MENÜ


Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!

Láss, hallgass, tanulj, kutass!


Szabad félni, ha Isten szolgálatára vállalkozom? Annyi szomorú példája van ma ennek a hitetlen félelemnek. Közösségben: nem merünk építkezéshez fogni, mert nincs elég pénzünk. Nem merjük visszakövetelni az egyház jogait, mert majd megharagszanak ellenségeink. Hát még egyénenként! Ki segít? Ki garantálja sikeremet? Hogy mernék nekifogni? Nem lehetünk forrófejűek! Ne menj fejjel a falnak! – Pedig hitünknek éppen az a próbálja: Isten segítségét be tudjuk-e úgy számítani terveinkbe, mint a legkézzelfoghatóbb anyagi támogatást? Vagy bízol őbenne, vagy hagyd abba az imádkozást! Uram, Istenem, valahányszor benned bízva kezdtünk el egy munkát, mindig megsegítettél. Valahányszor mertem benned bízva vállalni egy feladatot, soha nem hagytál szégyenben. Talán féltem, talán nehézségeim is támadtak, de ha bátran vállaltam valamit, benned bízva, mindig minden megoldódott. Olyan jó ezt utólag hálás szívvel vallani, de félek, hogy újabb feladat előtt megint elfog a kétség: mennyire számíthatok reád? Kérlek, te adj erőt hitemnek. Köszönöm, hogy valósággal bízhatok benned. Köszönöm, hogy legközelebb is meg fogsz segíteni. Köszönöm, hogy nem fogsz szégyenben hagyni. Add, hogy biztos és bátor legyen ez a bizonyságtételem. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Szabad vagyok Istennek engedelmeskedni. Olyan ez, mint egy vonzó középpont. Az egyetlen jó dolog, ami nekem, embernek igazán hasznomra válik, az Isten akaratát betölteni. Mert ha Isten akaratát teszem, annyi, mintha Istent hagynám magamban élni. Emberként korlátok között élek. Tér, idő, élet – ezek mind-mind korlátjaim. Teremtményi lét, teremtettség jelei. Skorlátok között hogyan is lehetnék igazán szabad? De mégis szabadságra vagyok elhíva. Arra a szabadságra, amely nem korlátok közötti, amely már a szabadságtól  is szabad. Isten akarata ez és Isten hatalma. A vonzás, a középpont. És Isten akarata pedig az, hogy ő életre keljen minden képmásában. Hogy megízleltesse a teremtménnyel azt a szabadságot, amellyel csak ő rendelkezik. Hogy ráébressze a teremtményt, ami neki, az embernek, vagyis nekem igazán jó, és hasznomra válik, az nem más, mint a Teremtő akaratának betöltése. Ez az akarat pedig nem más, mint szolgálat. Felvállalása annak, amit Isten értünk tett. A küldetés felelősségének felvállalása. A minden ember iránt érzett felelősség felvállalása. Egymás szolgálata, segítése. Szeretetben. Istenem! Vonj sugaradba és töltsd be akaratodat rajtam! Láttasd meg velem teremtményi mivoltomat, és segíts a kellő alázathoz, amellyel az emberekhez szólni tudjak. Adj csodálkozó lelket és erőt ahhoz, hogy szolgálhassak neked minden megpróbáltatás között. Ámen.

Szabadság. Ha egy szóban akarnánk megfogalmazni Isten akaratát, ez lenne az a szó. Isten azt akarja, hogy az emberek szabadok legyenek. Szabadok a bűntől, a szegénységtől, az elnyomástól, és minden más átoktól.

Szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy megértjük magunkat, ez az utolsó beképzeltségünk, amit el kell hagynunk. Egyedül Isten ismer minket. A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség. Ha valaha csak felvillant volna előttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, többé soha nem mondanánk: “Ó, milyen méltatlan vagyok”, mert tudnánk, hogy még kifejezni is lehetetlen, mennyire azok vagyunk. Míg meg nem győződünk méltatlanságunkról, Isten szorosságban tart mindaddig, amíg egyedül nem maradunk vele. Akinek a szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van, annak Jézus semmit sem tud megmagyarázni. Olyan csalódáson vezet át, amelyben megsebzi értelmi gőgünket, leleplezi csalárd szívünket. Megmutatja fegyelmezetlen hajlamainkat – olyan dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy Ő azok miatt akar négyszemközt lenni velünk. Összejöveteleken sok mindent hallunk, de nem értjük meg addig, amíg Isten félre nem von minket, hogy ezekről négyszemközt beszéljen velünk.

Szakemberek szerint tennivalóink a következő kategóriába sorolhatóak be: fontos, sürgős, nem fontos, nem sürgős, és ezek kombinációja. A fontos, de nem sürgős kategóriát kellene előnyben részesítenünk, mert különben idegesek, frusztráltak leszünk. A lustaság nem dicsőíti Istent, ezért örüljünk munkánknak és végezzük azt Urunk dicsőségére, mert ez mintegy bizonyságtételként szemet szúrhat hitetlen munkatársainknak is…

Számít az nekünk, hogy mit gondol Jézus a tetteinkről? Mert akkor jobban kellene ügyelnünk azzal kapcsolatban, hogy milyen képet rajzolunk ország-világ elé. Ügyelnünk kell arra, hogy milyen egyházképet festünk az emberek elé. Nem véletlenül élcelődött a műsorvezető arról, hogy mit szóltak ehhez a hívek… De még egyszer mondom: az a nagy kérdés, hogy mit szól ehhez Jézus? Ráadásul ez nemcsak a templomi „rendezvényekre”, hanem minden másra is vonatkozik. Már, ha számít az Úr Jézus szava nekünk…

Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; őt várd, így engedj teret neki. (O. Chambers) Uram! Bevallom előtted, hogy sokszor elmulasztottam a veled való találkozás alkalmait. Sokszor kétségbe vontam, hogy te valóban irányítani tudod az én életemet. Erősíts meg a hitben és a reménységben, hogy merjem bátran átadni magamat, egész valómat szent kezedbe. Kérlek, légy vezérem ezen a mai napon is, és használj fel a te akaratod szerint. Ámen.

Számkivetésben járt ez földön Krisztus Urunk is, járjuk el ez járást hát mi is, ő tagjai. (Szenczi Molnár Albert) Fogyasztói társadalmunkban élvezeti beállítottságú emberként élve képtelenek vagyunk elviselni a nem élvezhető élményeket. Igyekszünk elkerülni a szenvedést. Ne is lássuk! Legegyszerűbb, ha kórházak, idős- és betegotthonok falaival takarjuk el a modern ember szeme elől. S a magunk számára is mindig van kéznél fájdalomcsillapító vagy más búfelejtő szer. Nézzünk inkább szembe a szenvedéssel! Jézus Krisztus földre jöttének középpontja éppen a szenvedés volt. Az értünk és helyettünk elvállalt szenvedés. Ha ezt szívünk mélyéből átérezzük, Krisztus példája átalakítja az életünket: megtanulhatjuk úgy hordozni a fájdalmat, ahogy ő tette. Így már Isten kezéből fogadhatjuk el, és hozzá vihetjük vissza, közben pedig szenvedő lélekből dicsérő lélekké változhatunk. Isten, aki ma is együtt érez a mi elesettségünkkel, bánatunkkal, ma is fájdalmas sebeket hordoz el ettől a bűnös világtól, a fájdalom kiáltásait öröménekre változtathatja az ajkunkon. És mennyire más az igazságért, az Isten ügyéért kiállni a szenvedést, mint egyszerűen az emberi lét által ránk szabott terhekkel megbirkózni! Talán kiváltság. Hitet megerősítő és megszilárdító ereje van, hiszen nem engedi, hogy langyosak maradjunk, hanem határozott és nyílt kiállásra kényszerít Krisztus mellett. Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy vállaltad értem a szenvedést. Köszönöm, hogy te gyötrődtél helyettem és te jártad meg az én utamat az Istentől való elhagyatottságban. Bocsásd meg, Uram, hogy nap mint nap fájdalmat és szenvedést okozok neked ma is szeretetlen éltemmel. Te nevelj, hogy bátran és büszkén merjem vállalni a követéseddel járó elutasítottságot, kivetettséget, lenézettséget. Ámen.

Számunkra Krisztus legyen a példa, aki sohasem magának kedvezett, hanem nekem és neked, kedves testvérem, ahogyan meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak.” Ezt vállalta ő értünk. Én kész vagyok-e ezt vállalni érte, vállalni másokért? Hiszen adós vagyok, ahogy az első versben hangzott. Adós vagyok neki attól kezdve, hogy a vérét és az életét adta értem. Az adósságomat hálával törleszthetem neki egy életen keresztül, de elsősorban a mai nap. Nem is egyenesen neki, hanem az embertársaimon keresztül. Tagadjuk hát meg magunkat, és keressük mások javát, építve úgy a cselekedeteinkkel, mint a szavainkkal!

