E világ olyan, amilyen, azon hiába osztozkodunk, hogy nem olyan, amilyennek mi szeretnénk. De van benne egy igazi magasrendű feladatunk. A mi feladunk, akik magunkat a Krisztus neve után keresztyéneknek, Christianus-oknak nevezzük. Hogy jó ízt adjunk a világ ételének. Nem kell ahhoz nagy sokaság. Elég egy akkora mennyiség, amennyi só kell az ételben. Anélkül hiába van benne minden remek nyersanyag, hiába szakács minden tudománya, ehetetlen az étel. Ma látjuk, Krisztus nélkül, az ő törvényének érvényesülése nélkül mennyi nyomor, mennyi kiábrándultság, mennyi boldogtalan, magát feleslegesnek tudó ember van remek civilizációnk ellenére. Nagyon kellene az egyháznak és tagjainak öntudatos, áldozatos munkája. De csak akkor, ha az egyház és tagjai meg vannak arról győződve, hogy ők a föld sója, ők azok, akik Isten Lelkének irányítása alatt boldogságot, életcélt, szolidaritást, békességet hozhatnak a földre, és hogy erre képesek, ha teljes hittel vetik alá magukat a Lélek vezetésének. Anélkül az egyház nem jó semmire. Az elbizonytalanodott, öntudatát vesztett egyházat és tagjait joggal tapossák sárba az istentelenek. Krisztus adja meg nekik ehhez a jogot. Uram, hálásnak kellene lennem, hogy ilyen gyönyörű feladatban adsz részt nekem. De nem tudok érte hálát érezni. Vagy egyszerűen nem érzem magam arra illetékesnek, sem képesnek, vagy olyan súlyosnak érzem a terhét, hogy összeroppannék alatta, ha boldogan vállalnám. Pedig te nem kívánsz tőlünk erőnkfeletti szolgálatot. Tőlem is csak annyit, amennyit megtehetnék. Irányíts, hogy vegyem észre, hogyan lehetnék sója kis társadalmamnak. Hogy itt, ahol élek, tudjak örömet, boldogságot, békességet teremteni. Erősítsd meg egyházamat, tedd irányítóvá közöttünk, ne engedd méltóvá lenni az eltaposásra. Te magad szólj általunk hatalmas szóval. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Ebben a mostani világban igen sok a haragos ember. Népek, nemzetek, kultúrák feszülnek egymással olykor okkal, többnyire azonban ok nélkül is. Mindannyiunk életében akadnak bosszantó helyzetek, pillanatok, amikor úgy érezzük, jogos a visszavágásunk. Ennek a látszólag igazságos életfilozófiának “Ha ők így velem, akkor én meg úgy velük!” azonban csak rövidtávú sikerei vannak, hosszú távon sosem lesz eredményes… A harag szította erőszak a gyengék utolsó menedéke! Krisztus példája, s a valódi keresztények kétezer éven átívelő bizonyságtétele a bizonyíték arra, hogy nincs tekintélyt parancsolóbb a józansággal, s szeretettel átitatott erőnek… ez ugyanis az Isten Erejét tükrözi… Seneca, a tragikus sorsú keresztény filozófus szerint a harag “rövid ideig tartó őrület, annak testi és lelki jeleivel”, akiket pedig hatalmába kerít a tartós harag mint szenvedély, azokon “a pillanatnyi őrültség tartós jeleit” láthatjuk. “Amíg az ember a többi jellemhibáját, gyengeségeit elég jól el tudja leplezni, el tudja titkolni mások előtt, a harag esetében ez lehetetlen, ez azonnal kiül a nő vagy a férfi arcára, mimikájára, és eltorzítja azt…” Az ókori bölcsesség és filozófia szerint a harag tartós fennállása esetén szenvedéllyé válik, mértéktelen lesz, és sem mások, sem maga a haragvó nem tudja többé megzabolázni. A haragvók gondolkodásmódja a feje tetejére áll, amit szaknyelven katatím érvelésnek neveznek. Normálisan az érzelmeink másodlagosak, azt fejezik ki, ahogyan egy adott dologról gondolkodunk. A dühös személy viszont az érzelmein át szemléli az objektív valóságot, ezért mondják, hogy a harag rossz tanácsadó. A gyűlölet fenntartásában szerepet játszó tényezőként a személyiség éretlenségét, önszabályozásra és problémamegoldásra való alkalmatlanságát emelik ki, és nem meglepő, hogy kiváltó okaként az irigységet, féltékenységet, mások elismertségét, vagyonát, hírnevét sorolták fel már a régi bölcsek is. (Frankó Mátyás)

Ebben a világban, amelyikben élünk, úgy látszik, hogy Isten csúfoltatik. De meg nem csúfoltatik! A Bibliát tudományosan csúfolják. Szemébe nevetnek Istennek és Ő hagyja. Mennyire nevetségesnek van beállítva a becsületesség, a hűség, mennyire kigúnyolt a tisztaság. Egy társaságban a háziasszony, amikor asztalhoz akarta ültetni vendégeit, azt mondta: járuljatok az úrasztalához. Hogy volt bátorsága az Úrnak asztalát kicsúfolni? Hány iszákos mondta: miért, hát Jézus is borrá változtatta a vizet. Volt bátorsága a szennyre ráhúzni Isten tiszta, szent Igéjét. Bizony csúfoltatik Isten úton-útfélen, felnőttektől, gyerekektől, a világtól. De leginkább a vallásos emberektől. Mert kettős életünk megcsúfolása az Istennek. A templomban hallgatod az Igét, otthon veszekszel. Ez az egész kettős élet, amikor mondod, hogy legyen meg az Ő akarata, és közben véghezviszed a saját akaratod. Azt mondod, hogy milyen jó volna már a mennyben lenni, de ha jön a betegség, egy szalmaszálba is belekapaszkodsz. Csúfoltatik Isten, mert életünk nem egyezik azzal, amit mondunk. Kinevetik a hitéletünket, mert látják fösvénységünket, anyagiasságunkat. Mert prédikál a cselekedet, és ott van a gyümölcs. Isten csúfoltatik, de nem csúfoltatik meg. Mert a vége mindennek az Ő kezében van. Szeretném, ha fölnéznénk a keresztre: mégis csúfoltatik? Igen, de csak egyetlenegyszer! Akkor is éretted meg érettem. Álltál-e már úgy a kereszt alatt, hogy érezted, ez a legnagyobb tévedés? És mégsem tévedés! Isten maga adta Jézust. Lépj rá arra az útra, amit Isten Fián keresztül nyitott a mennyországába!

Ebben a világban nagyon sok a sebesült ember. Van, aki már gyermekkorában megsérült. Szerették a szülei, mégsem vették észre, hogyan sebesül a gyermek. Nagyon sok sebet üt az iskola. A barátok, a szerelem. Sokszor a házasság sem más, mint naponta való újabb sebesülés. Sajnos mi is okozunk másoknak sebeket. Bár kinyitná most Isten a szemünket, és meglátnánk, hogy kritikánkkal, keménységünkkel hol ütünk újabb sebet embereken. Az igazán megsebesített ember: Jézus! Sebeinket Ő viselte, bűneink büntetése rajta van. Amikor Júdás elárulja, fegyverekkel törnek rá, megkötözik, és Pilátus udvarára viszik. Csattan a korbács, fejére nyomják a töviskoronát, kezét és lábát szögekkel verik át. A kereszten ott függ a megsebesített ember, nem félholtan – holtan. Lett volna lehetősége ellenállni, de engedelmesen adta magát, hogy mi meggyógyult emberekké lehessünk. “Az Ő sebeivel gyógyulánk meg” Nincs más út. Az egyetlen híd, ami átvezet halálból az életre, boldogtalan életből a boldogságra, csak a Jézus keresztje. Lépj rá nyugodtan! Lásd meg a hidat kárhozatból az üdvösségre. Nézz fel a kereszt Krisztusára: sok szög van benne! A korbács szögei, a töviskorona szögei, az átszögezett kezek és lábak – biztos híd ez. Merj rálépni, hidd el, sokan mentünk már át rajta.

Ébredj testvérem, mert itt olyasmi van, amire nagyon oda kell figyelni! Bölcsnek lenni önmagában is nemes dolog. Itt azonban arról az isteni bölcsességről van szó, amelyet csak maga az Úr adhat. Bárcsak igazán ismerhetném magamat, Istenemet, Megváltómat! Bárcsak olyan bölcsességet nyernék Istentől, hogy a gyakorlatban is megélhetném az Ő igazságát, és az Ő világosságában járhatnék. Vajon értelmes életet élek? Annak érdekében buzgólkodom, amire törekednem kell? Úgy élek, hogy halálom órájában is boldogan nézhetek majd végig az életemen? Mert csak ez a bölcsesség tesz fénylővé, mint a csillagok, csak ebből ragyoghat mennyei fény rajtam keresztül. Nagyszerű dolog, ha valaki lelkeket tud megnyerni. Már ahhoz is bölcsesség kell, hogy valaki az igazsághoz tudjon fordulni. Mennyivel inkább azonban ahhoz, hogy másokat oda térítsünk. Bárcsak úgy ismerném Istent, az embereket, a világot és Krisztust, hogy sok embertársamat Krisztushoz vezethetném. Szeretném magamat ennek a feladatnak szentelni, és addig nem nyugodni, míg alkalmas nem leszek erre. Mert jobb ez minden világi dicsőségnél, csillaggá tenne engem is, örökké fénylő csillaggá, sőt, áraszthatnám az égi tényt, mint a csillagok.
Én lelkem, serkenj fel! Uram, eleveníts meg!

Efézus 6,12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világ-bírói ellen ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket rang szerinti sorrendben, a legerősebbtől a leggyengébbig, némi magyarázattal a minőségükről.
(1) Gonoszság szellemei vagy szellemi gonoszság a magasságban: Ez a legmagasabb osztály az egekben létezik, nem a földön.
(2) Ez élet sötétségének világbírói: A démonok legmagasabb osztálya, amellyel a hívőknek foglalkozniuk kell a földön.
(3) Hatalmasságok: A következő osztály illetve kategória. Ez élet sötétségének világbírói uralkodnak rajtuk és parancsolnak nekik.
(4) Fejedelemségek: A legalacsonyabb osztály. A többiek uralkodnak rajtuk és irányítják őket, minimális gondolkodási képességgel rendelkeznek.
Ezen túl van a Harmadik Ég, az Egeknek Ege, a Paradicsom birodalma, ahol Isten trónja van. Isten birodalmában természetesen nincsenek gonosz szellemek.

Egész tehetetlenségemet, mely megtör és megbénít, eléd hozom. Változtasd azt erővé: Uram, könyörülj meg rajtam: Elveszett bizalmamat, félénkségemet eléd hozom. Változtasd azt melegséggé: Uram, könyörülj meg rajtam. (Eugen Eckert) A média hírei, napi kötelességeink, a túlzott elvárások sokszor kiúttalansággal és félelemmel hálóznak be bennünket. Felkavarnak és elbátortalanítanak. Határozottság és bátorság helyett olykor akaratunk ellenére is a félénkség és a határozatlanság lesz úrrá rajtunk. Isten ajándéka az ő gyermekei számára a félelem ellenszere: az erő, a szeretet, a józanság lelke. Ezek akkor mutatkoznak meg bennünk legjobban, ha szoros kapcsolatban maradunk Istennel, hiszen tőle kapjuk ezeket. A magunk személye önmagában erőtlen, de ha engedjük Isten erejét munkálkodni bennünk, akkor mi is birtokolhatjuk az erő lelkét, és Pál apostolhoz hasonlóan elmondhatjuk: “mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,10b) Amikor az emberi lehetőségek véget érnek, akkor kezdődik el Isten munkája. Amikor átadom a vezetést Istennek, akkor mutatkoznak meg bennem az ő ajándékai: az erő, az egymás iránti szeretet – mely nélkül semmi vagyok (1Kor 13,2b) – és a józanság, azaz a mértékletesség. Akiben naponta megújul az erő, a szeretet és a józanság lelke, az könnyen el is feledkezik a félelemről. Drága Istenem! Hallgass meg, mikor hozzád kiáltok, és tedd hatékonnyá bennem az erő, a mások iránti szerető odaadás és a józanság lelkét. Te támogass engem gyengeségemben és mutasd meg rajtam az erő, a szeretet és a józanság kegyelmi ajándékát. Ámen.

Egy alapvető különbség van a gyerekek és a felnőttek között: a kicsik egyből megérzik, hogy ki szereti őket, és teljesen rábízzák magukat. Ismerik saját gyengeségüket, ismerik és elfogadják az őket szeretők felsőbbségét, azért bízzák rá magukat mindenestől. Mi, felnőttek, nem tudjuk annyira megérezni, mennyire szeret minket Istenünk. Még Krisztus áldozatát is nehezen fogadjuk el úgy, mint saját életünk alapját. Nem tudjuk úgy bízni rá magunkat Istenre, mint a kisgyermek szerető anyjára. Ezt kell tőlük megtanulnunk. Ez az alapja földi életünk biztonságának, ez a bizonysága annak, hogy Isten a mennyben is készen tartja számunkra az örök élet koronáját. Biztos vagy ebben? Ha nem egészen, olvasd el sokszor ezt az igét! Fogadd el Krisztust Uradnak, úgy tekints rá, mint gyermeked terád. Istenem, édes jó Atyám, a Te gyermeked vagyok. Kegyetlen, engedetlen, irigy, önző gyermeked. Olyan az én gyermekem is, mégis a szívemhez nőtt. Fogadj el engem is atyai szeretettel! Bocsásd meg sok bűnömet, melyek már nem gyermeki bűnök, hanem a felnőttek tudatos, kemény bűnei. Alázz meg, ha szükséges, de ne tagadj ki a Jézus testvérei közül! Segítsd meg pislákoló hitemet, hogy egészen hozzád térjek, és gyermeki örömmel, hálával és alázattal bízzam rá magamat, jövőmet, szeretteimet, egész életemet a Te atyai szeretetedre! Ezt a bizalmat add meg nekem, és fogadj be a mennyek országa örökösei közé a Krisztus nevében! Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)

Egy asszony panaszolta: Hallod, hogy beszél velem a lányom? Azt mondtam: hallom. Pontosan úgy, ahogy te beszéltél az anyáddal. A saját eljárásunkban részesülünk. “Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek” (Mt 7,2b). Csak egy kicsit megrázottan. Mindent visszakapunk. Mert aratás nem csak az ítéletkor lesz, hanem már itt is. Ahogy beszéltél a szüleiddel, úgy beszélnek majd veled a gyermekeid. Olyan türelmetlenül, olyan könyörtelenül, olyan rendreutasítóan, ahogy tőled hallották. Mindent visszakapunk, mert nő a vetés. Gondolj arra, hogy beszéltél sokszor az anyósoddal, amikor forgattad a betegágyon. Nem törődtél vele, hogy az neki fáj. Valaki mondta, hogy mindent megcsináltam neki. Na de hogyan? Érezte szegény, hogy mennyi bajt csinál neked, hogy legjobb volna már nem lenni. Egyszer te is foroghatsz még az ágyban. Hiába mondod, hogy egyik gyerekemnél sem akarok megöregedni. Ha valaki megsért, jönnek a magadat igazoló gondolatok. Megtelik a szíved hirtelen haraggal, keserűséggel. Tudod, hogy ki megy bele tönkre? Saját magad! A gyűlölet belül rág. Egy spártai kisfiú rókát lopott. Megfogták, de ő azt mondta: Nincs nálam. Ott volt az ingében, és a róka belemart a lelkébe. A harag beléd mar! Tovább faggatták a fiút, de újra csak azt mondta: Nem láttam, nincs nálam. A róka mindig beljebb mart, egészen a szívéig, és átharapta. Valaki járt ezen a földön, Aki gyógyulást, szabadítást vetett. Soha semmi mást! És aratott könnyet, vért, ostort, töviskoronát, keresztet. Mert Ő bűneid büntetését aratta.

Egy élet, amelyik állandóan útközben volt, a betlehemi jászolbölcsőtől a Golgota keresztjéig. Amint Jézus a gutaütött meggyógyításától továbbment, a szeme egy emberre esett. Jézusnak a legnagyobb mennyiség mindig az egy ember. Jézus nem tömegekre pályázik. Egy embert keres, akin keresztül megcselekszi hatalmas céljait ebben a világban. Olyan embert keres, aki egészen odaadja magát eszközül Isten számára. A vámszedők nem csak egy idegen hatalomnak adták el magukat, akinek a vámot szedték, hanem a maguk zsebére is dolgoztak. Nézzük meg a magunk kis asztalát. Aki igazán meglátja magát, ma az a megszólítható ember. Született vámszedők vagyunk. Az ember mindig valamit valamiért csinál. Talán az életedet is ezért élted eddig, hogy több pénzed legyen. Álláskeresésnél az volt a fontos, hol keresel többet. A vámszedőútnak a végére kell érni ahhoz, hogy megszólítható lehess. Lehet, hogy megtértél, bűnbocsánatot kaptál, de nem álltál fel a vámszedőasztal mellől. Most talán abban szeded a vámot, hogy milyen nagyszerű hívő vagy. Halld meg Jézus hozzád szóló szavát: “Kövess engem!” Állj fel az asztal mellől, merj otthagyni mindent, hogy Jézust szabadon követhesd!

Egy életen keresztül próbáljuk helyrehozni azt, amit elrontottunk. A magunk erejéből és igyekezetéből csak foltozgatásra telik. Nem tudjuk a jóvátehetetlent jóvátenni, az Istentől elszakadt életet Isten-közelivé tenni. Egyedül Isten az, aki ezt megteheti. Ezt a helyrehozó, jóvátevő, minden álnokságot eltörlő szeretetet nem lehet kierőszakolni, kiérdemelni, megvásárolni. Ez a szeretet Isten ajándéka, amely megjelent Jézus Krisztusban minden ember üdvösségére. (Baranyayné Rohn Erzsébet)

Egy életen keresztül tanulunk a mi Urunktól, másokon keresztül mert ő így látta jónak, tanulunk a töviseink által, mert ő így látja jónak, tanulunk a hibáinkból, és mások hibáiból. Legyünk jó edények, hogy tudjon minket formálni.

Egy érdekes eseménysor vezetett ahhoz, hogy Péter megtagadta Krisztust. Először Jézus figyelmeztette Pétert, hogy célpont: „…a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:31-32). Azután azt olvassuk, hogy amikor a templomőrség eljött, hogy letartóztassák Krisztust, Péter „…távolról követte” (Lukács 22:54). Figyeld meg, hogy nőtt a távolság Péter és Krisztus között. Azután az az ember, aki megesküdött, hogy meghalna Jézusért, letagadta, hogy egyáltalán ismeri. Ekkor kukorékolt a kakas, Péter visszaemlékezett Jézusnak tett ígéretére, és „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:55-62). Figyeld meg, hogy is van ez: a) nem vagy felkészülve az ellenség támadására, amikor az jön; b) hagyod, hogy a munkahelyi vagy a családi problémák elfeledtessék veled, hogy elsősorban Isten iránt kell elkötelezettnek lenned; c) lelki vereség lesz a vége. Azt mondod: „Ez velem sohasem fog megtörténni.” Ezt mondta Péter is! Az ok, hogy „a Sátán kikért”, azért van, mert tudja, hogy ha szenvedéllyel töltenek el Isten céljai, akkor megállíthatatlan leszel. Valóban, pontosan az a vágy, amely most benned ég, az az üzemanyag, amely képessé tesz arra, hogy ellenállj a támadásainak.

Egy fájdalmas megállapítás hangzik ma feléd: mennyi gyümölcsöt teremhetett volna már az életed Érte és Neki. Magadért, családodért mindent megtettél – de mi volt az, ami Jézusért volt abból, amit tettél?! A vincellér elmondja, mit tesz a türelmi időben. “Megkapálom…” A kapálás tisztítás. A növény nem nagyon lelkesedik a kapálásért. “Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól” (2Kor 7,1).Mennyi benned a tisztátalanság, amit ki kell hogy kapáljon, ha be akarsz jutni a mennybe? Ha csak egyetlen hiú, önző ember bekerülne oda, veszélyeztetve volna a békesség, az öröm. Engeded magad megtisztítani? Vagy ki kell vágjon! Úgy szeretném, ha hallanád most a kapát munkálkodni. Isten Igéje az, amelyik kapál és tisztít, hogy ne kelljen még komolyabb dolgokon keresztülmenned. Ézs 48,10 mondja: “Megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében.” A vincellér kapával szeretne megtisztítani – de ha nem lehet? Isten elkezdte benned a jó munkát, rajtad múlik, milyen eszközökkel viszi véghez, hogy bekerülj az ő országába. Az ötvös csak akkor veheti ki az ezüstöt a kemencéből, amikor a saját arcát meglátja benne. Jézus láthatja-e már az arcát ragyogni benned, rajtad? A vincellér nem csak kapál – trágyáz is. Sokszor voltam már teljesen összeesve, amikor megláttam magam. De egy mondat, egy Ige, amit Isten mondott, megépített, és újra tele voltam erővel. Isten egy szaván keresztül vigasztalhat. Ma megmutatja neked azt a szeretetet, amiből soha, sehol nem kaphatsz többet, csak egyedül Jézusnál.

“Egy fogyatkozásod van, eredj el… és jer, kövess engem, felvéve a keresztet” (Mk 10,21). Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá. Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele. A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: “Megyek!” “Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt…” Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. Rád is tekintett már Jézus valamikor? Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem. Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete. “Egy fogyatkozásod van…” Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen “jó dolog” van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. “Add el minden vagyonodat…” Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) – hanem azért, hogy követhessem Jézust. “Jer, kövess engem!” Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.

Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.

Egy hitelkártyákat forgalmazó nagy cég egyik tévéreklámja így hangzott: „Mindet megkaphatod azonnal!” Ismerősen hangzik? Nem sok minden változott. A sátán azt mondta Ádámnak és Évának: „Ha akarod azt az almát, vedd el!” Hagyd a fizetést „majd valamikor”-ra! Rajta, terheld csak a hitelkártyádra! Vagy még jobb: szerezd be ezt az új, alacsony kamatú kártyát, és ne fizess semmit egy évig. Igen emberek, nincs kamat és nincs törlesztés egy egész évig! Ha a családod már tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ér, és nagy hitelkártya-tartozást cipelsz, ne kapd be a horgot! Itt az ideje kimászni az adósságokból, nem pedig még mélyebbre süllyedni! Ha segítségre van szükséged, próbáld alkalmazni a következő négy bibliai alapelvet: 1) „Ne hajszoljátok a világi javakat, mert az bálványimádás!” (Kolossé 3:5 NIV). Ne áhítozz olyan dolgokra, amikre nincs is szükséged! Inkább próbáld élvezni azt, amid van! 2) Ha eddig nem adtál tizedet, most kezdd el! Ezzel átlépsz a világ ingatag gazdaságából Isten hibátlanul működő gazdaságába. Ha tizedet adsz, Ő megígéri, hogy védeni fogja érdekeidet, és áldásait küldi, úgy, hogy „nem lesz elég hely a begyűjtéséhez” (ld. Malakiás 3:8-12). 3) „Az Úré a föld és ami betölti” (Zsoltárok 24:1), és Ő garantálja, hogy „be fogja tölteni minden szükségeteket” (Filippi 4:19). Tehát mielőtt vásárolni mégy, próbálj imádkozni! Kérd Istentől azt, amire szükséged van, és várj a válaszára! 4) Kezdj el adni abból, amid van! „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11:24-25). Rajta, tedd meg! Engedelmeskedj Istennek, légy türelmes, és figyeld, mi fog történni!

