MENÜ


Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!

Láss, hallgass, tanulj, kutass!

Cél nélkül csak állati életet lehet élni. Csak az tud igazi emberi életet élni, akinek olyan célja van, mely túl mutat a halálon. Azért hangsúlyozza itt Pál, hogy a mi Istenünk a Jézus Krisztus Atyja. Azé a Krisztusé, aki legyőzte a halált, és megígérte, hogy ahol ő van, minket is oda fog vinni. Ez a vigasztalás ad értelmes célt az életnek. Ez tesz képessé arra, hogy nyugodt lélekkel tudjunk elbúcsúzni szeretteinktől. Ebben állhatunk bízó lélekkel a halál elé. Hála érte a feltámadott Jézus Krisztus Atyjának. Atyám, köszönöm, hogy nem kell félnem a haláltól. Inkább egy mélységes kíváncsiság él bennem. Nem kívánok rá itt feleletet, de tudom, hogy valami nagy ajándék vár odatúl, s nagyon várom, hogy megláthassam. Nem kívánok hamar meghalni. Olyan jó itt élni a te szeretetedben, tudva azt, hogy pontosan a legalkalmasabb időben fogsz magadhoz szólítni. Rád bízom magam és szeretteimet. Aki úgy szeret, ahogy te szeretsz minket, arra teljes bizalommal bízom rá magunkat. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Chuck Swindoll azt mondja: „A változás elsőszámú ellensége a benned lévő makacs, önfenntartó bűnös természet. Az elkényeztetett gyerekhez hasonlóan évekig a kedvében jártak, és minden kívánságát teljesítették, ezért nem fogja feladni dührohamok nélkül. A testiesség lassú, keserű, véres halált hal, mindvégig rúgkapálva és küzdve. A tartós változás egyes fokozatban érhető el, nem magas fordulaton. Számíts tehát esetleges visszaesésekre, és ne hagyd, hogy vakvágányra tereljenek! Amikor szeretnéd bedobni a törölközőt, ereszkedj térdeidre, és kérd Istent, hogy segítsen visszatérni a helyes kerékvágásba! Ő segíteni fog.”

Csak a kitartó, hívő ima esetén jön segítségünkre a Szentlélek, hogy győzelemre segítsen bennünket harcainkban, amelyeket meg kell vívnunk a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói, a gonoszság lelkei ellen, akik a magasságban vannak.
“Ha csak akkora hitetek volna is, mint a mustármag, akkor, ha azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda ? elmenne.” Noha a mustármag igen piciny, mégis ugyanazt a csodálatos, titokzatos életerőt rejti, mint ami akár a legsudárabb, leglombosabb fák növekedését is munkálja. Ha a mustármag a földbe kerül, a parányi csíra vegyül azokkal az életelemekkel, amelyeket Isten a táplálására rendelt, és gyorsan erős növekedésnek indul. Ha ehhez hasonló a hitünk, akkor megragadjuk Isten igéjét és mindazokat a segélyforrásokat, amelyeket számunkra rendelt. Így erősödik a hitünk. A menny minden hatalma a segítségünkre siet. A hit szavára leomlanak azok az akadályok, amelyeket Sátán épít, még akkor is, ha olyan áthághatatlannak tűnnek ezek, mint az örökké magasodó hegyek. “Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek”.

Csak a vak ember nem látja azt a sok-sok csodát, ami a teremtettségben van. Az egész teremtettség középpontja a nap, és Isten egész világának középpontja Jézus. Ebben a zsoltárban több vers is így kezdődik, hogy az Úr. Nekünk egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, az Úr Jézus Krisztus. Az Atya szava Jézuson keresztül szól hozzánk. Jézus szaván keresztül szeretne megeleveníteni az Atya. Tudjátok, hogy belül nagyon sokszor örömtelen, erőtelen, fáradt, bágyadt az életünk. Lehet, hogy vannak problémáid, amikre magad sem tudsz válaszolni, úgy összekeveredett az életed. Isten most azt ígéri, hogy megelevenít, és bölccsé tesz. Lehetsz vidám, örömteli ember, akinek az egész élete tele van Isten szeretetével, örömével, békességével. Amit most nem látsz pontosan és jól, azt Isten megvilágosítja számodra. Lehet választani, hogy mire van szükséged. Lehet kérni vidámságot, megvilágosítást, bölcsességet. Sőt lehet kérni az Ő ítéletét. Istennek legjobb ajándékai az ítéleteiben vannak. Nem tudom, hogy az ítéletei kívánatosak-e számodra? A zsoltár szerint: “Kívánatosabb az aranynál, még a sok színaranynál is, és édesebbek a méznél, még a színméznél is.” Ha engeded, hogy Isten megítéljen, azután jön az öröm is, a vidámság is, a bölcsesség is. Kérj félelem nélkül, bátran, hogy tied lehessen az Isten áldása.