Szánj rá egy kis időt, és jegyezz fel olyan alkalmakat, amikor kísértések és próbák voltak az életedben; mindegyik mellé írd oda, hogy mit választottál: menekülés, kifogások, megadás, kikerülés, kitartás vagy győzelem! Milyen problémás területeket látsz? Hogyan fogsz javulni ezekben? Ha a listádon található dolgok közül sok olyan körülményeknek tudható be, amelyekre nincs befolyásod, akkor válaszd azt, hogy jobban kézbe veszed életed irányítását!

Szánjunk időt a bensőséges imádkozásra. Ne felszínes, elkapkodott legyen az imádságunk, hanem őszinte és hálával teljes.

Szavaink tartalma, hangsúlya bennünket minősít. A hallgatás még az Úrral való kapcsolatunkat is kell, hogy jellemezze. Kétoldalú kommunikációra van szükség Isten és ember között is. Tehát nemcsak imádkoznunk – beszélnünk – kell Istenhez, hanem legalább ennyire fontos, hogy figyelni tudjunk az Ő szavára. Ehhez el kell csendesednünk az Ige mellett. Ha pedig meghallottuk, megértettük az Ige szavát, tegyük meg, amit kér Urunk. Ma is ez a feladatunk. Előbb hallgatni, majd szólni és cselekedni, ez a helyes sorrend Istennel és egymással való kapcsolatainkban is.

Szavainknak hatása van mások életében. Gyógyítanak vagy ártanak. Simogatnak vagy fájdalmat okoznak. Megnyugtatnak vagy indulatba hoznak. Előfordul, hogy beszédünk olyan, mint a tőrdöfés – mondja az Ige. Ha lelkünkbe hasít valakinek a szava, az nagyon tud fájni. De észrevesszük-e, ha a mi szavaink ütnek sebet a másik lelkén? Figyelnünk kell a beszédünkre! Több tapintattal, empátiával, szeretettel kell egymáshoz szólnunk. Szavaink ne legyenek élesek és hegyesek! Ha megszólalsz, az legyen gyógyulására embertársaidnak! Oly sok sebet hordoznak az emberek, mi, hívők, ne még többet okozzunk, hanem segítsünk a gyógyulásban. Figyelj ma jobban szavaidra és mielőtt szólsz, gondolj a következményekre!

Szavukon, panaszukon át igen sokszor Isten szava szólít, s mi, keresztyének, ezt úgy is érezzük. Ne várj külön parancsot. Jelentkezz, s vállald bátran magadra az előtted álló feladatot, melyről nagyon jól tudod, hogy te tudnád a legjobban megoldani, neked van hozzá képességed, lehetőséged. Isten ezt várja tőled. Minden segítséget ő ad hozzá. Ne félj, vágj neki bátran, meglátod, neked magadnak is megéri. Istenem, Uram, hányszor panaszoltam én is, hogy nincs aki felvállalja egyházunk, népünk, közösségünk gondjait. Olyan kicsinek érzem magam olyankor, eszembe se jut, hogy én jelentkezzem. Valahol kell lennie nagyobbaknak, okosabbaknak előkelőbbeknek, azokra vár a feladat. De én?! – Bírálni, az reám tartozik, de vállalni? – Bocsásd meg, Uram, ezt a gyámoltalanságot, melyet te talán gyávaságnak, lustaságnak, vagy éppen képmutatásnak ítélsz. Ha nincs hozzá se szemem, se bátorságom, mutasd meg határozottan a megfelelő pillanatban, hogy tőlem várod a megoldást egy-egy nehéz ügyben, és ne engedd, hogy kibúvókat keressek vállalás helyett. Taníts meg jelentkezni: Itt vagyok, engem küldjetek! Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Szedd össze magad és nézz Istenre! Őreá építsd reménységedet! Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is, zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá. “Térjetek hozzám” és a rátekintés pillanatában tied a váltság, a megoldás.

Szegények, elesettek, nyomorultak mindenkor éltek, élnek a világon. Velük is terve van az Úrnak és azokkal is, akik velük érintkeznek. Elnyomni, megvetni, kigúnyolni az ilyeneket nem hitből való cselekedet. Sőt, Igénk keményen fogalmaz: aki így tesz, az gyalázza Alkotóját. Személyesen kérdez bennünket az Ige: hogyan viszonyulsz a társadalmilag tőled lejjebb lévőkhöz? Gondold ezt végig és tégy úgy, hogy abból ne Alkotód gyalázása legyen, hanem az Ő dicsőítése!

Szégyellni az evangéliumot? Hogy is lehet feltenni ezt a kérdést? Az evangéliumot támadhatja, elvetheti, kinevetheti az, aki nem hisz benne. De szégyellni csak az szégyellhetné, aki magáénak érzi. Annak részéről viszont az a természetes, ha büszkén, örömmel magyarázza mindenkinek, aki olyan szegény,  sajnálnivaló, hogy nem ismeri. – Hogy lehet az, hogy a mai keresztyének tekintélyes része, azok, akik otthon vagy a templomban örömmel, bizalommal olvassák és hallgatják, a társadalomban alig-alig mernek beszélni róla? Szégyellik talán? Mitől félnek? – A hit nem magánügy. Istennek ereje az, mely egyedül képes életet, boldogságot, örök életet nyújtani. Ha népünk és közösségünk nem tud újra boldog és büszke keresztyén lenni, vele együtt a mi titokban hívő unkáink éppen úgy elpusztulnak. Tessék kiállni vele, büszkén, boldogan: Igen, én is Krisztusé vagyok. Élek és élni fogok, mert ő az én Uram, a tied is, testvérem, nyisd ki a szemed, lásd meg erős Istenedet, te is fogadd el tőle az Életet! Édes jó Atyám, nagyon szégyellem, hogy nincs elég bátorságom naponta, minden helyen és minden alkalommal büszkén és boldogan tenni vallást rólad. Mi, szemérmes keresztyének, soha nem tagadunk meg, vállaljuk hitünket, egyházunkat, templomunkat, ha kell szolgálatot is benne, de idegeneknek, nem hívőknek csak ritkán tudunk hitünkről beszélni. Taníts meg arra, mikor kell szólni, arra is, hogy mikor kell arra vigyázni, nehogy a Krisztus szavai szerint „disznók elé dobjuk” hitünk gyöngyeit. Köszönöm, hogy gyermekeimet hitben nevelhetem. Köszönöm, hogy senki nem tiltja, hogy rendszeresen járjak igédet hallgatni. Köszönöm, hogy ha kell, vállalhatom az egyház gondjainak intézését is. És ha családomban naponta, vagy legalább hetenként együtt imádkozunk, annak örömét is neked köszönöm. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Szégyenletes kihallgatás (Máté 26,57–68) Isten országának és ügyének ellenségei mindig is törekedtek arra, hogy valamiféle látszattörvényszerűség legyen abban a gonoszságban, amit elkövetnek. Aháb és Jézabel hamis tanúk vallomása alapján ítéltette halálra az ártatlan Nábótot, és az istenkáromlás vádja mögött a szőlő megszerzésének kapzsi vágya húzódott meg. A személyi kultusz éveinek elhurcoltjait is koholt, ám paragrafusokon alapuló vádak alapján ítélték el. Az igaz Jézus Krisztus tanításában és áldásos tetteiben semmi rosszat nem fedeztek fel, jöhettek tehát a hamis tanúk. A mai keresztyének sem lehetnek ilyen értelemben „biztonságban” a tisztességtelen vádak ellen. Valaki azt mondta, hogy rossz keresztyén az, aki ellen nem tudnak hamis vádat koholni, mert az ilyen nagyon is belesimul a jelen világba. Nincs jogom tehát „megsértődni”, ha hitem miatt rágalmaznak és gúnyolnak, hiszen az áldott Megváltóval is azt tették. Péter és János megmutatták a hit „magasiskoláját”: örömmel jöttek ki a tanács elől, hiszen nem egyszerűen elverték őket, hanem méltóságnak tekintették azt, hogy „az ő nevéért” kapták az ostorcsapásokat. Bárcsak mi is így tudnánk viselni őérette a kereszt gyalázatát!

Szelídségetek legyen ismert! (Filippi 4,4–9) Emberi kapcsolatainknak nem nyugalmi állapotában, hanem éppen viharaiban mutatkozik meg legvilágosabban, hogy milyen lélek lakik bennünk. Adott élethelyzetekben ismerszik meg igazán a szelídségünk vagy annak hiányos volta. Miként ismernék meg szelídségünket a körülöttünk élők, ha nem a velünk való esetleges konfliktusaik kimenetelének tapasztalásából? Egyedül rajtunk múlik, hogy e páli buzdítás valósággá lesz-e esetünkben!

Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid. Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem. De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben. “Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van” (1Jn 1,7), Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk. Urunk nem a jó embert vagy a jó keresztyént állítja elénk példaként, hanem magát Istent. “Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes” – mutasd meg a másiknak, amit Isten mutatott neked. Isten sok alkalmat ad nekünk arra, hogy bebizonyítsuk a mindennapi életben, vajon olyan tökéletesek vagyunk-e, mint mennyei Atyánk? Tanítványnak lenni azt jelenti: teljesen azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével. “Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 13,34).

Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem “ragasztottunk” (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. “Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el.” Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, “ragaszd hozzá” a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne. Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell “ragasztanod”. Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

Szellemi életünkben pangás áll be, ha ezt mondjuk: “Mindent magam akarok elviselni.” Nem vagy rá képes. Úgy bele vagyunk szőve Isten egyetemes terveibe, hogy mihelyt engedelmeskedünk, ezt azonnal megérzik mások is. Megmaradunk-e az engedelmességben akkor is, ha Isten azt kívánja, hogy lemondjunk függetlenségünkről? Hajlandók vagyunk-e átmenni ezen a megaláztatáson, vagy pedig hátat fordítva a másik irányt választjuk: “Nem akarom, hogy mások szenvedjenek miattam.” Ha ezt az utat választjuk, engedetlenek leszünk Isten iránt. Ez ugyan azonnal könnyít helyzetünkön – de megszomorítjuk vele az Urat. Ha azonban engedünk Istennek, Ő maga fog gondoskodni azokról, akiknek viselniük kell engedelmességünk következményeit. – Engedelmeskedjünk, és bízzuk a következményeket Őreá. Vigyázz, ne akard előírni Istennek, hogy minek szabad történnie, ha engedelmeskedsz neki!

Szellemi harcot csak szellemi fegyverekkel lehet megvívni. Azt mondta egyszer valaki, hogy ne harcoljunk a sátánnal a maga fegyvereivel, mert sokezer éves gyakorlata van a forgatásukban. Jézus nem engedte, hogy a templomi sereg kardjai és botjai ellen a tanítványi kardok és botok harcoljanak. Itt láthatatlan harc folyt, és ezt az ütközetet már megnyerte Krisztus akkor, amikor igent mondott Isten akaratára. Mert a győzelemnek nem az a titka, hogy ki tud nagyobbat ütni, vagy kinek a kardja az élesebb. Hanem az, hogy kit tud jobban ura felhasználni az ütközetben. Nem kétséges, hogy Isten legyőzte az ördögöt, és az villámlásként lehullott már az égből. Itt most azt tanítja meg nékünk az ige, hogy a harcos győzelmének egyedüli titka: bizalom a vezérben, és feltétlen engedelmesség. Jézus Krisztus a villogó kardok között is engedelmeskedett az Atyának, és továbbment a Golgota felé vezető úton – a győzelem útján. A mi „kicsiny nyájunk” is ezen az úton jár – benne te is, kedves Olvasóm. Nem kell félnünk a kardok és botok erdőjében, mert ez már egy megnyert háború. Hadd teljesedjen be sorsodban az „írás”, ami még hátravan, hogy aztán a teljes győzelem megérkezzen – a te életedben is.

Szellemi kapcsolatunkban Istennel nem lépésről lépésre haladunk előre. Vagy van kapcsolatunk, vagy nincsen. A bűntől sem fokozatosan tisztít meg Isten, hanem amikor a világosságban vagyunk és a világosságban járunk, tiszták vagyunk minden bűntől. Engedelmesség kérdése ez. Amint engedelmeskedünk, tökéletes a kapcsolatunk vele. De fordulj el csak egy pillanatra az engedelmességtől, azonnal munkához lát a sötétség és a halál. Isten kinyilatkoztatásai le vannak pecsételve mindaddig, amíg engedelmességünk által fel nem nyitjuk. Soha nem tudod felnyitni bölcselkedés vagy gondolkozás által. De amint engedelmeskedsz, felvillan a fény. Engedd magadban munkálkodni Isten igazságát úgy, hogy magadba szívod és nem úgy, hogy előráncigálod. Hogy megtudjál valamit, annak egyetlen módja van, ha abbahagyod a találgatást és újjászületsz. Engedj Istennek abban a dologban, amit mutat neked és azonnal megnyílik előtted a következő dolog! Köteteket olvasunk a Szent Szellem munkájáról, pedig ötpercnyi teljes engedelmesség olyan világossá tenné a dolgokat, mint a napfény. “Gondolom, hogy majd megértem egyszer ezt is.” Már most megértheted. Nem azzal, hogy tanulmányozod, hanem ha engedelmeskedsz. A legkisebb engedelmesség megnyitja az eget és Isten legmélyebb igazságai a tieid. Isten nem jelent ki magáról több igazságot addig, amíg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz. Vigyázz, nehogy “bölcs és eszes” légy!

Szemed Istenen legyen, ne embereken – ez az isteni élet vezérgondolata. Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra. “És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek…” Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem befolyásolja komolyságunk. Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentől; ez az imádság kezdetleges formája. Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel. Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk. “Aki kér, mind kap” (Mt 7,8). Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tőle semmit. “Kérjetek, amit csak akartok” (Jn 15,7), mondja Jézus. Amikor kérek valamit, benne van az akaratom. Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerűségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: “Igen, de…” Jézus mondta: “Kérjetek!” De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.

Személyes fejlődésed legnagyobb akadálya nem a tanulatlanság, hanem a tudás illúziója. Az, hogy azt hiszed, már elérted. Ha ez történik, akkor felhagysz a növekedéssel, ami azt jelenti, hogy véged van! Melyik zónában élsz? A kihívási zónában: „Megpróbálom, amit eddig még nem”. A komfort zónában: „Csak azt teszem, amiről tudom, hogy képes vagyok rá”. Az ereszkedő zónában: „Még azt sem csinálom, amit eddig”. Phillips Brooks mondta: „Szomorú nap az bárki számára, amikor teljesen megelégszik azzal az élettel, melyet él, azokkal a gondolatokkal, amik foglalkoztatják, és azokkal a dolgokkal, amiket tesz; amikor megszűnik a lelke ajtaján örökké kopogtató vágy: valami nagyobbat tenni, amiről tudja, hogy erre rendeltetett”. Testvérei tudták Dávidról, hogy tehetséges, mégsem szólt egyikük sem róla Saul királynak. De ne csüggedj – nélkülük is eljutsz oda! „Ekkor megszólalt Saul egyik szolgája, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember…” (1Sámuel 16:18). Dávid nem kelt versenyre testvéreivel, és nem panaszkodott amiatt, hogy pásztorként kellett dolgoznia. Csak tovább erősítette kapcsolatát Istennel, fejlesztette képességeit, és amikor eljött a megfelelő idő, Isten előléptette őt. Tehát készülj fel!

Szemesnek áll a világ – tartja a mondás. Ez valami olyasmit jelent, hogy aki meglátja, észreveszi a lehetőséget a nagyobb boldogulásra és él vele, annak jobban megy dolga. Igen ám, de milyen áron? A becstelen nyereség előbb-utóbb kiderül, és könnyen tönkreteheti az embert. Biztosan mindenki szeretne jobb életszínvonalon élni, de nekünk hívő embereknek tudnunk kell, hogy a pillanatnyi nyereség, hosszú távon komoly veszteség lehet. Lásd Júdás 30 ezüstjét és későbbi önakasztását. Ha csábít a földi, tekints arra és vizsgáld meg, hogy nem tiprod-e két lábbal a mennyei javakat érte?!

Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait. (Példabeszédek 21:29) Vajon nem úgy szokott lenni, hogy aki nagy bűnt követ el, a megbánás helyett sok esetben még „arcoskodik” is? Igénk ezt úgy mondja: szemtelen képet vág. Arcunk, szemünk sok mindent elárul rólunk, de van, aki remekül vesz fel egy álarcot magára, mert valamit el kell takarnia vele. Van képe hozzá – szoktuk mondani az ilyen emberre. A becsületes viszont rendben tartja dolgait – folytatja Igénk – tehát ennek megfelelő a tekintete, az arcmimikája is. Igyekezz rendben tartani a dolgaidat, mert Krisztus gyermekeihez ez illik! Ha pedig elbuksz valamiben, akkor ismered a jó megoldást: bűnbánat, bocsánatkérés, bocsánat elfogadás. Istenünk segítsen bennünket mindebben!