Egy indítás Istentől való-e, azt annak csendes állhatatosságából tudom meg. Ha mérlegelnem kell a mellette és ellene szóló körülményeket és kétely vagy vita támad, akkor olyan elemet vittem bele, ami nem Istentől való és arra kell következtetnem, hogy az indítás nem volt helyes. Sokan hűségesek vagyunk a Jézus Krisztusról vallott nézeteinkhez, de hányan vagyunk hűségesek Őhozzá magához? A Jézus Krisztus iránti hűség azt jelenti, hogy oda kell lépnem, ahol semmit sem látok (vö. Mt 14,29); a saját nézeteimhez való hűség viszont azt jelenti, hogy előbb értelmemmel tisztázom az indítékokat. A hit nem az értelem meggyőződése, hanem azt jelenti, hogy önként átadom magam egy személynek ott is, ahol nem látok utat. Vitatkozol magadban, hogy bizonyos lépést megtegyél-e a Jézusban való hitből, vagy várj addig, amíg megteheted a magad erejéből? Engedelmeskedj neki vidám, gondtalan örömmel! Amikor Ő mond valamit és te vitatkozni kezdesz, ezt azért teszed, mert olyan elképzelésed van az Ő becsületéről, aminek semmi köze sincs az Ő becsületéhez. Jézushoz magához légy hű, ne a róla vallott nézeteidhez. Hű vagy-e ahhoz, amit Ő mond neked? “Valamit mond nektek, megtegyétek!” (Jn 2,5)

Egy keresztyén szerző ezt írja: „Ma a sebesség megszállottjai vagyunk, pedig Istent jobban érdekli az erő és a stabilitás. Gyors eredményeket, gyorsított eljárást, azonnali megoldásokat szeretnénk. Olyan prédikációt, szemináriumot, vagy élményt, ami azonnal megold minden problémát, megszüntet minden kísértést, és megszabadít minket minden növekvő fájdalomtól. De az igazi érettség soha nem egyetlen tapasztalat eredménye, legyen az akármilyen erőteljes vagy megindító.” A növekedés fokozatosan jön. A Biblia azt mondja: „Az életünk fokozatosan lesz egyre ragyogóbb és egyre szebb, ahogy Isten belép… és mi hozzá hasonlóvá válunk” (2Korinthus 3:18 TM)

Egy kis plusz. Ez az a „plusz mérföld”-alapelv, amit Jézus tanított (Máté 5:41). Mit takar? a) egy kevés plusz erőfeszítést. Art Williams azt mondta: „Az emberek 50%-át kemény munkával győzöd le; másik 40%-ot azzal, hogy becsületes ember vagy… a maradék 10%-ot pedig nehéz küzdelemben”. Ha nyerni akarsz ebben a harcban, döntsd el, hogy mindig vállalsz egy kis pluszt. b) plusz időt. „…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik…” (Habakuk 2:3). Egyszer megkérdezték Gutzon Borglum-ot, a szobrászt, aki az amerikai elnökökről a hegyoldalba vésett emlékművet készítette a Mount Rushmore-on, hogy tökéletesnek tartja-e művét. Állítólag ezt válaszolta: „Most még nem az. Washington elnök orra egy hüvelykkel hosszabb a kelleténél. Bár jobb is így. Az erózió majd elvégzi a munkát, és 10.000 év múlva pont jó lesz.”

Egy közösség – értve ezalatt az egész világot is -, csakúgy marad meg / tartható fenn, ha dolgozunk benne. Ha a közösségben minél inkább érvényesülnek a kölcsönös előnyök, annál magasabb szintű a szolgáltatás, de hiába van jelen egy közösségben a szolgáltatások széles skálája – amit jólétnek nevezünk -, ettől még nem lesznek boldogok az emberek. (Legalábbis nem maradéktalanul.) A teljességhez ugyanis nem az adok-kapok elv maradéktalan teljesülése, hanem az elfogadás szükséges, ami az érdek-nélküli szeretetben nyilvánul meg. (Elfogadnak, szeretnek, úgy ahogy vagyok – azaz nem kell teljesítenem érte…) Ezt a kapcsolati rendszert hívják a keresztények szolgálatnak. A szolgálatban is ott van a munka, de a munka nem a sikernek van alárendelve, hanem az eredménynek, s ezért is lesz áldásos. Sajnos sokszor megtapasztaljuk az egyházban is, hogy jószándékkal ugyan, de a professzionalitás súlyos hiányával megterhelten végzik egyesek a szolgálatukat. (Az eredmény mindig magáért beszél.) Ha eredményesen akarja a tanítvány bevégezni a feladatát, akkor ne “mesterkedjen”, hanem tanítványi alázattal dolgozzon. Ha a Mester felvállalta a lábmosás rabszolgamunkáját, akkor a tanítvány ne válogasson a feladatok között… Sajnos egyre kevesebb keresztény ember vállalja fel a diakóniát, s egyre többen lépnek az “elspiritualizálódás” tévútjára…

Egy köztiszteletben álló tanácsadó azt mondja: „Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.” A rendőrök azt kiáltják: „Állj!”, ha meg akarnak állítani egy gyanúsítottat, és meg akarják védeni magukat. Te is megálljt parancsolhatsz a káros gondolatoknak, ha minden gondolatot foglyul ejtesz a Krisztus iránti engedelmességre. Pál azt mondja: „Ez nem egy emberi ellenféllel történő birkózás, hanem… szellemi hatalmakkal birkózunk” (Efézus 6:12 GWT). A gondolataidnak hatalmuk van. Ahhoz, hogy győzedelmeskedj felettük, alá kell rendelned magad Krisztusnak, és neked kell megszabnod, hogy mivel engeded foglalkozni az elmédet.

Egy lélek által egy test (1Korinthus 12,12–27) A görög filozófiai gondolkodás egyedi sajátossága, hogy mindent ízekre szedve vizsgál. Még tovább menve, az antik gondolkodáson felnőtt mai nyugati és benne a keresztyén tudományos gondolkodás egyik sarkalatos módszere az, hogy mindent darabjaiban vizsgál meg. Ha az egyes részekre fordítom a figyelmemet, akkor azokat jobban átlátom és ezért pontosabban megértem, azonban ha valamit darabjaiban nézek, előbb-utóbb a darab specialistája leszek, de pont a darab miatt nem látom az egészet. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy mivel a darab az egésznek csak egy része, ha nem látom annak az egészben betöltött feladatát, végül hiába ismerem behatóan a darabot, ennek semmi gyakorlati haszna. Bizony így van: sehol sincs ennyi mélyrehatóan képzett szűk látókörű szakbarbár, mint pont a mi felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő nyugati kultúránkban.

Egy másik bibliai jellemvonás ami a siker eléréséhez szükséges, a körültekintő törődés. Erre akkor is szükség van, ha tábornok vagy, és akkor is, ha csak egy egyszerű közlegény; ha te vagy a vállalat vezetője, vagy ha az éjszakás gondnok. A jellem nem függ az osztály-öntudattól. Nem várhatod el a tiszteletet, naponta ki kell érdemelned. Ha vezető pozícióban vagy, a Biblia azt mondja: „Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal” (Példabeszédek 27:23). A jó munkaadók és főnökök fontosnak tartják, hogy ismerjék alkalmazottaik szükségeit, erősségeit, gyengeségeit, a bennük rejlő lehetőségeket és azt, hogy mivel lehet ösztönözni őket. Ennek eredményeképpen az alkalmazottak kevesebbszer mennek táppénzre, a munkamorál javul, a minőség és a termelés magasra szárnyal. Nem mindig a fizetésemelés a legjobb motivátor. Néha a körültekintő törődés, a megértés, az érdeklődés és a figyelem sokkal hatékonyabb ösztönző erő. A régi „majd jól …-be rúgjuk őket” filozófia holtbiztos módszer arra, hogy sértődést és aknamunkát eredményezzen. A tisztelet és a törődés együttműködésre hív, szövetségesekké és nem ellenfelekké tesz, és mindenkiből a legjobbat hozza ki. Ha alkalmazott vagy, Isten ezt ígéri: „…aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik”. Nem jó dolog a főnököt szidni, még akkor sem, ha a munkatársaid erre biztatnak. Végül a körülötted lévők nem fognak bízni benned, mert tudják, hogy egy bizonyos ponton velük is ugyanezt tennéd. Mondj jókat a főnöködről, tiszteld és rendeld alá magad a tekintélyének (Róma 13:1-7). Ha erre nem vagy képes, akkor ne mondj semmit és keress egy másik állást; különben azt fogják mondani, hogy áskálódsz ellenük. A tálentumokról szóló példázatban Jézus azt mondta, hogy azok, akik jól bántak a főnökük befektetésével, gazdag jutalmat kaptak. Igen, Isten meg fog jutalmazni azért, ha még egy nehéz természetű főnököt is tisztelsz.

Egy megváltott élet az új élet. A tested koporsóba jut. Az életed nem! A lelked nem kerül koporsóba, ha Jézust megismered, ha az Övé vagy. “Megváltja életedet a koporsótól.” Egyre tágasabb térre kerülsz. Egyre bővebb lesz a szeretetköröd, egyre több embert tudsz szeretni, egyre nagyobb lesz a szívességed, az irgalmasságod, a megbocsátókészséged. Egyszer majd belekerülsz abba az örökkévaló életbe, ahol sem idő, sem tér nem szorít már. Tovább mondja az Ige: “Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” Egy korona, ami láthatatlan, és mégis látható. Isten kegyelmének és dicsőségének koronája. Amikor Jézus lejött a hegyről, sugárzott az arca. Rajta volt a kegyelemnek és irgalmasságnak a koronája. Valahol tíz embert akartak kivégezni. Az utolsó pillanatban valaki kilépett közülük. A kivégzők közül egy a helyére ugrott. – Megőrültél? – kérdezte a társa. – Tíz koronát láttam lehullani az égből, egynek alája álltam. Az Úr meg akar koronázni. Szeretne kihozni a kényszerek életéből egy új életre, amelyen a Szentlélek bélyege van, amely elpecsétel a teljes váltság napjára.

Egy mondás szerint pénzért vehetsz könyvet, de tudást nem… Teljességgel lehetetlen az emberek által könyvekben, újságokban és a világhálón összegyűjtött minden gondolathoz, felismeréshez, információhoz hozzájutni. A minden emberi tudásnál hatalmasabb és a minden emberi tudás felett álló Isten azonban mégis megismerhetővé válik számunkra a Szentlélek által. (Gazdag Zsuzsanna)

Egy nemzet vezetői sokat tehetnek a rájuk bízottakért. Aki egy ország vezetőjeként sokra tartja a népet, az igyekszik igazságot szolgáltatni személyválogatás nélkül. Magyarországnak volt ilyen uralkodója? Mátyás király neve fogalom az utókor számára. Akit igazságosnak neveznek, akiről népmesét készítenek, az nem akárhogyan vezethette az országot. Egyértelmű, hogy a társadalmi igazságtalanságok eloszlatásán, eltüntetésén fáradozott. A népért, a nép között, az igazságot szem előtt tartva élt. Meg is látszott ennek áldása az egész magyar népen. Olyan vezetők kellenek minden nemzet élére, akik erkölcsösek, Isten Igéjéhez és akaratához alakítják életüket, és az áldás nem marad el!

Egy olyan világban, ahol az ember értékét csak a sikerei határozzák meg, különösen is fájdalmas sikertelennek lenni… Ha ehhez hozzávesszük, hogy az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak (Goethe) – márpedig felmérések szerint a dolgozó emberek közel háromnegyede(!) kényszerpályán van, akkor talán jobban megértjük, miért olyan sok a boldogtalan ember. Ha “mindenek tetejébe” az embernek még a házassága sem sikerül – mely utolsó boldogság-mentsvár ebben a boldogtalan világban -, akkor nemhogy teljes a lehangoltság, de az már maga a pokol előszobája. Milyen érdekes, mindenki magának tulajdonítja a sikert – hiszen olyan könnyen elhisszük, mi természetesen jobbak vagyunk másoknál -, de ha balszerencse ér minket, s jóllehet az okok között jól kimutatható a saját részünk – akkor is szeszélyes sorsnak vagy a “gonosz világnak” rójuk azt fel. Akadnak keresztény emberek között is bőven olyanok, akik “abszolút biztosra akarnak” menni -, nos ez a kudarchoz vezető legbiztosabb út. Az élet éppen azért annyira jóízű, mert számos kiszámíthatatlanság van benne, melyek mind döntés elé állítanak minket, s ezek által fejlődhetünk/bölcsülhetünk, s ha még nem is a megfelelő irányba léptünk, de mert Isten kezéből vettük minden dolgunkat – közelebb kerülünk a Célhoz, Istenhez. Ahogyan egy jó házasság sem attól lesz sikeres ha a “partnerprofilok” tökéletesen egyeznek, sokkal inkább attól, hogy egymásnak építő kritikusai, s egymásból nem a rosszat, hanem a jót igyekeznek előhozni. (Ugyanez elmondható életünk többi kapcsolatára is: barátságra, munkatársi kapcsolatokra stb.) Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást, de a példát ne a politikusoktól vegyük, akik számára az eszköz nem számít csak a cél… Tudjuk, hogy jószándékkal is – a megígért paradicsom helyet – ez hova szokott vezetni… Sokan azonban úgy sikertelnek, hogy meg sem próbálják elérni a kitűzött célt, s ráaadásul ezt életük nagy sorscsapásaként prezentálják! Márpedig az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem érjük el céljainkat, hanem az, ha nincsenek céljainak… A Mester célt mutat, nem is akármilyet. Szavai erőt adnak akkor is, ha már úgy érezzük, nincs semmi erőtartalékunk. Ilyenkor megpróbáljuk újra – életünk rutinjával, ahogyan Péterék is – elérni a kitűzött célt. Aztán egyszercsak jön az áldás, olykor felfoghatatlan sikerrel, máskor meg “csak” eredménnyel, mert Isten így vagy úgy, de megáldja kezünk munkáját. S aki ezekután sem dicsekszik – valóban sikeres (is) lesz. Aki eredményei után sem követeli a tiszteletet, hanem megelőlegezi, azt elfogadják még vezetőnek is. Aki a Mester közelében bölcsül, az úgy látja, hogy nem mással, hanem Isten segedelmével önmagával kell megküzdenie, azt végül senki nem győzi le, még a “gonosz világ” sem… Ez a kegyelem. (Frankó Mátyás)

Egy orvos van: Krisztus, És egy orvosság, az örök élet. (Liszt Ferenc) Életünk során gyakran kerülünk kapcsolatba orvosokkal, személyes okokból, vagy pedig mások, hozzánk tartozók miatt. Ki többet, ki kevesebbet találkozik velük, de mindannyiunknak szüksége van munkájukra, hivatásukra, gyógyító tevékenységükre, mert kisebb és nagyobb betegségeken esünk át életünk során. Szükségünk van testünk gyógyítóira, hiszen vissza szeretnénk nyerni egészséges állapotunkat, újra tettre készen, erővel telve szeretnénk belevetni magunkat életünk feladataiba. A betegségeket nem kerülhetjük el, azonban az orvosok azért küzdenek, hogy mi kigyógyuljunk ezekből a földi bajokból, hogy ismét egészségesek legyünk. Azonban földi létünknek van egy másik dimenziója is. Nem csupán testünket támadják meg bajok, nem csupán testünk gyengülhet el, hanem lelkünk is. Bár eleinte kevésszer érezzük a bajt, mégis hatással van ránk lelkünk betegsége, mely kihat akár testi egészségünkre is. Mens sana in corpore sano. Ép testben ép lélek – mondja a régi latin mondás, mely fordítva is igaz, ha ép a lelked, tested is akkor lehet csak ép. Erre oda kell figyelnünk! Lehet, hogy nem érezzük, szükségünk van rá, lelkünk gyógyulására, lehet, hogy már csak akkor érezzük, amikor már bajban vagyunk, de lelkünknek is szüksége van orvosra. Erről beszél Jézus is, forduljunk hozzá. Figyeljünk erre! Ne takargassuk, ne titkoljuk, hanem forduljunk bátran hozzá, mert segíteni akar nekünk. Ehhez azonban be kell ismerni gyengeségünket, lelkünk betegségét, Krisztusra szorultságunkat. Ahogyan bizalommal fordulunk orvosunkhoz, úgy forduljunk bizalommal Krisztusunkhoz is. Istenünk! A te erődben bízva fordulunk hozzád. Szükségünk van gyógyító kegyelmedre, egyedül erre számíthatunk. A magunk erejéből oly kevesek vagyunk, te vagy az, aki rajtunk segíthetsz. Ezért fordulunk hozzád, hogy adj gyógyulást lelkünknek, ha bajok és betegségek gyötrik. Adj hitet, hogy hozzád forduljunk segítségért, és ne másban, máshol keressük a gyógyulást, hiszen te vagy a mi Gyógyítónk. Ámen.

Egy örömhír van; az, hogy Krisztus megfizetett bűneinkért, s szenvedésével megváltott az örök haláltól. Az Ő országa és tiszte az, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse. Ezekhez jött, nem pedig a gőgös “szentek”-hez, akik nem tartják magukat bűnösnek s úgy érzik, hogy idei nem szorulnak.
Csüggedt hívek, ne féljetek,
Erősödjék meg lelketek;
Viduljon föl bús orcátok,
Szabadító jön hozzátok.

Egy szó szerint több ezer emberből álló tömegben, egy valaki hit-döntése határozta meg Jézus tettét. Mit jelent ez számodra ma? Azt jelenti, hogy ha üldögélsz, és azt várod, hogy Jézus úgy döntsön, meggyógyít… segít neked… gyarapít, és győzelemre visz, akkor sokáig kell várnod. Mert ez nem Jézus döntése. Hanem a tiéd.

„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat pedig szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Luk 16,13) A mammon arám szó, általában jelenti a vagyont, a jövedelmet, a pénzt. Igénkben nem a pénzről, hanem a pénz szolgálatáról van szó. A emberi tévedések között az egyik leggyakoribb és veszedelmesebb a cél és az eszköz összetévesztése. A vagyon, mint eszköz, hasznos és jó. Akkor válik veszedelmessé, ha céllá tesszük. Akkor válik az ember a mammon szolgájává: abban bízik, azért dolgozik, annak veti alá minden tevékenységét és emberekhez fuződő viszonyát. Ezt nem lehet összebékíteni Isten szolgálatával. A pénz öncélú szolgálata menthetetlenül önzésre, önközpontúságra vezet. Isten szolgálatának alapja a más-központúság, önmagunknak is eszközzé tétele Isten céljainak szolgálatában. A marxizmus és a kapitalizmus egyaránt arra épít, hogy az emberek tetteit az anyagi haszon határozza meg. Ez tragikus tévedés. A becsvágy az, ami meghatározza. Ezt nem csak a kutató tudós, az éhezést is vállaló költő vagy művész, a sokgyermekes családapa és az életét áldozó misszionárius példája igazolja, de a tolvaj is, aki lopott pénzén gyöngyöt vásárol a szeretőjének, és az a munkás is, aki mindenre képes, hogy tíz dollárral több prémiumot kapjon, mint a többi, s ha megkapta, büszkén viszi barátait a kocsmába és ötven dollárral vendégeli meg őket. Igaz, van, akinek nincs más becsvágya, csak a minél több pénz. Az a legszegényebb ember a világon. Istenem, milyen sokszor estem én is ebbe a tévedésbe. Szegényként sóvárogva, gazdagként vagyonomat féltve áldoztam értékes időt, munkát és örömöt, hogy több pénzt szerezzek, mint amire szükségem volt. Csak te taníthatsz meg arra, hogy a kevéssel is lehetek boldog, a sokkal is szerencsétlen. Tégy engem megelégedetté. Kérlek, te gondoskodj arról, hogy mindig legyen annyi pénzem, amennyire valóban szükségem van nekem s az enyéimnek, sőt, ha lehet, több is, hogy másokról és közösségi céljainkról is tudjak gondoskodni, de ne engedd, hogy akár a pénznek, akár a nyomornak rabjává legyek. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Egy szomjas világban élünk. Anyagiak soha nem elégíthetik meg a lelkedet. Nem él vele! Hiába kínálod lelkednek az élvezeteket, a tested talán jóllakik , a lelked csak sír. Hány ember dolgozott egy szép házért, bútorért, kocsiért. És a lelke nem boldog, nem örül. A lélek Isten szeretetére vágyik, csak az elégítheti meg. A tékozló fiú azt mondta: az én atyám házában még a béresek is bővölködnek, én pedig éhen halok meg. Még vannak árusok! Isten szolgái azért vannak ezen a földön, hogy lehessen menni és venni. Hogy általuk te is forrássá lehess, akiből tovább áradhat az Isten szeretete.

Egy szülő se mentegetheti magát Isten előtt azzal, hogy nem bír a gyermekeivel. Ő a felelős értük. Az ő bűne büntetődik, ha semmirevaló gyermekei halálba rohannak. Mert valahol, példájával, beszédével, őszintétlen életével, Isten tudja, hogy mivel, o volt az oka annak, hogy nem tudta hitelesen Isten szolgálatára nevelni őket. A legbiztosabb diagnózist itt találjuk: gyermekedet jobban szeretted, mint Istent, azért veszíted el. Mert aki magának akarja megtartani életét – vagy gyermeke életét –, elveszti azt, aki – mint Ábrahám – Istennek áldozza, megtalálja azt. Istenem, bűnbánattal vallom, hogy nem tudtam olyan példát, olyan nevelést adni gyermekeimnek, amilyent kellett volna a Te törvényed szerint. Tudom, hogy minden bűnöm, még gyengeségeim is egy-egy sebet ejtettek a lelkükön, s azt egyedül Te tudod begyógyítani. Mentsd meg őket az én bűneim következményeitől! Szentlelked segítse őket, hogy képesek legyenek megvalósítani nekik adott rendelésedet, és hogy én annak ne álljak útjába féltésemmel, rosszul értett szeretetemmel, nemtörődömségemmel! Tégy képessé arra, hogy tudatosítsam bennük, hogy Te szereted őket, és boldogságuk egyedül attól függ, mennyire lesznek képesek Téged, rendelésedet, felebarátaikat szeretettel szolgálni. Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)

Egy világméretű cég egyik vezetője épp mostanában bukott le korrupció gyanúja miatt – holott az alkalmazottaknak félévente végig kell hallgatniuk a megvesztegetés és korrupció elleni előadást. Vajon külön erkölcsi kódex érvényes a felső vezetésre és a köznépre? Egyáltalán nem. A bűn mindenütt bűn, akármilyen vagyonos ember követi el. S továbbmenve, a gyülekezetekben sem szabad megriadni valakinek a „hatalmától”, ha ahhoz a hatalomhoz jogtalanul jutott, vagy jogtalan befolyásolásra, netalán bűnei elkendőzésére kívánja használni azt. Missziózással nem lehet elfeledtetni a jogtalanul szerzett pénz eredetét, vagyis pénzt mosni. De ha vagyona van valakinek, és azt az Úrnak tisztán szolgálva használja, igen áldott eszköz lehet belőle – erre is van szép példa.

