MENÜ


Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!

Láss, hallgass, tanulj, kutass!

Gail MacDonald azt írja a High Call, High Privilege [Nagy elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókorban a sivatagi atyák szigorú fegyelmet követelő hitvallásra kötelezték el magukat: némaság, magány és belső béke. Csak megfelelő mennyiségű hallgatásban eltöltött idő után tartották magukat késznek arra, hogy beszéljenek… Ma sok keresztényben az a furcsa… logikusnak tűnő ötlet fogalmazódik meg, hogy lelki erőforrás és megújulás úgy található, ha folyton új hangokat keresünk, több gyülekezeti alkalmon veszünk részt, szüntelen zenét hallgatunk, és összegyűlünk félig kigondolt vélemények kicserélésére. Milyen gyakran esünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, Isten örül annak, ha minden lehető információt megszereztünk, teljesen betábláztuk a napirendünket és a kapcsolatainkat? Ha elszakadunk mindettől, az azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… a mennyei beszélgetésnek ez az ideje az, amikor többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. És ehhez a csendhez egyedüllétre van szükség.” A lényeg: szükséged van négyszemközti időre Istennel!

Gazdag és szegény egyaránt Isten alkotása. Azonban ne felejtsük el, hogy önmagában sem a szegénység, sem a gazdagság nem erény. Feladata, küldetése van minden embernek, bármelyik kategóriába tartozik is. A szegénynek mi a feladata? Egyebek mellett: törekedni a tisztességre, a becsületre nehéz körülmények közepette is, és figyelni az Úrra, Rá számítani, Róla és segítségéről el nem feledkezni. Mi lehet a feladata a gazdagnak? Hasonló, mint a szegénynek: tisztesség, becsület, és el nem feledkezni az Úrról. Mindkettőben nagy kísértés van a tisztességtelenségre, a becstelenségre és az önzésre, ezért fontos, hogy az Úrról tekintetünket ne vegyük el. Nem véletlenül olvashatjuk néhány fejezettel később a kérést Isten felé: se szegénységet, se gazdagságot, ne adj nekem! Bármit kaptál az Úrtól, nem véletlenül kaptad. Gondold ezt végig és élj bölcsen!

Gazemberré válni a legegyszerűbb dolog a világon, gyakorlatilag nem kell érte tenni semmit, emberré válni azonban – küzdelem. Aki emberré, istenképűvé akar válni, az nem spórolhatja meg az isteni megszelídítés és az emberi megszelídülés vad és kitartó egymásnak feszülését! Ezért fontos már fiatal korban Istenre gondolni, beleszőni Őt életünk fonalába. Csak így válik teljessé az életünk, így nyer értelmet Teremtőnkkel való kapcsolatunkban a hűség… (Frankó Mátyás)

Gerinctelen árulás és ésszerű kompromisszum között óriási a különbség, mégha olykor a kettő közötti határ egybe is mosódik. Csúnyán hangzik, de valamilyen mértékben mindannyian árulók vagyunk… Elvetettük Istent, távlatos elveinkről lemondtunk, s a pillanatnak akartunk élni. A jólét oltárán feláldoztuk a legdrágábbakat: a szeretetet, s lelkünk békességét… Azt, hogy az árulóknak is lehet újrakezdeni – igaz csak egyszer -, azt Simon-Péter történetéből jól ismerjük. Aki ezt a felfoghatatlan ajándékos lehetőséget, értsd: isteni kegyelmet szívébe zárja, az tudja igazán elmondani, mi is az evangélium…

Gondolj magadra: mi az, amihez életre-halálra ragaszkodsz? Isten mindenkit belevon cselekvésébe. Isten egyszerre tud sok ezerrel és sok millióval cselekedni. Mindenki azt kapja, amire szüksége van. Jákób véres döntés előtt áll. Éhen halunk, vagy adom Benjámint. Végül kimondja: “Hadd legyek megfosztva.” Uram – odaadom!

Gondold meg, miért vagy megváltva: hogy Isten Fia kiábrázolódjék halandó testedben. Vesd latba minden erődet, hogy mint Isten gyermeke elhivatásod megvalósuljon; mindenkor emelkedj ennek a helyzetnek a magaslatára. Semmit sem tehetsz megváltásodért; de azért már tenned kell valamit, hogy amit Isten végzett benned, az ki is bontakozhassék az életedben. Ezt munkálod-e valóban nyelveddel, értelmeddel és idegeiddel? Ha most is ugyanaz a nyomorult, zsémbes ember vagy, aki megmarad a maga útján, akkor hazugság azt mondanod, hogy Isten megváltott és megszentelt téged.