Szemünk, ez a csodaszerkezet, tehát nemcsak arra való, hogy lássunk vele, de arra is, hogy láttassunk, azaz meglátszódjék szemünk csillogásában Istenhez-tartozásunk, mert a tiszta szemben visszatükröződik istenképűségre teremtettségünk titka. A jó ‘sminkes’ sok mindent el tud tüntetni, ki tud emelni, manapság kontaktlencsével még a szem színét is látszólag át lehet pingálni, de a szem szomorúságát a sminkmester sem tudja vidámra varázsolni – abban ugyanis az tükröződik, ami szívben van. Ha gonosz indulatok uralják a szívünket, akkor a szemünk nem jóságot sugároz, hanem annak ellenkezőjét. Akinek lelke nem tiszta, annak tekintete is hamis. Férfi és nő kapcsolatában gyakran előforduló probléma, hogy mást mutat a szem, mint amit a száj szól. Ilyenkor hangoznak el a klasszikus mondatok – ártatlan felvezetői a vitáknak: “Na mondjad!… Á semmi!… De mondjad már!” A szem tehát őszinte tekintetével ‘elárulja’, mi van a lélekben. A Mester ezzel a kijelentésével nem azt mondja, hogy ügyeljetek tekintetetekre vagy hogy ne nézzetek felebarátaitok szemébe, hanem azt hangsúlyozza: szemetek lámpás, mely világít… A lámpásnak az adja az értelmét, hogy világít. Puszta tekintetünkkel így tudunk bátorítást adni, vígasztalást nyújtani embertársainknak. A szem ilyetén hatalmát lehet rosszra is felhasználni – meg is teszik -, lásd csábítás, csalás! Mást láttatni a szemmel, mint ami a valóság – ez az illúzió. A krisztuskövető ember azonban “tiszta lapokkal” játszik, ezért tud nyugodtan aludni, s tud harmóniában élni önmagával, s a világgal. Odafigyel lelkére, hogy a belső világosság nehogy sötétséggé, vaksággá alakuljon át. Ebben a naponkénti önvizsgálatban fejlődik látása, méginkább tisztul tekintete, s ilyenkor sóhajtanak fel a környezetükben élők: “De jó veled, egyszerűen csak itt lenni…”(Frankó Mátyás)

Szenteld meg magad, igazodj újra Isten terveihez, és figyeld, hogy kezd el dolgozni az életedben! Mikor az ellenség már meggyőzött arról, hogy tekintve a te múltadat, még Isten sem tud mit kezdeni a jövőddel, Isten arra hív, hogy készülj fel, hogy meg tudjon áldani. Isten teljesen tudatában van a múltadnak, de sokkal inkább a jövődre összpontosít. Miért dobjuk el magunktól a holnapot, amikor olyan kétségbeesett szükségünk van rá? Amikor Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30), tanítványai félreértették, és azt hitték mindennek vége. Ezért szétszéledtek, és egy olyan jövőről tűnődtek, amiről azt hitték, sohasem jön el. De Istennel minden vég egy új kezdet, és három nappal később egy angyal kihirdette a feltámadást és az új holnapot, amely minden hívő számára garantálja a jövőt. A múltadnak van vége! Ne add fel a holnapodat azzal, hogy emlékműveket állítasz a múltbeli kudarcaidnak! Ismerd el, valld meg és add át a múltad a megfeszített Krisztusnak! „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr!”

Szent gyöngyeinket, az ige igazságait és hitünk bizonyságtételét fel kell mutatnunk minden ember előtt. De ha azt látjuk, hogy csak azért kérdeznek, hogy kigúnyoljanak, ha alig várják, hogy csúffá tegyenek, nem is személy szerint minket, hanem hitünket és Istenünket, akkor, mint mindenben, csak a Jézus példáját kell követnünk. Az őszintén érdeklődő Pilátusnak bőven felelt, pedig tudta, hogy hiába. Az ellenséges tanács előtt egy mondattal elmondta bizonyságtételét, de nem vitatkozott velük. A gúnyolódó Heródest egy szóra se méltatta. A velünk beszélőnek meg kell éreznie, hogy ha szent dolgokra kerül a sor, az nekünk szent és sérthetetlen. Ahogy véletlenül sem engedjük meg, hogy anyánkkal vagy feleségünkkel gúnyolódjanak, ugyanúgy nem engedjük meg hitünk szent dolgaival kapcsolatban sem. Jó Atyánk, bölcsességet kérünk az emberek megítélésében. Nem abban, hogy milyen jók vagy rosszak önmagukban vagy velünk szemben, de abban, hogy mikor hogyan kell beszélnünk a te szent dolgaidról. Segíts, hogy legyen bátorságunk bizonyságot tenni hitünkről a leghitetlenebb vagy legzüllöttebb embertársunk előtt is, ha komolyan meghallgatja, de ne engedjük azt nevetségessé tenni senki előtt. Magunk is nevetségessé válunk, ha igéd méltóságát meg nem őrizzük. De azt se engedd, hogy attól való félelmünkben akkor is kibújjunk a bizonyságtétel feladata alól, amikor beszélgető társunk talán éppen szomjas lélekkel vágyik igéd vigasztalására. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Szentháromság ünnepének hetében Isten személyének titkaira figyelhetünk napról napra. Ő megismerteti magát velünk Jézusban. Józsué Jerikó ostroma előtt kereste Isten akaratát, nem akart egyedül dönteni. Ekkor jelent meg előtte Isten küldötte az Úr parancsával. Mózeshez hasonlóan Józsuénak is le kellett oldania saruját lábáról, mert szent az a hely, ahol Isten vele beszél. Isten titkait csak alázattal lehet befogadni, megérteni életünkben. Így nyissuk ki mi is a Bibliát mindennap, és várjuk, hogy a Lélek által megelevenedjen az olvasott szöveg. Vajon tudunk-e alázattal leborulni előtte, hogy megkérdezzük tőle: mit akar mondani szolgájának az Úr? (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

„Szenzáció!” Ezt látta a „hívő” tömeg és erre számított Heródes. A szenzáció elmaradt, és csoda sem történt. Jézus nem kért az ilyen népszerűségből. Jobban ismerte az emberi szívet, minthogy erre építse országát. A jelekre egyrészt azért volt szükség, hogy az ószövetségi próféciák beteljesedését látva higgyenek benne, másrészt a jelek és csodák előremutattak Isten országának természetére, valóságára. Isten országának lényege nem a csoda és a szenzáció. Amire Jézus építeni tud, egyedül az a csoda, ami a szívünkben megy végbe, mikor teljesen elfogadjuk, befogadjuk őt. Az ilyen csodára ma is sokan kíváncsiak lennének!

Szerelmes Uristen! Milyen vakok vagyunk, hogy ekkora szeretetet nem veszünk a szívünkre! Mert mégis csak hallatlan: Isten oly mélyre alázkodik, hogy mindent, amit a szegényekkel cselekszünk, úgy vesz, mintha Vele magával tettük volna. A világ tehát telistele van Istennel. Nem kell az égbe bámészkodva mondanom: hadd lássam az Uristent, hogy szolgálhassak néki. Hanem, ha Istennek szolgálni akarsz, hát ott van a házadban, gyermekeidben s házad népében. Tanítsd meg őket jól Istent félni, szeretni és egyedül benne bízni. Vigasztald kesergő, beteg szomszédaidat, segítsd őket javaiddal, tudásoddal, ügyességeddel. Neveld gyermekeidet Isten ismeretében, fogadj nekik jó, kegyes nevelőt, nem kímélvén semmi költséget. Ha mindezt megteszed: Istennel teszed s Ő nem marad adós. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett. Minden rádszoruló szegényben ő közelít hozzád. Egészen kezed ügyében var s bármit teszel, Vele teszed. Italnyi hideg vizet sem adsz hiába, sőt ezerszeres gyümölcsét látod. Nem cseleredetedért, hanem Isten ígéretéből.
Egy Urunk s Atyánk van,
Egy test tagjai vagyunk,
Illik, mint testvérek,
Szeretetben maradunk;
lsten úgy alkotá
Az egész világot,
Hogy csak a szeretet
Adhat boldogságot.

Szeressék az embereket! Valljuk be, a szolgálat könnyebb lenne, ha nem kellene emberekkel foglalkoznunk. Az emberek azonban fontosak Istennek, ezért kell, hogy nekünk is fontosak legyenek! Épp úgy, ahogy egy család tagjaként tudod, hogy mi a legjobb a saját gyermekeid számára, időt kell szánnod arra, hogy megismerd azokat, akik tőled függnek, és tőled várnak iránymutatást. Vedd figyelembe az ő szükségeiket, ne csupán a tieidet! És találj rá módot, hogy szolgálni tudj feléjük, ahelyett, hogy úgy tekintenéd őket, mint akik elvonják a figyelmedet az „igazi” munkádról. Jézus a legtöbb idejét az emberekkel töltötte, és nem kegyes közhelyekkel traktálta, hanem szerette és szolgálta őket. Ő azt mondta: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket!” (János 13:34). Mindig könnyebb úgy megkérni az embereket valamire, ha te magad ugyanazt a magatartást mutatod be a saját életedben.