Egyáltalán mit nevezhetünk jogosan jó cselekedetnek? Mindazt, ami a Megváltó iránti szeretetből származik, amiben ez a szeretet testet ölt. Ami önmagunk szeretéséből és becsvágyból származik, semmit sem ér, bármennyire ragyogónak látszik is kívülről. Az Úr iránti szeretet az igazán mérvadó. Isten mérlegén egyszer majd sok minden nagyon kevésnek találtatik, amit a földön sokra tartottak és dicsértek.
Az ördög bármit megtesz, hogy elkerülje a harcot egy bátor emberrel, mert ő maga is gyáva. Valójában mióta Jézus kijött a sírból, a sátán mindannyiszor megremeg, ha valaki hittel kiejti Jézus nevét. Ha nem úgy tekintesz magadra, mint aki erős az Úrban, akkor változtatnod kell.

“Egyedül a végtelen Isten tudja felmérni azt a kárt, amit a meggondolatlan szavak okoznak. Ezek a szavak csak úgy leperegnek az ajkunkról, és talán nem is akarunk megsebezni velük senkit, mégis tanúskodnak benső gondolatainkról és munkát végeznek a Gonosz oldalán. Mennyi boldogtalanság származott a gondolkodás nélkül kimondott, barátságtalan szavakból a családi körben! Hányszor nyomják kemény szavak valakinek a lelkét, amelyek talán évekkel ezelőtt hangzottak el, de sohasem veszítették el fullánkjukat. Mint hitvalló keresztényeknek, meg kell fontolnunk azt a befolyást, amit szavaink gyakorolnak azokra, akikkel kapcsolatba lépünk, akár hívők, akár nem. Szavainkat figyelik és számbaveszik a kárt, amit meggondolatlan kijelentéseink okoznak. Utólagosan – akár hívőkkel, akár nem hívőkkel volt kapcsolatunk – nem lehet teljes mértékben közömbösíteni a könnyelmű, balga szavak kedvezőtlen következményeit. Szavaink megmutatják, milyen eledellel táplálkozik a lelkünk.” (Youth Instructor, 1895. jún. 27.)

Egyedül az Istenhez tapadás puszta vágyának kell megmaradnia bennünk – hogy helyet adjunk neki, aki egyszerre a legmagasabb és a legközelebbi, hogy az ő munkája virágozhasson, s hogy születése akadálytalanul végbemehessen bennünk. (Johannes Tauler) A csüggedés fáradtsága helyett merj hinni! Várd Istentől a lehetetlent! A betegágynál, a fárasztó munkában, vagy amikor reménytelen sötétségben érzed magad. A lemondás és a fásult beletörődés vagy a tiltakozás fékevesztett zokogása helyett várj nagy dolgokat Istentől! Hiszen Jézus van itt, jelen van, és arra a merész lépésre kér, hogy bízd magad rá! Mi az, ami nem történhet meg? Mi az, amit ő nem tehet meg? Mennyei Atyám! Hálás vagyok neked, hogy nem kell megelégednem az értelemmel felfoghatóval. Köszönöm, hogy dicsőségedet láthatom megannyi csodában. Te éltesd, Uram, hitemet! Ámen.

Egyedül nem megy. Sőt, reálisan gondolkodva, az egész keresztény élet lehetetlen vállalkozás. Ha azonban felhangzik Urunk hívó szava, újra próbálkozunk. Mert ami saját erőnkből nem megy: a jóság, az emberség, a szeretet, a megbocsátani tudás, az Isten szerinti élet, mégis működik Jézus szavára, Jézus útján, Jézus Lelkével. Az ő szavára kezdjük újra – nap mint nap. (Dr. Hafenscher Károly [ifj.])

Egyedül vagyok. Nincs, aki segítene. Egyedül maradtam gondolataimmal, betegségeimmel, vétkeimmel, lelkiismeretemmel. Ki lenne az, aki megállna és meghallgatna? Ki lenne az, aki kiszabadítana vétkeim körforgásából? Csak jönnek-mennek az emberek, de a gyógyírt egyik sem hozta el beteg testemnek-lelkemnek. Míg egy napon megtalált egy szempár. A könyörület nézett velem farkasszemet. Láttam magam tisztán, egészen. Felragyogott előttem hőn óhajtott egészséges képem. Testem, lelkem szomjúhozva kapkodott e Megmentő felé. Kitárt karokkal ragadtam meg ezt az utolsó lehetőséget. Minden reményemet belé vetettem, hogy  életem ismét értelmet nyerhessen. Utolsó mentsváramat láttam benne. Ő megszánt, kezét kinyújtva megérintette testemet-lelkemet, hogy ismét egészségessé válhassak. Testvér, e gyógyító tekintet téged is megtalálhat. Ha találkozol vele, kezét soha el ne engedd. Ő az igazi Gyógyító, akire lelked oly régóta vágyott. Enyhíti fájdalmad, és segít, hogy megtaláld igazi valódat. Uram, én is előtted térdelek. Nincs más lehetőségem, csak te segíthetsz nekem. Felém közeledvén megláttam benned a Gyógyítót, a Szabadítót. Csak ennyit mondtál: “Akarom!”. E szó, mennyei ige, felszabadító erő. Drága Jézus, e felszabadított létet soha nem tudom eléggé megköszönni néked. Ámen.

Egyénieskedő élet. Talán ismerős a számunkra, amikor az egyén túllép saját határain és fölé emeli magát annak a közösségnek, melynek része. Ünnepli magát, körülötte forog a világ, ő határozza meg különc módon a divatot, még követőket is gyűjt. De az ige azt mondja: nem áldásos ez az út. Bizony nagy tanulság ezen Ige alapján, hogy az emberi szabadság csakis a közösségben lehet igazán hasznos. Az önnön kívánságok mindig különccé tesznek, de a különc lét is szüntelenül újabb egyéni kívánságokat szül. Ördögi kör ez. Meg sem látja az ilyen ember, hogy éppen a különcség feladása is lehet áldás, mert egyéniségünk adta tálentumaink, kegyelmi ajándékaink az egészben értelmet nyernek, jóravalót szereznek nekünk és másoknak.

Egyes emberek ahelyett, hogy bölcsen kihasználnák a jelenben kínálkozó alkalmakat, ölbe tett kézzel várják a lelki felüdülés rendkívüli idejét, amelytől azt remélik, hogy felfokozza majd bennük a bizonyságtevésre való képességet. Elhanyagolják jelenbeli kötelességeiket és kiváltságaikat, épphogy csak pislákol a fényük, miközben olyan időkre várnak, amikor majd fáradság nélkül nyerhetnek rendkívüli áldást, amely átformálja őket és alkalmassá teszi a szolgálatra… Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, aki befogadja és felhasználja azt az erőt, amelyet Isten megígért egyházának a föld aratásának beérlelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják az odaszentelődési fogadalmukat, akkor az Úr napról napra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelenlétével. Azzal a biztos tudattal kezdhetik meg mindennapi kötelességeik teljesítését, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte Isten munkatársaivá avatja őket.?

Egyetlen biztos oltalom van: ez Jézus Krisztus váltsága. Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. A tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent Szellem, aki a szeplőtlen tisztaság.

Egyetlen bűn van: a hitetlenség. Amikor eljön a Szentlélek, megítéli a világot “bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem” (Jn 16,9). “Minden lehetséges a hívőnek.” Minden Istentől jön. A hit az Úrral való kapcsolat. Ha a kapcsolat megvan, minden lehetséges, és mindened megvan. A hit annyit jelent, hogy felemeled szemed az Úrra. Istent a hit szabadítja fel arra, hogy cselekedhessen. ő nem erőltet ránk semmit anélkül, hogy Tőle kérnénk. Hinni annyit jelent, hogy mindent Istentől vársz. Ne a saját hitedre, hanem az Úrra építs, Akire nézel. Valaki azt mondta: mindent az én nagy hitemnek köszönhetek. Dehogy annak! Csak az Úrnak! Bolondság lenne a villanykörtének tulajdonítani, hogy világít. Az áramforrásból jön a világosság. Isten visszautalja a felelősséget rád. Nézz Jézusra, hogy ő cselekedhessen, ő szerethessen rajtad keresztül. ő az Élet, ő az, Akire szükséged van. Ezt jelenti a “Hiszek, Uram!” Hit által Jézus lehetőséget kapott a cselekvésre. “Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj.” Adsz-e lehetőséget az Úrnak? A hit ajtónyitás. “Lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben” (Ef 3,17). Minden hit által történik. Legyen kapcsolatod az erőforrással. A teljes csőd után juss oda, hogy újjá lesz minden. Kérjed, hogy Uram, ezután minden Te légy az életemben. Hiszek, Uram! Átadom az életemet, és kezedre bízom magamat. Te élj és cselekedj bennem! Ismertesd meg velem a szabad, boldog, Téged dicsérő életet!

Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: “Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk”. Ennyire szorosan egyek vagyunk-e Jézus Krisztussal? Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: “Akarsz-e átmenni ezen az elhagyatottságon, ezen a felforduláson?” Ő megengedi ezeket, hogy a célját elérje. Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, vagy szelídebbé tesznek, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még gáncsoskodóbbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunk útjához ragaszkodók leszünk. A velünk történő dolgok vagy gonoszokká vagy szentekké tesznek. Ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ha azt mondjuk: “Legyen meg a te akaratod”, elnyerjük a János 17 vigasztalását; az a tudat vigasztal, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik. Amikor megértjük mit akar Isten, többé nem leszünk hitványak és cinikusok. Jézus nem kevesebbet kért a számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával. Sokan távol állunk még ettől, de Isten mégsem akar magunkra hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.

Egyetlen tekintet gonosz kívánságot ébreszthet a szívben. Ha ezt a csírázó mérget ki nem dobod, akkor tovább terjed mindaddig, amíg egész lelki életedet áthatja és gonosz cselekedetek lesznek belőle. Egyetlen gondolat tovább szövődik, egész szövevény lesz belőle, amely behálózza és megkötözi a lelket. Egy tisztátalan szó megmérgezi a fantáziát és tisztátalan képeket teremt a lélek rejtekében. Ezek felkeltik a szenvedélyeket, mámorossá teszik és félrevezetik az embert. Egy másik kép: egy tűzszikrát könnyen eltaposhatsz, de ha tovább izzik, olyan tűzvész támadhat, amit alig lehet eloltani. Így van ez a foltokkal és a rozsdával is. Aki nem távolítja el azokat mindjárt, az ne csodálkozzék, ha ruhái, edényei, szerszámai tönkremennek. Végezzünk mindig radikálisan és azonnal a gonosszal, különben befészkeli magát és megnehezíti harcunkat. Ha játszunk a rossz gondolatokkal, végül borzalmasan komoly dolog lesz belőle. Ha a sötét vágyakat nem utasítjuk el már a küszöbön, akkor lakhatási jogot szereznek a házban. Ha nem öldököljük meg a test cselekedeteit, halálba sodornak minket. Mint a gyom a természetben, olyan szívósan tartja magát a gonosz és sokkal erősebben szaporodik, mint a jó. A bölcs ember óvatosan viselkedik. Balga az, aki nem ügyel a kis veszélyekre és nem végez velük mindjárt kezdetben. Hanyagság és rendetlenség keservesen megbosszulja magát a belső életben. Aki a kegyelem által új tésztává, azaz új emberré lett, az védekezzék minden újra betolakodó régi ellen és ne turje meg a kovászmaradékot sem!

Egyezzetek ki! Ha rokon vagy, kerüld a családi vitákat! Ne hagyd, hogy régi problémák megosszanak titeket; annak jött el az ideje, hogy összetartsatok! Hangoljátok össze a dolgokat! Ha értesz a biztosításokhoz és egyéb hivatalos ügyekhez, ajánld fel a szolgálatodat! Segíts tervet készíteni arra az esetre, ha a betegség elhatalmasodik; a felnőtt gyerekek gyakran kerülik ezt a témát. Bátoríts! Segíts a gondozónak abban, hogy segítséget kapjon szakembertől! Ha nem szívesen kapcsolódik be egy támogató csoportba, van sok olyan szervezet, amely az interneten nyújt segítséget. Könnyíts a helyzeten! Kérj meg egy kívülálló személyt, például egy lelkészt vagy egy szociális munkást, hogy közvetítsenek olyan feszült helyzetekben, amikor a gondozónak küzdelme támad a beteggel, a családtagokkal vagy az egészségügyi személyzettel. Nyomozz!

Egyik figyelmeztetés jön a másik után talán a mi életünkben is, események, betegségek, mások által szól Isten, de mi nem lépünk. Kedves olvasóm, Isten vár és hosszan tűr, de nem lehet játszani az ő kegyelmével. Még ma hív magához, még ma kéri a szíved, az életed teljesen. Mit válaszolsz? Ne késs, add neki át!

Egyik költő ezt írta: „Soha nem tudod megmondani, milyen közel jársz, lehet, hogy egészen közel vagy, pedig távolinak tűnik; tarts ki a harcban, amikor a legnagyobb a csapás – amikor a dolgok legrosszabbnak tűnnek, akkor nem szabad feladnod!”

Egyik szív kemény, mint a kövesút, a másik már egy kicsit puhább, de csak a jó földű az, ahol az elvetett mag megterem, s annyi termést hoz, amennyit egyébként a természetben sosem teremne meg. Ahogy a kincs el van rejtve a szántóföldbe, úgy az ember szívébe is el van rejtve a mennyek országa utáni vágy. Amikor valaki az élet értelmét keresi, a boldogulást, amikor mindent megtesz a sikerért, a gazdagságért, céljai eléréséért, aztán sikerül, megkapja, de mégsem boldog, akkor is ez a vágy jelentkezik. Keresi a tökéletest, az el nem múlót, az örökkévalót. Talán nagy árat is fizet érte, mindene rámegy: ideje, pénze, családja, egészsége, de mégis a legnagyobb kincstől még távol van, és az árát sem ismeri, hogy lemondjon önmagáról, saját céljairól, terveiről, akaratáról.

Egykor visszaéltünk tagjainkkal a bűn szolgálatában és az igazságtalanság szolgáivá tettük azokat. Sokféleképpen beszennyeztük, de legjobb esetben is saját céljaink és érdekeink szolgálatába állítottuk őket. Most adjuk oda Istennek az igazság fegyvereiül (Róma 6, 13)! Krisztus által vigyünk Istennek állandó hálaáldozatot (Zsid 13, 15). Imádva, dicsérve adjuk át szívünket Istennek. Ha könyörgünk valamiért, akkor várunk valamit Istentől, ha imádjuk Őt, akkor felajánlunk neki valamit. A hála jó illatú áldozat. Istent már puszta létezésükkel is dicsőítik művei ebben a sokszólamú háladalban, de legyen az ember a kórusvezető és tiszta, érthető hangot adjon meg. A természetet mint pap ápolja, és ne önző, kapzsi módon uralja. – Az Istennek szentelt papi ember a hála és a magasztalás megtestesülése. Minden, amit tesz, mégha eszik vagy iszik is, Isten dicsőségére történjék. Így lesz „istentiszteletté” életének minden mozzanata.

Egyre csak istenné akarunk tenni embereket. Valaki, akiről soha senki nem hallott, híressé válik, leszerződik vele egy zenei kiadó, és egyik napról a másikra sztár lesz, mi pedig példaképnek tekintjük. Uram, segíts rajtunk! Ez még prédikátorokkal is megtörténik; küszködsz, Isten megáld téged, és képessé tesz arra, hogy felépíts egy nagy szolgálatot, majd odajutsz, hogy az emberek nem tudnak beszélni veled, csak ha előre időpontot kérnek (kivéve, ha történetesen nagylelkű támogatókról van szó). Pál és Barnabás nem vettek az imázsuknak megfelelő új ruhatárat, és nem alkalmaztak szakértőt az arculattervezéshez. Nem, ők „megszaggatták ruháikat,” és így kiáltottak: „Mi is csak emberek vagyunk!” Térj észhez! Az a tömeg, amelyik tegnap még dicsőítette Pált, ma megkövezte. A lényeg: légy alázatos, szeresd az embereket, és egyedül csak Istenben bízz!

Egyre kisebb – egyre nagyobb. Két ellentétes vonal ez, amelyen az emberek mozognak. A világ embere megbecsülést, gazdagságot és jólétet kíván; ideigvaló cél ez és az ember önmagát tartja szem előtt. Saját előnye, saját nagysága, érvényesülése körül forog minden. Isten emberének igazi növekedése a kisebbé tételben van. Pál a korinthusi levélben ezt írja önmagáról: „Én vagyok a legkisebb az apostolok között.” Később az efézusiaknak pedig: „A legkisebb minden szentek között”, s végül Timótheusnak írt levelében kijelenti: „Első vagyok a bűnösök között.” Minél mélyebben lát bele az ember a saját szívébe, ahol annyi gyengeséget, hiányt, mulasztást talál, annál kevesebbre értékeli önmagát. Minél inkább behatol valaki Isten szeretetébe, annál mélyebben érzi saját semmiségét, teljes méltatlanságát, lényének sokszor utálatos voltát. Többé senkit nem tart kisebbnek magánál. A legmélyebbre zuhant élettel is egy szinten látja magát.
Semmi sem kívánok lenni, csak törött edény vagyok.
De ha hasznom tudja venni, szent szavára hallgatok.
Így üresen várok rája, míg olajjal tölt meg Ő,
Hogy belőlem élet árja s hála törjön majd elő.

Egyszer autóstoppal utazva hallgattam, ahogy a vezető csábítgatta nőutasait. Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni? Elkomolyodott, bevallotta, éppen most válik a felesége az ilyen dolgok miatt, nem tudja, mi lesz a gyermekeivel. És megérte? Kérdeztem. Csak sóhajtott: Nem, de így szoktam meg. – Mernél ezzel a bibliai mezítelenséggel állni családod, barátaid, az emberek elé? Gondold és köszönd meg: ilyennek, ilyen ártatlannak, lelked, gondolataid, vágyaid ilyen mezítelenségére teremtett Isten. Mivé tetted bizalmának ezt a csodáját? Uram, köszönöm, hogy úgy teremtettél, hogy arra rendeltél, hogy ilyen őszinteséggel, lelkemnek ilyen mezítelen tisztaságával álljak eléd és embertársaim elé. Bűnbánattal vallom, nem vagyok rá képes. De segíts, hogy előtted és önmagam előtt hazugság nélkül állhassak meg, ne próbáljam takargatni szégyenemet. És segíts, hogy legalább a házasságom legyen olyan tiszta, legalább otthon ne kelljen hazudnom, legalább ott lehessek mindig őszinte, s ne takargassam szégyellnivaló dolgaimat amúgy is átlátszó fügefalevelekkel. Áldd meg otthonomat, magamat és házastársamat is igazi őszinteséggel, a szeretet tisztaságával, hogy képesek legyünk ezt a csodás ajándékodat romlatlanul adni tovább gyermekeinknek. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Egyszer egy híres Bibliatudós azt mondta a megtestesüléssel kapcsolatban: „Tudjuk, hogy Isten olyan, amilyennek megláttuk Jézusban. Ő a Krisztushoz hasonló. Ha pedig olyan, akkor Ő jó és bizalomra méltó Isten.” Ha az a szív, amely az univerzum mögött áll, olyan, mint az a gyengéd szív, amely megtört a Kereszten, akkor az övé lehet a szívem, minden feltétel és fenntartás nélkül. Semmi magasztosabbat nem tudok mondani Istenről, mint hogy Ő bizonyára úgy él, mint a Krisztus… Különös: egy ember élt közöttünk, és amikor Istenre gondolunk, úgy képzeljük el, mint ezt az embert, mert ha Isten más lenne, nem is lehetne jó. Átruházhatjuk Istenre Jézus minden egyes erkölcsi tulajdonságát, anélkül, hogy elveszítenénk vagy leértékelnénk Istenről kialakult képünket. Ellenkezőleg, azzal, hogy úgy gondolunk Istenre, ahogy Jézus lefestette Őt, felmagasztaljuk Istenről alkotott képünket. Mindazok, akik megpróbáltak másféle módon gondolni Istenre, lealacsonyították, és szegényessé tették a Róla kialakult képüket.

Egyszerűbb mások tanácsára hallgatni, mint számot vetni azzal, hogy cselekedeteinkért csakis mi vagyunk a felelősek, s nekünk kell azok következményeit is elhordozni… Az “igazi” hit nem más, mint az a halálig menő következetesség, melynek példáját Jézus adta elénk, hogy emberként élni itt a földi létben csakis a Mennyei Szeretetnek engedelmeskedve érdemes… Ha nem ezt tesszük, az utálatos az ÚR előtt.

Egyszerűség a tisztánlátás titka. A szent még hosszú ideig nem ítél tisztán, de minden nehézség nélkül tisztán kellene látnia. A szellemi zűrzavart sem ítéli meg tisztán, de az világos, hogy engedelmeskednie kell. Értelmi síkon kitervelheted a dolgokat, de szellemi síkon összezavarodsz. Ha Isten nyomást gyakorol rád, engedelmeskedj abban a dologban. Képzelőerődet ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Jézus Krisztusnak, akkor minden olyan tiszta lesz, mint a napfény. Ítélőképességed később alakul ki, de mi sohasem ennek alapján látunk, hanem úgy látunk, mint a gyermekek. Amikor megpróbálunk bölcsek lenni, akkor semmit se látunk (Mt 11,25). Életünk legkisebb eseménye – a Szent Szellem ellenőrzése nélkül – elég arra, hogy bensőnkben szellemi zűrzavart okozzon, és bármennyit gondolkozunk is rajta, nem tudunk tisztán látni. A szellemi zűrzavart csak engedelmesség által lehet tisztázni. Amint engedelmeskedünk, felismerjük a helyzetet. Ez nagyon megalázó, mert ezáltal belátjuk, hogy szellemi zűrzavarunk oka belső adottságunkban van. Amikor természetes előrelátásunkat átadjuk a Szent Szellemnek, olyan képességgé alakul át, amivel Isten akaratát felismerhetjük, és ez egész életünket megtartja egyszerűségben.