Gondolj arra, milyen más lenne az életed, ha ismernéd Isten igazságát minden helyzetről! Nem elég indok ez arra, hogy figyelj a szellemedre? Nem elég indok ez arra, hogy izgalommal várd, mit mond Isten? Kezdj el ráhangolódni Isten csendes, szelíd hangjára a bensődben. Tiszteld meg Őt, és fogadd el a vezetését a mindennapi életedben. Figyelj a vezetéseire, és engedelmeskedj gyorsan. Ő készen áll, hogy szóljon hozzád.

Gondolj csak egy magzatra az anya méhében! A szükséges génjei, kromoszómái és tulajdonságai már bele vannak építve a fogantatása óta. Ugyanígy, amikor az újjászületés által Isten családjába kerülsz, nem csak egy vagy két szellemi áldást kapsz, hanem minden szellemi áldást megkapsz. Újszülött keresztényként még nem tudod, ki vagy, és mi mindennel rendelkezel, ezért a Szent Szellem dolga mindezt felfedni számodra. Amikor egy krízisen mégy át, nem kell elindulnod hitet, kegyelmet, erőt vagy bármi mást keresgélni. Ezek már benned vannak – tanuld meg igénybe venni őket! Nem kell egy nálad erősebb hívőt keresned, hogy imádkozzon érted. Isten el akar juttatni téged oda, hogy képes legyél… kézrátétellel imádkozni saját magadért… segíteni a saját szükségeiden… lecsendesíteni a saját lelkedet… nyugalmat teremteni a saját otthonodban! Ez fog történni akkor, ha felismered és aktiválod a már benned lévő áldásokat.

Gondoljunk arra ahogyan egy szülő, legyen az édesapa, vagy édesanya, és öleli kis gyermekét az arcához és szeretettel megcsókolja. Ez a mozdulat minden emberben tökéletesen egyformán zajlik le. Most értem csak meg, hogy Istentől van ez is. Belénk kódolta az Úr ezeket a mozdulatokat. Ahogy egy édesanya először fogja a babáját és rögtön tudja mit kell tenni vele, és a bébi is rögtön tudja hogyan kell szopni, ezek is kódolt cselekvések az Úrtól. Mindig csoda számomra amikor ezt látom, de gondoljunk az állatokra senki sem tanítja őket mit is kell csinálniuk amikor világra hozzák kicsinyeiket mégis tudják mit kell tenniük. Isten alkotásai csodálatosak. Így szeret minket Isten, és célja, hogy átadja amit nekünk szán, de ő is vágyódik a mi szeretetünkre, imádatunkra. És mit kap viszonzásul az Isten: örökbe fogadott gyermekeket, önsajnálattal, kritikákkal, önzéssel, bűnözéssel, mégis drága véren vásárolt meg bennünket. Szerencse, hogy Isten hosszútűrő, kegyelmes. A kegyelem idejét éljük vigyázzunk, álljunk készen mindenkor. Imádkozzunk az embertársainkért, ismerjék meg az Úr akaratát és vágyjanak a kapcsolatra Istennel.

Gondolkoztál már azon, hogy Isten munkatársa vagy, vele dolgozhatsz együtt? Nem a rabszolgája, nem a beosztottja vagy, akit állandóan kioszt, hanem a munkatársa. Vele együtt lehetsz. Azonban olyan apró különbségek vannak – melyek meghatározzák a munkaviszonyt, a munkaterületet -, hogy nem 8-ra kell járnod dolgozni, hanem éjjel-nappal az ő ügyében foglalatoskodhatsz, nincs “szabadság”, hogy kipihend a “fáradalmaidat”, és ami a legfontosabb: a béredet nem havonta kapod meg és nem holmi moly által megrágcsált “aranyat vagy ezüstöt”, hanem az élet koronáját, üdvösséget ad Isten. Gondolkoztál már azon, hogy Isten szántóföldje vagy? Ő műveli meg ezt a földet. Nem a traktora, nem az ekéje vagy, akit utántölteni, zsírozni kell, hanem a földje. Azonban olyan apró különbségek vannak, hogy nem évente kétszer veti a magot, hanem Isten mindig szórja, pazarolja a magot; ezt a földet nem kell trágyázni, nem kell talajjobbító, mert elég az Ige, mely kinőhet bármilyen talajban. Azonban ebben a talajban is kell gyomlálni, művelni kell ezt. Gondolkoztál már azon, hogy Isten épülete lehetsz? Ez az épület azonban összedőlhet, mert nem stabil. Egyetlen egy módon válhat stabillá, ha a fundamentum Jézus Krisztus. Ha az alapoknál kezded, és bármilyen döntésed lesz ma, az alap Jézus Krisztus! Indulj, és gondolj arra, hogy Isten munkatársaként dolgozhatsz a mai napon. Indulj, és gondolj arra, hogy Isten szántóföldjeként vagy jelen a világban. Indulj, és gondolj arra, hogy Isten épülete vagy, ha ennek az épületnek az alapja Jézus Krisztus! Legyen szép napod! Uram! Köszönöm, hogy ilyen küldetés bízol rám, és veled együtt dolgozhatok. Segíts, hogy híven tudjam tenni azt, amit rám bízol. Ámen.