Szereted a gyermekedet, a feleségedet, férjedet, barátaidat? Mit teszel azért, hogy ők találkozzanak Jézussal? Nem kell háztetőket bontani, legfeljebb egy csomó előítéletet, kockáztatni egyesek gúnyos mosolygását, talán a fölényes visszautasítását annak, aki éppen azért tehetetlen beteg, mert nem is akar általa meggyógyulni, szóval nem könnyű feladat az sem. De azok a fiatalok győztek: a beteg testben-lélekben gyógyultan hagyta el a házat, s a bámuló sokaság közül akkor már senki nem állt az útjába. Ha sikerül boldog hívő lélekké gyógyíttatnod azt, akit szeretsz, lehet, hogy azt akiktől féltél, csodálkozni fognak, de senki nem fog nevetni se rajtad, se a meggyógyítotton. Uram, úgy szeretném, ha családom minden tagja hívő gyermeked lenne. Nincs szomorúbb, mint amikor azt látom, hogy zavaros fejű tanárok, gúnyolódó kamasz osztálytársak hatására gyermekeim eltávolodnak tőled. Tudom, ez korunk ragályos betegsége, de tudom azt is, hogy soha boldogok nem lesznek, ha elszakadnak tőled. De ha erőltetem, csak még jobban elriasztom őket az igétől. Adj bölcsességet, hogyan tudjam szeretteimet jobban feléd vezetni, s adj erős hitet és akaratot, hogy minden akadály ellenére a Krisztus kezére tudjam adni őket. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Szereted Istent? Akit az ember szeret, azzal sokat szeret együtt lenni. Egy napon mennyi időt töltesz Vele, mennyit beszélgetsz Vele? Mennyi időd van Számára? Talán vasárnap sincs Rá időd. Valaha akartál-e Neki örömet szerezni? Ha valakit szeret az ember, keresi, mit tehetnék, aminek igazán örül? Életedben tettél-e már valamit azért, hogy Isten örüljön? Lesed a parancsait, vagy lábbal tiprod, és semmibe veszed? Talán mondod, hogy mindig ott vagyok a templomban. Oda sem gondolsz, amikor énekelsz. A munkádnál jár az eszed. “Távoztasd el tőlem énekeid zaját” mondja Ámós 5,23a. “E nép szájjal közelget hozzám… szíve pedig távol van tőlem” (Ézs 29,13). És az imádságaid? Jó volna belenézni abba a szívbe, amelyik jéghideg Istennel szemben. Hányszor hallgattad végig nagypéntek történetét kőkeményen? Hányszor vettél úrvacsorát anélkül, hogy megrendült volna a szíved, hogy mibe került ez Istennek? Jézussal mindent lehet csinálni, mert az Ő szeretete hosszútűrő. Hosszan tűr érted is, értem is. Nézzük meg Jézus szeretetét, nem a legjobbal – Júdással. Tűrte, hogy lopja az erszényt. Nem szólt. Tűrte a tagadását, árulását. A tanítványok között senki nem tudta, hogy ki az áruló. Senki nem mutatott rá, hogy Júdás az. Ilyen tapintatos volt Jézus szeretete. Még az utolsó vacsorakor is neki adta a bemártott falatot, ami mindig a kedvencé. Annyit jelentett: Júdás, most is szeretlek! A falat után így mondja a Biblia: bement a Sátán Júdásba. A szeretetet lehet elfogadni, és lehet visszaélni vele. Választhatsz, hogy melyiket teszed.

Szeretet. Ez az egyetlen szó összefoglalja mindazt, amit Jézus parancsolt nekünk. Ha erre építed az életedet, akkor a világ legerősebb vihara sem tud megingatni. Az életed minden területén szilárddá tesz téged. Ha a családi életedet a szeretetre alapozod, akkor visszakaphatod azokat, akiket az ördög ellopott tőled. Isten szeretetével megnyerheted őket Jézusnak. Amikor a szeretet uralkodik, akkor szabad az út a bővölködés előtt! Kötelezd el most magad, hogy a szeretet életét éled. Kötelezd el magad, hogy a házadat a kősziklára építed. Így, amikor jönnek az élet viharai – az otthonodban, a munkahelyeden, vagy bármely egyéb területen – teljes biztonságban lehetsz, tudván, hogy a szeretet soha nem vall kudarcot.

Szeretet és a Bűn
A  BŰN  becserkész,  a  SZERETET  befogad.
A  BŰN  bekebelez, a  SZERETET  magába foglal.
A  BŰN  megköt,  a  SZERETET  megtart.
A  BŰN  száz annyit ígér, a  SZERETET száz annyit ad.
A  BŰN elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel :  csakhogy letaszíthasson.
A SZERETET  helyes önismeretre tanít, kiábrándít hamis ,,önmagadból” és összetör : csakhogy felemelhessen.
A  BŰN  hájjal keneget, hogy megrontson.
A  SZERETET  kíméletlenül pöröl,  hogy megtisztítson.
A  BŰN  fröcsköl,  a  SZERETET  szétárad.
A  BŰN  éget és perzsel,  a  SZERETET  sugároz.
A SZERETET  egyszerű, a  BŰN  körmönfont.
A SZERETET ,,egy-ügyű”, a  BŰN  agyafúrt.
A SZERETET  nyíltan beszél, a  BŰN  körülír.
Míg  a  SZERETET  a mélység titkairól dadog,
a  BŰN  a felszín közhelyeiről fecserészik.
Míg a BŰN hazudik, hogy ne kelljen megmondania az igazat,
a  SZERETET  kitérő választ ad, hogy ne kelljen hazudnia.
A  BŰN  kényszerít,  a  SZERETET  késztet.
A  BŰN  csábít, a  SZERETET  vonz.
A  BŰN  érzéki, a  SZERETET érzékelő.
A  BŰN  forral, a  SZERETET  hevít.
A  BŰN  űz és hajt, a  SZERETET  lelkesít.
A  SZERETET megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje.
A  BŰN  ,,felhajtja” magának a tisztátalant, hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A  SZERETET  megjelöl, a  BŰN  megpecsétel.
A  SZERETET társakra lel, de a  BŰN  csak hordákba ver.
A  SZERETET  kiteljesít, a  BŰN  kiüresít.
A  SZERETET mentséget keres, a  BŰN  kifogást talál.
A  BŰN  bekerít és magadba zár,
A  SZERETET kapukat nyit és másokhoz vezet.
A  BŰN  elfecsérli és pazarolja a másét, de a szeretet önmagát osztja szét !

Szeretet, irgalom, hűség, három szó, amelyek a mai rohanó és élvezeteket kergető világban, szinte teljesen elveszítették értéküket. A szeretet szót naponként használjuk, olyan szavak helyett, mint például: kedvelem, élvezem, ízlik, így teljesen kiüresítjük a szó értelmét, ugyanis szeretni igazán csak Isten tud. Ezt a szeretetet Fiának értünk, bűneinkért való feláldozásával bizonyította be. A szeretet tehát áldozatot követel, sőt, örömmel adott áldozatot.
Irgalom. Irgalomra annak a személynek van szüksége, aki ítélet alatt áll. Irgalmat általában azok gyakorolhatnak, akiknek halálos ítéletet kell osztaniuk, valamilyen bűn elkövetéséért. Mi mindannyian el vagyunk ítélve, mert bűneink miatt nem érdemlünk mást, csak ítéletet, halált és kárhozatot. Isten, aki bíránk, irgalmat adott nekünk, és életre hív minket a Jézus Krisztusban.
Hűség. Általában, barátainkkal, hitvestársunkkal kötelezzük el magunkat a hűség kötelékével. Az ilyen kötelék legtöbbször az ember egész földi életére érvényes, de akármilyen erős is ez, nagyon sokszor hűtlenné leszünk társainkkal szemben, akár csak gondolatban is. Krisztus hűséges maradt mindig az Atyához, ezáltal hűségre tanítva minket.
Bevallhatjuk, hogy mi gyarló és a bűn rabságában élő emberek önmagunktól sem szeretni, sem irgalmazni, sem hűséget megtartani nem tudunk, ezért segítségre van szükségünk. A segítség egyedül csak Istentől jöhet, Krisztuson keresztül, aki nem sajnálta saját életét, hanem kiontva ártatlan vérét, meghalt értünk. Ezért menjünk bátran és teljes odaadássál a kereszthez, és fogadjuk őt a szívünkbe.  Köszönöm, Istenem, hogy irgalmas és jó vagy, aki nem sajnáltad Fiadat feláldozni értem. Kérlek, te taníts, és te végy lakozást bennem! Ámen.