Csak arra kell vigyázni, hogy „egészséges legyen a hitük”, az egészséges hit majd megtanítja az egészséges magatartásra is, ha Isten Lelke kezelésbe veszi őket. Ez a kemény ige is vigasztalás, örömhír. Amikor saját népünket sokszor elkeseredve olyannak látjuk, mint a krétaiakat a „saját prófétájuk”, olvassuk az örömhírt: mégis Isten szeretett gyermekei vagyunk. Csak a hitünk legyen egészséges, legalább azoké, akik szeretik és féltik népüket, bízhatunk abban, hogy a Szentlélek bennünk is elvégzi megújító, tisztító, életadó munkáját. Kegyelmes Istenünk, sokszor keseredünk el, mikor azt a rengeteg bűnt látjuk, ami beszennyezi, megnyomorítja, ítéletre valóvá teszi népünket. Sokszor elkeseredve reménytelennek látjuk jövőnket, ennyi bűn alatt lehetetlen egészséges jövőt építeni. De gyermekeink vannak, nekik áldásra, tisztaságra, jövőre van szükségük. Honnan szerezzék, mikor annyi bűnt látnak maguk körül, még azok között is, akik nevelik őket? Te vagy, Urunk, minden reménységünk. Hozzád könyörgünk, tisztítsd meg hitünket, életünket, feddj keményen, de adj gyermekeinknek tiszta hitet, jövőt, életet. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Csak figyelmet kér. Miért ne tennénk ezt meg azonnal? Nem kell semmit magunkkal vinnünk, csak nézzünk Krisztusra, aki kereszthalála után a mennyei trónra ült. Nem kell ehhez sem előkészület, sem kínos erőfeszítés: nem szükséges hozzá gazdagság, bölcsesség vagy erő. Mindent megtalálunk az Úrban, a mi Istenünkben, amire szükségünk van, és ha mindent Tőle várunk, akkor minden a miénk is lesz és üdvözülünk. Jöjjetek, távollévők, figyeljetek reá! A föld legvégéről is irányítsátok Krisztusra tekinteteteket. Ahogy a legelhagyottabb vidéken élők is látják a napot és élvezhetik fényét, úgy ti is, akik talán a halál kapujában vagy a pokol küszöbén éltek, egy pillantás által befogadhatjátok Isten világosságát, a mennyei életet és az Úr Krisztus szabadítását. Ő Isten, és ezért tud megmenteni minket.