Gondoltál már arra, milyen sokat jelentene számodra, ha egyszerűen azt mondanád Istennek: „Atyám, nem azért jöttem, hogy kérjek valamit. Már imádkoztam a szükségeim felől, és az Igéd azt mondja, azok be vannak töltve a te gazdagságod szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Szóval csak azért jöttem, hogy Veled legyek. Ha valamit szeretnél nekem mondani, itt vagyok… és azt akarom, hogy tudd: megteszek bármit, amit az Igében olvasok. Működésbe hozom az életemben.” Miért nem mondod ezt ma Istennek? Ő arra vár, hogy közösségben legyen veled.

Gyakran, amikor arról van szó, hogy az életünket adjuk valakiért, a halálra gondolunk. Ezt tette Jézus. Annyira szeretett minket, hogy az életét adta, meghalt helyettünk, hogy mi élhessünk. De itt másra utalt, amikor arra kért bennünket, hogy tegyük le az életünket. Azt kérte tőlünk, azzal mutassuk meg a szeretetünket, hogy másokért élünk, és nem azzal, hogy meghalunk értük. Ez pontosan mit jelent? Jelentheti azt, hogy időt töltünk imádságban valakiért, vagy szeretetet és megértést adunk. Sokszor azt jelenti, hogy lemondunk a saját önző vágyainkról, hogy betöltsük valakinek a szükségét.
„Atyám, Jézus nevében, azt olvasom az Igédben, hogy Te Önmagadat adtad a Fiad személyében minden emberért. Megértem, hogy mivel Jézus az életem Ura, engem is arra hívtál el, hogy odaadjam önmagamat másokért. Elfogadom ezt az elhívást. Időt fogok szánni másokra. Adok a szeretetedből, ami bennem van. Erős leszek, és felemelem a gyengéket. Kész vagyok arra, hogy használj, hogy a körülöttem lévők megtapasztalhassák azt a bőséges életet, amit Te adsz. A létező legnagyobb szeretettel szerettél engem, Uram. Kiváltságnak tartom, hogy ezt a szeretetet megoszthatom másokkal. Köszönöm ezt Neked, Jézus nevében. Ámen.”

“Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink kellemetlen következményei miatt, de ez még nem bűnbánat. A valódi bűn miatti szomorúság a Szentlélek munkájának eredménye. A Lélek nyilvánvalóvá teszi szívünk hálátlanságát, rámutat arra, hogy semmibe vettük és megszomorítottuk az Üdvözítőt, és igazi töredelemmel elvezet bennünket a kereszt lábához. Minden bűn újból megsebzi Jézust, és amint Őrá tekintünk, akit átszegeztek, siratni fogjuk bűneinket, amelyek lelki gyötrelmet okoztak Megváltónknak. Az ilyen bűnsiratás vezet el a bűn valódi megtagadásához.” (Jézus élete, A Hegyi beszéd c. fejezetből)

Gyarapítsd bennem, Uram, egyre inkább ajándékaidat, hogy lelkem kövessen hozzád engem, minden kívánság tőrétől szabadon. (Augustinus) A karácsony közeledtével egyre több szó esik az ajándékozásról. Gondolatainkat hétköznapi teendőink mellett egyre inkább eltölti az aggodalom, hogy találunk-e olyan ajándékot szeretteink számára, amellyel örömet szerezhetünk, lesz-e időnk végre saját kezűleg fabrikálni valamit, vagy sikerül-e elegendő összeget megspórolni? És a hatalmas bálvánnyá növekvő karácsony-ipar is az ajándékozás anyagi dimenziójára irányítja tekintetünket a felénk záporozó reklámokkal. Üzletbe be és üzletből ki; fáradt, fülledt és nyomasztó minden a nagy csillogás ellenére. Azért jó volna felidézni, hogy miért is ajándékozunk egyáltalán. Azért, mert Isten egyszülött Fiát küldte számunkra ajándékul. Hogyan nőhet efölé a mi évenkénti vásárlási lázunk, mely csupán kicsinyes és emberi torzképe Isten igazi ajándékának? Amit Isten Jézus által adott egykor, és ad ma is, az az evangélium, az ő békessége, kegyelme, igazsága, szeretete. Ezek lelki ajándékok, és Isten “tulajdon Fiát nem kímélte” azért, hogy észrevegyük irántunk való szeretetét, és hogy részesedhessünk az ő ajándékaiban. Vágyakozzunk Isten ajándékára, forduljunk el a pénz- és időhiány okozta gyötrődéstől! Vágyakozzunk valóban Isten ajándékára, hogy észrevegyük mindazt, ami “ráadásul megadatik” nekünk! Vágyakozzunk Jézusra, hogy ő szentelhesse meg az ünnepre való készülődésünket, ajándékozásunkat! De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Mt 6,33) Uram! Köszönöm, hogy a te tökéletes ajándékod az enyém is lehet! Ámen.