Szeretet mozgat napot és minden csillagot. (Dante) Isten szeretete. Mert milyen Isten szeretete? A zsoltáríró szerint jobb az életnél is, Pál apostol szerint minden értelmet meghalad. És valóban, a szeretet ősibbnek bizonyult, mint az élet. Isten szeretete adja az életet, még nem is éltünk, ő már szeretett. Szeretetből jöttünk a világra. És nemcsak mi, hanem Isten Fia is. Jézust azért küldte, adta, áldozta fel, mert szerette a világot. Jézus is szeretetből jött a világba. A szeretet olyan tartós, időtálló érték, ami túléli még a kősziklának és halhatatlannak nevezett hitet és reményt is. Mert megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. A hit, ami által van üdvösségünk, a remény, ami utoljára hal meg, és a szeretet, ezek közül a legnagyobb, ami egyáltalán nem hal meg. Soha nem hal meg, mert jobb az életnél és nagyobb a halálnál. Isten szeretete, amely minden értelmet meghalad? Mert valóban nem tudjuk felfogni. A határtalan érzést, amely, mint Istentől jövő folyam, éri el életünket és adja az élet vizét minden napon. A szeretet mindent eltűr, mindent elfedez, soha el nem múlik. Az Isten szeretet. És ez a szeretet a mi bűneink, gyarlóságaink, gyűlöletünk ellenére sem fogy el soha. Isten szeretete több, mint az élet és több, mint a halál. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  Istenem! Hozzád vágyakozom, utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. A körülöttem lévő sivatagban a te szereteted az éltető víz, az életemet beragyogó fény, az engem körülvevő biztos védelem. Felfogni sem tudom nagyságod csodáját. Életem minden napja legyen a te dicséretedre, a szívem dicsérjen téged, ki szeretetével megmented életemet. Te vagy a mindenem, az élet, a víz, a fény. Uram, te vagy a szeretet. Ámen.

Szeretet nélkül nincs emberi társadalom, tehát emberi élet sem lehetséges. Isten vigasztalása ez a rövid mondat: A szeretet soha el nem fogy. Isten gondoskodik róla, hogy mindig újjá szülessen. Boldog az az ember, aki egy életen át végig tud szeretni, az a család, ahol a szeretet a tagoknak minden emberi nyomorúságát elfedezi, teljes bizalommal viseltetnek egymás iránt, együtt tudnak egymást szolgálva Istentől remélni földi és mennyei boldogságukat, s Istentől ajándékba kapott szeretettel tudják eltűrni egymásnak minden emberi nyomorúságát. Van ilyen szeretet. De ehhez nem elég a természetes emberi indulat. Ismerni kell Isten végtelen szeretetét, mely méltatlanul is minden nap körül vesz. Amíg őrá tekintünk, amíg naponta együtt kérjük szeretetét, ő ajándékoz meg vele minket is. Hit és Isten jóságában gyökerező remény nélkül nagyon nehéz igazán szeretni. De az örök életben a hit látássá válik, a remény beteljesül. A szeretet pedig ott, Isten trónusa előtt válik teljessé és megmarad mindörökké. Szerető jó Atyám, tőled kérek örökké tartó, soha el nem hidegülő szeretetet. Először magam számára kérem: taníts meg Krisztus szerint szeretni embertársaimat. Nem könnyű feladat, talán a legnehezebb minden parancsod közül. Nélküled, magam erejéből nem lehetek rá képes. De ha megadod és naponta megerősíted hitemet, erőt adhatsz erre a nehéz feladatra is. Ha ezt nekem megadod, akkor kérhetem: add meg, hogy engem is szerető emberek vegyenek körül. Áldd meg családomat soha el nem fogyó szeretettel. Áldj meg úgy, hogy tudjunk egymásnak mindent eltűrni, mindenben megbízni, minden áldásodat együtt kérni és remélni. Áldd meg egyházunkat, egész népünket ezzel a szeretettel, s hozd el a te országodat gyermekeink, unokáink életében, ahol ez a szeretet uralkodik majd a Krisztus soha el nem múló uralma alatt. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Szeretetlenség, viszálykodás és irigység nem lehetnek kísérői a hívő életnek. Ha mégis jelen vannak benne, akkor csakis egyetlen lehetőség van a megmenekülésre: vissza kell Térni Istenhez, meg kell térni az Örökkévalóhoz…

Szeretett minket, és elküldte Fiát (1János 4,7–12) Láttuk Isten örök szeretetét, amellyel magához von, olvastuk a felhívást, hogy mi is szeressük őt, gyökerezzünk meg a szeretetben, és öltsük magunkra mint szentek és szeretettek. Továbbá azt, hogy öröm tölti be szívünk, mivel az Úr nevét szerethetjük, de János apostol ennél is többről ír. Isten hatalmas szeretete abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiát elküldte értünk, hogy meghaljon a mi bűneinkért. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért. Még az igazakért is alig hal meg valaki, hát a bűnösökért? És Jézus ezt vállalta értünk, bűnösökért, a halált. Ő meghalt, hogy nekünk életünk legyen. Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, mondja az apostol. De Istent nem is szereti a bűnös ember, amíg meg nem ismeri. Egymást még valahogy szeretjük, de az is csak halvány emberi mása az igazinak sok hiányossággal és még több önzéssel. Isten elénk tárja az igazit, és ha elfogadjuk, úgy tanulunk meg mi is isteni módon szeretni. Most már embertársainkat, de ezáltal valójában Istent. Mert aki szeret, az Istentől született és az megismerte Istent.

Szeretnéd letesztelni, milyen a jellemed? Vigyázz, ez a képmutató önvizsgálat veszélyével járhat, melynek nyomában önhittséged fog nőni, és nem a jellemed. Inkább kérdezd meg magadtól, hogy mit tennél, ha biztosan tudnád, hogy soha senki nem tudja meg, amit teszel. (Horváth Levente)

Szeretném, ha Elizeus mondatát ma úgy hallanád, hogy Isten neked mondja: “Nem ment-é el veled az én szívem?” Valaki veled megy a görbe utaidon. Végigkísér a sötét gondolataidon. Isten Szentlelke a legmélyebben elrejtett gondolataidat is tudja. Elhangzik: “Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat…?” Így mondja egy másik helyen az Ige: kincseket gyűjtöttek az utolsó napokban. Minden pillanatban visszajöhet Jézus, és akkor minden semmivé válik. Ne töltsd kincsek szerzésével az idődet, amikor még lelkeket lehetne menteni, embereken segíteni! Géházi számára az ítélet így hangzott: “Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökre.” Nem tudom, gondoltál-e már arra, hogy ez a világ mennyire át van járva, köröskörül van kerítve az Ördögtől? Egy kapzsisággal, anyagiassággal megfertőzött világban élsz. Semmi mást ne fogj meg, csak amit Isten ad neked! Az ő keze fertőtlenít, tisztít. Milyen jó volna ettől a naptól kezdve kérni, hogy Uram, csak azt akarom, amit Te adsz nekem. Azt a fizetést, amit a Te kezedből fogadhatok el. Feléd is hangzik a kérdés, kegyelmi kérdés – Honnét, Géházi?! Mit felelsz majd, ha ott állsz a ő színe előtt? Mondhatod-e majd: Uram, a kereszttől jövök, az Úr Jézus vére alól jövök megtisztítva, megfehérítve. Jó volna ma a kapzsi, pénzsóvár, hazug életünkkel odamenni Ahhoz a tisztához, akinek az ártatlan vére miérettünk hullott.

