újra felkelünk, és végigfutjuk a versenyt. De nem győzhetsz, ha nem futsz, és nem vállalod fel az elesés kockázatát. Mindegy, hogy mi miatt estél el, a mai ige számodra ez: „Fogd meg Isten kezét, kelj fel, és fuss!”
A győzelemhez fontos a harci gyorsaság. Ha a tisztátalan kívánság már talajra talált, fertőzése könnyen tovább terjed. Aki sokáig szolgált és sokszor engedett neki, annak akaratereje annyira meggyengülhet, hogy egyedül nem birkózik meg vele. Aki ennyire a bűn hatalma alá került, az Jak 5, 16 szerint beszéljen egy hívő keresztyénnel: „Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért.” Az Úr megáldja azt, aki megalázkodik az emberek előtt, és annak a szeretetét is, aki kiáll a megkötözöttért. A testi kívánságok hatalmasan felburjánzanak, ha a testet a szükségesen felül ápolgatjuk és pihentetjük (Róma 13, 14). A gonosz kívánság legyőzésére jó eszköz a munka és a mértékletesség. Újabb vereségek könnyen kishitűvé s kedvetlenné teszik az embert, de ne csüggedj! Magad miatt ugyan elcsüggedhetsz, de nem az Úr Jézus miatt. A tisztátalan kívánság mint a penész lepi be a szívet, de Jézus megtisztíthatja és dicsősége ragyogó tükrévé teheti. „Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.”
“A gyülekezet… inkább kész az aktív munkára, mint az alázatos odaszentelődésre, inkább hajlandó a külső vallásos szolgálatban való foglalatoskodásra, mint a szív belső munkájára. Az elmélkedést és az imádságot mellőzik a sürgés-forgás és a külső dolgok kedvéért. Az igazi vallásosság a szív megüresítésével és megtisztulásával kezdődik, és naponkénti ima táplálja. Munkánk állandó előrehaladása és a megnövekedett lehetőségek büszkeséggel és önelégültséggel töltik el sokak szívét. Félő, hogy ez foglalja el Isten szeretetének a helyét… Böjtre, Isten előtti megalázkodásra és imára van szükség, hanyatló buzgóságunk és lankadó lelkiségünk miatt. Vannak kiegyensúlyozatlan elmék, akik olyan böjtöt kényszerítenek magukra, amelyet az Írás nem tanít… Farizeusi vallásuk nem Krisztustól való, hanem maguk alkották. A saját jócselekedeteikben bíznak az üdvösséget illetően. Hiábavaló módon azt remélik, hogy érdemszerző cselekedeteik révén megnyerik a mennyet, ahelyett, hogy a megfeszített, feltámadott és megdicsőített Üdvözítőre támaszkodnának, ahogy ezt minden bűnösnek tennie kellene.”(Bizonyságtételek I. kötet, 556-557. l.)
A gyülekezet Krisztuson épült fel mint alapkövön, Krisztusnak kell tehát engedelmeskedni, mint az egyház fejének. Ne bízza magát emberekre és ne uralják emberek. Sokan azt állítják, hogy gyülekezeti tisztségük feljogosítja őket, hogy másoknak előírják, mit tegyenek. Ezt az állítást Isten nem szentesíti. Az Üdvözítő kijelenti: “Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.Ť Mindannyian kísértéseknek, tévedéseknek vagyunk kitéve. Nem bízhatjuk magunkat halandó ember vezetésére. A hit kősziklája Krisztus, az ő élő jelenléte a gyülekezetben. Erre a kősziklára a leggyengébb hívő is rábízhatja magát. Akik pedig a legerősebbeknek érzik magukat, azok a leggyengébbeknek fognak bizonyulni, ha nem Krisztus az erősségük. “Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi az ő erejét.” Az Úr “kőszikla, cselekedete tökéletes. “Boldogok azok, akik őbenne bíznak!” (V.Móz. 32:4; Zsolt. 84:13)
A hála mellett van még egy kötelességünk, amivel hűségünket és alázatunkat ki tudjuk fejezni. El kell hinnünk, hogy Isten parancsa nem nehéz. Ezt Jézus is kijelentette számunkra. “Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté11:29-30) Hogy is érti ezt a mi Urunk? Hát úgy gondolom, hogy minden embernek megvannak a maga terhei, de ha azt megtudjuk osztani valakivel akkor az már csak fele annyi teher lesz mint volt. Sőt még az is előfordul, hogy a mi társunk, vagy barátunk az egész terhet átveszi. Istent és az Urat szeretnünk kell, szeretjük is, tehát parancsolatait megtartjuk, a gondunkat reá vetjük, vagyis átadjuk neki. Ezért boldogító az a teher, mert ő megoldja, ha a hitünk elég erős. Utána pedig jön az imádat, mert Isten imádókat keres.
A hála szavait kimondva minden megváltozik az életemben. Átrendeződnek a hangsúlyos pontok. A hála megtölti friss levegővel körülöttem a teret. Minden könnyebb lesz valamivel. Miért is gondoltam, hogy Istennek van szüksége az én hálámra? Nekem van szükségem arra, hogy dicsérni tudjam Istent. (Balogh Éva)
A hálás szív két dolgot munkál:
1) Építi a hitedet. Azért tudunk „hitben járni és nem látásban” (2Korinthus 5:7), mert tudjuk, hogy a körülményeinktől függetlenül Isten a javunkat munkálja (Róma 8:28). Dávid azt mondta: „… magasztaljátok velem az Urat…” (Zsoltárok 34:3). Magasztalni valamit azt jelenti, hogy nagyobbá tesszük azt. Ha a problémáid helyett Istenre összpontosítasz, akkor Isten nagyobb lesz, a probléma pedig kisebb. Továbbá „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17). Ha Isten ígéreteit hallod a saját szádból, az hitet ébreszt a szívedben. Tehát kezdj el beszélni!
2) Helyreállítja az életet. Lázár feltámasztása előtt Jézus felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz…” (János 11:41-42). Valami csodálatos történik akkor, ha elkezdesz hálát adni Istennek azért, hogy megment, védelmez és gondoskodik rólad. A hited szárnyalni kezd. Önbizalmat nyersz ahhoz, hogy parancsolj azoknak a dolgoknak, amelyeket az életedben halottnak hittél, hogy életre keljenek. Fejlessz ki tehát magadban hálás szívet!
A hálát adok az én Istenemnek mindnyájatokért (Rm 1:8) igei gondolatát alapul véve arra bíztatlak, hogy vedd szerbe-számba azokat, akiket az Úrtól kaptál. Minél hálásabb vagy valakiért, annál nagyobb szeretettel viszonyulsz hozzá! Ha valakivel megkopott már a kapcsolatod, akkor is keresd és vedd észre a hálára indító tényezőket életében, és ha sikerül erre nézned, közelebb kerülsz hozzá!
A hangya üzenete ez: „készülj fel!”. Ő akkor készül fel a télre, amikor még tart a nyár. Ez azért van, mert:
1) Szeme a jövőt fürkészi. Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, de ha hagyod, akkor a múltad tönkretehet téged. A lehetőségeid nyara gyorsan elmúlik. A tél eljön, akár fel vagy rá készülve, akár nem. Emlékszel Krisztus példázatára, amelyben az öt balga szűznek nem volt olaj a lámpásában, és nem engedték be őket a menyegzőre? Ha nem állsz készen, amikor eljön a te időd, akkor elszalasztod a lehetőséget.
2) Képes arra, hogy elhalassza az élvezetet. Ha nincs türelmed várni, akkor elmulasztod vagy tönkreteszed azt, amit Isten tervezett számodra. A hangya fogja a nyáron meglévő forrásait, és elteszi azokat a télre. Netalán odajön valaki más, hogy megtegye ezt helyette? Nem. Vannak ragadozók, amelyek lehetőséget keresnek arra, hogy ellopják, amit megszerzett? Igen. De ő annyira arra koncentrál, ahová el akar jutni, hogy nincs ideje amiatt aggódni, ahol most van.
3) Önmagánál nagyobb ügyet szolgál. Láttál már valaha hangyát munka közben? Belemélyeszti csáprágóit egy olyan kenyérmorzsába, amely háromszor akkora, mint ő maga, és elvonszolja oda, ahová ő próbál eljutni. Talán azt mondod: „Ez túl nehéz nekem, nem tudom egyedül cipelni”. Nem is kell! Olvasd csak el: „Dicsőség Istennek, aki az ő hatalmas erejével bennünk munkálkodva sokkal többre képes, mint amennyit mi valaha is kérni mertünk vagy akár csak megálmodni tudtunk” (Efézus 3:20 TLB).
A harag tövise ellen a legjobb orvosság: könyörögni azokért, akik azt a szívedbe döfik. Ha imádkozol azokért, akik bántanak és megsértenek, mennyei békesség tölti be lelkedet. A keserűséget csak a szeretet győzi le. Ne vigy át gyűlölködő érzést másnapra, ne menjen le a nap a haragodon. Még kevésbé vidd az örökkévalóságba! Győzzön a szeretet, hogy ott lehess, ahol nincs helye a sötét gyűlöletnek, csak a szeretetnek és a magasztalásnak
A haragvásból a vétek oly könnyen szárba szökken. Minden óra, minden perc drága ahhoz, hogy haragban, dühben teljék. S főleg: vétekben! Hányszor megfogalmazták már ezt a páli tanácsot személyiségépítő vagy pszichológiai könyvek. Engedjük el a haragot. Bocsássunk meg. Béküljünk meg. Megnyugvásunk, harmóniánk érdekében s a másik ember felé való nemes gesztussal kérjük/fogadjuk a bocsánatot. Nekünk, akik kegyelmet kaptunk, megbocsátást, hogyne kellene megbocsátanunk, bocsánatot kérnünk? Húsvét hetében mi lehetne számunkra aktuálisabb üzenet, mint ez? (Kőháti Dóra)
A harc menete az, hogy Krisztus kiküldi az evangéliomot és nem engedi üresen visszatérni. Elvégzi, hogy igéje sokakat megnyerjen és országa növekedjék. Szent háború ez, igazi keresztes hadjárat. Mert ezzel hódit el az ördögtől s vissza tulajdon országába sokakat. Csak nagyerejű hős tehet ilyent. A 149. zsoltár azt írja, hogy a szentek is kétélű fegyvert ragadnak kezükbe. Nem e világ testi fegyverét, hanem Krisztus ajakának lelki kardját. Ezt a kardot forgatják s vele pogányokat, népeket, királyokat győznek le minden bölcseségükkel, szentségükkel egyetemben s foglyul ejtve, Krisztusnak vetik alá őket. Íme, mily nagy a dicsősége Isten szent harcosainak!
Erre segélj, mi Krisztusunk,
Mivel mi csak benned bízunk
Segélj szent neved által;
S mi, hű nyájad akkor neked
Vígan mondunk dicséretet
Örök hálaadással.
A házasok tízparancsolata
1. Légy nyitott és fejlődőképes!
A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal.
2. Fogadd el házastársad másságát!
Ne ámítsd magad, hogy majd TE megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát - na akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült!
3. A MÁSIKAT akard boldoggá tenni, ne saját boldogságodat hajszold!
“Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért.”
“Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt egy egész életre.”