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből fogjuk megtudni, hogy az igazságból valók vagyunk” (1Jn 3,18-19) Sok keresztyén ember van, aki jól ismeri a szeretet parancsát és igyekszik is azt gyakorolni. Szereti Istent, gyakran és sokat imádkozik. Szereti az emberiséget, szereti egyházát, szereti nemzetét, gyönyörűen tud mindezekről beszélni. De nem szereti a saját gyülekezetét, mert sem a lelkész, sem a hívek nem kedvére valók. Nem szereti faluja népét, mert azok mind gonoszok. Nem szereti családját, munkatársait, mert azok se szeretik őt. Honnan tudhatja, hogy ő Isten szerint szeret? Igénk világosan beszél: semmit sem ér a szóban élő szeretet. A szeretet állandó készség javát szolgálni annak, akit szeretünk. Cselekedettel. Mindegy, hogy megérdemli vagy sem. Mindegy, hogy viszontszeret, vagy nem. Mindegy, hogy vonz az egyénisége, vagy éppen taszít. A szeretetnek csak két alanya van: a szerető Isten és a szerető ember. A többi csak tárgya a szeretetnek. Ez az isteni igazság, ezt kell cselekedettel szolgálni. Ez igazolja Isten gyermekeit. Istenem, én is szeretnék igazságból való gyermeked lenni. Tudom, hogy sem magam, sem mások nem ítélhetik meg, az vagyok-e vagy sem. Köszönöm, hogy megadtad a bizonyítás lehetőségét, hogy magam is megítélhessem: tudok-e cselekedettel, valósággal szeretni. Tudom, ez nem az én érdemem, csak mutatója, igazolója hitemnek, hozzád való hűségemnek. Azért esik olyan jól, ha sikerül önzetlenül, talán titokban, dicséret és viszontszolgáltatás nélkül szolgálni másokat, akiknek arra van szükségük. Ritkán sikerül. Segítségedre van szükségem. Add, hogy naponta érezzem szereteted áldásait, az erősítse meg bennem az akaratot, hogy valódi tettekkel tudjam azokat tovább adni. Add, hogy így bizonyosodhassak meg abban, hogy nem csak szóban, de valóban a te gyermeked, valóban keresztyén vagyok. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Gyermekeink vajon tanulhatnak életünkből, cselekedeteinkből? Milyen hatások érik őket? Vannak-e olyanok, akik életünk hatása alatt indulnak el? Joás életében az is kedves dolog volt Isten előtt, hogy minden pénzt arra szánt, hogy Isten házának romlását kijavítsák. Isten háza az övéi, az Ő gyülekezete. Ha a gyülekezet megépül, akkor magától megépül a templom is. Ezékiás a papoknak mondotta: tisztítsátok meg magatokat, mielőtt elkezditek a munkát. A papokon kell kezdeni, aztán a hívő népen, azután az épületen. Ez a kedves dolog Isten előtt. A Szentlélek élő kövekből épít házat. Ha az élő kövek szétszóródtak, ha nincs egység, szeretet, hiába építkezünk külsőleg. Nézzünk szembe vele, hogy mit teszünk Isten rendje szerint. Amit teszünk, az Ő gondolatai és akarata szerint tesszük? Amásia azzal is kedves dolgot cselekedett az Úr előtt, hogy lerontotta a bálványokat.

Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket fenyegető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: ?… bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál” (Ézs 12,1). Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!