Szeretném, ha letérnétek a rossz útról, hogy szeretetemmel segíthessek  nektek.
Szeretném, ha a szeretet, a béke, az egyszeruség és a huség útjain  járnátok.
Szeretném, ha elfordulnátok a földi dolgoktól és az Égiek felé fordulnátok. Emiatt szeretném ma megmondani nektek, mit kell  tennetek, hogy megtisztuljatok. Az én tiszta gyermekeimmé kell  válnotok.
Szeretném, ha szeretnétek az ATYÁT, és lába elé helyeznétek  szereteteteket, azért, hogy megáldja és kiossza annak, aki  rászorul.
Szeretném, ha szívetekbe fogadnátok a Fiú szeretetét és OT meg­megajándékoznátok a ti szeretetetekkel.
Szeretném, ha megéreznétek a szentlélek szeretetét és megnyílnátok  feléje.
Szeretném, ha szíveteket megnyitnátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek  felé, hogy belétek hatolhassanak és a megvilágosodás fényét  adhassák nektek.
Szeretném, ha a szeretetet tennétek meg életetek középpontjává.  Szeretném ha felszítanátok magatokban a felebaráti szeretetet és az  össz-szeretetet háttérbe szorítanátok.
Szeretném, ha a szeretet lenne bennetek minden ember iránt és emberi  értelmetekkel segítenétek a Föld tisztulási szakaszában az iránta  való szeretetet felszítani.
Szeretném ha értelmetekkel elocsalogatnátok szívetekbol a jót és a  rosszat elnyomnátok.
Szeretném, ha szeretet ébredne szívetekben a természet és minden  alsóbbrendu teremtmény iránt, és befogadnátok az emberek  szeretetét.
Szeretném. ha minden rosszat megbocsátanátok az embereknek, amit  nektek tesznek.
Szeretném, ha körülvennétek az embereket szívetek szeretetével és jót  tennétek velük.
Szeretném, ha békében élnétek az emberekkel és a családban  elviselnétek egymást.
Szeretném, ha ^ munkahelyeteken békében kijönnétek  embertársaitokkal és megadnátok nekik a kello tiszteletet.  Szeretném ha felebarátaitokat hibáikkal együtt szeretnétek, és  megbocsájtanátok nekik.
Szeretném, ha szereteteteket adnátok felebarátaitoknak.
Szeretném ha nagy jósággal bánnátok felebarátaitokkal és csak jót  tennétek velük.
Szeretném, ha szívetek szeretetét adnátok felebarátaitoknak.
Szeretném ha kivívnátok szeretetetekkel felebarátotok bizalmát és  szeretettel bánnátok velük.
Szeretném ha szolgálnátok felebarátaitoknak.
Szeretném. ha szeretetetek növekedne Fiam iránt és irántam, és ez  példaképpé válna.
Szeretném, ha megerosödne a felebarátotok iránti szeretet és  segítenétek oket, ha rászorulnak.
Szeretném, ha szívetekben szeretettel lépnétek át a túlvilágra, hogy a  világosságra jussatok.
Szeretném. ha szívbol szeretnétek minden megholtat és imádkoznátok  értük.
Szeretném, ha szeretetben telne földi életetek.
Szeretném, ha a legmagasabb rendu gondolkodást keltenétek életre  magatokban.
Szeretném, ha szeretettel gondolnátok egymásra.  Szeretném, ha szeretettel beszélnétek egymásról.  Szeretném, ha csak jót gondolnátok.
Szeretném, ha mennybéli módon gondolkodnátok.  Szeretném, ha örömet szereznétek egymásnak.  Szeretném, ha minden falat ledöntenétek egymás között.  Szeretném, ha szeretettel beszélnétek egymással hibáitokról.  Szeretném, ha semmi jót sem sajnálnátok egymástól.  Szeretném, ha bíznátok egymásban.
Szeretném, ha segítenétek egymásnak.
Szeretném, ha felkeltenétek magatokban a békélteto szeretetet.  Szeretném, ha elnyomnátok magatokban a sok rossz tulajdonságot.  Szeretném ha elfogadnátok az emberek szeretetét és nem utasítanátok  vissza, mert különben megkeményszik a szívük és tiétek a felelosség.  Szeretném, ha felindítanátok magatokban az Ég iránti szeretetet és  szerinte élnétek.
Szeretném, ha küzdenétek magatokban hibátok és gyengeségetek ellen  és segítségemmel legyoznétek azokat.
Szeretném, ha tiszta emberi életet élnétek és általa a világosságra  jutnátok.
Szeretném, ha a szeretetet tennétek meg életetek középpontjává és  csak jót tennétek.
Szeretném, ha mint gyermekeim ellentmondanátok a világ örömeinek.  Szeretném, ha bíznátok Bennem és segítségül hívnátok.
Szeretném, ha szeretettel hívnátok, hogy gondban és bajban  segíthessek rajtatok.
Szeretném, ha jót tennétek.

Szeretném, ha szívetekbe zárnátok, hogy “az Emberfiának van hatalma”. Ezt megtudhatod abból, hogy Jézus nem csak beszél, hanem cselekszik is. Cselekedetei igazolják a szavait. Még az Ördögök is engednek Néki, a tisztátalan lelkek, a betegség, a természeti világ, a szelek, a tenger. A tanítványok is azt kérdezik: “Kicsoda ez?!” (Mt 8,27). Gondolj arra, hogy együtt élhetsz Valakivel, Akinek van hatalma. Van hatalma a gutaütött életed fölött, a tieid élete fölött, a munkatársaid, a pénzed, az anyagiak fölött. Ő mondja most neked és nekem: Vedd fel a te ágyadat, és járj. Ami eddig soha nem ment, nem sikerült, most kezdd el hittel. A gutaütött ember felkelt és hazament. Tudott menni! Te is tudsz majd engedelmeskedni, szeretni, szolgálni, megalázkodni. Akarod-e? Minden ezen múlik, mert Jézusnak nincs hatalma a te nem akarásod fölött. Mert ezt a szabadságot Isten adta az embernek. “A sokaság pedig, ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.” Csak ennyit értettek? Ez az ember nem ember, hanem Isten Fia. Neki nem volt könnyű kimondani, megbocsáttattak a te bűneid, mert Neki ez az életébe került. Ma hajtsuk meg fejünket Előtte, Aki az Ő keresztjének vére által eltörölte a múltat, aki feloldozott kötelékeinkből, és aki tud és akar segíteni mindazokon, akik akarják, és akik segítségül hívják az Ő nevét. Kiálts Hozzá bizalommal, hogy meggyógyult ember lehess.

Szeretném mondani, hogy amit Isten veled tesz, az nem ítélet, nem bűneid büntetése, hanem Isten szabadítása. De amit Jézussal csinál, az ítélet! Ott senki nem vigyáz, hogy ne törjön. Sem ember, sem Isten. ő széttöretik! Értsd meg Isten titkát: bűneid büntetésében a tiszta, szent, egyetlen igaz – széttöretik. Gondoljunk arra, hogy törik kintről befelé a test. Bár látnád az átlukasztott kezeket, lábakat. És a Lélek? Gondolj arra, hogy szerethette Jézus azokat, akiket gyógyított, akiknek prédikált – és most üvöltik, hogy feszítsd meg! A legközelebbiek, a tanítványok: egyik elárulja, másik megtagadja, a többiek szétfutnak. Érzitek, hogy törik az emberekkel való kap- csolata, szerettei, és az Istennel való kapcsolata? Az utolsó, ami törik, egy sikoly az éjszakában: “Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el?” Istentől elszakadni Annak, akinek mindene volt az Atya, ez a kárhozat! Nem azt mondja: Atyám, miért hagytál el? Már nem is Atyám, csak Istenem. Érzitek, hogyan töretik szét? A kereszten nem függ más, csak egy megtört darab kenyér. Így mondja az Ige: “Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik” (1Kor 11,24). Jó volna, ha ma megnyílna a szemed és szíved, hogy azért nem tör szét engem, mert helyettem a szerelmes Fiú töretett szét. Bár meglátnád, hogy ami veled történik, csupa kegyelem. Ami Vele történik, az rettenetes ítélet!

Szeretünk arra gondolni, hogy Isten végül is majd mindenkinek megbocsát. A gyerekeknek azért, mert még csak gyerekek, a felnőtteknek azért, mert nehéz gyerekkoruk volt, rossz társaságba keveredtek, amúgy is a rendszer volt a hibás. A gyilkosoknak azért, mert parancsra cselekedtek, és egyébként se tudták, valójában mit tesznek. Egyáltalán a bűnösök a sátán megtévesztettjei. És ha már itt tartunk, az ördögök is angyalok voltak, csak elbuktak szegények, és a sátán is végső soron az Isten teremtménye, miért ne lehetne megbocsátani neki, hiszen ő csak olyan akart lenni, mint az Isten. Nem tudom, mi az utolsó ítélet forgatókönyve, bár a Biblia sokszor rajzolja elénk különböző képekben. De az világos, hogy a tetteinknek súlya van. Aki a Krisztusé, megmenekül – örökre. Aki nem az övé, elvész – örökre. Hogy hova kerülünk, valójában nem Isten dönti el majd, hanem mi most az életünkkel.

Szeretünk tudni a titkokról. Főleg, ha valaki olyanról szól, akit ismerünk, akihez közünk van. Minden titok kitudódik egyszer. De nem feltétlenül általunk kell ennek  megtörténnie. Ha rád bíznak valamilyen titkot, mert arra érdemesítenek, akkor mit  teszel? Sokakban nem áll meg a szó, hanem amint megtudnak valamit, már adják is  tovább. Még akkor is, ha esetleg szóltak: ez titok, maradjon közöttünk. Nekünk nem  feladatunk a sok fecsegés! Mint ahogyan másnak sem az, de sokakat nem zavar, sőt  vannak, akik ebből élnek. A hívő embert jó lenne, ha zavarná az, ha nem áll meg  benne a szó! Hűséges léleknek ugyanis azt nevezi az Ige, aki nem adja ki a  rábízottakat! Tudunk mi ilyenek lenni?

Szerinted mi kell az elégedett alváshoz? Nem az, hogy mindened legyen, hanem az, hogy Istened legyen. Az Úrhoz tartozás ugyanis azt jelenti, hogy nekem az Ő akarata számít. Vagyis nem emberekre tekintek, nem görbe utakat járok, hanem azt keresem, ami Isten előtt kedves. Az Istenbe vetett bizalom azt jelenti, hogy tudom: az Úr gondviselése egészen személyes az életemben. Azaz nem „csak” a hatalmas univerzumot irányítja bölcsen, hanem az én egyszerű életemet is. Ezért nem irigykedem, ha másoknak emberileg nézve könnyebb, jobb a sorsa, mert tudom, hogy kiben és kinek hiszek. Ezért nyugodtan, elégedetten alszom…

Szerinted mi kell az elégedett alváshoz? Vannak emberek, akik szerint egy jó erős nyugtató. Szedik is bőszen, mert e nélkül nem megy az alvás. Azonban nemcsak ilyen embereket ismerek, hanem másképpen gondolkodókat is. Egyikük jelszava: a pénz nem izgat, de nyugtat. Tehát minél több van, annál nyugodtabb. Az Úr gyermekeit azonban Isten jelenléte nyugtatja meg igazán. Az Úr mindig velünk van, csak ennek mi nem mindig vagyunk a tudatában. Nyugtalanságaink leginkább ebből, vagy elkövetett bűneinkből következnek. A 4. zsoltár szerzője fogalmaz így: R22;Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak Te adod meg Uram, hogy biztonságban élhessek.” (9. vers) Életed az Úr kezében van a legjobb helyen, tehát alvásaid előtt erre gondolj és békés, nyugodt éjszakád lesz.