Ajándékozd neki teljesen az igazi gazdagság minden forrását: a teljes figyelmedet (ő a legfontosabb ember az életedben!), az idődet.
4. Magaddal szemben szigorúság, társaddal szemben engedékenység!
Ne várj mindig mindent őtőle! (Se a házimunkában, se a lelkiekben!)
5. Házastársadat a sorban SENKI és SEMMI meg nem előzheti!!
Mindig mindenben ő legyen az első - nem a gyerek(ek), nem a szülők (!), nem a munka, nem a karrier . stb.
Amikor valaki házasságot köt, el kell vágni - és tudni kell elvágni - a szülőkhöz kötődő szálakat!
6. Legyen rugalmasan kialakítva a felelősségmegosztás!
Ki-ki képességei, természete szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon érte felelősséggel.
7. Legyen nyitott a család mások felé is!
A legtöbb házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes probléma-felhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család, és vigyétek al más családokhoz is az Örömhírt!
8. Tiszted az életet. Fogadd örömmel a gyermekáldást!
Mondj IGEN-t az életre! Isten is IGEN-t mondott Rád! Ahol a (leendő) szülők igaz szeretettel szeretik egymást és Istent, és letették életüket-jövőjüket Isten kezébe, ott minden más - anyagi, munkaügyi, szabadidős, hobby stb. - szempont eltörpül. “Ami szükséges, azt megadja az Úr.”
A testi szeretet Isten ajándéka a Számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd Neki?
9. Ne feledd dicsérni társadat!
Ez a szeretet, az együttlét örömének egyik kifejezése. Ne érjen véget az udvarlás az esküvővel! Végy időnként feleségednek egy-egy szál virágot “csak úgy”! Készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát - csak az ő kedvéért!
Nem elég egyszer, az esküvőn elmondani: “Szeretlek!” - hanem minden nap ezer jelét kell ennek adni - és néha nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy “Úgyis tudja!”, mert nem TUDNI akarja, hanem nap mint nap TAPASZTALNI!!
10. Legyen ünnep és lazítás is betervezve - kettesben!
“Az Úr napját szenteld meg!” A vasárnap nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusimunkát végezzen, vagy a feleség egész nap süssön-főzzön, és a héten elmaradt házimunkát csinálja! Miből akarsz adni, ha nem töltekezel? Pár óra a mézesheteket idéző békességben, egy kellemes séta a természetben - felüdít egész hétre.
A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek… ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
A házasság is egy szolgálat, mert egymás szeretése, elviselése, gondoskodás, munka, gyermeknevelés, ez az élet folyamán komoly szolgálatot jelent. E-nélkül az életnek nincs értelme. Bár vannak benne nehézségek, kudarcok, olykor hibák, mégis gyönyörű elhívás, és megéri az a sok munka, mert a végén amikor az ember megöregszik, akkor érik be a gyümölcse. Nincs szebb mint mikor az ember látja gyermekeit, és azok gyermekeit, és még az is előfordul, hogy a dédunokák életét is szemlélheti. Minden Isten dicsősége.
A házassági kapcsolat a legrégibb isteni intézmény, de csak itt a földön működik. Odaát hasonlók leszünk az angyalokhoz. A családi kötelékeket itt kell értékelni, megbecsülni és méltó helyére tenni. Modern világunk megszavazza a házasságon kívüli párkapcsolatot vagy az egyneműek házasságát, amit Isten igéje bűnnek nevez, és mindjobban ellene szegül Isten akaratának.
A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát… Mennyi hazug keresztény ártott az évszázadok alatt az ügynek, Isten ügyének! És árt ma is, képmutatóként, szeretetlenül, áskálódva, hiteltelenül. Adja Urunk, hogy észrevegyük a pillanatokat, amikor minket is erre az útra akar csalni a nagy Ámító! (Bogdányi Mária)
A hiábavaló dicsőség keresése az érzékenykedés, a neheztelés és a harag kimeríthetetlen forrása. Az alázatosság szabaddá teszi az emberi együttélést a súrlódásoktól és csúnya viszályoktól. Az alázatos tanítvány nem tartja magát méltónak a dicséretre, és hálás azért a meg nem érdemelt megbecsülésért, hogy Isten gyermeke lehet. Ehhez képest minden más értéktelen előtte. A lélekben megalázkodó emberek mélyen belelátnak a saját bűnös, romlott szívükbe. Ismerik magukat és ezért másokat különbnek tartanak maguknál, tisztelettel vannak irántuk. Ilyen alázatos, önzetlen, békességkeresők vagyunk-e, akikben a Megváltó báránytermészete uralkodik?
A hírek hallatán a legtöbb ember fél és retteg, hogy vele, vagy hozzátartozójával is bármikor megtörténhet bármilyen tragikus kimenetelű baleset. De ne félj! Nem a félelem lelkét kaptuk. Ha félsz, imádkozz az indulás előtt, és kérd az Urat, hogy őrizzen meg, és vegye el a félelmedet. Ha hittel kéred, és nem kételkedve, akkor a legnagyobb viharban is nyugodtan fogsz repülni, és nem fogsz aggódni.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy aki keresztény, azzal soha semmilyen baleset sem fog megtörténni. A Földön élünk, ugyanúgy ki vagyunk téve a világ szenvedéseinek, de ha mégis baleset történik velünk, biztosak lehetünk abban, hogy a körülményekhez képest, a lehető legjobban fog alakulni a végkimenetel.
Ezt nem csak hittel, hanem tapasztalatból is mondom. Ha csak a saját életemet veszem alapul: ütött már el autó, egy fadarab végigszántotta a koponyám tetejét, rozsdás szög fúródott a talpamba, és még sorolhatnám. De az Úr megőrzött, maradandó sérülésem nem lett, és semmiféle félelem vagy gátlás nem alakult ki bennem. Ezt pedig Jézusnak köszönhetem, aki megőrzött, hogy komolyabb bajom ne legyen, és békességet adott a jövőre nézve.
Te se aggódj életed felöl, hanem hálaadással dicsérd az Urat, mert az Ő kezében vagy egyedül biztonságban!
És egy csodálatos ige, azokban az időkben, amikor a katasztrófák mindennaposak:
„Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el… Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátorodhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Zsoltárok 91:5-12.
A hit a látás különleges adománya. Nem szem kell hozzá, hanem szív és lélek. Akinek szíve tiszta, akinek lelkére nem telepedett rá a bűnök, a vétkek, a mulasztások pora, az átérzi és átéli a Lélek rezdüléseit, s meglátja, mi az Isten akarata az ő életében is. Ez a Szentlélek munkája, mely vigasztalást ad nehézségeink közepette, s erőt ad, hogy végigfussuk életünk nekünk rendelt pályáját…
A hit a lélek Isten iránti magatartása, tehát semmiféle törvény nem sújthatja. Ezért ha valaki cselekedetekkel akarja lelkiismeretedet megterhelni, s úgy állítani Isten elé, biztos lehetsz abban, hogy az ördög tanítását hallod. Különítsd el a kettőt épp úgy, mint az eget és a földet, a nappalt meg az éjszakát. A hit a lélekre tartozik, a cselekedet pedig a testre. A hit az égre néz fel, a cselekedet a földre néz le. A hit Istenre irányul, a cselekedet a felebarátra. A hit föléje szárnyal minden törvénynek s a törvény ura, a cselekedet pedig törvény alá esik és szolgája a törvénynek.
Jézus világosságom,
Jézus reménységem,
Csak benned lelek üdvöt,
Másban, semmiben sem.
Bátorságom, örömöm
Csak őbenne van itt,
Ítélettől, haláltól
Jézus megszabadít.
A hit — a valóságos hit, a bibliai, az igei hit — a szívből származik, nem a fejből. Mit jelent szívvel hinni? Mi az ember szíve? Nos, itt nem arra a fizikai szervre gondolunk, amelyik a vért pumpálja a testben és életben tart. Nem tudnál jobban hinni a fizikai szíveddel, mint az ugyancsak fizikai kezeddel, szemeddel, füleddel, orroddal vagy a lábaddal!
Gondoljuk csak meg, hogyan is használjuk a ‘szív’ fogalmát. Amikor egy fának a szívéről beszélünk, a fa középpontjára, a legbelső, lényegi részére gondolunk. Amikor egy téma ‘szívéről’ beszélünk, a téma legfontosabb részét értjük alatta, az idegközpontját, azt a részét, ami körül minden más forog.
Hasonlóképpen, amikor Isten az ember ‘szívéről’ beszél, az ember legfontosabb részéről — az ember lényének központjáról — a szelleméről beszél!
A hit azáltal fejlődik ki bennünk, hogy elmélkedünk Isten Igéjén. A félelem úgy alakul ki, hogy elmélkedünk a sátán hazugságain. Isten Igéje a Szellem kardja. Ezt használd minden alkalommal, amikor a sátán ellened jön. Tartsd magad elé a hit pajzsát, és oltsd ki az ördög tüzes nyilait. Szóld a hit szavát, és a félelem el fog távozni.
„A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk, és biztosak vagyunk abban, amit nem látunk. Ezért kaptak dicséretet a régiek” (Zsidók 11:1-2 NIV). Tehát hitben járni azt jelenti, hogy: 1) bízunk Isten hűségében; 2) olyan egyszerű emberek nyomdokait követjük, akik nagyszerű dolgokat tettek; 3) használjuk a hitünket, mert ez a mennyei pénznem.
A hit azt jelenti, hogy kilépsz az ismeretlenbe, amit még nem próbáltál, és meglátod Isten kegyelmét munkálkodni egészen váratlan módon. Vannak az életben „Isten-pillanatok”, amikor le kell győznöd félelmedet, és lépned kell hitben. Ha nem teszed, lekésed őket.
,,A hit előíze annak a tudásnak, amely a jövőben boldoggá tesz minket.” A hit és a tudás az ő számára nem ellenkezett egymással: ,,A kegyelem ajándékai oly módon fűződnek a természethez, hogy azt nem szüntetik meg, hanem tökéletesítik. Ezért a hit fénye, amely kegyelemszerűen árad belénk, nem oltja ki a természetes tudás fényét, amely természetes örökségünk.” Isten ajándékozta az embernek a hit világosságát, és ezzel olyan igazságokat nyilatkoztatott ki, amelyek minden emberi tudást fölülmúlnak. De ugyanaz az Isten kölcsönözte az embernek a megismerő képességet is, s adta vele együtt azt a megbízást, hogy hajtsa uralma alá a földet. A hitnek és az értelemnek tehát Istenben van a forrása, és ezért sohasem kerülhetnek egymással ellentétbe.
A hit és az életmód nem választható el egymástól. Amikor az mégis elkezdődik, akkor hamarosan mindkettő meghal. Ahogyan egy ismeretlen internetes író fogalmazta: „Hinni csak tettel lehet, tenni csak hittel. (A hit és a tett egy.)” Mennyire igaza van. A hitnek és a tettnek ez az egysége az, ami gyümölcsözővé teszi az Istennel való megbékélésünket. Nincs foltozgatás, nincs javítgatás, el kell fogadnunk, hogy teljes cserére van szükség. Ez az elfogadás feltétele annak, hogy az Ember Istennel megbéküljön. „Béküljetek meg az Istennel!” – kéri Pál apostol. És igaza van.