Gyökössy Endre szerint a gyűlölet szó önmagát magyarázza. Benne van az összegyűlt negatív indulat valaki felé, amely ölni képes. A gyűlöletet hordozó ember először önmagának árt. Saját lelkét emészti és teszi tönkre a nem jól kezelt indulattal. Aztán, ha ez szavakban és tettekben is megnyilvánul, akkor bizony árt a másiknak is. Hogy mennyire az attól függ, hogy mennyire enged szabad folyást valaki ennek az érzésnek. A gyűlölet senkivel szemben nem járható út. Jézus egészen magas mércét állít elénk, amikor azt mondja, hogy szeressétek ellenségeiteket. Nem kis feladat ez, de ha sikerül, akkor békességben lehet részünk, mégpedig a Krisztus békességében. Viszályt teremteni? Nem hívő feladat! Sőt, senkinek nem feladata ez, mégis vannak, akiket ez éltet, akik ettől érzik magukat jobban. Kétes dicsőség ez, ne is vágyakozzunk rá! Inkább nézzük meg, hogy a bennünk lévő érzések mit teremtenek környezetünkben! Akkor járunk jó úton, ha nem viszályt, széthúzást és békétlenséget, hanem békét, egységet és nagyobb egymásra figyelést munkálunk önmagunk körül!

Győzelmet aratni azt jelenti, hogy „felülmúlni, legyőzni versenyben vagy küzdelemben, győzedelmeskedni, uralkodni, elnyomni, felülkerekedni, leverni, eltiporni, felülmúlni, uralni, fölényt szerezni, alávetni, megsemmisíteni.” Ha egyszer jól az elmédbe vésed ezeket a definíciókat, akkor fel fogod ismerni, hogy Jézusban sokkal többet kaptál, mint egy jegyet a mennybe. Legyőzted a világot, amelyben most élsz. Őáltala győzedelmeskedtél, uralmat szereztél a világ fölött, eltiportad azt, felülkerekedtél rajta. Nem csoda, hogy az 1 Korinthus 15:57 így kiált: „De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Kiálts te is! Mondj köszönetet Istennek, hogy győztessé tett téged. Dicsérd Őt azért, hogy összekapcsolt téged azzal, aki legyőzte a világot, a testet és az ördögöt. Kiálts hallelúját, és élvezd a győzelmet!

Gyűlölet és szeretet nem fér meg egy szívben. Sokan még is úgy élnek, hogy mindkettő a “tűz és víz” ott sistereg a szívükben. Az ilyen vibráló személyiségű embertársaink nagyon fárasztóak tudnak lenni, mert látszólag jószándékúak, de szándékuk érdekes módon mégsem úgy ér célba, ahogyan szeretnék, s egészen máshova vezet… A gyűlölet veszedelmessége abban van, hogy megöli az érzékenységünket, hogy a dolgokat árnyaltabban lássuk. Aki gyűlöl, annak számára csak fekete és fehér létezik… a szélső állapotokon kívül mást alig vagy egyáltalán nem ismer. Ilyen szélsőségesek voltak a farizeusok is, s ezért voltak képtelenek az irgalomra, a részvétre. Irgalmatlanságuk leginkább a törvényhez való hamis ragaszkodásukban volt tettenérhető, Jézus ezért is bírálja őket. Ahogyan sötétség és világosság ellentétei egymásnak ugyanúgy a szeretet és a gyűlölet is. Az egyik a mennyországot és a békességet szolgálja, a másik a romlást és a kárhozatot… (Frankó Mátyás)

Gyűlölet helyett szelídség (Titusz 3,1–7 ) A krétai gyülekezet stabilizálásában és meggyökereztetésében tanácsolja Pál a munkatársát, Tituszt. Ebben a szakaszban olvassuk a Szentírás egyik legfrappánsabb összefoglalását a hitre jutás feltételeiről és elemeiről. A gondolati ív óemberről szóló egységének visszatérő fogalma a gyűlölködés, mint ami az Isten nélkül küszködő egyén jellemzően ösztönös megnyilvánulása. Az új ember felé pedig alapvető elvárás a szelídségben való jeleskedésés példaadás. Megtérésünkkor a szentlélekkeresztség során bekövetkező természetváltozás egyik leglátványosabb eleme a mások felé tanúsított viszonyulásunk minősége. Az újjászületett keresztyénnek Istent képviselő jelenlétével meg kell tudnia fékezni a környezetében is alapvetően fennálló, végeláthatatlan emberi gyűlölködési kört. Oly nagy ennek a sodrása, hogy önerőből lehetetlen megállni benne. Ezért van szükség a Szentlélek állandóan tápláló, megújító jelenlétére az életünkben. Kétségtelen, hogy a hétköznapokban a gyűlölet dominál a szelídséggel szemben. Ezért is olyan nehéz de annál szükségesebb erősíteni az isteni természetet gyakorlók táborát. Ma sikerült ez?



free counters

 

 

Hírek

Weboldal készítés ingyen


Asztali nézet