Csak idő kérdése, mikor érnek utól minket a tények… A lehangoló realitás: Nem úgy van hát mégse, ahogyan gondoltam! Megértést, és elrejtettséget, megnyugvást és viszonzást kerestem és vártam, s ehelyett merev elhatárolódást, megalázó meg-nem-értettséget “kaptam.” Hány és hány csalódott lélek mondja el ezen a mai napon is szerte a világon: “Hej, ha akkor és ott nemet mondok, amott pedig igent, mennyire másként alakult volna minden! …S most bizonyára nem lennék ilyen kutyaszorító helyzetben!” Hiába, mi csak visszafelé látunk igazán, előre alig vagy egyáltalán nem! Valaki egyszer azt írta: “A Föld, s rajta élő lassan hétmilliárd ember sorsának következő hat(!) másodperce biztonsággal megjósolható, de hogy utána mi lesz, azt egyedül csak a JóIsten tudja.” Azt gondolom, ez egy tisztességes kijelentés a valóság komplexitásáról…Pedig milyen jó lenne, ha előre láthatnánk… csak egy kicsit! Bizonyára elkerülhetnénk életünk nagy konfrontációit főnökkel és baráttal vagy éppen azokkal, akiket nagyon szeretünk. De mivel Isten előrelátása, gondviselése (providentia Dei) tartja egyben ezt az egész teremtett világot – s nem a mi bölcselkedésünk -, ezért még a közeljövőről szóló okoskodásunk is gyakran derültség tárgyát képezi: joggal, hiszen jó eséllyel indulunk, hogy “melléfogunk” a prognózisunkkal. Ha a meteorológus téved, akkor legfeljebb megázunk, s didergünk egy kicsit, s levonjuk a tanulságot: legközelebb, ha sütne is a nap, akkor is esernyőt viszünk magunkkal. De mit tudunk tenni akkor, ha életvezetésünkben “fogunk mellé”, ha oda voksolunk, ahová nem kéne, s annak hiszünk, aki számára mi csak hatalmi játékának elmúló eszköze vagyunk csupán? Az igazán kétségbeejtő az, ha kiderül, nem a másik csapott be minket, hanem mi áltattuk önmagunkat…A krisztusi (azaz keresztény) ember “nyílt lapokkal játszik”, s nem veszi fel a kísértés rózsaszínű szemüvegét. Számol a bűn realitásával! Nemcsak a kívülrő jövő rosszal, de belülről fakadó gonosz indulataival is… Tudja, hogy a bűnt mindig követi a büntetés! Nem azért, mert ez “tetszik” a JóIstennek – Ő inkább bánkódik, ha már ilyen emberi fogalmakkal próbálhatjuk “megfogni” Őt -, hanem azért, mert ez a teremtettség törvénye. Ajándék az élet, benne minden pillanatával, még a keserűekkel is, de nem büntetés a halál, hanem törvény: aki megszületik, egyszer az meg is hal… S akkor mit értsünk azon, hogy “a bűn zsoldja a halál” – Róm 6,23? Azt, hogy ne áltassa magát senki, hogy kikerülheti a törvényt! Eredendő készségünket az önzésre, az Isten tagadására csak csillapítani tudjuk, de megszüntetni soha. Ha tudjuk mindezeket a “lelki dolgokat, az alapállást”, ha legalább nagyjából ismerjük, hogyan “működik” a világ, és benne mi magunk, akkor jó eséllyel kikerülhetjük a szédítő mélységű szakadékokat, s ha kisebb kavicsokban olykor el is botlunk, azért az Isten vezérlő kegyelme révén célba érünk… Ez persze még nem a mennyország, csak a tartalmas, bizodalmas, istenesen szép életünk…(Frankó Mátyás)

Csak két oldal van, amit választhatunk, és végül Isten győzni fog, itt a mi világunkban is. Hogy miért? Mert Ő áll az igazság oldalán, mert Ő nem hagyja a bűnösöket büntetlenül, mert végül minden ellenségünket – pokol, halál, ördög , mindenféle igazságtalanság, ami ért minket–, megsemmisít. Az Írás szerint Krisztus a győzedelmes király, akinek lába alá vet minden ellenséget az Atya, mert Jézus győzött a kereszten. Ez az igazán izgalmas ebben a történetben. Ő úgy győzött, hogy sokáig sokan, még az apostolok is, súlyos vereségnek érezték a történteket, egészen addig, míg meg nem látták a feltámadott Urat. Így van ez az életünkben is. Sokszor, amikor Isten oldalát választjuk, úgy tűnik, mintha veszítenénk. Mintha többen lennének a „cowboyok” meg a „törökök”. De ne féljünk, ne csüggedjünk, mert a mi Istenünk győzedelmes jobbja velünk van! Az Igazság győzni fog! (Restás László)

“Csak kevesen ismerik fel, hogy milyen hatással vannak az élet kicsiny dolgai a jellem fejlődésére. Semmi sem jelentéktelen, amivel foglalkozunk. A változó körülmények, amelyekkel napról napra találkozunk, próbára teszik a becsületességünket, és alkalmassá tesznek bennünket nagyobb megbízatások elvégzésére. A hétköznapi élet ügyeinek intézésében tanúsított elvhűségünkkel hozzászoktatjuk magunkat ahhoz, hogy a kötelességet kedvteléseink és kívánságaink fölé helyezzük. Az így fegyelemhez szokott ember nem ingadozik szélben hajladozó nádként a jó és a rossz között. Becsületesen teljesíti a kötelességét, mert arra nevelte magát, hogy hű és igaz legyen. A legkisebb dologban való becsületesség erőt ad ahhoz, hogy a nagyobb dolgokban is becsületesek legyünk. Az egyenes jellem értékesebb Ofir aranyánál. Enélkül senki sem tölthet be felelősségteljes megbízatást. De a jellem nem örökölhető. Nem vásárolható meg. Az erkölcsi kiválóság és a magas szellemi színvonal nem a véletlen műve. A legjobb képességek is értéktelenek, ha nem fejlesztjük őket. A nemes jellem kialakítása egy élet munkája, komoly és kitartó erőfeszítések eredménye. Isten alkalmakat ad, a siker azonban azon múlik, hogyan értékeljük a lehetőséget.” (Pátriárkák és próféták, József Egyiptomban c. fejezetből)