A hit kezdete szívünkben a vágy. Felébredt-e benned a remény, hogy én is lehetek boldog ember? Ha igen, azt mondja most az Úr, hogy ami felébredt benned, az megmarad. Az élet fejlődő, növekvő élet. A remény egyszer látássá teljesedik. Hinni, remélni csak a földön lehet. Amikor átlépsz a nagy kapun, nincs hit, mert látássá lesz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, hogy minden igaz. Egyetlen valami, ami átlépi a mennyország kapuját a szeretet. Azért a legnagyobb! Ha véget ér a hit, ha véget ér a remény, ez az egy megmarad. “Legnagyobb a szeretet.” De a legnagyobb bűn visszautasítani ezt a szeretetet. Ennél nagyobb bűn nincs. Erre mondja a Biblia, hogy halálos bűn. Aki visszautasítja, a legnagyobb bűnt követi el. Nem tudom, mit csinálsz majd egyszer, ha utolér a visszautasított golgotai szeretet? Bár itt érne utol, nem az örök kárhozatban. Tudod, mi a kárhozat? Egy örökkévalóságon keresztül éget majd a golgotai kereszt, az átszögezett két kéz, a könnyes szempár, a töviskoronás fő. Megbocsáthatatlan bűn visszautasítani Isten Jézus Krisztuson keresztül kereső szeretetét. Nagyon kérlek, meg ne tedd! Meg ne keményedjen most a szíved! Isten még egyszer felmutatja neked Jézust: így szerettelek! Senki nem fog elkárhozni bűneiért, de azért igen, hogy visszautasította Isten megváltó szeretetét. Nagyon bánt, ha az Isten szeretetéről szóló Ige nem érhette el a szíved. Fáj, ha nem tudtam igazán elmondani, hogy megértsd, mekkora a szeretetadósságod Istennel szemben.
A hit ma azt jelenti, hogy nem a körülmények szorítása, hanem Jézus Krisztus ereje és hatalma határoz meg. (Baranyayné Rohn Erzsébet)
A hit olyan, mint a film – a sötétben hívják elő. A sötét napok elérik, hogy úgy támaszkodjunk Istenre, ahogy egyébként nem tennénk. Az igazság az, hogy ha a hitünk soha nem volna próbára téve, akkor semmi sem késztetne arra, hogy keressük Istent, és közelebb kerüljünk hozzá. Edward Mote azt írja: „Amikor úgy tűnik, hogy a sötétség eltakarja az Ő arcát, változatlan kegyelmében nyugszom meg. Amikor körülöttem minden összeomlik, akkor Ő minden reményem és támaszom. Krisztuson, a biztos kősziklán állok, minden más talaj csak süllyedő homok.” Könnyű olyankor dicsőíteni Istent, amikor jó egészségben vagy, és a számláid be vannak fizetve. De amikor a világosság hirtelen sötétségbe fordul, akkor fedezzük fel, miből van a hitünk, és miben bízunk igazán. Ilyenkor fejlődik ki az éjszakai látásunk!
A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvből tanult „hit”, hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit „mégis” szavával. És ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.
A hit szavainak szólása egy nagyszerű szellemi gyakorlat. Például ha a hitedre alapozva akarsz meggyógyulni, akkor a gyógyulással kapcsolatos Igéken gondolkozzál, és azokat szóld. Ne arról beszélj, hogy milyen rosszul érzed magad, inkább idézd az Ésaiás 53:5-öt. Mondd ezt: „Jézus megsebesíttetett a bűneimért, megrontatott a vétkeimért, békességemnek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel, dicsőség Istennek, meggyógyultam!” Ha kitartóan elmélkedsz ezen az Igén, és folyamatosan szólod, akkor a benne rejlő igazság kezd majd derengeni. Gyökeret fog verni a szívedben, és elkezd növekedni. Végül valóban a szíved teljességéből fogod ezeket a szavakat szólni. Amikor ez megtörténik, nem fog számítani, hogy milyennek tűnnek a körülményeid. Tudni fogod, hogy megvan neked, amit hiszel, és maga az ördög sem lesz képes erről lebeszélni. A reményből hited lesz, és látni fogod azokat a hegyeket elmozdulni!
A hit tényeken alapul — Isten Igéjének a tényein. A hitetlenség teóriákon alapul. Én így határozom meg a teóriát: „A teória olyan feltételezés, ami a vitatott téma ismeretének a hiányából fakad.” Sok egyház azért van tele hitetlenséggel, mert túl sok teóriát hallottak.
A hitetlenség lelkülete került túlsúlyba a szolgálatokban; a szegény, drága nyáj meg csupán annak a terméke, amit lelkipásztoraiktól hallottak prédikálni. Igazában úgy tudunk a legjobban segíteni az embereknek, ha megmondjuk nekik, hogy mit mond a Biblia — azt adjuk nekik, amit Isten Igéje mond — nem pedig azt, amit ember mond.
Az ember tévedhet, Isten sohasem téved. Nem számít, hogy milyenek a körülmények — nem számít, hogy mi történt az életedben — Isten Igéjének van mondanivalója azzal kapcsolatban. Tudd meg, mit mond Isten Igéje! A hit jönni fog — és megváltoztatja a dolgokat a te javadra.
A hit valóság az emberi történelem minden egyes szakaszában. Nem valami jelenség a többi mellett, hanem központi jelenség az ember személyes életében; ezért nyilvános is meg rejtett is. Általános és konkrét, változékony és mindig ugyanaz. (Paul Tillich)
A hitben való élethez bátorság kell. Legtöbben ezt nem fedezik fel, pedig így van! Bátorság kell ahhoz, hogy a betegséggel szembenézve felállj, és kijelentsd, hogy Jézus sebeiben meggyógyultál. Bátorság kell ahhoz, hogy higgy a gyarapodásban, és bedobd az utolsó filléredet az adományos dobozba, amikor a szegénység ott lebeg előtted. Lesznek olyan napok, amikor legszívesebben magadra húznád a takarót, és elbújnál – csak ne kelljen szembenézni az ördöggel. De ezt nem teheted meg. Mert nem úgy működik, hogy egyszer megharcolod a hit harcát, aztán elfelejtheted. Ha győzelemben akarsz élni, akkor újra és újra meg kell harcolnod.
A hitből való élet végső lépcsőfoka a jellemmé érlelődés. A jellem sok átmeneti formálódáson megy át. Amikor imádkozunk, úgy érezzük, hogy körülvesz Isten áldása és közben formálódunk. Aztán visszatérünk hétköznapi tennivalóinkhoz és a dicsőség eltűnik. A hitből élő ember nem szárnyra kapva emelkedik a magasba, hanem jár és nem fárad el. Itt már nem a megszentelődésről, hanem valami végtelenül magasabb hitről van szó, amelyet megmértek és kipróbáltak és amely valódinak bizonyult. Ábrahám nem a megszentelődés, hanem a hitből való élet mintaképe: a kipróbált hit a valóság Istenére épül. “Ábrahám hitt Istennek” (Gal 3,6).
A hitért való imádkozás reménytelen vállalkozás és elpocsékolt idő, mert minden hívő megkapta az isteni fajta hitnek egy bizonyos mértékét. Nem kell megszerezned. Nem kell imádkoznod érte. Nem kell böjtölnöd érte. Nem kell jó cselekedetekkel és jó magaviselettel kiérdemelned. Már a tiéd. Pál nem a bűnösöknek írt, hanem a hívőknek, a Római levélnek ebben a versében. Azt mondta: „…mondom mindenkinek közöttetek [nem a világon mindenkinek], …az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” Minden hívőnek van hite! Isten adta nekik!
A hitetlenség az egy fennhéjázó, öntelt kevély állapot, ahonnan a legnagyobbat lehet lefele csúszni. Imádkozzunk azokért az emberekért akik a jólét miatt csak magukban bíznak, hogy el ne érje őket Isten büntetése addig míg meg értik Isten szavát. Bár az Úr türelmes, de visszaélni nem szabad vele.
A hitetlenség nyomorúságot szül, mert átok alá helyezi magát az az ember aki úgy él. Miért? Mert a gonosz uralma alá veti magát, az pedig gondoskodik róla, hogy mindenféle problémája legyen. Üzenem azoknak akik szeretik hajtogatni azt a mondatot – Isten ha jó, miért engedi ezt vagy azt -. Ez a válasz; a hitetlenség szüli a problémákat. Isten nem szószegő, és közel van azokhoz akik őt szeretik, de távol tartja magát azoktól akik nem hisznek benne. Egyet tehetünk, imádkozunk, evangelizálunk, hogy az emberek ébredjenek fel, és kapják meg a hit ajándékát.
A hitünket senkinek sem szabad meg ingatnia. Istennek igazsága minden emberé, kegyelemből, hit által. Ebben a világban nem lehet bűn mentesen élni, nincs olyan ember aki meg ne botlana. Ezt tudja az Atya is és Jézus is, hisz köztünk emberek között élt. Tudja az emberi gyarlóságainkat és a kísértő erejét is ismeri. De az, hogy ” beszámította neki igazságul,” nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat: aki halálra adatott bűneinkéért, és feltámasztatott megigazulásunkért. (Róma 4:23-25)
A hivatásban és üzleti életben is szentnek kell lennünk. A világ, amiben élünk, tele van becstelenséggel, lelkiismeretlenséggel, hazugsággal és csalással, ami megfertőzte az egész üzleti életet. Nem könnyű egészen másként viselkedni és az isteni parancsot véghezvinni. Isten gyermekeivel nem nehéz szentül érintkezni, ok erősítik és kölcsönösen segítik egymást szent magatartásukban. De a világi,testi felfogású emberekkel szentül bánni csak úgy lehetséges, ha szakadatlanul kapcsolatban vagyunk Krisztussal, aki szentséggé lett nekünk. – Nemcsak az emberek által látható, hanem egy rejtett, belső magatartásunk is van, amit csak az ellenőrizhet, aki belelát a szívbe is. Gondolatvilágunk, fantáziánk, érzelemvilágunk is szent kell legyen. Milyen könnyen jutnak veszélyes, téves vágányra gondolataink. Szentül élni azt jelenti: Isten előtt, az Ő tetszésében járni. Ez olyan nagy feladat, hogy nem lehet elég korán megkezdenünk. Öregkorban már nehezebb elérnünk a szent magatartást. Isten szentsége a mi fenséges példaképünk. Ne feledjük el, hogy Isten szentségének magva az Ő szeretete és irgalmassága! Ahol hiányzik a szeretet, ott csak farizeusi szentség lehet. A világtól való elszakadás nem tetszik Istennek, ha hiányzik a könyörülő, mentő, megbocsátó és hordozó szeretet. Csak akkor vagyunk igazán szentek, azaz Istenhez hasonlóak, ha szeretetben járunk.