Együtt lenni a feltámadottal, és nem tudni róla. Sok esetben ez az oka a mi keserűségeinknek. Nem tudjuk, hogy velünk van az Úr. Igazából nem lenne ok a panaszra, nem kellene sorolni a dolgokat, hát nagyon jól tudja a Megváltó. Igazából Jézus tudta, hogy mi történt Jeruzsálemben, mégis végighallgatja őket. Ha igaz hittel elfogadod, hogy Jézus nem hagy el, és melletted van mindig, akkor fele annyi keserűség és panasz jellemezne téged. Sokszor van így, az Úr ott van melletted, és te nem tudsz róla. Ő szelíden és csendesen melléd áll és figyel téged. Hallgat téged, látja, amit teszel, és majd utólag tanít. Jézus az írásokból tanítja követőit. Ma is az igét juttatja eszedbe. Az igéből szól hozzád, ezért fordulj az igéhez! Olvasd a szavát, és kérd, hogy szívedet járja át, hevüljön szíved, mert az Úr szól. Sokszor történt már életedben, hogy utólag bánkódtál valami miatt? Főleg azért, hogy valamit nem tudtál. Sokszor hallom e szavakat: „Ha tudtam volna…” A gondolataink sokszor annyira leterhelnek, hogy nem marad bennük hely az igére, Jézus szavára. Fontos, hogy mindig az ige legyen az első helyen a gondolatainkban. Arról elmélkedjünk, gondolkozzunk, és így az életünk olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa (Zsolt 1,3). Mindennap előbb az ige, azután a napi intéznivalók. Az Úr gyermeke megismeri pásztora hangját, és követi. Legyünk gyakorlottak az ő hangjának meghallására, és kövessük örömmel mindennap!

Együtt sírunk és együtt öleljük át egymást, a teremtő Isten boldogságában, aki azért jött el, hogy barátunk legyen és megmentsen bennünket. (Bruno Ferrero) A hazugság felforgatja az életet, és pont úgy forgat, hogy a szeretet kihulljon abból a világból, amiben élünk. Ki tenné fel életét olyasvalamire, ami hazugságra épül? Nem a legnagyobb önbecsapás az is, ha nem akarjuk a felforgató elemeket észrevenni? Szeretet és hazugság – értelme a létezésnek és becsvágy. Mert mi másból állna a hazugság, mint önzésből, saját érdekünk védelméből. A hazugság sírva fakaszt, megkeserít. Az a gyanta, ami hosszú időn keresztül képződik, majd kegyetlenül megkövül, lehúzza a szívet, a lelket. Az az ember már nem mer más szemébe nézni. De ha csak magának ártana! ?Segítség! Kiáltja a mellette álló másik. Többszörös seb a hazugság a másiknak. Amit előtte a szeretet kapcsolt össze, a hazugság sebet ejt azon. Sebet ejtesz a másikon a hazugsággal, a legnagyobb seb pedig az, ahogy ezzel megfosztod őszinte önmagad a másiktól, az őszinte embert, aki szeretni tudna. Tagjai vagyunk egymásnak, nem tehetünk semmit felelőtlenül. Az óember hazugságai, az önző (becs)vágyak hazugságai, a hazug szemek vaksága? Krisztus erre kínálja fel: tessék itt van az út az élethez, a szeretethez, mely összerakja a hazugságok miatt darabjaira hullott embert. Vessétek le a régi élet szerint való óembert (?), újuljatok meg lelketekben és elmétekben. (Ef 4,22-23) Uram, Jézus, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy meglássuk az utat, melyet te kínálsz nekünk óemberünk levetéséhez. A hazugság rombol, de te rakj össze és újíts meg minket. Ámen.

Éhezel a bűnbocsánatra? „Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Éhezel a békességre? „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja.”
Éhezel az elfogadásra? Én elfogadlak, úgy, ahogy vagy, feltétel nélkül szeretlek.
Éhezel az örök életre? “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”

El kell mondjuk a többieknek, hogy nincs ellenség! “Ha mi hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket.” Meg ne várd a virradatot! A bűn éjszakájában élünk még. De egyszer feljön a nap, ha tudtad és nem mondtad, büntetés ér, mert miattad sok ember lelke veszhet el. Ha ettél, ittál, megkaptad a kincseket, mondd bátran a többieknek az örömüzenetet, hogy Jézus megszabadított, mert legyőzte az ellenséget. Ne tartsd titokban, amit kaptál. Ha ujjal mutogatnak is rád azért, amit mondasz, ha mondják is, hogy megbolondultál, akkor is mondjad! Ne engedd, hogy befogják a szájad! Egyszer eljön a nagy értékváltozás, és minden kárrá és szemétté lesz. Semmi nem lesz már fontos, csak az emberek lelke. Ezért “Légy örömmondó békekövet, hirdesd, a Szabadító elközelgetett!”

Elcsendesedve az igei gondolatok fölött, először is adjunk hálát azért, hogy mi is részei vagyunk a „mindnyájan”-nak! Hogy Isten kegyelme bennünket is kihozott a bűn Egyiptomából, az ő gyermekei lehetünk. Emlékezzünk vissza mindazokra az eseményekre, melyekben megtapasztalhattuk csodálatos vezetését, megőrző kegyelmét! Köszönjük meg azt is, hogy amikor elbuktunk, megbocsátó, helyreállító kegyelme által újra felállhattunk és mehetünk tovább a keskeny úton! Mindez tartson bennünket alázatban, és kérjünk erőt ahhoz, hogy végig hűségesek lehessünk hozzá, hogy azok közé tartozhassunk, akik kegyelme által az ígéret földjére is beléphetnek!

Elég sok időt tölthetsz közösségben vele, de eljön az az idő, amikor szeretnél valakivel beszélgetni. Eljön az idő, amikor szeretnél valakivel a saját szinteden kommunikálni. Azért vagy ilyen, mert Isten képére vagy teremtve. Ő is ilyen. Vágyik arra, hogy olyasvalakivel legyen közösségben, aki Hozzá hasonló. Merd elhinni, hogy különleges teremtmény vagy, akit Isten a saját képére alkotott. Merd elfogadni a szeretetét, és merd viszontszeretni Őt!

Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét. Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

Elegem van már mindenből! – mondogatják sokan. Ezért ez az ige biztatás, felemelő örömhír. Tudd meg, Isten nem írt le téged, hanem lehetségesnek tartja, hogy újra kezdd életedet. Ez Istentől kapott emberi kiváltságod: nemcsak testben tudsz megújulni, hanem szívedben, lelkedben és elmédben. Erről maga Isten biztosít. Érne-e valamit a keresztyénség, ha nem épülne arra a meggyőződésre, hogy Jézus Krisztus képes megváltoztatni az ember testi és lelki állapotát? Az én állapotomat. Talán sokan azért rekesztik ki őt az életükből, mert félnek a változásoktól. Az Ige bizonyíték arra, hogy Isten jelen van az életünkben. Abban a pillanatban, amikor ezt így meglátjuk, megváltozik minden: életemben, családomban, baráti körömben, munkahelyemen. Mindezek együtt jelentik azt, amit Isten Igéje által, ébredésként ad mindennapjainkban. Hálát adok neked mennyei Édesatyám a Jézus Krisztusban, hogy világunkban embermilliárdokból kiválasztottál, és megújító Szentlelkeddel újjászültél engem. Megállítottál a magam álmodta úton, hogy neked szolgáljak. Célja, értelme lett életemnek. Köszönöm neked, Istenem. Ámen.

Elesni annak lehet, aki úton jár. Születéstől halálig mindnyájan rajta vagyunk az életúton. Nem tudjuk, mikor érünk a végállomásra. Nem korkérdés ez. Isten tudja, mennyi idő van még előttünk. Fejfákon két évszám között van egy kis kötőjel. Ennyi az élet! Mennyi szenvedés, fájdalom, könny, öröm és remény van ebben a kis vonásban. Isten húzza ezt a vonást. Nem tudjuk – meddig. Az Úr számol azzal, hogy elesünk. Nem testi esésről van szó. A Biblia lelki könyv! Az elesés annyit jelent, hogy vétkeztem. Isten parancsát megszegtem. Mindennap elesik az ember, kicsi és nagyobb dolgokban. Az Ige azt kérdezi: “Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek?” Az esés mindig fájdalommal jár. Következménye van. A lelki esés a lelkiismeretedben fáj. Csak egy mondatot mondok, és már megtörtént belül a lelki sérülés. Lehet, hogy egyszer már boldogan jártál az Úr útján, de elestél, és nem tudsz fölkelni. Lehet évekig, évtizedekig fekve maradni. Nem az a bajod, hogy valami történt az életedben, és azóta nem megy tovább a hívő életed? Nem tudsz visszatalálni az Úr útjára, és nem tudsz rajta újra járni. Az embernek nagyon sokszor segítségre van szüksége. Kérj olyan valakit, akinek biztos talaj van a lába alatt, olyat, aki a kősziklán áll, hogy segítsen talpra állni. Nagyon sokszor azért maradunk fekve, mert nem akarunk segítséget kérni. Egyik legnagyobb bajunk a büszkeség. Inkább tehetetlenül fekve maradok, mint hogy elmondjam és világosságra hozzam, hogy milyen bűnben buktam el. Kérj segítséget, most még lehet!

Életed számára két út van. A te utad és Isten útja. Megtérni annyit jelent, hogy saját utadról az Övére térsz. Ézs 55,7-ben így olvassuk: “Hagyja el a gonosz az ő útát, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, mert bővelkedik megbocsátásban.” Számodra van egy másik út. A gondolataidnak is megvan az útja, amit nem a lábaddal jársz, hanem a szíveddel és agyaddal. Isten most egy mondattal azt mondja: nem! “Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem ti útaitok az én útaim!” (Ézs 55,8). Isten útja magasabb út és magasabb gondolat. Isten jobbat akar neked. Tőle rendelt utat és gondolatokat. Lehet, hogy neked egészen alacsony anyagi céljaid vannak. Engedd, hogy utaidra Isten most nemet mondjon. Akarsz-e az Ő útjára térni, a magasabb útra? Az Ő akarata az, hogy minden ember üdvözüljön. Egyszer megértettem, hogy az üdvösség örökké tartó boldogságot jelent. Isten országa itt van közöttünk a földön, és már benne élhetek. Nem azt a boldogságot kell várnom, ami a halál után van, hanem ami már most kezdődik. A magasabb út a bűnbocsánattal kezdődik, amikor Isten az Úr Jézus véréért tisztának, igaznak lát. Nem volna jó rálépni erre a magasabb útra? Nem volna jó megtenni az első lépést a kereszthez? Akarod-e most Istennek ezt a magasabb útját, ami Isten szerint a te kijelölt pályád? Mindenkinek megvan a futópályája, ahol futnia kell. A kijelölt pályádban benne vannak mindazok a jó cselekedetek, amiket Isten öröktől fogva neked szánt.

Életem Jézus egyedül te töltsd be, / És mindent, mindent adj meg énnekem, / Mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse! / Tekinteted kísérjen szüntelen! / (Dorothea Hansen Kirsten) Valaki egy hasonlatot mondott arról, hogy az ember életének ideje olyan, mint egy könyv. A könyv tartalma pedig mindaz, ami az életünkből Istené. A könyv lapjai elfogynak az olvasó szeme előtt, de tartalma megmarad. Életünk ideje elszáll, de mindaz, ami belőlünk Istené, megmarad. Tartsd meg a parancsolatokat, és belátod, hogy egy van, aki jó és azt is, hogy ki ő. Ha megtudod és megismered, akkor megtudod, hogy szeret. És ha érzed szeretetét, akkor te is viszont szereted. Ha szereted, akkor közöd van hozzá, és részesedsz benne. Ha pedig részesedsz benne, akkor bemehetsz az életre, mert életed tartalma Istené. Mert Isten az Élet a halálon innen és túl, aki pedig ismeri és szereti őt, az él. Mindenható Istenünk! Kérünk, add meg nekünk azt, hogy megláthassuk, te vagy, akiben bízhatunk. Kérünk, minél teljesebben ismerhessünk meg, hogy életünk legyen. Ámen.

Élethalálkérdés, hogy kinek akarsz tetszeni. A Biblia azt mondja: az az Isten, akiért, aki által, és akire nézve vannak mindenek. Életedben kire nézve történik minden? Kiért dolgozol, kiért takarítasz, kiért főzöl, kiért vállalod munkahelyeden a munkát? Kinek akarsz tetszeni? Vajon eljutottál-e már oda, hogy csak Annak az Egynek tessem? A legtöbb hívő ember mindenkinek tetszeni akar, a világnak is. Úgy is tud viselkedni, úgy is tud beszélni, hogy a világnak is és a hívőknek is tetsszen, Istennek is, önmagának is. Pál apostol azt mondotta: “Bizonyára ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék” (Gal 1,10). Ma választani kell, kinek akarsz szolgálni, is-is nem lehet. “Tessék annak, aki őt harcossá avatta.” Ha elveszted Isten tetszését, a Vele való kapcsolatot is elveszíted. Isten azt ígérte: “Szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt 32,8). De vajon keresed-e, hogy mikor fáj Neki valami? Vagy kerülöd a rosszaló szempárt? A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel! Az élet dolgai hihetetlen erővel akarnak bennünket megragadni. Evés-ivás, építkezés, szépítkezés. Munkahelyen az előbbre jutás, a fizetésemelés az élet dolgai. Tudod-e, hogy egyetlen dolgod ott is az volna, hogy viselkedéseddel lelkeket ments? Tudod-e, hogy ott lehet legjobban a többiek elé életnek beszédét tartani? Az élet dolga az, amiben ez a világ van. Az élet dolga jó, megy előre az élet, csak nem a te dolgod! Ne félj, vannak, akik csinálják. A te munkád egész embert kíván. Szeretném, ha betegágyam lesz, az is harcmező lehetne!

Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. (Példabeszédek 10:11)  Milyen sokszor van szó Isten Igéjében az emberi beszédről és annak következményeiről! A Példabeszédek könyvében vissza-visszatérő kérdéskör az ember beszéde, de jó néhány bibliai könyvben is találkozunk e témával. Vizsgáljuk meg beszédünket és nézzük meg, hogy az élet forrása vagy az erőszak jelenik meg szavainkban! Első olvasatra biztos vagyok benne, hogy ártatlannak tűnünk e dologban. Valószínűleg nem fedezünk fel szavainkban erőszakot. Pedig bárkinek jelen lehet a kimondott szavaiban. Gondoljuk végig, hogy hogyan nyilvánítunk véleményt számunkra nem túl szimpatikus emberekről? Különösen azokról, akik valamilyen módon már ártottak nekünk. Hogy látod tényleg nincs erőszak a szavaidban? Szólj úgy, hogy az mások életén könnyítsen, felemeljen, erősítsen, vigasztaljon és még a gondolataid se hordozzanak erőszakot!

Életünk legnagyobb csodája: az ember szívének megújulása. Aki ezt megtapasztalta, abban eldőlt az a kérdés, hogy léteznek-e csodák vagy sem, mert saját magában látja Isten csodálatos hatalmának legnagyobb bizonyítékát. Halálosan beteg lelke csodálatosan meggyógyult és most naponta Isten gyógyító erőibol él. Aki a legnagyobbat megtette, hogyne tenné meg a többit is? És ahogyan megmentette az én lelkemet, úgy másokat is életre vezethet. Imádságunk meghallgatásában is túlmegy azon, amit kérünk vagy elgondolunk. Isten bennünk munkálkodó ereje által – ami által fenntart és mindenen átsegít – fogalmat alkothatunk arról, hogy ennek a hatalomnak nincs határa. Mindent úgy tud és úgy akar irányítani az életünkben, hogy célhoz érjünk.

Életünk nagy hibája, hogy túlságosan felértékeljük vagy épp túlságosan leértékeljük magunkat. Ezektől szenvedünk, és keressük a helyes utat, melyet egyedül Isten szava mutathat meg nekünk. Mi a helyes út? Ha tudom, hogy Isten teremtménye vagyok, és tudom, hogy ha alázattal állok meg Isten előtt, akkor ő fel fog menteni az ítélet alól Fia, Jézus Krisztus által. Amit ne felejtsünk: ő mindent tud! A szívünkbe is belelát, őt nem lehet becsapni. De azt se felejtsük, hogy ő a mi szívünknél is nagyobb! (Tamásy Tamásné)

Életünk nagy lehetősége és ebből fakadóan öröme is, hogy Isten nem haragtartó. Ő minden őszintén megvallott és elé letett bűnünket a háta mögé veti, és nem emlegeti többé, nem hánytorgatja fel. Nagy áldása lenne az életünknek, ha mi is így tudnánk megbocsátani, ha Isten hosszútűrésének nemcsak mi örvendeznénk, de továbbadnánk, és mi is hosszú türelemmel és irgalommal lennénk mások felé. (Tamásy Tamásné)

Életünk nagyobb része azonban tudatos lét, átszőve szexusunkkal, hiszen férfiasságunk, nőiességünk megnyilvánul kommunikációnkban, nevelésünkben, problémamegoldó-készségünkben éppenúgy, mint emberekhez, s tárgyakhoz való viszonyunkban. Lehet értékelni, hogy ki mennyire férfias vagy nőies, de létének minőségét nem férfiassága vagy nőiessége, hanem embersége határozza meg. Aki embernek hitvány, az nőként és férfiként is az. Aki emberséges ember, az valóban férfi, s valóban nő… s ha ketten együtt igyekeznek mindinkább hasonlítani Mennyei Urukra, az EGY-re, azaz igyekeznek egységben élni, akkor töltik be igazán hivatásukat, hiszen egyre inkább hasonlítanak Teremtőjükre. Nyilvánvalóan nem evilágra-teremtett, anyagi-múlandó képiségükben tökéletesednek, hanem lelkiekben gyarapodnak, hiszen Isten maga Lélek… (Frankó Mátyás)

Életünk olyan, mint a fertőzött talaj. A felszínen láthatóvá váló, szerteágazó istenidegen megnyilvánulásaink sokszor a mélyen meghúzódó, erős gyökér burjánzó hajtásai. Ha csak a felszínt igyekszünk gyomtalanítani, akkor újra és újra megjelennek életünkön, lekötik figyelmünket, elszívják energiánkat, miközben a mélyben meghúzódó gyökér egyre erőteljesebb és kezelhetetlenebb lesz. Ezért van nagy szükség a gyökerek feltárására, a gyökeres megoldásra. Istenünk tökéletes kertész. Jól ismeri, hogy a felszínen megjelenő torzulásaink milyen gyökérből táplálkoznak, hol kell keresni forrásukat, hogy azt kiirtva gyomtalanítsa, tisztogassa, s ezáltal virulóbbá és gyümölcsözőbbé tegye életünket. (Partinka Klára)

Életünk során sok mindenre figyelmeztethetjük egymást. De vajon szóvá tesszük-e, ha embertársaink a kárhozat felé tartanak? Merjük-e vállalni a Krisztusról szóló bizonyságtételt akkor is, ha valószínűleg gúny tárgyai leszünk? Persze nem kell tolakodnunk senkivel szemben, de nem arról van-e szó olykor, hogy szégyelljük a hitünket és az Úrhoz tartozásunkat? Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy te miattad nem látta meg Őt – szoktuk énekelni. Nem kell megtérítenünk az egész világot, mert az úgy sem fog menni, de semmit nem tenni is nagy bűn. Igaza van annak, aki ezt mondta: Élj úgy, hogy kérdezzenek, és a válasz az életed legyen. Segítsen az Úr bennünket ebben!

Életünk útja – akár akarjuk, akár nem – próbatételekkel teli: legyen az például haláleset, munkahely elvesztése vagy egy komoly betegség. Mindezek a történések alkalmasak arra, hogy kiderüljön, kiben bízunk: a magunk erejében, barátok, orvosok segítségében, szerencsében, avagy az élő Istenben. Minden próbatétel veszélyforrás, hiszen eltávolíthat Istentől. De minden próbatétel – melyek közül egy sem esik meg Isten tudta nélkül – egyben esély is arra, hogy az Úrba vetett hitünk és bizalmunk még jobban megerősödjék. (Gazdag Zsuzsanna)

Életünkben minden az áldástól függ. Nem az ügyességünktől, nem a szorgalmunktól. Vajon az a fajta ember vagy, akinek egyetlen vágya van: hogy áldott lehessen, és áldássá lehessen? Az Úr ezt a fajta embert szereti, és ezt tudja felhasználni. Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát. Mást keresett, az emberek tetszését, anyagiakat, dicsőséget. Ez a fajta ember nem felel meg Isten tetszésének. Csak kétféle ember van: Ézsau vagy Jákób. Minden gyermeke az Úrnak, aki Jézust befogadta, az elsőszülöttek seregéhez tartozik. Állapítsd meg, odatartozol-e már? Mindennél fontosabb-e számodra egy életen keresztül az áldás? Az áldásnak Isten szerint feltételei vannak. Az ószövetségi feltétel: Hozzátok be a tizedet, engedelmeskedjetek az Úrnak, és áldást árasztok rátok bőségesen (Mal 3,10). Nagyon sok ember vigyáz arra, nehogy túl sokat adjon Istennek. És várja az áldást. Az Újszövetség sokkal többet mond. Úgy kell adnia magát, ahogyan Jézus adta, teljesen az utolsóig. “Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” (Jn 13,34b). Magadnak, családodnak mit szeretnél? Jó állást, jó házasságot, jó körülményeket – vagy áldást?!

Életünket időszakokban éljük, és minden időszaknak van kezdete és vége. Úgyhogy a változatosság a hosszú élet titka. Ha ezt nem érted meg, akkor az életed céltalanná válhat, mert amikor az egyik időszak véget ér, nem marad semmid, amit átvihetsz magaddal a következőbe. Ezért alkalmazzák a földművelők a vetésforgót. Búzát vetnek a földbe az egyik területen, és miután learatták, felszántják a földet, és pihenni hagyják. Ezalatt egy másik darab földön burgonyát termelnek, majd azzal a földdarabbal is ugyanúgy bánnak. Tavasszal aztán megcserélik a dolgok rendjét, és ahol azelőtt búzát vetettek, most burgonyát fognak vetni, és így tovább. Amikor Pál azt mondta Timóteusnak: „légy készen alkalmas és alkalmatlan időben is”, ezzel arra bátorította, hogy szélesítse ki a lelki horizontját. Timóteusnak azt kellett megértenie, hogy van, amikor helyreigazítani kell az embereket, és van, amikor vigasztalni kell őket (2Timóteus 4:2-5). Az időzítés nagyon fontos. A zsoltáríró az áldott embert olyan fához hasonlítja, „amely idejében megtermi gyümölcsét” (Zsoltárok 1:3). A sikerhez fel kell ismerned, hogy minek van itt az ideje! És azt is meg kell értened, hogy Istent jobban érdekli az, hogy milyen mélyre hatolnak a gyökereid, mint az, hogy milyen magasra nyúlnak az ágaid. Neki többet számít a minőség, mint a mennyiség. Isten „gondoskodik a minőségről, mielőtt rákerülne a márkajelzés”. Ezért van az, hogy a küzdelmeidet felhasználja az olyan talaj (és lélek) kimunkálására, amilyen a jó gyümölcs terméséhez szükséges. És még valami: Időről időre megenged viharokat, hogy elfújja azokat az embereket és dolgokat, melyek akadályozzák terméshozó munkáját benned.