Csak Krisztus által tartozunk egymáshoz. Ám Krisztus által csakugyan egymáshoz tartozunk mindenestül és mindörökre. (Dietrich Bonhoeffer) Isten elküldte egyszülött Fiát. Emberi testben jött közénk. Valóságos emberként és valóságos Istenként járt közöttünk. És meghalt, váltságul bűneinkért. De harmadnapra feltámadt. És most ott ül a mindenható Atya Isten jobbján. Sokszor beérjük ennyivel. Elámulunk az Isten nagyságán és kegyelmén, és közben megfeledkezünk arról, hogy nekünk feladatunk is van. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét. Ez a feladatunk. A szentek közösségévé kell válnunk. És ez nem olyan lehetetlen feladat, mint amilyennek első hallásra tűnik. Hiszen Jézus emberi testben élt és halt meg. Élete is láthatóvá válhat hát bennünk, közöttünk. Az egymással, testvéreinkkel való közösségben az ő teste és vére által. Lehetőséget kaptunk arra, hogy közösséggé váljunk általa. Nem ígéretek és üres frázisok által, amik máról holnapra semmivé válnak. De az ő halála és feltámadása által, amit mindannyian testünkben hordozunk. Ezért lehetünk egyek a vele való közösségben. De ezzel a lehetőséggel élni kell. Hiszen esélyt kaptunk arra, hogy a mellettünk állóban felismerjük a testvérünket. Mert ami összeköt minket, az több mindennél, ami földi és felfogható: az maga az isteni kegyelem. Mennyit ingadozom, mennyit kételkedem, mennyit hibázom, mennyit vétek! Jézusom, amennyi te vagy bennem, csakis annyit érek. Ámen.

Csakúgy énekel ez igéből a nagy gyönyörűség! Hát nem csodálatos és áldott Isten vagy te, ki ilyen csoda-szeretettel uralkodol rajtunk?! Felmagasztalsz, mikor megalázol. Megigazítasz, mikor a pokolba taszítasz. Diadalmat adsz, mikor összetörsz. Megelevenítesz, mikor megölsz. Megvigasztalsz, mikor megszomorítasz. Éneket adsz ajkunkra, mikor megríkatsz. Szenvedéseinkben teszel erőssé és balgaságunkban bölccsé. Meggazdagítasz, mikor szegénységet küldesz ránk. Urrá teszel, mikor szolgáltatsz. Nem is lehet elszámlálni sok hasonló csodáját, amelyeket mind egybemarkol ez a vers s a keresztyénség dicsekedve összehalmoz e rövid igével: “Jó nékem, hogy megtaláltál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.”
Mind jó, amit Isten tészen,
Dorgálása nem tesz kárt,
Nem célja, hogy megemésszen,
Bár nyújt keserű pohár;
Hát eltűröm,
Mert az üröm
Kezéből Istenemnek
Orvosság lesz lelkemnek.

Család=Templom, a férjnek és a feleségnek is meg van a rendeltetése.
Hálás vagyok az Örökkévalónak, hogy világossá tette és teszi előttem mindazt az Eredeti Tervet és Rendet, melyet Ő számunkra megalkotott. Vágyom rá és kérem Őt, hogy építse meg eszerint és az Ő tökéletes akarata szerint azt a Templomot, mely a család… Mert Ő köztünk akar lakozni! … Miért? Mert Ő ilyen…

Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó. (Példabeszédek 31:30) Az idő eljár mindenki fölött. Még a derék asszonyok fölött is. Ez egyáltalán nem sértő megjegyzés szeretne lenni. Sokkal inkább az élet realitása van mögötte. A szépség is mulandó, ezt mindnyájan tudjuk, mégis oly nehéz tudomásul venni. A mögöttünk hagyott idő nagysága mutatja igazán, hogy mennyire mulandó a szépség. A fiatal és szép lányokból idővel feleség, édesanya, anyós, nagymama lesz. Idővel. Általában. Közben, amíg valakiből anyós lesz, addig legalább egy kicsit (de az is lehet, hogy nagyon) megkopik a szépsége. Ez egyrészt természetes. Másrészt ezért sem kell erre építeni, mert mulandó. A házasságot pedig éppen úgy, mint az egész életet valami olyanra kell(ene) építeni, ami örök. Vagyis olyan valakire, akiben nincs változás, sem fénynek vagy árnyéknak váltakozása. Olyan valakire, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ezért bár a külső emberünk (a testünk) megromlik, de a belső (a lelkünk) megújul napról napra. Ilyen Istenre építést és általa való megújulást kívánok a derék asszonyoknak, és persze minden derék férfi embernek is!