A hívő élet, a Jézus Krisztus követése mindig kényszer nélküli élet. Ahol kényszerek vannak, ott már nincs az Úr lelke. Szabad vagy-e már a kívánságok rabságától? Ne kívánd azt, ami a másé! Nem csak anyagi dolgokra gondolok. Lehet kívánni a másik ember szolgálatát, kegyelmi ajándékát. Nem annyit jelent, hogy nem kívánom, tudom kívánni, de van lehetőségem arra, hogy ne kívánjam, mert szabad vagyok. Sokféle formája van a kívánság bűnének. A testem szolgasága is bűnre kötelez. A has szeretete, a lustaság kívánsága, a kényelemszeretet. Olyan jó, amit a Római levél mond, hogy nem vagyunk adósai a testnek. Sok hívő embernek “törvényszaga” van. Kellemetlen levegő: ezt nem szabad, azt nem szabad. Akit még ez leng körül, nem szabadult meg a törvény szolgasága alól. Sok minden, amit törvényből teszek, nem jó másra, csak a test hízlalására. Ez a test dicsekedése, és rögtön a másik ember ítélése is. Ahogy törvénnyé tettem, már ítélem a másik embert, ha nem úgy csinálja, mint én. Rettenetes, ha Isten hívő gyermekei újra alákerülnek a törvénynek, holott egyszer már megszabadultak. A törvény a személyes kapcsolat helyettesítője. Neked nem törvényre van szükséged, hanem Krisztusra. Szabadulj fel az elvek alól. Amit neked mond az Úr, azt ne vonatkoztasd másokra. Amíg ez az elvszerű levegő vesz körül, addig a körülötted élők nem Jézussal, hanem egy hívő szabállyal találkoznak. Jézus egy Vele kapcsolatban levő, Vele járó, szabad, boldog emberré akar tenni. Olyanná, aki Ura irányítása alatt teljes szabadságban él.
A hívő élet válsága
1. ha a hit szokássá válik
2. ha szenvedések, nehézségek vannak
3. ha már nem fájnak a bűneid
4. ha valakinek a rabszolgája lettél (értsd: ha valakihez méred, igazítod magad állandóan)
5. ha rendetlenül élsz, állandó időzavarban (mindennek rendelt ideje van)
6. ha más fontosabb, mint Jézus (mivel töltesz sok időt?)
7. ha nagy csalódások után vagy
8. ha máshogy élsz, mint hiszel
A kiút
1. Jézus ki tud vezetni ebből
2. Jézus akkor is menedék, ha rosszul vagy3. Jézus felelőssé tesz egymásért (vagyis a melletted élőre figyelni kell, akkor is, ha te rosszul vagy, nem lehet átgázolni mindenkin)
4. felelős vagy magadért
5. emeld föl tekinteted a krízisről Jézusra
A hívő életben is van fent és lent. Van, amikor fényben járunk. Van, amikor homály vagy éppen sötétség vesz körül. Tapasztalataink, érzéseink attól függően váltakoznak, hogy éppen milyen szakaszában vagyunk az életünknek. Milyen jó, hogy a Zsoltárok könyvében minden lelkiállapotra találunk példát, és a sötét, depresszív hangulatra is van megoldás, kivezető út. Ma reggel milyen állapotban vagy? Valami lehúz? A hétköznapok terhe, a bűnnek terhe? Talán az bánt, hogy olyan kicsi a szereteted Krisztus iránt, fáj a fásultságod? „Lelkem, életem a porhoz tapad.” (25. v.) Vagy talán valamilyen megpróbáltatás, betegség, vagy valakinek, valaminek az elvesztése sújt? Nem kell leterhelve maradni. Az Úrral való élő kapcsolat szabadságára lettünk teremtve. Lelkünket az ő közelsége szabadítja fel, és repülhetünk, emelkedhetünk égi magasságokba, mint egy könnyű légballon. Óriási kiváltság és kegyelem, hogy Atyánk füle és szíve mindig nyitva van az őt segítségül hívók felé (26. v.). Jöhetünk hozzá és megerősödhetünk, feltöltekezhetünk a mai nap kihívásaihoz. Imádkozzuk: eleveníts, erősíts meg igéd által ígéreted szerint!
A hívő ember azért tud adni, mert tisztában van vele, hogy ő is mindent kapott. Az Úrtól (1Kor 4:7). Tehát nekünk tudnunk kell, hogy semmit sem hoztunk a világba, semmit nem is viszünk ki majd belőle. Éppen ezért nem ragaszkodunk semmihez görcsösen, mert semmi nem a mienk, csupán sáfárságra kaptuk Urunktól. Ez a tudat teszi könnyűvé azt, hogy sikerüljön adni másoknak, hogy ezáltal mások életét is meggazdagítsuk. Közben mi is felüdülünk, mert aki mást felüdít, az maga is felüdül. Adj, hogy gazdagodhass! – tartja egy mondás. Neked hogy megy az adni tudás?
A hívő ember legnagyobb kihívásai közé tartozik, hogy amit elméletben jól tud, azt a gyakorlatban is sikerüljön megvalósítani. Legtöbb esetben tudjuk, hogy mit kellene tenni egy-egy élethelyzetben, de sokszor kudarcot vallunk. Az egymással való kapcsolatainkban a türelem megélése fontos és szükséges. Mennyi türelem kell a sokat vállaló házastárshoz, a házsártos anyóshoz, az újabbnál újabb kívánságokkal előhozakodó gyermekekhez? Rengeteg! S neked van hozzájuk? Ha igen, adj hálát érte! Ha nincs, akkor kérj az Úrtól, mert a családi közösség milyensége nagyban függ a türelem mennyiségétől!
A hívő keresztyén harcol és – fut. Fut a szeretet pályáján, a hit útján és az igazság korlátjain belül; ez a feladata. Fut az előtte levő cél felé, a mennyei kincsért és szinte szárnyra kel, mert az élő reménység megeleveníti a szívét. Fut az Úrral való találkozás vágyával, mint azok a szüzek, akik kimentek a vőlegény elé. Tehát soha nem torpan meg! Mindig előre! – ez a jelszó. A világ embere céltalanul fut. Céljai földi élete keretei közé vannak bezárva és nem haladják meg azokat. Ha vége az életüknek, vége a céloknak is.
A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés. Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen cselekedni a próbatétel órájában. Nem sietteti az ígéretek beteljesedését, nem kívánja, hogy minden kérése most azonnal teljesüljön; kivárja az Istentől rendelt időt. Vannak, akik elkeseredetten igyekeznek “ma” megszerezni a “verebet”, mert Isten ígéretét holnapi “túzoknak” tartják, ami valószínűleg nem is lesz az övék. A hívők azonban tudnak várni. A hívő nem megy bele elsietve semmiféle jogtalan vagy kétes értékű vállalkozásba. A hitetlen emberben benne van a cselekvési láz, de ezzel gyakran saját romlását segíti elő. A hit nem hamarkodik el semmit, soha nem kényszerül bánatosan visszafordulni a helytelen útról, amelyen meggondolatlanul túl sokáig ment el. Hát én hogy vagyok ezzel? Ha hívő vagyok, megtartom-e a hívőhöz illő magatartást, és Istennel járom-e utamat? Csendesedj el, felzaklatott lelkem! Nyugodj meg az Úrban, várj rá türelmesen, és kezdj el most mindjárt engedelmeskedni neki!
A hívő ugyanis soha nem önmagáért hívő. Nem önző szolgák vagyunk, hanem önzetlen küldöttek. „Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” – mondta Jézus a tanítványoknak. A farkastörvényű világba küldi Jézus az övéit a bárányokhoz illő szelídséggel. Az igazi küldött gyógyulást hoz – mondja Igénk. Te milyen küldött vagy azok között, akikkel együtt élsz? Lelki sebeket vágsz másokon, vagy a gyógyulást segíted elő szavaiddal, tetteiddel? Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett! Életviteleddel mutasd meg, hogy kit képviselsz!
A homlokod a személyiséged, a jobb-bal kezed pedig az életed!
A hűséges és okos ember feladatai kereteiben elsődlegesen nem kötelességek egymásutánját látja, hanem azokat az embereket, akiket érinteni fog az elvégzett feladatainak tartalma és minősége. Nem a feladatainak él, hanem az embereknek. S mindezt Krisztusért, az iránta való szeretetből és engedelmességből teszi. „Ki tehát a hű és okos szolga?” Az a hívő, aki megérti, hogy az élet minden területén másokért élünk. Némely esetben közvetlenül (buszsofőrként, anya-apaként, orvosként, beteglátogatóként, korrepetálóként, kereskedőként, zebrán átsegítőként stb.), némely esetben közvetve (törvényhozóként, gazdálkodóként, szerelősoron dolgozóként, meósként stb.). Megérti, és aszerint él. Te kiknek élsz hűségesen?
A hűséget és a megbízhatóságot nem hirdetni kell magunkról, hanem megélni kicsiben és nagyban egyaránt. S majd Urunk ezt mondja nekünk: „Jó van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, többre bízlak ezután…”
„A jézusi szó azokról szól, akik lemondanak hamis anyagi és szellemi értékeikről, csupán azért, hogy életük pozitív válasz lehessen a Lélek megszólítására és igényére; tehát »szegények a Lélekért«. Ez az a magatartás, melyet a gazdag ifjú nem tudott vállalni.” (Varga Zsigmond: Görög– magyar szótár az Újszövetség irataihoz, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1992, 796. hasáb.) És a ráncok kisimulnak, az ötszög alakú helyre ötszög került, teljesen fedi, összhangban az egész Írással. Lukács a párhuzamos helyen csak annyit ír: szegények (Lk 6,20), s ha nem ismernénk Máté pontosabb kifejezését, még azt hihetnénk, minden koldus üdvözül. Akarsz-e igazán boldog lenni? Tudsz-e tenni ezért? Választod-e, hogy inkább a mennyei legyen a tiéd a földi helyett? Elhiszed-e, hogy ha a Lélekért vállalsz szegénységet, az boldoggá fog tenni?
A jó mentor példaadással vezet; tudja, hogy ahhoz, hogy kövessék, ki kell érdemelnie a tiszteletet. Gondosan szabja meg utasításait, ismerve erősségeidet és gyengeségeidet; tudva, hogy a jobb agyféltekéd és a kreativitásod/intuíciód érvényesül inkább, vagy a bal agyféltekéd és az elemző készséged. Tudja, hogy vizuális vagy verbális típusú vagy-e. Tudja, hogy mikor kell vállon veregetni vagy éppen kiporolni a nadrágodat. Ha ilyen mentorod van, áldott vagy. Ha nincs, kérj Istentől egyet!
A jó pásztor mindent megtesz a rábízott állatok életéért, jólétéért. Isten tenyerén hordoz bennünket, sokszor gyarló gyermekeit, akik mindezt meg sem érdemeljük. „Tarts meg minket, Urunk, tenyeredben: szükségünk van rád, oltalmazónkra!” (Bogdányi Mária)
A jó vezetőnek tervei vannak. Látása, elképzelése van a jövőről, melyet szükség esetén képes felülvizsgálni és átértékelni. Munkatársai, tanácsadói vannak, akiknek ad a szavára. A jó vezető felelősséget vállal szavaiért és tetteiért. Nem egyszemélyes hadsereg, hanem tudja hol a helye mind neki, mind segítőinek a seregben. Vezetés nélkül elbukik a nép. Elég világos beszéd: ha nincs vezetés egy közösségben, akkor ott a káosz kezd úrrá lenni. A vezetés hiánya nem jó a népnek, nagyon hátrányosan érinti őket.