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” Ézs 40,30-31 Kétféle bíztatást kapunk ezekben a gyönyörű verssorokban. Az első, hogy ne rémüljünk meg, ha elfáradunk és megbotlunk. Velejárója ez az emberi életnek. Nem lehet egy életen át folyton lelkesedni, egyfolytában boldog örömmel dolgozni, mindent pontosan jól végezni. Igen, tudni kell, hogy el fogunk fáradni. Meg fogunk botlani. Hibákat fogunk elkövetni és el fogunk keseredni. Csalódni fogunk önmagunkban és másokban és nagyon szomorúak leszünk. Mikor ez bekövetkezik, tudnunk kell: igen ez olyan természetes, mint nyár után az ősz. De azt is tudnunk kell, hogy ez akkor következik be, mikor eltévesztettük a helyes irányt. Olyankor meg kell torpanni, körül kell nézni, hogy újra megtaláljuk. A másik bíztatás a fontosabb: Olyankor kell tudatosítani magunkban, hogy Isten akkor is velünk van, tőle kaphatunk új iránymutatást, azzal együtt új erőt. Ha benne bízol, ha rá figyelsz, ahogy a helyes irányt megtalálod az ő segítségével, meg fogod kapni a hozzá való új erőt is. Erőd megújul, szárnyakat kapsz, feladataid kedvesek lesznek, újra lendülettel vághatsz neki az élet rengetegének. De csak ha benne bízol. Ez az, amit nem szabad elfelejteni. Jó Istenem, édes Atyám, elfáradt gyermekként jövök hozzád segítséget kérni. Megfáradtam, megbotlottam. Nagyon nehéz ez a mi életünk. Annyi a tévút, annyi az árok, annyi a veszedelem. Túl sok az, amit kérnek tőlem, nem vagyok hozzá elég erős. Nem tudok megállni, új erőt gyűjteni, a mindennapi hajszában egy kicsit megpihenni. Nem bízhatom másban, egyedül csak benned. Téged kérlek, adj új erőt, több erőt. Szállni szeretnék, repülni feléd és az emberek felé, jó kedvvel, lendülettel végezni a rám váró feladatokat. Állj mellém, kérlek, s Szentlelked erejét újítsd meg bennem. Ámen (Varga László: Isten asztaláról)

Elgondoltam, hogy Jézusnak mennyi dolga van velünk, de aztán rájöttem, hogy minden embert tökéletesnek teremt Isten és a gonosz az akinek rengeteg dolga van, hogy ezt a munkát lerontsa. Teszi is ezt rendületlen szorgalommal, bevetvén minden démonait és gonosz szellemeit. Az a tapasztalatom, hogy a családokban rettentő nagy szerepe van annak, hogy az ősök, hogyan álltak a hitben, hogy volt e aki imádkozott, mert nagyobb védettség van ott ahol Istent ismerték, keresték. Ahol pedig istentelenül éltek, bűnökben voltak, ott van csak igazán könnyű dolga a gonosznak. Jézus mindenesetre ahol őt keresik és elfogadják, mindent megtesz, hogy az út végére megigazuljanak az ővéi.

Elhelyezett egy számodra készített „kertben”. Hát nem Éden, mert bizony eléggé megrontotta már elődeink ezernyi bűne! De Isten segítségével azzá lehet tenni. És ez a te feladatod. Hogy úgy őrizd, ami abból még megmaradt, hogy úgy műveld azt a darabka, Isten teremtette, talpalatnyi életteret, ahova behelyezett, hogy az Édennek sugara, Isten gondoskodó szeretetének boldogsága ragyogjon fel rajta mindazok számára, akik oda betévednek. Az ő általad nyert boldogságuknak visszfénye tegye széppé, áldottá a Te életedet. Köszönöm Istenem, hogy számomra is kirendelted azt a helyet, ahol otthon lehetek, ahol boldog lehetek, ha vigyázok rá, ha törvényed szerint művelem és őrzöm. Bocsásd meg, ha éppen én rontottam meg bűneimmel, tehetetlenségemmel, restségemmel, hitetlenségemmel vagy éppen gonoszságommal. Belátom, minden egyes bűnömmel leginkább magamnak ártottam, a magam Édenét tettem élvezhetetlenné. Segítségedet kérem, hogy meg tudjam őrizni tisztának, szépnek, boldogságot adónak nemcsak a magam, de mindazok számára, akiket mellém adtál! Segíts, hogy valóban csodakert, Éden legyen az magam, családom és minden rám bízott testvérem számára!. Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)

Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság! A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje. Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság. A személyes szentség már következmény és nem ok. Ha hitünket az emberi jóságra, azaz a megváltás következményére alapozzuk, akkor ha jön a próba, összeroppanunk.

Elhívnak az ifjúsági körbe, és ott hozzá kell szólni az Igéhez, imádkozni kell. Aki azt tudja mondani: “Édesatyám, Veled ébredtem ma, és nemcsak itt vagyok veled, de tiéd az életem”, annak ez nem kínos. De kialakulhat egy tudathasadásos állapot – hívő keresztyénnek mutatkozom, de belül nem vagyok az. Nem szeretnék még nagyobb terhet tenni azokra, akik küszködnek ezzel a kérdéssel. Istennek nem az az öröme, hogy kizárjon, mondván: “Itt lapulsz, mellébeszélsz, te képmutató, nem ismerlek téged.” Nem jött el az utolsó ítélet ideje, még vár rád, hogy igazi gyermeke légy. Akárkik is vagyunk, akármi is történt velünk az elmúlt héten vagy hónapokban, Isten annak örül, hogy újra elmondhatja a hívását: “Jöjj haza, gyermekem.”
Ha pedig úgy érezzük: otthon vagyunk – lehet, hogy a nagyobbik testvérre hasonlítunk a tékozló fiú történetéből, aki mindent tud, ő a bennfentes, gitározik, nyüzsög, de az Atyával nincs szeretetkapcsolatban. Mindig mindenkit elítél. Főleg a tróger öccsét, akinek esze ágában sincs eljönni a templomba, mert nőkkel tölti az idejét, iszik. “Az Úr is megmondta, hogy kevesen vannak a keskeny úton, akik az életre mennek, és, sorry, sokan mennek a széles úton a pokolba.” Csakhogy ezt az Úr sírva mondta, és ebbe belehalt. Spurgeon szerint a gyülekezet azokért van, akik még nincsenek ott.

Elhívott a Jézussal való közösségre 1Korinthus 1,4–9 A Krisztussal való közösség hoz áldást és lelki ajándékokat, lelki bőséget az életünkbe. Olyan ez, mintha egy koldus pénzérme helyett egy kimeríthetetlen aranybányát kapna alamizsnául. Lehetne panaszkodnia, hogy jaj, most bányászni kell, meg szállítani, meg szervezni és így tovább, de az nem lenne valami bölcs dolog. Világi viszonylatban az emberek fel szokták ismerni az aranybányában rejlő esélyeket. Mi, hívő emberek, a világot alkotó Krisztussal való közösségben fel tudjuk-e fedezni a lehetőségeinket? Értjük-e, hogy mekkora szeretetet, biztonságot nyertünk benne? Szóba sem kerülnek az anyagiak ebben az igében, hiszen sokkal magasabb síkon jár az elmélkedő Pál apostol. Ahogyan egy család életében sem szokás arról elmélkedni, hogy a szülőknek mibe került a gyermekek előrejutása, hiszen semmi sem olyan fontos a szülőknek, mint maga a gyermek, és értük minden szerzeményüket csak egyszerű eszköznek tekintik, éppen így, a Krisztussal való kapcsolatunkban is rájövünk, mi az igazi érték. A Jézussal való személyes kapcsolathoz semmi nem fogható. Minden áldozatot meg kell hoznunk annak érdekében, hogy ez a kapcsolat egyre elmélyültebb, valóságosabb, intenzívebb legyen!

Elisabeth Elliot mondta: „Az igazi hit csak akkor kezd működni, amikor nincsenek válaszok”. Isten azt mondja: „A ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézsaiás 55:8). Az igazság az, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint mi. Ő látja a teljes képet, és egy különleges végkifejleten dolgozik. Tanítványaival beszélgetve Jézus ezt mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most még túl sok lenne nektek” (János 16:12 NCV). Amikor azt veszed észre, hogy kételkedsz, és kérdéseket teszel fel Istennek, imádkozz: „Uram, nem könnyű hinni, amikor fájdalmaim vannak, és össze vagyok zavarodva, te pedig hallgatsz. Tamáshoz hasonlóan én is bizonyítékát szeretném látni annak, hogy szeretsz. Segíts, hogy túllássak a saját békére és vigasztalásra irányuló vágyaimon, hogy túllássak a kétségeken és a megválaszolatlan kérdéseken, és megragadjam a te kifogyhatatlan szereteted és kegyelmed igazságát!”

Élj úgy, testvérem, mindennap, hogy a mennyország egy kis szeletét érezd, és éreztesd is mindazokkal, akikkel ma találkozol! Hiszen Isten kegyelmét már ezen a földön ránk árasztja, és „az élet vizét” ihatjuk mi is, ha benne bízunk. (Bogdányi Mária)

Eljön hát az a nap is, amikor már nem kell szégyenkeznünk. Isten megbocsát, és végre jól megy sorunk. Erre vágytunk rég!  Minden testi vagy lelki jólétünkben Istennek gondja van arra, hogy legyenek a közelünkben olyanok, akiken segíthetünk. Ha nem akarunk adni a miénkből, elszegényedünk. Ha nem sajnáljuk osztogatni azt, amit mi is csupán kaptunk Istentől, meggazdagodunk benne. Saját boldogságunkat csak úgy érhetjük el, ha nem magunkat akarjuk boldoggá tenni, boldognak tudni. Hogy Isten ujjongva tud örülni nekünk, akik nem érdemeljük ezt meg, hisz ítélet alatt voltunk, épp most vette le rólunk jogos ítéletét, ez felfoghatatlan. Olyan megbocsátásról, szeretetről tanúskodik, ami mindegyikünket alázatra késztet, ha összehasonlítjuk a sajátunkkal. Nem azért teszi ezt velünk, mert már eleget szenvedtünk, vagy szentekké váltunk volna. Az ő nevéért fordítja jóra sorsunkat, mert az ő nevében kerestünk oltalmat. Akarjunk hűek lenni ehhez a névhez: krisztusiak, keresztyének! Most is boldog, aki megvallhatja, hogy őhozzá tartozik. De „azon a napon” csak ez a név lesz a menedékünk.

Eljutni a lelki békességre, azt hiszem ez minden ember vágya. Megbékélni életünkkel, helyzetünkkel, életünk történéseivel. Problémáink feldolgozása nem egyszerű, hiszen annyiszor keressük az indokot, miért pont velünk történik a rossz, mivel érdemeltük ki, és minden sérülés, minden lelki nyomor mélyen belevésődik tudatunkba, elfelejteni nem tudjuk őket, csak jó mélyre temetni önmagunkban. Ez persze nem megoldás. A sok egymásra rakódó negatív tapasztalat belülről őrli lelkünket-testünket. Még nehezebb azt elviselni, mikor mindezzel az Úrhoz kiáltunk, de a választ, az ő hangját nem halljuk, nem értjük. Jézus arra tanít bennünket, hogy ne lankadjunk meg, akár a legnagyobb mélységből is felemelnünk a fejünket, kérni Atyánk segítségét. Hiszen hiszünk abban, hogy segítsége nem marad el, számon tartja életünket, még a kövekből is támaszt tanítványokat, olyanokat, akik megtalálva lelkük békességét, tudják mi a küldetésük a világban. Kegyelmes Úr Jézus Krisztus! Gyenge vagyok: vonj magadhoz, mert ha nem vonsz, nem tudlak követni. Adj erős lelket, amely kész arra, hogy segítségeddel kövessen, jóllehet a test erőtelen. Mert nélküled nem tehetek semmit, legkevésbé azt, hogy érted halálba menjek. Adj készséges lelket, az igaz hitben rettenthetetlen szívet, bizonyos reménységet, hogy érted türelemmel és örömmel tegyem le életemet. Ámen. (Husz János)

Elképesztő és szinte fel sem fogható az önzetlenség a szeretet, amit Jézus az emberiség iránt érzett. Beleállt az Atya akaratába és tette a dolgát. Meghalt minden emberért! Tűrte a megaláztatást, szenvedést. Nem csak értünk hanem minden bűnös emberért. Azokért is akik talán sosem találják meg őt, sosem ismerik fel az ő nagyságát, kegyelmét, szeretetét. Sajnos ők azok akik úgy halnak meg, hogy fogalmuk sincs arról, hogy volt egy ember aki értük vállalta a halált,azért, hogy nekik üdvösségük legyen. Imádkozzunk azokért az emberekért, akik még nem ismerik Jézust, mint megváltót. Azokért akik még nem fogadták el Isten kegyelmét, szeretetét, megbocsátó szívét.

Elképesztő, hogy a farizeusokat nem a csoda döbbentette meg, hanem az irigység által azon gondolkodtak, hogyan is veszejtsék őt el. Sajnos emberi tulajdonság, hogy aki okosabb, ügyesebb azt le kell járatni nehogy ő tündököljön. Jézus esetében, a saját tekintélyüket féltették. Ha ma ilyen csodák történnének olyan emberek előtt akik nem hisznek a megváltóban, szerintem a reakció ugyanez lenne. Mindent megmagyaráznának és csalással vádolnák azt aki Jézus nevében gyógyít, és ezzel az Úr dicsőségét próbálnák a porba taposni. Valójában az emberi tulajdonságok 2000 éve ugyan olyanok. Imádkozzunk, hogy az emberek ismerjék meg az igazságot, mert az megszabadít.

Elképzelni a jövőt – csábító kihívás, de végül mindenkinek beletörik ebbe a szellemi bicskája… Sem a prófétáknak, sem tudósoknak eleddig nem sikerült részletes ‘ütemtervet’ közzétenniük, hogy mi is fog történni, akárcsak néhány évtizeden belül is. Ennek tudója egyedül a történelmet irányító Isten! Éppen ezért emberi elképzelésekre hagyatkozni a jövőt illetően – badarság. Aki mégis elmerül ezekben a jövőtidéző mesés elképzelésekben, az végül a valóságérzékét is elveszíti, s józanságának hiányában ott is “kinyilatkozatást” lát, ahol nincs, s ott is ördögöt vél tudni, ahol csak az emberi tudatlanság és hanyagság (amely persze lehet ördögi léptékű!) deformál. Jó lenne tudni, hogy mi lesz velünk 10-15 év múlva, mi lesz a gyerekeinkből, illetve hol fog tartani a világ? Ezzel ellentétben még azt is csak legfeljebb 70-80%-os valószínűséggel tudjuk megmondani, hogy egy-két nap múlva esik-e vagy éppen fúj… Isten jövőben megvalósuló üdvtervét pedig részletekbemenően magyarázni – egyszerűen céltévesztés! Nincs még egy olyan könyve a Bibliának, amihez annyi magyarázó könyv írodott volna, mint a Jelenések könyvéhez megírt kommentárok, prédikációk, “felvilágosító” brossúrák óriási halmaza. Melyiknek van igaza? A könnyen érthető lángnyelvű ítélkezőnek vagy a nehezen érthető száraz-tárgyilagos tudományosnak? Amit biztosan tudunk, hogy a világnak egyszer vége lesz, mert semmi sem tart örökké. Mikor és hogyan történik mindez, ez Isten titka. A titkokat pedig azok szokták magyarázni, akik nem értik, hogy a titok lényege a mindenekben jelenlévő Isten maga. Ezért a titkot nem magyarázni kell, hanem elfogadva a szívben hordozni. Az erőlködő magyarázatokból ugyanis csak bizonytalanságot és félelmet, az efogadásból azonban biztonságot és munkás életkedvet nyerünk. Ez utóbbira pedig különösen nagy szükségünk van, mert Isten nem tétlenségre, hanem országának építésére hívott el mindannyiunkat… (Frankó Mátyás)

Elmúlt a hét, múlik az életem, és múlik a világ. Minden szombat erre figyelmeztet. Mi maradt abból, ami a héten az enyém volt, s mi abból, amit tettem? Ki marad ebben a változó és mulandó világban? Együtt kérjük tanítvány elődeinkkel: maradj velünk, Urunk! S a sok kérdőjel és bizonytalanság között egy biztos: ő velünk marad. Most igéjében és az úrvacsora kenyerében és borában, egykor pedig majd személyesen, ott, ahova előre ment, helyet (végleges helyet) készíteni nekünk. (Dr. Hafenscher Károly [ifj.])

Élni jó… Élni rettenetesen jó! Ennek ellenére a világon évente mintegy másfél millió ember vet véget az életének. Az ’80-as években ez a szám három millió volt… Sok oka lehet az önpusztításnak – magány, súlyos depresszió, tartozás, munkanélküliség, megalázottság vagy szégyenérzet, a családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak -, de egyik ok sem igazolhatja az élet önkezű kioltását. Az életet ugyanis Isten adja, s Ő is veszi vissza, akkor, amikor Ő akarja, s úgy ahogyan Ő akarja… Ezt persze sokan nem így gondolják. Annyi bizonyos, ha az Élet URát ‘kikapcsoljuk a folyamatból’, akkor megoldatlan etikai kérdések vetődnek fel. Ezért “fából vaskarika” az eutanázia gondolata, de az is, amikor a JóIsten már rég magához vette volna egy hosszú élet után megfáradt gyermekét, de kényszerűen életben tartják – mert az (orvos)tudomány ezt jelenleg lehetővé teszi. Úgy látszik, újra és újra tudatosítani kell, hogy az ember nem játszhat Istent… még egy kicsit se! Élni jó… Élni nagyon jó! Csakis akkor, ha szerelemben fogantunk, s szabadságra születtünk és emberi méltóságunknak nem állja útját emberi akarat. Ha kegyes hozzánk a Teremtőnk, s éppen egy olyan korban létezhetünk, amikor nincs háború, járvány és éhínség – akkor különösen is boldogok lehetünk. Azaz csak lehetnénk, mert úgy néz ki, hogy minél nagyobb a jólét, annál nagyobb az aggodalom, hogy az ember elveszítheti azt. A hívő ember pontosan tudja, hogy amije van, azt csak kapta. Onnan felülről, mennyei Atyájától – ingyen, s kölcsönbe; mert egyszer mindent vissza kell adni Neki. Mert: “Mezítelenül jöttünk ebbe a világba, s mezítelenül is megyünk ki belőle” – ahogyan az apostol tanítja nekünk. Mindez mégsem okoz szomorúságot a hívőknek, hiszen Isten törvénye az, hogy születünk, meg az is, hogy meghalunk.Teremtőnk körbefog minket. Univerzumának minden látható és láthatatlan teremtményével, minden atomjával, elemi részecskéjével, rezgéseivel, MINDENNEL, de még azzal is, amiről azt sem tudjuk, hogy van, s létezik… Nemcsak körbefog, de ‘kezét’ rajtunk is tartja, azaz gondot visel rólunk. Gondviselésének arculcsapása – nemkülönben Ádámig és Éváig visszamenő őseink életért vívott küzdelmeinek semmibe vétele -, ha feladjuk! Az életet nem lehet “feladni”, mert az élet szentsége magában az életben nyilvánul meg! Élni KELL, mert az Isten így rendelte el… Az élet csoda, teljesen mindegy, hogy picinyke hangyáé, nagy elefánté vagy az emberé az. Isten mindenhol “otthagyta ujjlenyomatát”. Igen magas tudás ez, nem is lehet ezt felfogni. Hálát adni érte azonban lehet – mindenek előtt Istennek tetsző élettel… (Frankó Mátyás)

Előfordul, hogy meggondolatlanul csak beszélünk és beszélünk. S ami árad belőlünk az a rossz indulat, a másik ember hátba támadása, lejáratása. Méltatlan dolog ez. Nem illik a hívő emberhez. A megfontolt beszéd az, amivel Istent dicsőítjük, és amivel másoknak is használunk. Néhány hete beszéltem valakivel, aki azt mondta főnökére, hogy bár sok negatív dolgot hall rá, ő mégis jóban van vele, mert nem szeretné, ha bármi is elválasztaná attól, akit egyébként nagyon tisztel. Nem egy templomba járó ember mondta ezt, mégis megfontolt szívről árulkodott ez a mondata. Rajtunk, megfontolt mondatainkon észreveszik, hogy az Úr közelében élünk?

Előfordulhat, hogy olyan sok természetes dolgot kell karbantartanod, hogy nem marad időd a szellemed karbantartására! Ha ebben a helyzetben találod magad, itt az ideje leegyszerűsíteni az életedet. Nekem is meg kellett ezt tanulnom. Most már, ha eszembe jut, hogy valamire szükségem van, akkor nem a dolog pénzbeli értékét gondolom át. Azt nézem, hogy mennyi idő szükséges a fenntartásához. Ellenőrzöm, hogy szellemileg megengedhetem-e magamnak.

Előfordult már, hogy körbenéztél az életedben vagy a Gyülekezetben, és azon tűnődtél, vajon miért tart olyan sokáig az Úrnak, hogy rendbe rakja a dolgokat? Ha igen, akkor hadd mondjak el valamit, amit néhány évvel ezelőtt tanultam. Nem Isten lassú, hanem mi! Nem Isten hibája, hogy a Gyülekezeten még mindig van „szeplő és sömörgözés”. Nem az Ő hibája, hogy nem élünk teljes győzelemben. Ő mindig kész. Ő a nagy „VAGYOK”. Mi vagyunk azok, akik hibázunk. Hasonlíthatjuk ezt a rádióhallgatáshoz. Ha nem állsz rá pontosan a megfelelő frekvenciára, akkor nem fogod hallani az adást. Ez nem az adó hibája. A sugárzással semmi gond. Az a probléma, hogy nem álltál rá az adásra. Ez történik velünk is. A szellemünkkel nem hangolódtunk rá a Szellem hangjára. Persze olykor-olykor elkapunk valamit, de általában csak elszórt hangokat hallunk. Nem maradunk folyamatosan Isten hullámhosszán.

“Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.” Lukács 19,13 Jézus magáról beszél. ő az, aki elmegy. A példázat kétféle emberről beszél: szolgákról és alattvalókról. Ezen a földön mindenki alattvalója – nincs senki fölötte lévő. Kérdés, hogy szolgái vagy alattvalói közé tartozol-e? Egy mondat dönti el: akarod-e, hogy uralkodjon fölötted? Lehet, hogy magad akarsz uralkodni. Szeretnéd, ha mindenkivel szemben érvényesülhetne az akaratod. Az alattvalók üzenetet küldtek utána: “Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.” Lehet, soha nem merted ezt kimondani, de Isten hallja az életedből. Nehéz letenni a koronát, és leszállni a trónról. Félek, hogy az Ige megállapítása most az, hogy nem a szolgái, hanem az alattvalói közé tartozol. Isten élesen fogalmaz. Gyűlölöd őt, ha nem akarod, hogy uralkodjon rajtad. Kimondtad-e csak egyszer is igazán szívedből, hogy Uram, legyen meg az akaratod?! Ha még nem, alattvaló vagy, végső megfogalmazásban ellenség, és gyűlölöd őt. Előszólította tíz szolgáját. A sok alattvaló között milyen kevés ez a tíz! Vajon színe elé szólíthat-e Isten minden reggel, hogy mint szolga, napi parancsot kapj? A szolga nem azt csinálja, amit akar. Urának akaratát keresi. A szolgák kapnak valamit, amit az alattvalók nem. Kaptál-e gírát, kaptál-e kegyelmet? Azért adta át a szolgáknak, hogy kereskedjenek, és amikor visszajön, elszámoljanak. Testvér, lesz végelszámolás! Az utolsó ítélet azt jelenti, hogy előtte már volt sok kicsi ítélet. Jézus elment, hogy országot vegyen. Minden bűnödnek büntetését kifizette, és vár téged az ő országába, hogy meghallhasd: “Jól vagyon jó és hű szolgám!”