Cselekedj szeretetben, és engedd, hogy a szíved uralkodjon rajtad — és ne a fejed.

“Cselekedjünk úgy, amint valóban hisszük, hogy az Úr eljövetele közel van, és hogy zarándokok és idegenek vagyunk a földön! Hangos felhívás szól most hozzátok, hogy szorgalmasan gyakoroljátok az istenfélő életet, hogy jellemetek átalakulhasson, és érett hívőkké növekedhessetek a Jézus Krisztusban. Imádkozzatok a Szentlélek erejéért, életrekeltő, gyógyító hatalmáért, hogy áramütésként érje megbénult lelketeket, és minden idegszálatokat egy új élet pezsgése elevenítse meg. Lelki egészségre állíttassék helyre az egész ember halott, földi és érzéki állapotából. A próba ez: Mit teszel Krisztusért? Milyen áldozatokat hozol? Milyen győzelmeket aratsz? Ha felülkerekedsz önzéseden, ha ellenállsz a kísértésnek, amely a kötelesség elhanyagolására sarkall, ha legyőzöd szenvedélyedet, ha készséggel, vidáman engedelmeskedsz Krisztusnak – ezek sokkal nagyobb bizonyítékai annak, hogy Isten gyermeke vagy, mint az alkalmanként megmutatkozó jámborság és érzelgős vallásosság.”
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 102, 104. l.)

Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel, hívtam a népeket, jöjjetek énhozzám! Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám… S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, – az Úr áll mögöttem. (Dsida Jenő) Isten hatalmasságát megélni csodálatos. Egy olyan végtelen dolgot élünk át, ami maga a tökéletesség. Isten kegyelme az, ami lehetővé teszi, hogy mi, tökéletlen emberek átélhessük a mennyei nyugalom és harmónia érzését. Hatalmas dolgokat művel. Ő a teremtő Isten, ő a mindent éltető Isten, ő a mindenség. Hatalmas dolog a teremtés minden egyede. Madarak, halak, szellő, napsütés, világosság, mosoly, csend – és a bennünket körülvevő emberek. Kikutathatatlanul. Nem tudjuk, pontosan hogyan alkotta meg Isten a világot. Nem tudjuk kikutatni. Nem tudjunk ésszel a teljességet felfogni. A hitünkkel kell közelítenünk felé. Csodás dolgokat művel. Csoda. Vannak ma még csodák? Nem csak a Biblia korában voltak. Vannak még csodák. Csoda, hogy újra és újra örömöt okozhatunk egymásnak, csoda a beton közepén nyíló virág, csoda a szembejövő ember mosolya, és csoda a reggeli első napsugár. Megszámlálhatatlanul. Isten annyi csodát tesz, hogy nincsen ember, aki megszámolhatná. Higgyünk Isten csodáiban. Annyi csodás dolgot művel velünk, hogy sokszor azt sem tudjuk, csoda volt. “Szerencsém volt.” Ennyivel szoktuk lezárni a dolgot. Ennek fényében gondoljuk végig a mai napunkat. Istenem! Köszönöm, hogy te alkottál meg mindent bölcsen. Köszönöm, hogy nem tetted számunkra megismerhetővé a világot, hanem elküldted Szentlelkedet, hogy hittel ismerhessünk meg téged. Hála neked Istenünk. Ámen.