A jog mindenkire érvényes magatartási norma, megmondja, hogy mi a jó, a helyes, az igaz. Erkölcsi alapon kell állnia, hiszen az, ami erkölcstelen, nem jó és helyes. A jog mércéje, normája és célja az ember, mégpedig minden ember és az ember java. Az emberi jogok arra vannak rendelve, hogy az ember védelmét biztosítsák, nem pedig pusztulását. A legalapvetőbb emberi jog az élethez való jog, a jog tehát soha nem adhat felhatalmazást az élet kioltásához, sem az élet kezdetén, sem pedig végén. Mégis, egyre többször halljuk, hogy a nőnek joga van eldönteni, hogy megfogant gyermekét meg akarja-e szülni, vagy nem, azaz hogy életre, vagy halálra ítéli; azok pedig, akik a halálos ítéletet végrehajtják, nem vonhatók felelősségre, nem követnek el jogtalanságot. Parlamentek, politikusok, államférfiak követelik: egészítsék ki az Emberi Jogok immár 61 éve elfogadott nyilatkozatát a nők abortuszhoz való jogával.
A jólét közepette nagy veszély leselkedik ránk. A gazdagság és dicsőség minden korszakban veszélyeztette az alázatosságot és lelkiséget… A szenvedés, a megpróbáltatás, a csapás fájdalmat okozhat, de a legnagyobb veszélyt a lelki életre a jólét jelenti. Ha az ember nem veti alá magát állandóan Isten akaratának, ha az igazság nem szenteli meg, a siker biztosan felébreszti benne az elbizakodottságra való természetes hajlamot. Az alázat völgye – ahol az ember minden lépésénél csak Istentől várhat tanítást és eligazítást – veszélytelen.
“A jóra való törekvések és vágyak vékony rétege alatt fellelhető az emberi szív önzése. A köves talajjal jelképezett emberek még nem győzték le önszeretetüket. Még nem ébredtek tudatára a bűn rettenetes pusztításának, és szívüket nem alázták meg bűneik tudatában… Látszólag megtértek, de vallásosságuk csak felületes… Nincs gyökerük, mert nincsenek kapcsolatban Krisztussal… Sokan állítják, hogy Istent szolgálják, de tapasztalatból nem ismerik Őt. Kívánságuk ugyan, hogy Istennek szolgáljanak, de ez inkább csak saját személyes vonzalmukon, semmint a Szentlélek meggyőző erején alapszik. Életmódjukat nem hozzák összhangba Isten törvényével. Vallják, hogy Krisztus az Ő Megváltójuk, de nem hiszik, hogy erőt adhat bűneik leküzdéséhez… Törekszenek életmódjuk megreformálására, de a testet, az »ént« nem feszítik keresztre. Nem adják át magukat teljesen Krisztusnak, hogy isteni erőt kérve cselekedjék az Ő akaratát… Éppen a félszívvel végzett keresztény szolgálat okozza, hogy egyesek terveik kivitelében elgyengülnek és szándékaikban állhatatlanok. Az a törekvés, hogy egyidőben önmagunknak és Krisztusnak is szolgáljunk, olyan köves talajú hallgatókká tesz bennünket, akik a kísértések órájában nem tudnak megállni.” (Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetből)
A jutalom mértéke meghatározza a küzdelem nehézségét. Az ellenség ismeri a sebezhető pontjaidat, és nyomást fog rád gyakorolni egészen a határaidig. Amikor ezt teszi, emlékezz erre: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját…” (Jakab 1:12). „Kiállta a próbát” – ez azt jelenti, hogy a győzelem feljogosít, és képessé tesz nagyobb dolgokra. „Kitart” – azt jelenti, hogy az állóképességed van próbára téve. Tehát „álljatok meg mindent leküzdve”. Azt kérdezed: „Meddig tart még ez a támadás?” A sötétség fejedelme huszonegy napig akadályozta Dániel imádságát (Dániel 10:13). Góliát negyven nap és éjszaka hívta párbajra és gúnyolta Izráel seregeit (1Sámuel 17). Az ellenséged hajthatatlan, neked is annak kell lenned. Ha az imádságról van szó, akkor a te kitartásod le fogja győzni az ő ellenállását. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:36). Dávid nem került bajba Betsabéval, amíg el nem hagyta a csatateret. Számunkra a csatatér a legbiztonságosabb hely. Tehát maradj ott, harcolj tovább, és Isten segítségedre fog jönni. Amikor Józsuénak több időre volt szüksége, hogy le tudja győzni az ellenséget, megállt a nap. Isten azt mondta: „Amíg nem megy le a nap, addig ti sem fogtok földre kerülni, mert ugyanaz az erő, amely a napot feltartja, az tart fenn titeket is.” Hát nem nagyszerű? Jézus különböző módokon gyógyította az embereket. Egyeseket a szavával, másokat az érintésével. Egy nap azt mondta tíz leprásnak, hogy menjenek el, és mutassák meg magukat a papoknak. És a Biblia azt mondja: „…és amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Valószínűleg azon tűnődtek: „Mikor fog megtörténni? Hogyan fog megtörténni?” A hit nem követel részletes magyarázatot, csak engedelmesen továbbmegy, miközben hiszi, hogy Istentől jó eredményt várhat!
A kapcsolatépítés témakörében sokfélék vagyunk. Van, aki zárkózott, nehezen barátkozik. De van, aki igen könnyen ismerkedik, másokra való nyitottságával könnyedén kerül kapcsolatba bárkivel. Mindenki ismerheti saját magát ezen a téren. Igénk azonban egyértelműen az érdekkapcsolatokról beszél. Aki bármilyen okból „valakinek” számít a környezetében, vagy a társadalomban, ahhoz olykor hízelkedéssel közelednek. Aki pedig szeret és tud adni, annak sokan igyekeznek barátjává lenni, hátha csurran-cseppen valami nekik is. A hívő ember feladata azonban nem érdekből keresni másokkal a kapcsolatot, hanem önmagáért szeretni a másikat. Beláthatjuk: időnként ez nem is olyan egyszerű feladat…
A Kapernaumban uralkodó izgalom azt a veszélyt rejthette, hogy szem elől tévesztik az Úr küldetésének célját. Jézust nem elégítette ki az, hogy mint csodatévő vagy mint betegek gyógyítója keltsen érdeklődést. Az volt a célja, hogy az embereket Üdvözítőjükként vonja magához… Gondolataikat a földiekről a lelkiekre kívánta irányítani. A pusztán világi siker csak akadályozta volna művét. A gondtalan, hanyag tömeg csodálata bántotta lelkét. Jézus élete mentes volt mindennemű elbizakodottságtól. Az a hódolat, amely a világi nagyságokat veszi körül, idegen volt számára. Nem alkalmazott semmiféle eszközt, amelyeket az emberek igénybe szoktak venni azért, hogy előnyt biztosítsanak maguknak, vagy tiszteletet parancsoljanak személyük iránt… Az Üdvözítő mellőzött minden hangos és tolakodó módszert, minden kérkedő, látványos istentiszteletet, minden olyanfajta cselekedetet, aminek a tetszeni vágyás lett volna az indítéka. Krisztus élete Istenben elrejtett élet volt. Isten pedig az ő Fiának jelleme által nyilatkozott meg. Erre a kinyilatkoztatásra akarta irányítani Jézus a nép érdeklődését, eziránt akart tiszteletet ébreszteni bennük. Az igazság napja nem olyan fénnyel és ragyogással támadt fel e világra, hogy elkápráztassa a szemet.
A kedves beszéd a testnek és léleknek egyaránt jó. Tudjuk ezt mi is és örülünk egy kedves szónak, egy pár soros emailnek, egy jókor jött sms-nek, ám kérdés, hogy mi milyen gyakran részesítünk másokat ilyen örömben. Pénzbe nem kerül, egy kis figyelmesség az egész, ám ha gyakran lenne kedves a beszédünk, akkor kapcsolataink is szeretetteljesebbek, embertársaink is boldogabbak lennének!
A kegyelem azt jelenti, hogy Isten megadja nekünk azt, amit nem érdemlünk meg, ha van elég bizalmunk ahhoz, hogy kérjük. Jézus nevében kérjük, nem a magunkéban. Jézust visszük az Atya elé, nem pedig sajátmagunkat. Jézus nélkül semmik vagyunk! Isten kész sokkal többet tenni annál, amit kérni vagy elgondolni tudnánk (Efézus 3:20). Gyakorolnunk kell tehát a hitünket, és bizalommal kérve igénybe venni mindazt, amit Ő meg tud tenni.
A kegyelem első, fejedelmi művét ezek a szavak foglalják össze: “hogy bűneik bocsánatát vegyék”. Amikor valakinek nincsenek személyes megtapasztalásai, ez majdnem mindig azért van, mert még sohasem kapott semmit. Hogy valaki megszabadult-e, annak egyetlen jele az, hogy kapott valamit Jézus Krisztustól. Nekünk, Isten szolgáinak, az a dolgunk, hogy felnyissuk az emberek szemét: hadd forduljanak a sötétség helyett a világosság felé. De ez még nem szabadítás, csak megtérés: a felébredt ember fárasztó keresése. Talán nem elhamarkodott állítás azt mondanom, hogy a névleges keresztyének nagy többsége ide tartozik: szemeik megnyíltak már, de még nem kaptak semmit. A megtérés még nem újjászületés. Mai igehirdetőink elhanyagolják ezt a tényt. Aki újjászületett, az tudja, hogy ez nem a saját elhatározásából történt, hanem azért, mert kapott valamit ajándékképpen a Mindenható Istentől. Az emberek ígéreteket tesznek, fogadalmakat írnak alá, elhatározzák, hogy kitartanak a végsőkig, de mindez még nem a megváltott állapot. A megváltás azt jelenti, hogy eljutottunk odáig, hogy kaphatunk valamit Istentől Jézus Krisztus teljhatalma által: mégpedig bűneink bocsánatát. Ez után következik a kegyelem második hatalmas műve: “hogy a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek”. A megszentelődésben az újjáteremtett lélek önként átadja a magához való jogát Jézus Krisztusnak és teljesen azonosítja magát Isten törődésével mások iránt.
A kegyelem első mozdulata a bocsánat. Megkaptad-e igazán a bocsánatot? Átölelhetett-e az Atya ezzel: Bízzál gyermekem, Jézusért megbocsáttattak a bűneid! A szabadítás, a bűnbocsánat öröme ajándéka a kegyelemnek. Amikor a tékozló fiú készül kimondani: hadd legyek olyan, mint béreseid közül egy, már ki sem mondhatja, mert át-ölelte a kegyelem. A kegyelem sokkal többet ad, mint amit el tudunk képzelni. Ez a két szó is olyan ajándék, hogy “hit által”. A hit nem olyan, amit csinálni lehet. A hit a szegény ember föltekintése a gazdag Istenre. A hit az, ami mindent Istentől vár. A kegyelem mindig túl-áradó kegyelem. Mindig olyan, hogy rajtad keresztül is tovább akar áradni. Ezért keres ma Isten kegyelme. Nyújtsd ki a két üres kezedet, kérjed, várjad és fogadd el. “Isten ajándéka ez!”