Először azoknak jaj, akik elveszik a másokét. Lopni mindig is bűn volt. A magántulajdon ellen elkövetett tett még a hitetlen világban is büntetendő. Talán nincsenek köztünk autótolvajok. Ám a lopás nem attól nagy bűn vagy kicsi, hogy sokat vagy keveset lopunk-e. Sőt: a leggyalázatosabb tolvaj az, aki a koldusokat lopja meg. Munkaadó vagy? Isten tudja, ha visszatartasz valamit abból, ami munkásaid jogos bére. Mondhatod, hogy te vagy a főnök, annyit adsz, amennyit akarsz. De ne lepődj meg, ha koldusbotra jutsz, mert Isten másnak adja, amit rajtad keresztül szeretett volna szétosztani!
Másodszor azoknak jaj, akik vagyonukat tisztességtelenül szerezték. Ki a tisztességtelenül gazdag? Aki nem Isten terve szerint az. Ma minden forrás (könyv, film, internet) azt harsogja: Akarj gazdag lenni! Csak a Biblia nem. A Szentírás arra figyelmeztet, hogy bízd ezt Istenre! Ha ő ad, kérdezd meg, mi a célja vele! Egyébként pedig ne akarj gazdag lenni, mert akkor Isten helyett a pénz után futsz, ami incselkedve gurul előtted a pokol kapujáig. Neked örökkévaló célok után kellene futnod.
Harmadszor jaj azoknak, akik kihasználnak másokat. Babilon nagyon szép város volt. De vérrel épült. Az ember láthatja csodálatosnak, de nem azok a rabszolgák, akik halálra dolgozták magukat a falain, és Isten sem, aki velük együtt gyűlöli a „szép művészetet”, amihez emberek vére tapad. Talán nem ölnél meg senkit azért, hogy jobban érvényesülj. Csak elfogtad előlük a napot. Kifogtad vitorlájukból a szelet, hogy az inkább neked dolgozzon. Csak a nevüket hallgatod el, magadnak tulajdonítva a dicsőséget. Nagy akarsz lenni, de a Felséges megvet érte.
Negyedszer jaj azoknak, akik megszégyenítenek másokat. Isten itt ígéretet tesz arra, hogy hasonlóban lesz részük.
Ötödször jaj azoknak, akik tönkreteszik Isten teremtett világát. Azt hisszük, hogy csak a legfőbb teremtményével foglalkozik. De ő valamennyit szereti.
A tulajdonát rongáljuk felelőtlenségünkkel. Közben magunkat tesszük tönkre. Aztán rohanhatunk modern bálványainkhoz, de nem tudnak megmenteni. Az Úr azonban ott van szent templomában ma is. Beszélgess vele a jajokról!

Először is az, hogy családi kapcsolatoknál erősebbek lehetnek a Krisztusban létrejött testvéri kapcsolatok. Másodszor, hogy akinek nincsenek test szerinti rokonai, Krisztus által új családot találhat a gyülekezetben, milyen bátorító is ez! Végül pedig az, hogy mindannyiunk életében a legfontosabb az, hogy cselekedjük a mennyei Atya akaratát. Ha ezt tesszük, ő vezet bennünket a család vagy szolgálat időnként feloldhatatlannak tűnő kérdésében is helyesen dönteni.

Először is, hittel kell elvetned az Ige magját, várva, hogy az növekedni fog. Találnod kell értékes ígéreteket Istentől az Igéjében, és el kell ültetned azokat a szívedbe és az életed talajába. Azután öntöznöd kell a magot. Öntözd minden nap dicsérettel. Öntözd az Ige szellemi vizével. Az Igében élet van, és azok a mag-ígéretek nem tudnak nélküle növekedni. Végül pedig gyomláld ki a gazt! Amikor olyan gazok, mint a meg nem bocsátás, kétség, félelem, elbátortalanodás (és minden más szemét, amit az ördög próbál a földedbe vetni) előbújnak, szabadulj meg tőlük. El fogják fojtani az Igét. Ehhez némi szorgalom kell a részedről. Senki nem fogja ezeket megtenni helyetted. A saját földedből neked kell kiirtanod a gazt. Tehát legyél szigorú ebben. Amikor egy kis gaz feltűnik, irtsd ki! Ne ragaszkodj hozzá egy pillanatig sem. Húzd ki gyökerestől. Permetezd be az Igével. Ne tartsál meg vadvirágot, amikor a legjobb lehet a tiéd – Isten legjobbja. Ne üldögélj arra várva, hogy Isten elvégzi helyetted az aratást. Kezdj el vetni. Kezdd el őrizni a földedet (a szívedet és az elmédet) tartsd nedvesen az Igével öntözve, gaztól mentesen. Tökéld el, hogy megteszed a részedet, és bízz Istenben, hogy Ő is megteszi majd az Övét. Teherautónyi termésed lesz idén!

Először is, Isten Igéjét tedd meg a legfelső hatalomnak az életedben. Az Ige szerint kell gondolkodnod.
Másodszor, határozd el, hogy az Isten szavában való hit irányítja az életedet. A Biblia szerint: „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”
Végül, el kell döntened, hogy Isten szeretetében élsz, mert a hit szeretet által működik. Szeretet nélkül a hited nem működik. Az Ige nélkül nem lesz hited. Tehát ne hozd meg egyik döntést se a másik kettő nélkül. Mindháromra szükséged van. Ha az Ige, a hit és a szeretet életét éled, akkor ellenállsz az ördögnek!
Azt tanácsolom, hogy menj Isten elé, és imádkozz így: Jézus nevében elkötelezem magamat, hogy ettől a naptól fogva Isten Igéje alapján élek, a hitem és Isten szeretete kormányoznak.

Először is, Jakab azt mondja: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem” (Jakab 1:13). Másodszor, a megpróbáltatás nem erősíti a hitedet. Valójában rombolni fogja, amennyiben hagyod. Ha egy jókora súlyt nyomnék a kezedbe, az erősebbé tenne téged? Ugye, nem. Ami azt illeti, ha ráejtenéd a lábadra, akkor fájdalmasan legyengülnél tőle. Az számít, amit a súllyal teszel, nem? Ugyanez igaz, amikor valamilyen nehézséget hoz az utadba az ördög. Ha lefekszel, és hagyod, hogy elgázoljon, akkor tönkre fog tenni. De ha tökéletes vagy a kitartásban, ha állandóan szilárd maradsz, megbízol Isten Igéjében, és arra támaszkodsz, akkor tökéletes és teljes leszel, és semmiben nem fogsz hiányt szenvedni. „Semmiben hiányt ne szenvedjetek.” Már ebből a kifejezésből is láthatod, hogy a kitartás nem vigaszdíj. A türelem egy első osztályú erő, amely elérhetővé teszi Isten ígéreteit. Olyan erő, amely győztessé tesz téged.

Előttünk a cél: a csodálatos, minden egyebet magába foglaló szeretetparancs. Szeretni Istent: mindent megtenni az ő kedvéért. Szeretni embertársainkat: mindent megtenni azok boldogságáért. A kettő a gyakorlatban eggyé válik: megtenni mindent, ami feladat előttünk áll, hivatásban, társadalomban, családban, gyermeknevelésben, szeretteink, népünk, egyházunk szolgálatában. Végeérhetetlen feladat-tenger. Mégsem nyomasztó. Senki nem kényszerít. Magad döntöd el, mi a mai nap feladata, a holnap Isten kezében, saját életed értelmét látod megvalósulni eredményes, szép munkában. Ez a szabadság. Ez a boldogság: az igazságot kereső és megtaláló, irgalmas, tiszta szívű, Istent látó istenfiak megígért boldogsága. Végül a csodálatos ígéret: Isten mennyei elhívásának jutalma. Nincs ennél szebb, boldogabb élet.Urunk, add meg nekünk ezt a szép életet. Tudjuk, vele jár a kereszt hordozása is, de az is könnyűvé válik a te közeledben. Néha nagyon elsötétül előttünk a világ, rohanó világunkban elveszítjük szemünk elől a célt. Olyankor állj mellénk, Urunk, vezess vissza rendelt ösvényünkre, hogy újra szép és könnyű legyen azon járni. Naponta mutasd meg újra szereteted céljait, s adj erőt, hogy könnyű és örömteli legyen azok szolgálata. És adj biztos hitet, hogy a végső cél, megígért mennyei boldogságunk képe soha el ne halványuljon előttünk, Krisztus ígéri, ő vezessen követése útján. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Első kérdés: ég-e az én lámpásom? Aki meggyújthatja, maga Isten. Adott-e nekem égő, világító hitet? Ha igen, azért adta, hogy világítson. Ellenőrizd lámpásod állapotát. – De akik élő, égő hittel élnek, miért rejtőznek a véka alá? Csakugyan elhittük a legaljasabb hazugságot, hogy a hit magánügy, amivel az ember szemérmesen elrejtőzik a világ elől? Isten nem azért gyújtja meg hited lámpáját, hogy véka alá dugd. Nem is azért, hogy mellveregetéssel mutogasd égő hitedet. Sokkal kevesebbet kér: egyszerű példamutató életet. A hitet nem mutogatni kell, annak magának kell világítania. A tetteid hirdessék Isten nagyságát. Azoknak fényénél lássák meg „a házban lévők” Isten dicsőségét, hatalmát, jóságát, szeretetét. Semmire sincs ma nagyobb szüksége ennek a sötétségben élő világnak. Reményik írja: „Ha ez a sok-sok titkos láng összefogna egy láncba, az égig, a csillagos égig érne.” Ez a mi feladatunk. Istenem, nem tudom, ég-e eléggé az én hitem lámpása. Hiszek, de úgy érzem, nem eléggé. Ha eléggé égne, jobban látszana a világossága. Te mérd le, Atyám, családom, gyermekeim, barátaim hitén és életén. Látják ők rajtam, példámon, életemen a te jóságodat és szeretetedet? Hogy legalább akik a házban vannak, azok lássanak tisztán, világosan, s ne zavarja meg őket annyi zavaros tanításnak lidércfénye. Ha nem elég a hitem, kérlek, fújj rá Lelkeddel, hogy jobban égjen. Gyújts nagyobb fényt egyházunkban. Hogy én is, családom is és egyre többen lángoljanak, hogy apró fényeink egyesüljenek, s szereteted fókuszában a többieket is képesek legyenek lángra gyújtani. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Eltávolítani egy daganatot. A rosszindulatú daganatok életveszélyesek, a lelki daganatok pedig „lélekveszélyesek”. Azzal, hogy eltávolítasz egy ilyet, nem csupán segítesz megmenteni valakit, hanem engedelmeskedsz ennek az igének is: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). Ahhoz nem fér kétség, hogy a szégyenben és a megaláztatásban osztozni teher. Mégis „ezt kell tennünk… különös figyelmet szentelve azoknak, akik a hivők családjához tartoznak” (Galata 6:10 NCV). Isten hadseregében nem szokás lelőni a sebesülteket. Csakugyan, ha a sebesültek nem találnak irgalmat a megváltottak körében, akkor hol fognak irgalmat találni?

Elveszíteni a méltóságot könnyű, megtalálni annál nehezebb. Meggyőződéssel valljuk: Egyedül nem is vagyunk rá képesek, szükségünk van Isten kegyelmére. Az is a megtapasztalásunk, hogy Isten segítsége soha “nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal” (7. vers), hanem szeretet által közelít felénk. Ezért volt a Messiás eljövetele ekkora sokk-élmény a ‘választott nép’ számára. Ebben a ‘más tudatállapotban’ aztán nem is tudtak mást tenni, mint “Feszítsd meg!”-et kiáltani. Isten azonban azért Isten, mert a halálból is Életet hoz elő… Akit ez a minden emberi értelmet felülmúló kegyelem ‘nem hat meg’ – azzal az emberrel, ebben a földi életben még az Isten se tud sokat kezdeni… (Frankó Mátyás)

Elviselhetetlen az az ember, akiből annyira dől az igazság, hogy képtelen megérteni, csak ítélgetni tudja botladozó, gyakran tévedő embertársát. Jobb nekünk, gyarló, közönséges embereknek, ha egymást megbecsülve igazságunkat alá tudjuk vetni Isten igazságának és egymás megértésének. Csak ne legyen ez ürügy arra, hogy tudatos bűneinkre kívánjuk az emberek megértését: nem olyan nagy dolog az, nem lehetünk mindig igazak, nem tudhatjuk mindig megérteni és követni Istennek számunkra túl magas igazságát – ahogy a mai ügyvédek próbálják mentegetni a megrögzött gonosztevőket is. A Prédikátor Könyve a gyakorlati, mindennapi életre alkalmazza Isten örök tanítását. Azért óv mindkét szélsőségtől. Mind a kettő magát az életet rombolja. Keresd Isten igazságát, próbálj hozzá józan ésszel alkalmazkodni, s bízd rá magad szerető Istenedre. Krisztusom, te maga vagy az igazság és az élet. Tudom, ezt a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Én, tudom, nem vagyok igaz, pedig annak kellene lennem. Akaratom ellenére is túl sok bennem az alkalmazkodás, a megalkuvás. De keresem a teljes, a valódi, Isten szerinti igazságot, s megpróbálom ahhoz tartani magamat. Segíts, hogy sikerüljön. Segíts, hogy ne essem a másik szakadékba se: ne billenjek át a bűn oldalára. Erőd, kegyelmed tartson meg a két szakadék között, hogy az legyek, aki kegyelmedből vagyok: az igazságot éhező és szomjazó, azt benned, szeretetedben és tanításodban megtaláló gyermeked, akinek te vagy az igazsága, életadó védelmezője mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

„Ember tervez, Isten végez” – közhelyszerűen és rezignáltan mondogatják ezt az emberek, amikor valaki idő előtt halt meg, vagy egy jó terv kudarcba fulladt. Mintha Isten valami kozmikus ünneprontó lenne, aki meghiúsítja mindazt a jót, amit az emberek kiterveltek. Isten igéje éppen az ellenkezőjére akar rámutatni. Az ember eredendően bűnös, és szándékai közvetlenül vagy közvetve önző és gonosz célokat szolgálnak, de az Úrnak van egy sokkal nagyobb, átfogó terve, amellyel az üdvösség irányába kormányozza a világot. Ennek a tervnek mi is a részei vagyunk – hála Istennek! (Sághy Balázs)

“Ember tervez, Isten végez.” S valóban, nagy igazság van ebben, hiszen az ember mindent előre nem láthat, csakis az Isten… Az ember azonban szereti a kiszámíthatóságot! Ezért köt szerződéseket, hogy azokat betartva, s betartatva megkapja, amit akar. A szerződés akkor jó, ha az a kölcsönös előnyök alapján köttetik meg, de a szerződések betartása még nem garantálja az ember boldogságát, legfeljebb előkészíti azt…

Emberi kísértés az, ami nem haladja túl az ember erejét. Senki nem mondhatja: „El kellett buknom, a kísértés túl nagy volt; nem tehettem mást, engedtem neki; meghaladta ellenálló képességemet.” Isten megadja a kimenetelt a kísértésből úgy, hogy kibírjuk. Nehéz próbákat küld, ezekre néha elvetemült embereket is felhasznál, sőt magát a gonoszt is, de a mértéket és a határt Ő szabja meg. Nem engedi, hogy a kísértés a végtelenségig tartson. Nem engedi, hogy megrekedjünk és elvesszünk a kísértésben, mert Ő hű. Ő hívott ki és fogadott el, ezért nem ejt el minket többé. Drága ígéreteket adott nekünk és hű marad szavához. „Ha vízen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak; ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged.” – „Ne félj, mert én veled vagyok!”

“Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel…” (Hós 11,4) “A példázatban adott “kényszeríts bejönni mindenkit” parancsot (Luk 14,23) sokan tévesen értelmezik, mintha azt tanította volna Jézus ezzel, hogy erőszakkal kell elfogadtatni az evangéliumot az emberekkel. De ez a sajátos megfogalmazás inkább a meghívás sürgető voltát, a felhozott indokok hatékonyságát jelenti. Az evangélium sohasem próbálja erőszakkal Krisztushoz téríteni az embereket. A Megváltó így szól: “ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3,20) Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyos elutasításba ütközik, nem fordul el, ha szembeszállnak vele, hanem tovább keresi az elveszetteket… Bár a konok szív ellöki magától és ellenáll szeretetének, Ő visszatér és még nagyobb erővel kérlel… Krisztus olyan sóvárgó szeretetet akar feléleszteni követeiben is, amilyennel Ő keresi az elveszetteket. Nem elég csupán ennyit mondanunk: “Jöjj!” Vannak, akik hallják a hívást, de nem értik meg, és semmit sem látnak meg abból, amit Krisztus készített nekik. Sokan tudatában vannak gyengeségüknek, és ezt mondják: “Nem lehet rajtam segíteni! Ne törődj velem!” Krisztus munkásainak azonban nem szabad meghátrálniuk. Hajolj le meleg, együttérző szeretettel az elcsüggedt, reményvesztett emberekhez! Tápláld beléjük bátorságodat, reménységedet és erődet! Jóságoddal kényszerítsd arra, hogy jöjjön!” (Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)

Emberi mivoltunk kiteljesítéséhez szükségünk van egymásra. A Teremtő segítőtársul adta a nőt a férfinak, és viszont: “Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!”(Ter 2, 19) A segítőtárs nem rabszolga, és nem alacsonyabb rendű kiszolgáltatott. Isten terve szerint a férj és a feleség egymásnak kölcsönösen alárendeltje a szeretetben. A férfi és a nő egyformán képes arra, hogy egymást kölcsönösen beteljesítsék, hogy kölcsönös, szeretetteljes alárendeltségben átadják magukat a másiknak, hogy felfedezzék önmagukat és egymást. Két eltérő szemszögből nézve mindketten megtalálják a belső békét és boldogságot a másik boldogságának szolgálatában. Egyúttal tudatosítják a másikban a közösségre való hivatást és képességet.

Emberi tulajdonság, hogy a láthatót, a kézzel foghatót sokkal könnyebben elfogadjuk. A gyógyítás látható, a bűnök megbocsátása nem látható. Isten ügyében szívünkkel akarunk látni, hogy megérezve szeretetét azt láthatóvá tegyük.

Emberségünk mindig tükröződik a magánéletünkben éppenúgy, mint hivatásunkban, s a munkánkban is. Tegyük hozzá gyorsan: hitünkben is. Merthogy hit és hit között óriási(!) különbségek vannak, s nemcsak azért, mert van aki hitéletét éppen most kezdte, s van aki évtizedek óta gyakorolja. Jó nem elfelejteni, hitünket illetően mindannyian Isten kisiskolásaiként kezdjük, s felsőbb osztályba csak az léphet, aki szorgalma mellett türelmes is. Régen a férfi erőssége abban állt, hogy védte az övéit, elsősorban a családját. Ma sok helyütt a férfitól kell védeni a családot! Ha így ‘haladunk’, akkor a férfiak – erejük, ide vagy oda -, de elveszítik dominanciájukat. Gyakorlatilag nincs olyan területe az életnek, ahol ne lehetne kiváltani a férfi munkaerőt! Korábban férfiaknak ‘fenntartott’ hivatások nőiesedtek el – lásd orvosok, tanárok – ennek minden előnyével és hátrányával. Az biztos, hogy így a 21. század elejére az ÚRIsten eredeti elgondolásától alaposan eltért a férfi is meg nő is, ezért azon sem csodálkozhatunk, hogy mai Ádámok és Évák gyakran nem csúcsai/koronája a teremtettségnek, hanem paródiái… Hogyan is értsük akkor ezt a kijelentést: “Legyetek férfiak, legyetek erősek!”? Úgy, hogy minden, amit az Isten a férfi-lét ajándékának rendelt, annak tükröződni kell(ene) emberségünkben, s mindaz, ami a női-lét kiváltsága, az meg kell(ene) hogy nyilvánuljon a közösség(sz)építő szeretetben. Azaz: Krisztusban nincs férfi és nő… Ember van ‘csak’ – istenképű. Ezt eltorzítani, átfesteni nemcsak mértéktelen önzését jelenti a modern embernek, de egyben rendelt küldetésének megtagadását is. (Frankó Mátyás)

Embertársaink mindegyikét látjuk valamilyennek. Időnként minősítgetjük is őket, főleg a hátuk mögött. De szoktuk-e magunkat minősítgetni? Látjuk azt, hogy milyenek vagyunk? Észrevesszük, hogy valamiben változnunk kellene? Igénk azt mondja, hogy az ember a szívében tükröződik. De ismerjük Jézusnak ezen szavait is: A szív teljességéből szól a száj. Ennek egyenes következménye, hogy szívünk a beszédünkben tükröződik. Vagyis beszédünk bizonyságot tesz szívünk állapotáról. Ha Krisztus békéje a tied, akkor ez kihallható szavaidból is. Ha lelkileg békétlen, nyugtalan, zaklatott vagy, az is előjön szavaidból. Egy-két napot szánj arra, hogy figyeld magad! Tarts önvizsgálatot, nézz tükörbe! Az Ige tükre sohasem görbe. Ne mások kritizálásában jeleskedj, hanem engedd Jézusnak, hogy megváltoztassa életedet!

Embertársaink véleményéhez mindnyájan viszonyulunk valahogyan. E viszonyulásnak következményei is vannak. Aki kevélyen azt mutatja, netán ki is mondja, hogy nekem ne magyarázzon senki, tudom én, hogy mi a jó – az mérgezi a kapcsolatait. Az ilyen hozzáállás könnyen civakodásba fullad. A haragszom rád állapota senkinek nem jelenthet lelki békét. Sem annak, akire haragszanak, sem annak, aki haragszik! De a tanács megfogadásában bölcsesség van – mondja Igénk. Leszögezhetjük, hogy nem minden tanács helyénvaló és építő, de fontos szembesülnünk azzal, hogy Istentől és emberektől egyaránt kapunk tanácsot. Felismerni ezekből a jót és az előrevivőt bölcs dolog. Hallgasd figyelmesen a neked szóló tanácsokat és kérd Isten vezetését abban, hogy melyikre mondj igent!