Szerinted mit felejtünk el hamarabb: a jót vagy a rosszat? Én úgy látom, hogy a jót. A rossz ugyanis – nem tudom miért – mélyebben a szívünkbe vésődik. Ha valaki nem köszön nekünk, vagy megbánt bennünket, nagyon szívünkre tudjuk venni, ám a pozitív élmények kevésbé raktározódnak el lelkünkben. Valahogy így vagyunk Isten áldásaival, jótéteményeivel is. A zsoltáros ezért bíztatja saját magát a köszönetnyilvánításra és arra, hogy mindazt, ami jó, ne borítsa el a feledés homálya. Van erre egy remek módszer: ami rossz volt életedben, azt próbáld meg elfelejteni, azon ne rágódj naphosszat! De ami jó volt, amivel megáldott a Mindenható Isten, azt újra és újra elevenítsd fel. Azon gondolkodj, jártasd az eszed, arról beszélj szeretteidnek és köszönd meg újra és újra az Úrnak! Ha így teszel, nemcsak önmagadnak szerzel boldog perceket, órákat, hanem megédesíted a másokkal eltöltött időt is.

Szerintem legtöbbünknek van mit gyakorolni ezen a téren! Légy ma kevesebb beszédű! Engedd, hogy más beszéljen, Te pedig csak akkor szólj, ha nagyon szükséges! Tégy próbát valakivel, és figyeld önmagad! A tapasztalatokat szűrd le és hasznosítsd!

Szinte látom, ahogy most azon gondolkodsz, hogy „Jó tett helyébe jót ne várj!” Hányszor tettél már jót, és rosszat kaptál cserébe! Pont attól, akitől nem vártad! Pont olyankor, amikor épp neked kellett volna a segítség! Talán a legjobb barátod hagyott cserben. Te azt tetted, amit majd kapni szerettél volna… nem adtad ki titkát, segítettél rajta, talán még pénzt is adtál kölcsön – arra gondolva, hogy amikor neked lesz rá szükséged, biztosan majd ő is melléd áll, segíteni fog – aztán egyáltalán nem így történt. Csakhogy az én Bibliámban nincs ’csakhogy’ és nincs ’de’! Ahogy szeretnéd, hogy tegyenek veled, te is úgy tégy. Még akkor is, ha ők nem ezt teszik, mert ez a Biblia szelleme, tanítása. Erről szól Isten szeretete. Akkor is ad, ha nem érdemled meg. Akkor is szeret, ha abszolút nem vagy szeretetre méltó. Akkor is megbocsát, ha már százszor elkövetted és újra megbántad. Ő nem fárad bele, hogy szeressen. Te se fáradj bele a jó cselekedetekbe! Ne bánkódj azon, hogy nem azt kapod, amire vársz, amire számítasz, hanem örülj annak, hogy Isten akkor is szeret, amikor nem számítasz rá. És ezt add tovább! Tedd továbbra is azt, amit Te szeretnél kapni az emberektől – akkor is, ha nem kapod vissza. Ne aggódj! Isten annyira szeret téged, hogy egyszülött fiát adta érted – mit meg ne tenne azért, hogy boldog légy! „A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?”

Szívből kell megvallani, hogy bűnünk hozta azt ránk, és ezt meggondolva komoly elhatározással kezdeni új életet, új célokkal, új, erős akarással. Ez a megtérés. Ehhez viszont tudni és állandóan szem előtt tartani kell, hogy Isten előtt vagyunk felelősek, tőle függ jövendőnk, minden eredményünk, és nem csak a bajban, a tőle kapott örömben és sikerekben is éppen olyan hűséggel kell megállnunk előtte, mint amikor csapással és nyomorúsággal kényszerít rá. Jó Istenem, kegyelmezz nekem, ne büntess jobban, mint ahogy el tudom viselni. Sokszor volt, most is rajtam van csapásod. Tudom, vallom, magam vagyok az oka. Nem úgy éltem, ahogy kellett volna. Más céljaim voltak, nem a te rendelésed megvalósítása. Te a magad szolgálatára rendeltél, én a magam útját próbáltam járni, s beleestem annak szakadékába. Tudom, nem elég jajgatni, segítségedért kiáltani. Miért segítenél, ha én továbbra is ugyanazt akarom? Tudom, nem fogsz segíteni rossz céljaimban. Új utakra vezess, Uram! Mutass új célokat, ragyogtasd fel előttem igazi rendeltetésem szépségét és adj erőt, hogy itt, a bajban is, szabadításod után is azt szolgáljam. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Szívembe térsz és szívemet / szorongatni nem engeded, / elmémbe térsz és ott ragyogsz, / szemembe ülsz és mosolyogsz.  (Erdélyi József: Ima) Sokszor beleesünk abba a csapdába, hogy egy-egy jól induló beszélgetés folyamán olyasmi is kicsúszik a szánkon, amit nem szeretnénk. Lehet, hogy nem is vesszük észre, hogy az ilyen “véletlenül” elejtett szavakkal milyen óriási károkat tudunk okozni. Emberi életek, barátságok, sőt házasságok mehetnek tönkre egy-egy ilyen “nem kívánt”, meggondolatlan mondat vagy szó miatt. Ez az ige arra figyelmeztet bennünket, hogy ha a szívünkben olyan érzések kavarognak, amelyek nem helyénvalóak, akkor azt előbb vagy utóbb valamilyen formában ki fogjuk mondani, és annak következményei lesznek. Jézus óv a képmutatástól, óv attól, hogy másnak mutassuk magunkat az emberek előtt, mint amilyenek valójában vagyunk. Nem a farizeusok táborában akar minket látni. Azt akarja, hogy az övéi legyünk, és végezzük el azt a feladatot, amit ő ránk bízott. Ehhez azonban változásra van szükségünk. A szívünket, a gondolatainkat ugyanis csak Jézus segítségével, a Szentlélek erejének segítségével tudjuk átformálni, megváltoztatni. Ha azonban ez megtörténik, akkor ez az egész életünkön meg fog látszódni: az eddig oly fontos dolgok már nem lesznek olyan fontosak. Jut majd idő másokra is, nem csak magunkkal leszünk elfoglalva. Istenem! Te látod az én szívemet. Tudod, hogy mennyi nyomorúságot, békétlenséget, haragot rejt. Változtasd meg szívem érzéseit, elmém nem helyénvaló gondolatait, mert így nem tudok élni. Add a te békességedet, derűdet, megértésedet, hogy én is hasonló módon tudjak embertársaim felé fordulni, őket vigasztalni, bátorítani. Könyörülj rajtam. Ámen.

Szívesebben hallgatjuk valakinek a kedves, szívből jövő szavait, mint a durva sértéseket, a trágár kifejezéseket. Tehát mi a feladatunk? Figyelni szavaink milyenségére, melyet alapvetően a gondolataink határoznak meg. Ha a gondolataid rendben vannak, akkor szavaid is kedvesek, sóval fűszerezettek lesznek (Kolossé 4:6).

Szívünk és lelkünk fájdalmát nem egy nagy, halálos seb, hanem a napi apró karcolások súlyosbítják, és végül azok ölik meg. Egy kicsit bűnöztem – mondhatta volna Éva, miután szakított a fáról. Egy kicsit bűnöztem – mondhatta volna Jákob, mikor ellopta az áldást. Egy kicsit bűnöztem – mondhatta volna Sámson, Dávid, Péter, Zafira… Igen, a legnagyobb gazemberek is kis csínytevéssel, apró füllentéssel kezdik. Ne gondoljuk tehát, hogy a kis bűnök nem élet-halál kérdés! S mielőtt elkezdenél kutakodni, mi a kis és mi a nagy bűn, mielőtt elkezdenéd méregetni melyik a kis és melyik a nagy parancsolat, gyere, borulj Jézus elé, mond el: „légy irgalmas nékem bűnösnek!” (Luk.18:13) S a mai legapróbb teendőidben is válaszd Őt, „az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;”

Szívvel hinni azt jelenti, hogy attól függetlenül hiszel, amit a tested vagy az érzékeid fizikailag jeleznek. A fizikai ember azt hiszi, amit fizikai szemeivel lát, amit fizikai füleivel hall, amit fizikailag érzékel. A szív azonban Isten Igéjében hisz, függetlenül attól, hogy az érzékek mit mondanak.



free counters

 

 

Hírek

Weboldal készítés ingyen


Asztali nézet