A kegyelem ideje születéstől a halálig tart? Az biztos, hogy a halállal lejár. De nem biztos, hogy a halálig tart. Amíg kegyelmi időd van, addig hallgat meg Isten. Bár megdobbanna most a szíved: meghallgatott Isten, és meghallgat? Nagyon fontos, mit kérsz a kegyelem idején. Ezt az időt egy nappal sem lehet meghosszabbítani.
A kegyelem istenfélő, szent életre is nevel. A külső élet szétszórtságából csendességbe visz, int bennünket az Ige által és az imádkozás által, hogy maradjunk kapcsolatban, erős közösségben az Atyával és a Fiúval, mert minden ebből fakad. Mértékletesen (fegyelmezetten), igazán és istenfélő módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen, igazságtalan és istentelen világon valóban nagy dolog.
A kemény szívbe az ige nem tud behatolni csak fellángolás az egész és már másnap ki is huny a szenvedély. A gonosz rögtön sugdos és meginog az ilyen ember. Ilyenek a vallásos háttérből jött emberek, akiknél a hagyományok, szokások fontosabbak az Isten szent szavánál. Jézus is vádolta a farizeusokat, mert nem akarták beismerni, hogy ez az egyszerű ács fia az akire fel kell nézni és elfogadni, mint feljebbvalót. Jézus az övéit úgy szólítja ” ti”, ez egy megtisztelő szó mert akik nem értik az ő szavát, vagyis nem tartoznak hozzá azokat úgy hívja ” ők”. Csak hálásak lehetünk mi akik Isten gyermekeinek mondhatjuk magunkat, egy megtiszteltetés, hogy kiválasztottak lehetünk. Uram arra kérünk soha el ne vess minket, az orcádat el ne fordítsd rólunk, ne engedd, hogy eltávolodjunk a te dicsőségedtől.
A kenyér és bor szentségében a Krisztussal és minden szentekkel való közösség és egy-testté-levés bizonyos jegyét vesszük. A kenyér is sok összeőrölt gabonaszemből készül. A sok gabonatest egyetlen kenyértestté lesz, melyben az egyes szemek elvesztik a maguk testét és alkatát s a közös kenyér-testet veszik magukra. A szőlőszemek is elvesztik a maguk külön-testét s úgy válnak az egy közös borital testévé. Szakasztott így vagyunk mi is, ha helyesen élünk a szentséggel. Krisztus szeretetből felölti a mi alkatunkat s hadakozik velünk a bűn, halál és minden gonosz ellen, mire aztán szeretetben felgerjedve mi is felöltözzük Őt s az ő javainak, meg a mi nyomorúságunknak egyesüléséből megszületik az egy sütet, egy kenyér, egy test, egy ital s közös mindenünk. Oh, micsoda hatalmas szentség ez, melyben Krisztus és az egyház egy testté-vérré egyesül. Viszont ugyanez a szeretet változtasson át minket is. Vegyük magunkra minden keresztyén felebarátunk nyomorúságát, hogy viszont minden javunk az ő javukat is szolgálhassa. Ez az igazi egység és ez az úrvacsora szentségének valódi értelme.
0h én szerelmes Jézusom,
Édes megváltó Krisztusom,
Vedd fel kegyesen ügyemet,
Tedd magadévá szívemet.
A képmutatás, a nem őszinte magatartás kísértése igen nagy. Képmutatás ott van, ahol a külső fellépés és magatartás nem egyezik meg a szív szerinti gondolkozással. Még élenjáró keresztények is abban a veszélyben foroghatnak, hogy emberfélelemből – vagy hogy el ne veszítsék tekintélyüket – hűtlenek lesznek meggyőződésükhöz. Akkor egyenes és képmutatás nélküli az utunk, ha egyedül csak az Úrra nézünk és nem az emberek megbecsülésére vagy megszégyenítésére. Amint Jézus mindig egyformán ugyanaz volt, úgy az Ő igazi tanítványai is őszintén és egyenesen járnak, minden kétszínűség nélkül (Jn 7, 18).
A képzelet a legnagyobb ajándék, amit Isten nekünk adott és egészen neki kellene szentelnünk. Ha minden gondolatodat foglyul ejtetted, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak, akkor ez a hit lesz a kísértés idején legnagyobb tartalék tőkéd. Hited így együttmunkálkodik Isten Szellemével. Istenhez méltó tiszta gondolataidat tanuld meg kapcsolatba hozni a természet minden jelenségével: a napkeltével és napnyugtával, a holddal és a csillagokkal, az évszakok változásával és akkor képzelőerőd sohasem lesz pillanatnyi indulatok játékszere, hanem mindig rendelkezésére áll Istennek. “Vétkeztünk atyáinkkal együtt… és elfeledtük…” – ha így van, akkor üsd át tőrrel azt a helyet, ahol újra megfeledkeztél Istenre feltekinteni! – “Éppen most nem szól hozzám Isten.” – Pedig szólna hozzád! Gondold meg, kié vagy és kinek szolgálsz! Rázd ki magad a porból, eszmélj fel: akkor Isten iránti szereteted tízszeresére növekszik majd. Képzelőerőd nem lesz silány, merev, hanem gyors és eleven, reménységed pedig kibeszélhetetlenül ragyogó.
A kereszt elcsendesít, nagyon nagy alázatra juttat. Mert az Isten Fia a rabszolgák sorsára jutott. A kereszthalál rabszolgáknak járó “kiváltság” volt. Olyan mélyre alázta magát az Isten, hogy rabszolga lett érted! Vagy megmentem, vagy belehalok – ez volt a Jézus programja. – Én lettem a te rabszolgád – vallott a megmentett. Pál nem azt mondja, hogy megfeszítette a világot, mert akkor magával is dicsekedhetett volna. A világ, a bűn erősebb annál, hogy én elbánjak vele. Pál azt mondja, hogy Krisztus keresztje által ez már megtörtént. A bűn valóban legyőzött bűn, még akkor is, ha borzalmas hatalom az ember életében. Ez a hit vezet győzelemre. Nagy hatalom a bűn, mégsem kell erőlködni. Nem kell verítékezni, fölengedhetsz, lehet hinni és megbékélni. A világ meghalt számomra a kereszt által, megszűnt az igézete. A bűn hozzám tartozik, az enyém, de Krisztus megbocsátott, keresztje megszabadított.
A keresztyén egyház igaz és szent. A látszat azonban mást mutat. Az ember csupa bűnt lát és halált s alig hall egyebet e világ ördögének káromlásainál. Ennek pedig az az oka, hogy az igazság nem bennünk van, hanem Krisztusnál és a belé vetett hitben. Hogy a keresztyén egyház és minden keresztyén bűnvalló szóval szüntelenül ezt mondja: tudom, hogy bűnös vagyok és tisztátalan; – ülök nehéz rabságban; halálban és gyalázatban; nem is érzek magamban mást, csak merő bűnt. Mégis megigazult vagyok és szent; nem önmagamban, hanem Krisztus Jézusban, “ki lőn nékünk Istentől bölcseségül, igazságul, szentségül és váltságul.”
Mily csodálatos a te neved nekünk;
Oh felséges Úr, mi kegyes Istenünk,
Dicsőséged felhat a nagy égre
S teljes vele a föld kereksége.
A keresztény élet nem a régi élet megjavításából áll. Az ember természetének teljesen át kell alakulnia! Meg kell ölni az “én”-t és a bűnt! Ennek nyomán pedig új életnek kell fakadnia! Ezt az átalakulást azonban csak a Szentlélek hathatós munkája hozhatja létre. A szél zúgása a levelek és virágok zizegésében hallható a fák ágai között, de maga a szél láthatatlan. Senki sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája is az emberi szívben. Ez a lelki folyamat éppoly kevéssé magyarázható meg, mint a szél zúgása. Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél mozgása, éppolyan láthatatlanul gyakorol állandó hatást az emberi szívre is. Egyesek lelkében ? néha teljesen öntudatlanul ? lassan-lassan olyan benyomások keletkeznek, amelyek Krisztushoz vonzzák őket. Ezeket a tapasztalatokat a lélek rendszerint az elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy Isten igéjének hallása által nyeri. Amikor azután az isteni befolyás mind erősebb és közvetlenebb lesz, a lélek végül hirtelen és örömmel adja át magát Istennek. Sokan ezt hirtelen megtérésnek nevezik, pedig valójában Isten Lelke hosszú és türelmes munkálkodásának következménye. A szél maga láthatatlan, de hatásai láthatók és érezhetők. Így nyilatkozik meg a Szentlélek munkája is a megtért lélek minden cselekedetében. A harag, az írigység és a civakodás helyébe szeretet, alázatosság és béke lép. A szomorúság örömre változik. Az ember tekintete pedig a menny fényességét tükrözi vissza.
A keresztyén ember azért él, hogy másoknak használjon s ne az embereket, hanem a bűneiket kisebbítse. Ezt pedig nem képes megtenni, ha nem hajlandó senkit elszenvedni s elhordozni gyarlóságaikat. Furcsa irgalmasság volna az, ha táplálni akarnád az éhezőket, megenyhíteni a szomjazókat, ruházni a mezíteleneket, meglátogatni a betegeket, ellenben nem tűrnéd, hogy az éhezők, szomjazók, mezítelenek és betegek hozzád jöjjenek és körülvegyenek. Ugyanis, ha nem vagy hajlandó a bűnösöket és gyarlókat elszenvedni, annyi az, mintha nem akarnál segítségükre lenni kegyességre. Tanuljuk meg azért ez igéből: a keresztyén szeretetszolgálat nem abban van, hogy a kegyeseket, igazakat és szenteket készen találja, hanem hogy kegyeseket, igazakat, szenteket teremtsen, büntetéssel, könyörgéssel, türelemmel, minden lehető eszközzel. A keresztyén ember is tehát nem azért van, hogy gazdagokat, erőseket, egészségeseket találjon, hanem hogy a szegényekből, gyengékből, betegekből ilyeneket teremtsen.
Testvéreim javáért
Fáradnom, küzdenem:
Erre segélj, oh Isten,
Én édes Istenem!
Én tövises pályámon
Ragyogjon szeretet,
Mert aki boldogít mást,
Boldog csak az tehet.
A keresztyén ember harcában és futásában a hit ad erőt. Aki saját erejéből harcol és fut, az elbukik és kimerül. A hit az Úr Jézushoz ragaszkodik és benne Isten erejét kapja meg. Aki hisz, az legyőzhetetlennek bizonyul és végig kitart. Minden azon fordul meg, hogy kitartunk-e a hitben. Aki feladja a hitet, elveszett. „Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál. Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el. De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el? „Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá idom” – mondogatják. Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsőségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük. Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerősödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.
A keresztyén ember óvakodjék életével akárkit is megbotránkoztatni, nehogy az Isten neve azért káromoltassék. Nagy dolog kesztyénnek lenni. Mert Isten szerint teremtett új ember ő, sőt Isten valóságos képmása, melyen maga az Isten akar fényleni. Ezért, amit a keresztyén, mint keresztyén, jót vagy rosszat tesz, az Isten nevére hoz, dicsőséget vagy gyalázatot. Így ha mi ó-Ádámunknak engedve bűnös vágyainkat követjük, az istenkáromlóknak szolgáltatunk alkalmat arra, hogy miattunk Isten nevét káromolják. A keresztyén ember tehát vigyázzon magára. Már csak azért is, hogy legalább az Isten dicsőséges nevét megkímélje a káromlástól!