Embertársainkkal való kapcsolataink alapjában véve két tényezőn múlnak. 1. Hogyan közelítünk feléjük? 2. Hogyan reagálunk arra, ami felőlük jön? Ha valaki indulatból közelít feléd, Te választod meg, hogy hogyan reagálsz! Kikérheted magadnak a hangnemet, jól összeveszhetsz a másikkal, vagy szólhatsz úgy, hogy azzal elhárítod az indulatot. Lecsillapíthatod a másik embert, akinek nem is biztos, hogy veled van baja, csak éppen rajtad csapódik le életének valamilyen negatívuma. Légy kész a higgadt válaszra! Az mindig, mindenkinek hasznára van!

Emberünknek megjelenik egy jó tündér s így szól: Egy kívánsága lehet, azzal a hangsúlyos feltétellel, hogy bármit kér, a szomszédjának kétszer annyi jut. Rövid gondolkodás után a nagy lehetőség előtt álló ember így szólt: akkor legyek félholtra verve. Ha ez csupán vicc, akkor elmosolyodunk, ám ha valóságos emberi mentalitás, akkor az több, mint megdöbbentő. Mindenesetre Jézus az ellenségeinkhez való helyes viszonyulást abban látja, ha szeretjük őket (Mt 5:44). Nem könnyű ez, ám a lelki békének egyetlen járható útja, mert Isten áldása nyugszik rajta. Gyűlölködsz vagy szeretsz? A te döntésed ez napról napra és következményeivel is számolnod kell…

Emlékeztek a Miatyánknak arra a mondatára: “Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”? Az égben és az ég alatt ugyanaz Isten akarata. Angyalseregek várnak feszülten arra, hogy mit parancsol Isten. Vajon ott vagy-e mellettük az ég alatt? Ők az égben, mi az ég alatt szeretnénk cselekedni Isten akaratát. Mondod-e, Uram, itt vagyok, és én, aki az ég alatt élek, tudni szeretném, mi az akaratod? Ha a helyeden vagy, benne vagy az örök rendben, mint egy pici alkatrész. Itt kell végezned, ami a dolgod, itt kell hallanod parancsát. Ez a boldogság, és ezért érdemes élni.

Emlékeztesd magad erre: az Ige végzi el a munkát, nem az, aki ragaszkodik hozzá. Bárkinek működik, aki működteti. Neked éppúgy működik, ahogy Jézusnak, amikor a földön járt. Jézus azt mondta a sátánnak: „meg van írva”! Nem számít, mit mond neked az ördög, ne engedd el az Igét. Mondd meg az ördögnek, hogy mi van megírva a helyzeteddel kapcsolatban. Engedd, hogy az Ige harcolja meg a harcát. Minden alkalommal le fogja győzni az ördögöt!
Sok nyomorúságon, megaláztatáson át jutunk el odáig, hogy örömben és fájdalomban, hivatásunkban és emberekkel való kapcsolatunkban Ő lesz a mindenek felett kiemelkedő örömünk kiapadhatatlan forrása, akiben a lélek minden időben gyönyörűséget talál. Ekkor nem feledkezik meg többé róla az örömben, és a szenvedésben sem szakad el tőle.

Emlékezz erre: bár a bűneidért való ár örökre meg lett fizetve, az engedetlen élet sokba fog neked kerülni. Abba a bátorságba fog kerülni, ami jog szerint a tiéd Jézusban. Meglopja a hitedet, és félelemmel bombáz. Ne hagyd, hogy a szíved kárhoztatása megrövidítse a bizodalmadat. Cselekedd azokat a dolgokat, amelyek tetszésére vannak Istennek, és akkor bizodalommal teljesen járhatsz Isten országában.

Emlékezzél meg, Urunk, egyházadról! Szabadítsd meg minden gonosztól, tedd tökéletessé a szeretetben. Gyűjtsd egybe a neked szentelteket a négy világtájról a te országodba, amelyet nekik készítettél. (A 12 apostol tanítása) Ha az ember nem számol Isten jelenlétével, akkor szánalmassá válik minden vallásos cselekedet. Ha megelégszik önmaga erejével, hatalmával, kudarcra van ítélve. Hányszor kell önkritikusan megvallanunk: Uram, nem számoltam jelenléteddel, “egy istenségként” kezeltelek. Bocsáss meg. Az embernek, akitől ennyi telik, aki ennél többre nem képes, Pártfogóra van szüksége Isten előtt, és Pártfogóra van szüksége önmaga előtt. A Lélek vigasztal, amikor tehetetlen önmagunkkal, önmagukban tehetetlen közösségeinkkel kell szembenéznünk. Nem egy távoli, és elérhetetlen képet mutat arról, milyennek kellene lennie; a Lélek belülről formálja az embert, és formálja újra és újra az Egyházat is. Mert a Lélek erőssé, és élővé tesz. Nemcsak tanít. A Lélek képessé tesz a megértésre. Élő Isten! Jöjj, tedd lelkünket Lelked templomává. Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat, hogy megszűnjön benne minden megoszlás, és úgy jelenjék meg a világ előtt, mint igazságod oszlopa és alapja. Add, mindnyájunknak Szentlelked gyümölcseként a testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a türelmet, a jóakaratot, a hűséget. Szentlelked szóljon szolgáid ajkával, amikor igédet hirdetik itt és mindenütt. Teremts Lelked erejével egyetértést. Szentlélek, élet Ura és forrása. Bölcsesség és értelem Lelke. Tanács és erő Lelke. Tudás és kegyelem Lelke. Az Úr félelmének Lelke. Ámen.

Emlékszem, fiatalabb koromban sokat törtem az agyam azon, hogy legtöbbször miért azt a bűnt nevezik erkölcstelennek, ha valakinek nem kizárólag a házastársával van szexuális kapcsolata. Miért vált ez a bűn az erkölcstelenség szimbólumává? Később rájöttem, hogy azért, mert szorosan együtt jár a titokban cselekvéssel. Erkölcstelen az, amit titokban teszek, vagy amit csak akkor tennék meg, ha biztosan tudnám, hogy nem derülhet ki. Ezért ostorozták az ószövetségi próféták Izrael paráznaságaként a jogtalan visszaéléseket, a lefizetést, a titkos előnyhöz jutást. A hiteles hívő és a Krisztust nem követő ember jelleme: míg a hitetlen megengedheti magának, hogy csak mások jelenlétében legyen erkölcsös, az igazi keresztyén elismerő vagy elítélő szemtanúk hiányában még nagyobb hűséggel ragaszkodik ahhoz az úthoz, amit követnie kell. (Horváth Levente)

Én adok egy pohár friss vizet valakinek, az Úr pedig élő vízzel oltja szomjamat. Inni adok tanítványai egyikének, Ő pedig úgy tekint rám, mint aki szintén tanítványaihoz tartozik. Azért ilyen nagylelkű velem, mert az Ő kegyelme indított engem arra, amit megtettem, és ezért ígéri, hogy: ?semmiképpen sem fogom elveszteni jutalmamat”.

„Én eltöröltem álnokságaidat (vétkeidet)” — mondja Isten — „Önmagamért.” Nem miattad tette Isten, hanem a saját kedvéért. „Bűneidről nem emlékezem meg” — ígérte Ő. Ha Isten nem emlékezik rájuk, neked miért kellene? Neked sem lenne szabad! Amikor újjászülettél, fel lettél oldozva a bűneid büntetése alól. Ha a továbbiakban is meg kellene fizetned a bűneidért, akkor a halálod után a pokolba kellene menned, mivel ez is része a büntetésnek. De hála Istennek, nemcsak a bűn hatalmától vagyunk megváltva, hanem a bűn büntetésétől is. Jézus a helyünkre állt. Ő szenvedte el a bűneink büntetését.

„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.” (Mal 3,1a) Ez a prófécia először akkor teljesedett be, amikor Isten a perzsa Círus uralomra jutásával készítette elő az utat, amelyen eljött, hogy népét a babiloni fogságból megszabadítsa. Másodszor Keresztelő János – a Messiás útkészítője – teljesítette be. De Malakiás szerint a jövendölés végső beteljesedése még hátravan: az utolsó időkben Isten a Lelkét tölti ki minden megváltott gyermekére, hogy felkészítse őket arra a napra, amikor azért jön el, hogy az egész világ fölött ítéletet tartson. (Véghelyi Antal)

Én nem azt kérdeztem, hogy hisz-e abban, amit az emberek Istenről mondanak. Azt kérdeztem, hogy hisz-e Istenben. Ez nem ugyanaz. A szentírás történetekből áll… legendákból… amelyek arról szólnak, hogyan igyekezett értelmet keresni az ember saját életének. Én nem azt kértem, hogy mondjon ítéletet az irodalomról. Én azt kérdezem, hogy hisz-e Istenben. Amikor hanyatt fekszik a csillagos ég alatt, érzi-e az isteni jelenlétet? Érzi-e a zsigereiben, hogy Isten művét szemléli?
A vallás olyan, mint a nyelv vagy a ruha. A nehézségi erő afelé húz bennünket, amit belénk neveltek. És a végén valamennyien ugyanazt állítjuk. Hogy az életnek van értelme. Hogy hálásak vagyunk annak az erőnek, amely megteremtett bennünket.
A hit egyetemes. De a hit felfogásának speciális módszerei önkényesek. Vannak akik Jézushoz imádkoznak, mások Mekkába zarándokolnak, megint mások a szubatomi részecskéket tanulmányozzák. Végeredményben valamennyien az igazságot keressük, amely nagyobb mint mi vagyunk.
A tudomány azt mondja nekem, hogy Istennek léteznie kell. Az agyam azt mondja, hogy soha nem fogom megérteni Istent. És a szívem azt súgja, hogy nem is kell megértenem.
Tehát, hisz abban, hogy Isten léte tény, de mi soha nem érthetjük meg Őt.

Én nem tudok rendbe jönni Istennel, nem tudom az életemet tökéletessé tenni: csak akkor jöhetek rendbe Istennel, ha az Úr Jézus Krisztus váltságát ingyen ajándékként elfogadom. Elég alázatos vagyok-e, hogy elfogadjam? Le kell mondanom minden igényről, fel kell hagynom az erőlködéssel, végleg és kizárólag Isten kezére kell hagyatkoznom, csak azután kezdhetem el a közbenjáró imádság papi szolgálatát. Sok imádság abból fakad, hogy nem hisznek a váltságban. Jézus nem most kezd megmenteni minket, Ő már megmentett, elvégezte a váltságot és gyalázzuk Őt, ha kérjük, hogy váltson meg. Ha nem kapsz százannyit Isten Igéjének megismerését illetően, akkor kezdj el a barátaidért imádkozni, lépj be a belső papi szolgálatba. “Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott barátaiért.” Megváltott lélek! A közbenjáró imádság életed legfontosabb foglalkozása. Akármilyen helyzetbe visz bele Isten; imádkozz azonnal, imádkozz azért, hogy az Ő áldozati halála mások életében is valósággá váljék éppúgy, mint a tiedben: Imádkozz barátaidért most; imádkozz azokért, akikkel most kerülsz kapcsolatba!

Én nem tudom megtenni, képtelen vagyok erre! Őszintén be kell ezt vallanom előtted, ó Uram, mert nélküled gyenge és erőtelen vagyok. Nem tudom legyőzni a gonoszt, nem tudok neked szolgálni! De általad győzhetek, és megtagadhatom a világot.

Én úgy látom, hogy az asszonyok Istentől kapott ajándékai a családoknak. Meg kell hát becsülni őket! A család és a családi ház egyértelműen az asszonyok kezének munkáját dicséri (vagy elmarasztalja). Hiszen a gyerekneveléstől az ételkészítésig, a takarítástól a rendrakásig minden teher rájuk hárul. Az önelégült és a házastársukkal elégedetlen férfiak pedig nem győzik kérdezni: mit csinálhat ez az asszony egész nap? Egyetlen férfi számára sem kívánom, hogy elvétessen tőlük szívük választottja, hogy jobban megláthassa értékességét! A dicséretet és a figyelmességet ajánlom figyelmünkbe, és imáinkban se feledkezzünk meg az értük való hálaadásról!

„Én vagyok az Alfa és az Omega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8) Hiszünk az egyetlen Istenben. Sokmindent tudunk és számon tartunk róla. Hozzá imádkozunk, bízunk a segítségében. Mégis megdöbbenünk, ha úgy áll előttünk, mint ebben az igében. Gondolkoztál valaha azon, testvérem, hogy ki is az az Isten, akitől olyan magától értetődően kérsz valami egyszerű dolgot, mikor eszedbe jut, hogy más lehetőség híján hozzá fordulj kéréseddel? Ha elolvasod és komolyan veszed, amit ez az ige mond, ugyanolyan mély félelem kell, hogy elfogjon, mint a prófétákat, mikor közvetlenül kapják Isten parancsát. Ezt jelenti az istenfélelem. Az alfa a görög ábécé első betűje, az omega az utolsó. Nincs olyan tény, olyan létező, olyan gondolat, melyet ne fogna körül Isten mindenüttjelenvalósága. Te is minden idők előtt benne voltál az ő tervében, ismeri minden gondolatodat, látja minden titkodat, és megítéli. Nincs olyan erő se természetben, se az emberek mindenhatónak képzelt hatalmában, mely egy pillanatig is szembe szállhatna az ő mindenhatóságával. Mi akarjuk eldönteni, hogy kell-e nekünk Isten, vagy nem kell? Mindenható, teremtő Atyánk szól, és mi meg kell, hogy érezzük létünk parányi voltát. Mivé lennénk, ha amennyi a hatalma, nem volna ugyanolyan végtelen nagy szeretete is? Azért élünk. Azért tűri gyarlóságainkat. Csak ne tegyük magunkat nevetségessé azzal, hogy mi akarunk felette ítéletet mondani. Uram, mindenható Istenem, megdöbbenve állok meg előtted, ha megértem és átérzem nagyságodat, hatalmadat. Ítélő bíróm vagy, hogy is nem taposod el engedetlen, lázadozó gyermekedet? Körülveszel, mint a levegő. Minden lélegzetvételem a te kegyelmedből adatik. És mégsem állok eléd rémülten, mert tudom, tapasztalom, érzem, hogy szeretsz. Szereteted ad jogot és erőt arra, hogy én is szeretettel forduljak feléd. Hogy nyugodtan kérjem áldásodat, ajándékaidat, és bizalommal kérjelek még arra is, hogy bocsásd meg vétkeimet, és ezután is szeress engem. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

“Én vagyok az élő; pedig halott valék, és ímé, élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel. 1,18)
A kulcsok a hatalmat jelképezik. Jézus legyőzte a sátánt és megfosztotta őt hatalmától. Jézus úrrá lett az egész pokol felett! Azonban nem önmagáért győzte le a sátánt. Értünk győzte le. Olyan volt ez, mintha te és én személyesen találkoztunk volna a sátánnal, legyőztük volna, megfosztva minden hatalmától, mesterként megállva felette.

Énekeljünk Istennek mindennap! Valamit, ami csak úgy az eszünkbe jut. Lehet saját magunk által kitalált dallam és szöveg vagy bármilyen ismert ének. Vagy egyszerűen olvassunk el hangosan egy zsoltárt. Isten örülni fog neki. A lényeg az, hogy ha csak néhány percre is, de hangolódjunk teljesen rá. Énekeljünk az Úrnak! Uram, köszönöm, hogy énekelhetek neked. Köszönöm, hogy te szépnek találod, ha a szívemből éneklek. Add, hogy neked daloljak egész életemben! Ámen.

Engedd el, amit te tettél másokkal! A másoknak okozott sebek tonnányi súllyal nehezedhetnek ránk. Ittas vezetés miatt okozott baleset; válás miatt széttört család; haragodban bántalmazott gyermek; futó kalandot követő abortusz; HIV vírussal megfertőzött hűséges partner. Nem tudunk úgy sérülést okozni másoknak, hogy közben magunk épek maradjunk; „a múlt vétkeinek kísértete” üldöz nap mint nap, éjszakáinkat lelkiismeret-furdalással tölti meg, és ellopja lelki békénket. Hogyan éljek tovább mindazzal, amit tettem? Figyeld csak meg a tarzuszi Sault, akinek elég hosszú bűnlajstroma volt. „…féktelenül üldöztem az egyházat, mindent megtettem azért, hogy elpusztítsam” (Galata 1:13 NLT). Kiszakította a hívőket a családjukból, lelki sérült gyermekeket hagyva hátra, akiknek végig kellett nézniük, ahogy a szüleiket elhurcolják, megkorbácsolják, bebörtönzik és megölik. És most, megtért keresztényként és az evangélium hirdetőjeként találkozik az özvegyekkel és árvákkal azokban a gyülekezetekben, melyeket egykor üldözött. Hogyan tudnál kezelni egy ilyen helyzetet? Pál sorsdöntő választás előtt áll. Hordozhatja a bűntudatot, amíg az össze nem töri, sőt esetleg káros szenvedélyek függőségébe taszítja vagy öngyilkos hajlamú idegronccsá teszi. Vagy átteszi olyan vállakra, melyek elég erősek ahhoz, hogy elbírják, így ő maga szabadon mehet tovább. Pál így kiált: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7:24). A válasz azonnal érkezik: „Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róma 7:25). És az eredmény? „Jóllehet… az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem…” (1Timóteus 1:13). Ma ugyanez a kegyelem rendelkezésre áll számodra is. Ha valamit jóvá tudsz tenni, tedd meg; bízd Istenre, hogy begyógyítsa a sebeket, amiket okoztál, és aztán engedd el!

Engedd el mindazt, amiben kudarcot vallottál! „Ha visszamehetnék, ezt tenném…” Egy angol költő így írt: „Minden szomorú szó közül, mely szánkat s tollunkat elhagyja, a legmélyebb sóhaj ezeket kíséri: »Lehetett volna!«” Egyikünk sem menekül meg az „elszalasztott lehetőségek” hosszú árnyékától. Sokkal gyakrabban bukunk el azáltal, hogy valamit nem teszünk meg, mint azáltal, amit megteszünk. Segíthettünk volna, gyógyíthattunk volna, áldások lehettünk volna, megváltoztathattuk volna a dolgokat. De mivel csak a saját érdekeinket hajszoltuk, a szeretet és hála szavai kimondatlanok maradtak. Hogy elkerüljük a nem kívánt következményeket, a kellemetlen igazságot nem ismertük el. Nem akartuk, hogy „szentfazéknak” tartsanak, ezért tanúságtétel helyett némák maradtunk. Kötelesség, amit nem teljesítettünk; döntések, melyek elől kitértünk; idős szülők, akiknek gondozását nem vállaltuk fel, gyerekek, akikre nem volt időnk; házastárs, akit kizártunk az életünkből. „Mennyire más lehetett volna az életem, ha nagyobb súlyt fektettem volna a továbbtanulásra, ha elfogadtam volna az előléptetést, ha befektettem volna, ha elköltöztem volna, ha nem menekültem volna el a szerelem elől. Amikor egy ajtó becsukódott, egy ember elment, egy lehetőség elmúlt, itt az ideje: a) elengedni. Ugyanaz a kereszt, amely eltörli az elkövetett vétkeidet, eltörli a mulasztásaid vétkeit is. A bűnvallás, és nem a lelkiismeret-furdalás az, ami elhozza Isten bocsánatát, és megtisztít minden bűnünktől (1János 1:9). b) Megújítani hitedet a második esélyek Istenében. Ő kárpótolni tud „azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska” (Jóel 2:25). Higgy Benne: Ő oda tud helyezni, ahol akkor lennél, ha a lehetőséget nem mulasztottad volna el. c) Új álmot kérni Istentől, és elfelejteni azokat a dolgokat (régi, meghiúsult álmokat), amelyek mögöttünk vannak, és nekifeszülve elindulni azok felé (az új álmok felé)… amik előttünk vannak, a visszanyert lehetőségek és a beteljesedés új életébe (ld. Filippi 3:13).

Engedd el mindazt, amit mások tettek veled! Nincsen rózsa tövis nélkül, nincs emberi kapcsolat fájdalom nélkül. És kevés fájdalom hatol olyan mélyre, mint amit a legközelebbi hozzátartozók vagy barátok okoznak. Kérdezd meg Józsefet, akit a saját testvérei eladtak, és aki börtönbe került egy idegen országban olyan bűnért, amit soha el sem követett. Az ilyen dolgokból ered a keserűség, a depresszió, a kétségbeesés és a megsemmisülés. És ki hibáztatta volna? De József tudta, hogy az utolsó szó az övé, és nem azoké, akik rosszul bántak vele; hogy ő maga az, aki meghatározza a jövőjét, és nem amazok. Mások megsebezhetnek téged, de senki sem tud elpusztítani a saját beleegyezésed és közreműködésed nélkül. Nem az határozza meg a kimenetelt, hogy ők mit tesznek, hanem az, hogy te mit teszel ezután. József úgy döntött, hogy elengedi a sérelmeket, és vállalja a felelősséget a saját cselekedeteiért. Ha te is ezt teszed, azzal visszaszerzed az erődet, megnyílsz az új lehetőségeknek, és olyan döntéseket hozol, amelyeknek következtében erősebb, bölcsebb és áldottabb leszel. Figyeld meg: a) József a helyzetet Isten nézőpontjából látta. „Nem ti küldtetek ide, hanem Isten… hogy életben tartson titeket nagy szabadításával” (1Mózes 45:8 KJV). b) Elengedte a neheztelést. Túllépett rajta, és azokat szolgálta szükségükben, akik korábban megbántották. c) Nem engedte, hogy mások tetteinek áldozatává váljon. Ennek eredményeként Isten „egész Egyiptom uralkodójává” tette (8. vers). d) Felkészült a jövőre. Hogyan? Azáltal, hogy prófétai ajándékát és vezetői képességét használva kitűnt még akkor is, amikor börtönben volt (1Mózes 41:39). Tehát dönts úgy, hogy Isten szemével nézel! Engedd el! Tedd, amire elhívattál, és figyeld meg, hogy Isten királyi módon fog igazolni!

Engedelmeskedjünk az idősebb hívőknek és hallgassunk rájuk amikor jó tanácsokkal látnak el minket. Ha sérelem ér gondoljunk ezekre a tanításokra, és próbáljuk meg amit a Mesterünk adott nekünk példaképpen. Legyünk békességesek és alázatosak, hosszútűréssel, kedvességgel bocsássunk meg egymásnak és a mi Urunk kegyelme fog rajtunk megnyugodni. A kegyelem Istene betölti szükségeinket. Imádkozzunk a lobbanékony testvérekért, akik még nem győzték le saját magukat, mert az ó embert nehéz kordában tartani.

Engedj az Ige buzdításának: hagyd el a bolondságot, és gerjeszd fel a hitedet, hogy megragadd azt a szent jogot, ami az élő Isten megváltott gyermekeként hozzád tartozik – nem a szegénység átka, hanem a bővölködés áldása!