Csodákhoz nincs szükségünk mesékre, csak szemre, amivel észrevesszük őket, és szívre, amivel megértjük azokat. (Jörg Zink) Tavasszal az ember csupa várakozás. A tavaszra várni öröm. Átélni, ahogy megújul minden, ahogy kipattannak az első rügyek a faágakon, vagy ahogy az első hóvirág áttöri a még kemény földet apró fejecskéjével. Amit a mindennapokban tapasztalunk, átélünk, életünk egyik meghatározója. Meghasonlott emberek, tönkrement, kiégett kapcsolatok. S talán egy-egy pillanatban eszünkbe jut: Hol ronthattuk el? Ahogy küzdeni próbálunk ezek ellen, gyakran kerülünk ki vesztesként. Egyre több a lemondó, reménytelen ember. Isten szembesít minket zsákutcáinkkal, hitetlenségünkkel, amikor Jézusban tükröt tart elénk. De ez nem azért van, hogy még rosszabbul érezzük magunkat, hanem hogy lássuk: van kiút. Isten mindig tesz valami újat. Amikor lankad a népe, megfáradunk, megkeseredünk, akkor segít. Csodában részesíti a megöregedett, meghasonlott, alvó népét is. A tavasz szele megújít, felfrissít. Isten szeretete nem fáradt el. Magához ölel, megújít, újjászül, s így tudjuk szeretetét visszatükrözni. Isten újjáteremtő akarata, hogy nem hagyja veszni az embert, Jézus halálában és feltámadásában lett nyilvánvalóvá. Ezzel Isten népe új alapra helyezheti életét, új távlatok, célok nyílnak meg előtte. Mindenható Isten, aki egyszülött Fiad élete árán felemelted az elesett emberiséget: engedd, hogy híveid örvendezzenek abban a reménységben, hogy akiket megmentettél az örök haláltól, kegyelmedből újjászületetten, új életben járnak. Ámen.

Csodálatos ígéret, a szentelve szó jelentése = tisztuláshoz tartozó. Egy folyamatos tisztuláson vesznek részt ami a hivő családtagtól függ nagy mértékben. Az ő odaszánásától, imádkozásától, viselkedésétől, hitétől, kitartásától, és bölcsességétől. Ha a napjait oda szánja ezekre a dolgokra Isten is meg teszi a maga részét, és a változás nem marad el. A szeretet az ami segít ebben az engedelmes viselkedésben, és a Szentszellem biztos, hogy segítségünkre lesz.

Csodálatos ősi magyar nyelvünk jelzi, hogy szeretet nélkül éhen hal a lélek, hiszen a szer régen azt jelentette törvény, s törvény azaz a szer, etet, vagyis éltet. De még az is benne van ebben a szóban, hogy ehhez két ember kell: egyik eteti a másikat… Nem “megeteti” a törvénnyel – ahogyan az manapság a nagy világpolitikában gyakran megtörténik, hiszen itt nem emberi, hanem isteni törvényről van szó! Az Isten törvénye pedig az szeretet! Ezt kell hogy munkálja mindenki, aki csak félig szeret vagy csak önmagát szereti, az csak “fél-ember”.

Csodálatos tanácsos! Nekünk is tud tanácsot adni, még olyankor is, amikor mindenki tanácstalan. Ha a kétségbeesés kiáltása tör elő a szívből: „Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?” – Ő megnyugtatóan felel. Ha valaki nem találja meg az utat, hogyan szabaduljon a testi gyönyörök, szenvedélyek megkötöttségéből és saját énje szolgaságából, Ő hoz megoldást. – A legjobb és leghűségesebb tanácsadó, amikor életünk súlyos kérdései előtt állunk és nem tudjuk, mit tegyünk, melyik utat válasszuk.

Csodálatos tudni, hogy szabadok vagyunk a bűn és halál törvényétől. Dicsőséges azt tudni, hogy soha többé nem kell a bűn rabszolgájaként élnünk. De mi a teendő, ha e csodálatos és dicsőséges igazságok ellenére megbotlasz, és bűnbe esel? Fuss az Atyához, és térj meg! Ez elég egyszerűnek hangzik. Különös módon, gyakran mégis az ellenkezőjét tesszük. Ahelyett, hogy Istenhez futnánk, hagyjuk, hogy a félelem és a bűntudat egyre messzebb sodorjon Tőle. Ilyeneket gondolunk: „Hát igen, eltévesztettem. Talán el is felejthetném a többit, és élhetnék úgy, ahogy az ördög.” Ne ess ebbe a hibába. Ne hagyd, hogy a sátán rávegyen valamilyen bűnre csak azért, mert egy másik területen elrontottad. Amikor letérsz Isten útjáról, egyszerűen valld meg, és térj vissza Hozzá.

“Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?” Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy “kellene”.



free counters

 

 

Hírek

Honlap készítés ingyen


Asztali nézet