Akkor leszek boldog,
Hogyha tisztán, híven
Egyedül csak téged
Szeret az én szívem
És magát egészen
Tenéked átadja,
Mindeneknek Atyja!
A keresztyén hitnek meg kell mutatkoznia az életben, még a közéletben is. Mindent a Biblia mértékével kell lemérnünk. Persze a világ szeretné elhallgattatni a keresztyéneket, azt akarja, hogy húzódjanak egy zúgba és ne vegyék észre oket. Ezzel a keresztyénség holt vágányra kerülne és pusztulásra volna ítélve. A Megváltó azonban kiküldte tanítványait e széles világra. Az evangéliumnak mint kovásznak kell áthatni egész életünket. Az Úr Jézus nyilvánosan tanított és az apostolok nem zúgprédikátorok voltak. – Akkor azonban harc is van. Aki gondosan elrejti hitét, azt nem éri támadás, sértetlenül jut keresztül. – De hogyan érkezik meg majd odaát?
A keresztyének élő reménye több, mint arra való bazírozás, hogy majd odaát minden csodálatos lesz, és addig is itt valahogy ki kell bírni. Mert hívők vagyunk, ezért kitartóak. Aki így gondolkodik hívő létére, szégyellje magát, mert megcsúfolja Krisztust, Megváltóját. Élő reménye csak annak lehet, aki maga is teljes szívből, teljes lélekből, teljes erőből törekszik már most azt megélni, ami majd a mennyben vár rá. „A legnagyobb bátorság a remény” – írta egyszer Illyés Gyula. Elgondolkodtató és igaz. Mert ahhoz az új élethez, amire Isten az ő örök igéjével szült minket, ahhoz bátorság kell, mert annyira új, annyira más, mint ami körülvesz bennünket. Mégis az egyetlen igaz lehetőség minden ember számára. A Krisztus-hit megpróbáltatik: képes-e gazdag és gazdagító életre? Képes, amennyiben tudja, mire és hova készül a földi lét után. S amelyik gazdag és gazdagító élet marad, azt méltán dicsérik és tisztelik odaát is (1Pt 1,7). Aki így él, az odaátra néz, miközben itt munkálkodik teljesen. Teljesen.
A keresztyének kis serege a Mester szavával ma is azt mondja az ördögnek: “Távozz tőlem sátán; mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj.” E sereg Isten igéjével jár, azt szorgalmazza s élesíti szakadatlan olvasással, tanítással, prédikálással, feddéssel, intéssel és vigasztalással. Ezzel éri el a kiválasztottaknál, hogy azok többé nem saját cselekedeteikben és maguk-csinálta istentiszteletben bizakodnak, hanem egyedül Isten véghetetlen kegyelmére építenek, melyet a Krisztusban ígért és adott.
A keresztyénség nagy családjának is van egy fontos öröksége: Jézus Krisztus keresztje. Bár a kereszt, amin Jézus meghalt, nincs meg, de akármerre járunk, találkozunk vele úton, útfélen. Egy “tárgy” a múltból, ami valami újat hozott, és változást jelenthet bárkinek az életében. A keresztre nézve ma már sokszor eszünkbe sem jut, hogy ez egykivégzőeszköz, amelyen Jézus meghalt! Nem saját bűneiért, hanem a mieinkért! Az enyémért! A mi örökségünk súlyosan és nyomasztóan hathat. A megváltás azonban itt még nem teljes. A nagypénteki reménytelenség után jön húsvét, amikor a megígért, a minden képzeletet felülmúló meglepetést megkapjuk: Feltámadt! Örökségünk ekkor lesz teljes, a húsvéti fényben lesz legszebb “kincsünk”. Meghalt és feltámadt! Ez az az örökség, amit mi is kaptunk, amivel élnünk kell, és amit tovább kell adnunk.
A keresztyénségnek is vitézekre van szüksége, akik az ellenséget le tudják verni s az ördögöt lefegyverezve, meg tudják szégyeníteni. Ehhez azonban erős harcosok kellenek, akik az igét jól értik, bírják, annak hamis értelmezését meg tudják cáfolni s az ellenséget saját fegyverével megverni. Mivel pedig mindenki nem lehet alkalmas az ige védelmezésére, szükség van igehirdetőkre és tanítókra, akik naponként tanulmányozzák az írást, azzal járnak és másokért is hadakoznak. De minden keresztyén is fegyverezze fel magát. Hit- és tanbeli bizonyosságát alapozza meg úgy az Isten igéjéből, hogy ellenállhasson az ördögnek s tudjon védekezni, mikor valaki el akarja téríteni. Így segítsen egyháza tanítását megvédelmezni és megtartani.
Krisztus, ki urak Ura vagy,
Vesztünkre jutnunk, oh ne hagyj!
Védd hatalmaddal népedet,
Hogy dicsérhessük nagy neved!
A kerülő útnak nem mindig látszik a célja az életünkben. Talán néha vádlón kérdezzük Istent: „Miért kell nekem ezt az utat végigjárnom?” Amikor Isten kerülő úton vezet, ő – bár sokszor nem így látjuk, nem így érezzük – velünk van. S ahogy Izrael fiait vezette felhőoszlopban és tűzoszlopban, úgy vezet bennünket is, egészen a célig. (Baranyayné Rohn Erzsébet)
A kettős életnek nincsenek ígéretei. Bálám megérti Isten szavát, csak nem úgy mondja tovább. Hajlandó ismét megkérdezni, mit szól az Úr, hátha közben meg-változott az akarata. Vigyázz a második kérdéssel! Kérdezhetsz háromszor is, ha a szíved egyenes. De nem kérdezhetsz kétszer, ha hamis a szíved! Aki befogadta Jézust, tudnia kell Isten akaratát. Soha ne hallgattasd el a Szentlélek figyelmeztetését!
A kettős életű ember, aki hisz is, meg nem is, akar is, meg nem is, kint is van, meg bent is: amikor bezáraték az ajtó, kettévágatik. Az üdvösséget az az ember kapja meg, aki idejében odajut, hogy nem bánja, ha kinevetik, kigúnyolják, összesúgnak a háta mögött. Már semmit nem bán, mert mindenáron akarja. Amikor Jézus kimondta a Golgota keresztjén, hogy “Elvégeztetett!” – kinyílt az ajtó a mennybe: aki akar, jöhet. “Jöjjetek énhozzám mindnyájan!” (Mt 12,28).
A kijelentett tudás hiánya miatt többen szenvedtek vereséget a hitben, mint bármi más miatt. Ez azért van, mert a legtöbb keresztény az értelmével hisz az Igében, de nem elmélkedett rajta eleget ahhoz, hogy világosság gyúljon a szívében. Ha így lenne, akkor az Ige teljesen megváltoztatná az életüket. Az égvilágon semmi nem tudná őket elszakítani az Igétől.
A Király előtti viselkedés Példabeszédek 25,1–7 Manapság divat felvállalni az embernek önmagát, bátran, sőt akár még bántóan is beszélni, hadonászni, öltözködni. Van-e azonban arra ösztönzésünk, hogy kicsinységünket vállaljuk fel? No persze nem színlelt alázatoskodásban, hanem a realitások fényében. Milyen szépen csengenek az alázatos szavak! Milyen szép az illedelmes viselkedés, ami tiszteletet sugároz a nagyok felé éppen úgy, mint a kicsik felé! Annál pedig nincs is nagyobb bölcsesség és alázat, mint amikor az ember Isten szava előtt hajt térdet és akaratot. „Távolítsd el a bűnöst a király elől, és trónját megerősíti az igazság.” Királyi dísz az igazság, és királyok, hatalmak megrontója a gazság. Az igazság, mint az életünk mércéje, tetteink minőségi meghatározója, kihívásokat támaszt. Mintha az lenne tapasztalható, hogy az igazság manapság olyan luxus, amit senki nem engedhet meg magának. Érdekes beállítottságunk ez, mikor éppen az igazságtalanságoktól hullanak a könnyek és lehetetlenül el a becsületes ember. Bárki előtt is akarjunk megállni, akár emberek előtt, akár Isten előtt, akár az élet viharaiban, az igazságosság, tisztaság, egyenesség, becsület létkérdés. Valójában a gonoszságot, a hamisságot, a becstelenséget kell megengedhetetlen luxusnak tekintenünk.
A kis adósságok dühítenek fel minket a leggyakrabban. Apró-cseprő neheztelések férj és feleség vagy testvérek között. Apró meg nem bocsátások, amelyek túl jelentéktelennek tűnnek ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Vigyázz! Ezeket az adósságokat használja a sátán, hogy gyötörjön téged. Végül is, Jézus egy hegyet kitevő adósságokat törölt el neked. Megengedheted magadnak, hogy nagylelkű légy, és elengedd mások filléres adósságait. Tölts időt a Szent Szellemmel, hadd mutasson rá benned a meg nem bocsátás területeire. Majd térj meg, és engedd el azt magadtól. Legyen ez a karácsony több az emlékek idejénél. Legyen a felejtés ideje.
A kísértés éppen abban rejlik, hogy külön-külön mindegyik a teljességet ígéri, de az ígéret csak ígéret marad! Sem az evés, sem az ivás nem boldogít, ha azt nem közösségben tesszük! Hiába vigasztalják önmagukat a “szinglik” hamiskás szabadság-értelmezésükkel, a családi étkezések “sóderpartiját” nem pótolja a tévé előtti rendszeres majszolgatás… Hiába a szexuális örömök hajszolása, a nagy bulizások kezdeti izgalmát egyhamar felváltja a magány, mert nem csak élményre, hanem megmaradó értékre vágyik minden emberszív… De bizony az ismeret birtoklása is csalóka. Lehet egyre többet és többet megismerni a világból, gyűjtögetheti az ember a diplomáit és kurzusait, de ha csak ezek vannak, akkor karriert igen, de megnyugvást, megbékélést elérni nem lehet velük. Milyen nyilvánvaló válik ez a negyvenes hölgyek hirtelen támadt gyermekvállalási kedvében! Ekkor derül ki, hogy aminek nem sok értelmét látták – áldozatot hozni a másik (gyermek, társ) jövéjéért – igazából, mégis csak ennek van értelme… Ilyetén módon alaposan elhibázni az életet persze nemcsak az örök Évák, de a mindenkori Ádámok “kiváltsága” is!
A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívből való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensőséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélődés. Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. De ne szűkítsük le ezt a szeretetet a hívok szűk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.
A kormányzat, amely alatt Jézus élt, romlott volt, elnyomta a népet. Mindenütt csak égbekiáltó visszaélés, kizsákmányolás, vakhitűség, felörlő kegyetlenkedés volt jellemző. Az Üdvözítő mégsem próbálkozott polgári közigazgatási reformokkal. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem kárhoztatta a nemzet ellenségeit. Nem avatkozott bele a hatalmon levők rendelkezéseibe. Ő, a mi példaképünk, távol tartotta magát a földi kormányzatoktól. Nem azért, mintha az emberek fájdalmai és bajai iránt érzéketlen lett volna, hanem azért, mert tudta, hogy a gyógyszer nem emberi vagy külső intézkedésekben rejlik. Tudta, hogy a hatásos gyógyításnak személyesnek kell lennie és a szívet kell újjáalakítania. Nem törvényszékek vagy nagytanácsok határozatai, nem a világ nagy embereinek a pártfogása létesíti Krisztus országát, hanem Krisztus természetének az emberbe plántálása a Szentlélek munkája által… Ez az egyedüli hatalom, amely valóban munkálja az emberiség felemelkedését. Ennek a műnek a véghezvitele érdekében az egyetlen lehetséges emberi ténykedés: Isten Igéjének a tanítása és gyakorlása.
A következőt javaslom: amikor egy nehézség már régóta tart, és úgy tűnik, a körülményeid csak nem akarnak engedelmeskedni Isten ígéretének, ne Istent értékeld újra! Ő nem tévesztette el a dolgot, és nem vallott kudarcot. Ha bármit is újraértékelsz, értékeld újra magadat! Keresd, hol vétettél el valamit. Ha nem látod, mit rontottál el, csak mondd ezt: „Istenem, nem tudom, mi itt a probléma, de kérlek, mutasd meg nekem. Tudom, hogy nem Nálad van a hiba, és továbbra is az Igéd irányít, és nem a körülményeim.” Majd, amikor kijelent valamit neked, legyél gyors a változtatásra. Bátorítalak arra, hogy állj szilárdan, és tiszteld meg Istent a szavaiddal. Az Úr figyel rád, amikor nehéz helyzetben vagy. Vajon mit fog hallani tőled?
A közbenjárás magányos feladat. Nyíltvégű elkötelezettséget igényel. Hónapokba vagy évekbe telhet, mire meglátod munkád gyümölcsét. Másrészt, ha mélyebb közösségbe kerülsz Istennel, olyan dolgokban lesz részed, amiben csak az angyalok vettek részt azon az éjszakán a kertben.
A közösség mennyire fontos… A városban élő, ajtaját lakatokkal és vaspántokkal magára záró ember hiszi el azt, hogy tud létezni közösség nélkül is! A magánhadsereget fenntartó dúsgazdag is azt gondolja, hogy képes teljes életet élni – elzártsága ellenére is. Idővel persze – ha máshol nem hát a halálos ágyán – azonban kiderül minden közösségellenes magatartású ember számára: mi az érték, s mi nem az… Az igazi érték, hogy istenadta közösségben élhetünk, melynek alapja csakis az isteni igazságosság lehet, megtartója pedig a csakis a jézusi önfeláldozásra is kész szeretet…
A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soha sincs ez máskép az evangéliummal. Olyasmi az, amin megütköznek, – nem a kisemberek, hanem tapasztalat szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen botránkozás ellenében.
Maradj meg hűségeddel
Velünk, Uram Isten,
Adj erőt, hogy megálljunk
Mindvégig a hitben.
A Krisztusban hívők reménysége 1János 3,1–3 Jézus szavai az emberi viselkedés normáiról gyülekezetben, családban, világban úgy helytállóak, ahogy azokat mondta. Amiket mondott, segítségként, igazodási pontokként mondta, mint egy térkép jelzéseit. Ezek a normák nem változtak. Ne hozzon minket zavarba a világ értetlenkedése! Ha egy fecskéről valaki nem tudja megmondani, miféle jószág, az még nyilván nem látott madarat. Ha Jézus tanítványaiban, akikben a Mester kimunkálta, amit szeretett volna, és ezért lettek olyanok, amilyenek, az emberek nem fedezik fel, hogy Isten gyermekei, az csak azért van, mert még azt sem tudják, milyen az Isten. Az istentelen világ néha bátorságot mer venni ahhoz, hogy elmagyarázza a hívőknek, milyennek is kell lennie Isten gyermekeinek. Nem szabad ilyenkor meglepődni, hanem józanul vallani kell, hogy még mindig az Atya az, aki meghatározhatja, ki az ő gyermeke. Ha megérti a világ a hívőket, ha nem, ez így van. Lehet, sokaknak nem nyilvánvaló még, hogy mi értelme van a hitnek és megtérésnek, de nekünk rendíthetetleneknek kell maradnunk! Nagyon ködös képük van Istenről az embereknek. A homály olyan mértékű a szemek előtt, hogy a legtöbben csak tüneménynek, az emberi elme termékének tartják őt. Ebben a véleményükben szilárdak, az életvitelüket teljesen ehhez igazítják. Egészen egyszerűen nem számolnak Istennel, és így nem is számítanak rá. Élnek, ahogy tudnak, meg ahogy jólesik, ahogy bírnak, meg ahogy éppen sikerül. Reménykednek a legkülönfélébb elméletekben, filozófiákban, a szerencsében, és még akár babonaságokban is. A hívő is reménykedik, méghozzá nem kevesebben, mint az élő Istennel való találkozásban! Akinek a születése ma az ünnep középpontjában van, számunkra éppen úgy láthatóvá lesz, mint a pásztoroknak, a bölcseknek, vagy az agg Simeonnak volt. Sőt, úgy fogjuk őt meglátni, mint az a néhány kiválasztott tanítvány, aki a megdicsőülés hegyén ragyogó dicsőségben szemlélhette néhány pillanatra az Úr Jézust. Reménykedhetünk abban, hogy ez a dicsőség az életünk részévé válhat. Ott lehetünk, ahol ő van! Itt mérlegre kerül a reménységünk. Jelent-e nekünk az Úr Jézussal való találkozás esélye annyi vagy inkább több boldogságot, mint a világ alaptalan és bizonytalan reményei? Aki reménykedik Jézusban, az a jövőjét a jelenben értelmezi. Nemcsak protekciót kér, és nemcsak elővételben foglal helyet a mennybe, hogy majd egyszer elfoglalja azt a helyet, életutat, amit Krisztus kínál, hanem már most úgy él, mint aki Krisztushoz tartozik. „Akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” Isten gyermeke legyen minden pillanatában, nyilvános és magánéletében is egyaránt Krisztus követője! Olyan tisztának és szentnek lenni, mint ő, nem istenkáromló gondolat, hanem isteni felhívás. Nem kevesebb várattatik ma el tőlünk annál, mint mérjük magunkat Istenhez. Így szépen látni fogjuk, hol szorul az életünk, a jellemünk változásra. Ha pedig meglátjuk ezeket, tegyünk a változás érdekében konkrét lépéseket is! Jussunk túl azon, hogy tudjuk, mi lenne a kívánatos és a helyes, csak nincs erőnk hozzá!
A Krisztusban való hit gyógyít. Nagyon sok olyan esetet hallunk nap, mint nap, hogy valakit a hite tartott meg, a Jézusban való reménysége mentette meg egy betegségből vagy akár a haláltól. A hitnek, a Jézus Krisztusba vetett hitnek három nagyon fontos tulajdonsága van, amit az igénk fel is sorol. Az első az, hogy megtart. A legnehezebb órákban, a legembertelenebb körülmények között is a hitünk az egyetlen kapaszkodónk, reménységünk. A hitünk által Jézus nem enged lejjebb csúsznunk, nem engedi, hogy olyan mélységekbe zuhanjunk, melyeket már nem élnénk túl. A második az, hogy békességet ad. A hívő ember megnyugszik, Jézusban megpihen, az élete mások számára is nyugalmat fog árasztani. A békesség, melyet a mi Urunk ad, az nem anyagi jólét. Nem akkor lesz békém, ha két autóm van, akkor lesz békességem, ha Istennel mindennapi kapcsolatban vagyok. A béke azt jelenti, hogy az életemet teljesen rábízom az én Uramra. A harmadik pedig az, hogy egészségessé tesz. A hívő ember élete is lehet szétszórt, részleges, hiányos, de Jézusban egésszé válik mindaz, ami részleges, törött vagy darabos. A mi életünkből nem elvenni akar Urunk, hanem inkább hozzáadni. Kipótolni azt az űrt, melyek bűneink miatt keletkeztek. Az igénkben a vérfolyásos asszony utolsó reménysége Jézus maradt. A társadalom a betegsége miatt kivetette, megutálta, már sok orvosnál járhatott, de senki sem tudta őt egészségessé tenni. Ma is ott van mellettünk a mi Urunk, s gyógyulást akar adni nekünk. Hiszed-e? Uram! Köszönöm, hogy szétdarabolt életemet megeleveníted, új életet tudsz formálni a megrepedt lelkemből. Dicsőség legyen neked mindenkor. Ámen.
A krisztusi alázat példája (1Timóteus 1,14–16) Krisztus megalázta önmagát, hogy üdvösségünket munkálja. Krisztus segített Pálnak mélyen meghajolni, összetörni, hogy ezzel az ő üdvösségét és mások üdvösségét munkálja. Pál bizonyságtétele arra bátorít, hogy tanuljuk meg az ő esetéből, milyen nagy Isten szeretete és hatalma, és lássuk értelmét a hitnek. Amikor azért könyörgünk, hogy Isten akarat legyen meg az életünkben, fel vagyunk arra készülve, hogy milyen mélyreható tud lenni Isten akarata? Krisztus keresztre feszítése előtt kiszolgáltatta önmagát Isten akaratának, majd szenvedett értünk, amíg bele nem halt abba, ami érte. Pál átértelmezte életcélját és életmódját, mígnem elveszítette mindenét, vagyonát, tekintélyét, egészségét, szabadságát, végül a puszta létét is. Ha ilyen az engedelmes életút íve, valóban készek vagyunk Isten akarata előtt meghajolni? Minden okunk megvan erre. Gyönyörű eredménye van azoknak az áldozatoknak, amiket Isten vár el, és nem az ember hoz egyszerű jókedvéből. Amíg saját magunktól elhatározott áldozatunk az önbecsülésünket növeli, addig Isten terve és az általa elvárt áldozat üdvösséget munkál. Ez elég komoly indok ahhoz, hogy engedelmeskedjünk. Pál nagy hitvallása, hogy sok negatív változás, teher, áldozat mellett bőségesen találkozott kegyelemmel, hittel és szeretettel. Gyülekezetünknek és családunknak igen nagy szüksége van arra, hogy Isten kegyelmében elmerülve hit és szeretet töltse ki lényünket!
A kudarctól való félelem mindannyiunkat megkísértett már. A népszerű pszichológia szerint ehhez hozzá kell szoknunk. De Isten Igéje azt mondja, van egy biztos módja, hogy miképpen éljünk félelem nélkül. Ez pedig a SZERETET útja. Ha tudni akarod, milyen az igazi siker, meg kell tanulnod, hogy a szeretet irányítson és motiváljon. Jézus így élt, amikor a földön járt.
A különbségek elkerülhetetlenek, természetesek, és potenciálisan hasznosak. Elkerülhetetlenek, mert egy kapcsolat két nagyon különböző embert hoz össze. Természetesek, mert minden kapcsolat, ha mégoly nagyszerű is, megtapasztalja. Potenciálisan hasznosak, mert hatékonyan kezelve a kapcsolat növekedni tud általuk.
A külső szépségnél többet ér a belső szépség. Egy gyerek dal sorai jutnak eszembe: Aki belül gyönyörű, az kívül is szép, megmaradhat örökül belső fényesség! Aki szívét csiszolja, lelkét építi, megnyeri a csatákat, célját eléri. Külsőnk adottság, bensőnket lehet csiszolni. Tégy így szüntelen!