Építsd bele az életedbe ezt a hat alapelvet: 1) Ne aggódj, ha megteszed a tőled telhető legtöbbet! Isten nem elégszik meg kevesebbel, de nem vár el többet. „Bízzál az Úrban, és tégy jót… és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37:4). 2) Ne siess, ha a siker a pontosságon múlik! „Jó tervezés és kemény munka jómódhoz vezet, de az elsietett lépések ínségbe juttatnak” (Példabeszédek 21:5 NLT). 3) Ne vonj le végkövetkeztetést, amíg nem ismered az összes tényt! Bárkivel is találkozol, lesznek betöltetlen szükségei, be nem gyógyult sebei és be nem teljesedett reményei. Ha azt szeretnéd, hogy az emberek a legjobb képességeid szerint értékeljenek, és ne a legrosszabbak szerint, akkor: „ti is úgy bánjatok velük, amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak” (Lukács 6:31 NLT). 4) Ne hidd el, hogy lehetetlen, amíg meg nem próbáltad! Ha Isten akarata szerint jársz, az ő módszerei szerint teszed a dolgokat, érzékeny vagy az ő időzítésére és hajlandó vagy kitartani, akkor a problémáid csupán megmutatják, hogyan dolgozik Isten a te javadra. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28), csak türelmesen bizakodva várnunk kell. 5) Ne vesztegesd az idődet bagatell dolgokra! Ahhoz, hogy az elsőrendű dolgok az első helyre kerülhessenek, meg kell kérdezned magadtól: „Mi az, amit csak én tudok elvégezni, vagy én tudom a legjobban?” Csak ha erre a kérdésre már válaszoltál, akkor fogod tudni, hogy mi az, amit tenned kell. 6) Ne hidd, hogy a jó szándék elfogadható kifogás a semmittevésre! Vizsgáld meg az életed! Olyan vagy, aki csak beszél a dolgokról, vagy olyan, aki meg is teszi? Légy határozott az étkezési szokásaidban, az odaszánásodban, a pénzügyekben és a családi dolgokban stb. Írd fel ezt egy lapra, és olvasd el gyakran: „Ha meg kell történnie, csak rajtam múlik!” Jakab azt írja: „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17).

Éppen a legegyszerűbb igazságokat érti meg a legkésőbb az ember. (Ludwig Feuerbach) Sokszor úgy gondolkodunk Istenről, mintha ő is ember lenne. Ember, akinek ha éppen nincsen kedve, akkor nem hallgatja meg mások panaszait. Ember, aki csak fél füllel figyel oda ránk, mert saját gondolatai és dolgai foglalkoztatják őt, hiszen az sokkal fontosabb számára, mint más baja. Embernek tekintjük, aki számtalanszor, ha meg is hallgat minket, nem siet, hogy feltétlen nyakát törje a mi megsegítésünkre. Embernek, aki talán kényszeredetten simítja el problémáinkat. Nem! Ő nem ilyen! Ő a mi Atyánk, aki szeretettel figyeli minden lépésünket. Figyel minden cselekedetünkre, és nem mulaszt el meghallgatni egyetlen kérő szót sem! Nagyon fontos számára az, hogy gyermekei életének útját – a mi utunkat – egyengesse. Nem fáradt odafigyelni ránk, és nem untatják segélykiáltásaink! Nem tagadja meg tőlünk segítségét. S nem csupán a kiáltást hallja meg, hanem a halkan elsuttogott panaszt is, a bennünk gyötrődő, kiszabadulni nem tudó elfojtott hangot is, a ki nem mondott szót is. Ne aggodalmaskodjunk tehát, mert mindenki, aki az Úrhoz fordul, meghallgatásra lel! Megváltó Urunk! Ne hagyd, hogy a ránk váró terhek alatt összeroskadjunk! Add, hogy hozzád tudjunk kiáltani segítségért, és ne a magunk erejében bízzunk! Ámen.

“Éppolyan kötelességünk teljes szívből, őszintén dicsőíteni Istent, mint az, hogy imádkozzunk. Meg kell mutatnunk a világnak és a mennyei lényeknek, hogy értékeljük Isten szeretetét az elbukott emberiség iránt, és egyre nagyobb áldásokat várunk az Ő végtelen tárházából. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk áldott tapasztalatairól. Akkor a Szentlélek különleges mértékben fog ránk áradni, nagyobb örömünk lesz az Úrban, és sokkal eredményesebben fogunk szolgálni… Vajon mit adunk mi viszonzásul a nagy Ajándékozónak?… A világnak ma ugyanaz a bűne, mint ami Izráelt is romlásba vitte. Az emberek hálátlanok Isten iránt. Semmibe veszik az alkalmakat és az áldásokat. Önzően használják fel Isten ajándékait… Krisztus állítólagos követőinek ügye a mennyei ítélőszék előtt van. Lagymatag Isten-szolgálatukkal és erőtlen próbálkozásaikkal megpecsételik hűtlenségüket. Ha ennél több nem telne tőlük, az ítélet nem kárhoztatná őket. De ha belevinnék szívüket a munkába, sokkal többre volnának képesek… Sok ember neve mellett ez áll majd a mennyei könyvekben: Nem gyűjtött, hanem tékozolt. Sokan azok közül, akik Krisztus nevét viselik, elhomályosítják e név dicsőségét, elrejtik szépségét, és nem szereznek neki tiszteletet… Fogadjuk el Isten intését! Használjuk ki a szolgálatra kínálkozó lehetőségeket! Jól ismerjük Izráel bűnének következményeit. Fogadja el a ma egyháza a figyelmeztetést!” (Krisztus példázatai, Az Úr szőlőskertje c. fejezetből)

Érdekes, hogy az emberek rendkívül büszkék tudnak lenni arra, amit sikerült megszerezniük, sőt olykor kíméletlenül rátartiakká is válnak. Ugyanakkor az élet szomorú valósága is azt mutatja, hogy még manapság is, kinek-kinek a társadalmi megbecsültségét (státusát) nem az esze, hanem a vagyona garantálja; mert ugye “akinek az Isten pénzt adott, annak észt is adott hozzá” – tartja a régi bölcs szólás. Hiába minden vagyon, az utódok általában alig vagy egyáltalán nem becsülik azt, s ritkán hatja meg őket pl. a nagyszülők vérverejtékkel elért materiális eredményei – ez az élet nagy kiegyenlítődési törvénye! Úgy néz ki, mindenkinek saját magának kell “zöld ágra vergődni” az anyaggal, megküzdeni a bírni-akarás napi kísértéseivel, mindenkinek saját magának kell rendezni a viszonyát azzal a múlandóval, ami annak ellenére, hogy múlandó, általában mégis tovább “él”, mint mi magunk… Nyomorúság, ahogyan féltve őrzött kincseinket egy életen át eszelősen húzzuk-vonjuk magunk után – életünket el sem tudjuk képzelni nélkülük -, jóllehet a legvégén, az utolsó állomáson, mégis meg kell válnunk tőlük. Akkor kiderül, hogy a rengeteg energiát felemésztő hurcolkodásnak nem sok értelme volt… Hiába, az üdvösség vonatára semmiféle csomagot nem vihetünk fel, csak mi magunk szállhatunk fel rá, ha felismerjük, melyik vonat az, s persze időben megváltottuk a jegyet is rá… (Frankó Mátyás)

Érdekes, hogy csak a férfiakról ír, mert abban az időben ez így volt, de most mikor a nők vették át a férfi szerepét ez is megfordult a világban. A hívő házasságban ezt komolyan kell venni, mert Isten a paráznaságot az egyik fő bűnnek tekinti. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. (1 Korintus 6:13,) Imádkozzunk a házasság tisztaságáért, és azért, hogy a gonosz csábításának tudjanak ellent mondani a férfiak, de a nők is.

Érdekes, hogy mennyi, de mennyi bizonyíték volt abban az időben, hogy van Isten és az ő Fia a földön munkálkodik, mégis a gonosz, mennyire el tudta homályosítani az emberek szemét. Nem is csodálkozom a ma emberén amiért olyan hitetlen. Bár szerintem egy értelmes ember ad magának esélyt arra, hogy Isten bebizonyítsa létezését.

Érezted-e vala a téged átölelő és megérintő Istent? Istent, Akinek jelenlétében minden más lesz, mert a Szentlélek olyan erővel és képességekkel ruház fel, mint amilyet gondolni sem mersz? Saul, egy ilyen jellegű ígéretet kapott Istentől, Sámuel prófétán keresztül. Mielőtt felkenik Izrael királyává prófétálni fog, és más ember lesz. Bár, a későbbi bukása nem tartozott a kapott ajándékok közé, mégis Isten egy batyuval indította királyi pályájára, amelyet kinyitva sok élethelyzetben győzhetett volna. Mi is életünk kezdetén egy ilyen “batyuval”lettünk elindítva. A batyuban a szeretet hatalmát, az irgalom olaját, a gondoskodás ölelő karját kaptuk, azért hogy így “uralkodjunk” mások felett. Azaz nem azért kapunk vezetési teret, hogy hasonló döntéseket hozzunk, mint Saul, hanem azért, hogy szolgáljunk vele másokat. Vagyis ma, amikor Isten az ő Lelke erejét tölti ki ránk nem a magunk javára való élést szorgalmazza, hanem azt, hogy legyünk más mint az átlag ember. Mást tenni, másként mosolyogni, másként viszonyulni. Mert “Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” (Ernest Hemingway)

Erősítsd meg hát a hitedet a Szentírás által! Dicsőítsd Istent továbbra is azért, amit megígért neked! Légy elszánt! Az ilyen hit megtiszteli Istent, és Isten megbecsüli az ilyen hitet!

Erősítse hát az ígéret türelmünket, mert csak akkor törhet elő a teljes fény, amikor saját vágyaink és elvárásaink már teljesen szertefoszlottak. A hitetlenek napja lemegy világosban is, az igazak számára azonban felkél a nap, mégha éjszaka is van már. Ezért várjuk türelemmel a mennyei fényt, amely talán késlekedik, de amikor felragyog, megérezzük, hogy érdemes volt rá várnunk. Jöjj én lelkem, fogadd el ezt az ígéretet, és énekeljed annak dicséretét, aki életedben és halálodban megáld téged, sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt mi, emberek valaha is elképzelhetjük.

Erőszak, romlottság, nyomorúság Habakuk 1 Az igében olvasottak korunkra és társadalmunkra is igazak: „…a bűnös kijátssza az igazat…” Ahogyan az ember jelleme állandó, a szívéből a kísértés és bűn tolakodik elő, úgy Isten igazságérzete sem változott az elmúlt évezredekben. Nem gondolhatjuk, hogy hozzánk, ha hűtlenek és feledékenyek vagyunk, tapintatosabban nyúl Isten, mint régen a rosszra hajlott népéhez. Jellemzője Istennek, hogy minden gonoszságot megfékez, még ha az bennünk kapna helyet, akkor is. Ahogyan az ókori népnek különleges felelőssége volt, és súlyosabb ítéletre számíthatott minden más népnél – mert ismerte az önmagát kijelentő Istent –, éppen úgy ma nagy a felelősségünk amiatt, hogy Isten Krisztusban felépített üdvtervét ismerjük, sőt annak a részei is vagyunk. Ha az ember eszmél és irgalomért, segítségért kiált, Isten megtalálható lesz. „Nem fogunk meghalni.” Az ítélet soha nem öncélú, mindig mentő szándékot hordoz magában. Az általunk sokszor megvetett ókori Izrael képes volt újra és újra megújulni az ítélet súlya alatt, de milyen nemzedék vagyunk mi? Ha megfogalmazzuk valamiről az életünkben, hogy rossz, el tudjuk azt hagyni véglegesen? Az Úr Jézus nem azért lett emberré, hogy meghatódjunk és sóhajtozzunk a változás után, hanem hogy megszabaduljunk a bűneinktől és az ítélettől. Lássuk hát olyan kritikusan a bűneinket, mint Habakuk próféta a maga koráét!

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bűntelenség, mint némelyek gondolják. A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. A Biblia a belső magatartás és a megismerés tökéletességéről beszél. Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát győzedelmes életet él, az tökéletes az o életútjában. De a tökéletesekben is van még bűn. „Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó” – ez életünk végéig így van. De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívő ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Érthetetlennek tűnik, hogy az a Salamon, akinek bölcsessége háromezer éve példája a világnak, aki olyan csodálatos műveket hagyott hátra a Bibliában, annyira rabjává váljék ösztöneinek, hogy azt tegye, amiért alattvalóit halállal büntette, s amiről az eszével jól tudta, hogy romlást fog hozni magára és országára. Két olyan súlyos bűne van, melyek ma is romlást hoznak ránk és nemzetünkre. Az egyik a gátlás nélküli paráznaság. Ő, aki nagyon jól tudta, milyen veszedelmes a testnek odadobott gyeplő, nem tudott annak ellenállni, akárcsak a mai nemzedék. Azt is jól tudta, milyen veszedelmes a vegyes házasság. Az idegen asszony babonáinak és könyörgésének ma is kevés férfi tud ellenállni. Pedig ha másról van szó, mindenki bölcsen tudja, hogy nem szabad gyermekeink lelkét odadobni egy szép arc kedvéért. Ne mentsége legyen ez egy kevésbé bölcs embernek, hanem komoly figyelmeztetés: Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, tanuld meg féken tartani lázadó ösztöneidet. Uram, gyenge vagyok a kísértések között. Csak akkor tudok ellenállni, ha te úgy megerősíted hitemet, hogy az fontosabb legyen számomra minden csábításnál. Ma a világ tele van paráznasággal és hitetlenséggel. Ez árad rám, családomra, féltett gyermekeimre, minden irányból. Ne engedd, hogy elragadjon. Ne engedd, hogy gyermekeim mocsokban heverjenek, vagy akár az én hibámból, akár a sajátjukból eltántorodjanak tiszta hitünktől, örökölt nyelvünktől, bármilyen lángoló szerelem kedvéért. Erősítsd meg egyházunkat, hogy képes legyen megtartani fiataljainkat, védd meg nemzetünket, hogy megmaradjon annak, amivé teremtetted. Ámen (Varga László: Isten asztaláról)

Érthető, ha mi, akik megismertük, elfogadtuk, Urunknak tudjuk Jézus Krisztust, vágyunk arra, hogy életünk után a mennyben együtt élhessünk ővele. Ha hisszük, hogy van örök élet, természetes, hogy vágyunk rá, és ha tudjuk, hogy Krisztus mit tett értünk, vágyunk arra, hogy őt szemtől szembe lássuk, úgy adhassunk hálát. De sokkal nagyobb dolog, nagyobb öröm az, hogy ő kíván együtt lenni velünk az örökkévalóságban. Soha nem tudjuk teljes valójában megérteni az ő szeretetét irántunk. Csak úgy lehet ezt érteni, hogy csakazértis szeret bennünket. Bűneink, kételkedésünk, hanyagságunk ellenére, ellenére annak, hogy olyan ritkán vagyunk készek az ő szolgálatára. Mégis szeret. De annak, hogy szeretete el is érje célját, feltétele az, hogy mi is szeressük őt. Ahogy a könnyelmű, hálátlan gyermek, mikor döntésre érik a helyzet, mégis csak szereti apját. Van egy nevezetes mondat: Éjszaka akkor van, mikor a föld eltakarja maga elől a napot. Krisztus szeretete nélkül akkor maradunk, mikor hitetlenségünkkel eltakarjuk magunk elől az ő szeretetét. Nekünk is akarnunk kell, kérnünk kell azt, hogy meglássuk az ő dicsőségét. Ő nekünk is részt akar adni belőle. Fogadjuk el hálás szeretettel.  Krisztusom, miért kívánsz te velem együtt lenni mennyei dicsőségedben? Olyan kevés ember van, akire én úgy gondolok, hogy együtt szeretném tölteni vele az örökkévalóságot. Talán még kevesebb, aki így gondol énrám. Te pedig azért imádkozol. Nem tehetek mást, minthogy szívből megköszönjem szeretetedet, készüljek örömmel arra, hogy ott veled találkozzam, és próbáljak meg úgy élni, hogy ne hozzak szégyent a te nevedre. Követni szeretnélek tetteimben. Nehezen sikerül, de akarom. Segíts, hogy végezhessem el rendeltetésemet. Hogy eléd állíthassam enyéimet is. Értük is imádkozz, Uram, hogy együtt láthassuk meg a te dicsőségedet. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Értsd meg: céllal lettél kiválasztva; Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyja, hogy megúszhasd a dolgokat. Ha hordágyon kell jönnöd, akkor is jönni fogsz, ha hív. Ha fel kell adnod érte egy kapcsolatot, vagy egy szenvedélyt, vagy a megszokott napirendedet, akkor is jönni fogsz. És tudni fogod, hogy Isten hív, mert hajlandó leszel hátrahagyni azokat a dolgokat, melyek most már semmit sem jelentenek, hogy azokért a dolgokért élhess, amelyek immár mindent jelentenek. A saját érdekedben döntsd el tehát, hogy Vele jársz, és követed az Ő tervét!

Értsd meg: Istennek nincs szüksége a te segítségedre ahhoz, hogy megmentsen! A Biblia azt mondja: „Elvette bűneinket… és életre keltett Krisztusban. Ezt ő egyedül végezte el, a mi segítségünk nélkül… csak annyit kell tennünk, hogy bízunk benne… Isten ajándéka ez az elejétől a végéig! Nem mi játsszuk a főszerepet. Ha rajtunk múlt volna, akkor most azzal kérkednénk, hogy mi tettük mindezt!” (Efézus 2:4-9 TM). Amikor Nikodémus elment Jézushoz, hogy a megváltásról beszélgessen vele, azt gondolta, Jézus majd azt fogja mondani, hogy bizonyos vallásos tantételeket és cselekedeteket kell betartania. Amit ez a kiváló vallási vezető képtelen volt felfogni, az a megváltás mindent átölelő lényege: hogy nem tudjuk kiérdemelni azt, hogy Isten elfogadjon. Őt nem fogják meghatni a jócselekedeteink; az Ő szemében: „…minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha…” (Ézsaiás 64:6). Ez valóban alázatra késztető gondolat! Robert Lowry írta: „Semmi sincs, ami engesztelés lenne bűneimért, csak Jézus vére. Összes jótettem sem elég, csak Jézus vére. Ó, drága ez az áradat, hófehérre mos engem. Semmi más ilyen forrást nem találok, csak Jézus vérét.”* Pál azt írja: „… Isten kegyelme… ingyen ajándék…” (Róma 3:24 NCV), és ezt az ajándékot ma neked is kínálja. Elfogadod? * Robert Lowry ismert énekét magyarul is énekeljük. Műfordítása: „Mi tisztít meg bűnömtől? Csak a bárány Jézus vére. Hol gyógyulok meg ebből? Jézusomnak sebeibe’! Ó, drága ez az ár, itt jóvá lesz a kár, itt megnyugszik lelkem a Bárány Jézus vérében.”

Érzékeljük-e ezt a nagy küzdelmet? Lehet, hogy vannak, kik arra gondolnak, hogy nem kell dramatizálni a dolgokat. Nem kell „farkast” kiáltani ott, ahol csak egy kedves házi kutyus van! Igaz, nem szabad pesszimistán látni a jövőt, mert könnyen meglehet, hogy amit várunk rossz, be is következik! Mégis, fontos, hogy reális módon ítéljük meg helyzetünket. Lássuk meg a veszélyt, de ne essünk kétségbe! Fogadjuk meg az Ige tanácsát: kiáltsunk az Úrhoz! Ő arra vágyik, hogy jöjjünk az Ő védelme alá. Biztosan tudja, hogy egyedül nem lennénk képesek szembeszállni az ellenséggel, ezért ajánlja fel a segítséget! Vajon igénybe vesszük-e ezt a lehetőséget? Megfogjuk-e kinyújtott kezét? Vagy elég biztosak vagyunk magunkban és úgy érezzük, hogy magunk is elboldogulunk? Semmiképpen sem szabad elbizakodnunk még akkor sem, ha biztosnak érezzük helyzetünket. Ha Hozzá jövünk, Ő megtanít bennünket mindenre, melyet most el sem tudunk képzelni. Ha Rá hagyatkozunk, csodálatos megáldja életünket, és olyan dolgok birtokába juthatunk, amelyet a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna… „…a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk….” Ef.3,20. Miért nem kiáltunk hozzá éppen most??? (Kormos Tivadar)

És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. (2 Timóteus 2:2)Valójában amit az Úr mondott, hogy “menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet,” ezeket a bizonyságaink által tudjuk tenni. Mert hirdetjük az evangéliumot, és a saját bizonyságainkkal fűszerezve tudjuk tovább adni, hogy most is él az Úr és teszi a dolgát ugyan úgy, ahogy 2000 évvel ezelőtt is tette. Sokszor Isten azért enged meg rossz dolgokat az életünkben, hogy tudjunk más embereknek segíteni, akik ugyan olyan problémával küszködnek. Mert minden nehézségből van kiút, ha Istennel próbálunk együtt menni.

“És ha eljön, meggyőzi a világot bűn… tekintetében” (Jn 16,8). Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: “Egyedül Te ellened vétkeztem” (Zsolt 51,6). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. – Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott.

“És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik veled együtt hajóznak.” (ApCsel 27,24b) Soha vissza nem térő kegyelem ez az élet. Gondolj arra, amit most megtehetsz, soha azután. Ha elmúlik a kegyelmi idő, nem térhetsz meg. Ha pedig már az Úré vagy, nem lesz lehetőséged embereket Jézushoz vezetni. Istennek egy ideje van: a ma! Isten az örök Jelen. Csak a mi földi életünkben van múlt, jelen és jövő. Amikor átjutsz az ő országába, az örök jelenbe jutsz. Becsüld meg azt a lehetőséget, amit az Úr “mostanra nézve” adott. Istennek gazdag kegyelmi ajándékai vannak. Mai Igénk is erről beszél, hogy Isten ajándékba adja neked azokat, akikkel együtt hajózol. Tudsz-e ajándékot elfogadni? Az első nagy ajándék: Jézus! Vele együtt jönnek a többi ajándékok. Jézus nem csak betölt, hanem kiárad a szemeden, életeden, mozdulataidon keresztül belőled valami. A belőled áradó élet érinti azokat, akik veled együtt hajóznak a családban vagy a munkahelyeden. Tudod, mit jelent ez? Ébredést! Isten egy emberrel kezdi. Egy emberen keresztül jött be a bűn ebbe a világba, és egy Emberen keresztül jött be az Élet. Bár tied lehetne ez a mondat: “Hiszek az Istennek.” A hit összekapcsol Istennel. Ezt a hitet támadja legjobban az Ördög.

…és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja atyja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt: és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. (Efézus 1: 17-19) Minden embernél eljön az a pillanat, amikor Isten kijelenti magát neki. Ne sürgessük, hanem imádkozzunk érte szüntelen és minden hibájával együtt szeressük őt, úgy ahogy a mi Mennyi Atyánk szeretett minket a megtérésünk előtt. Szüntelen meg nem lankadva mondjuk el az Efézus 1: 17-19 igei idézetet értük, nap mint nap. A többi már az Atya akaratán múlik, és a mi hozzáállásunkon, és a mi megváltozott életünkön. Mert sokszor mi nem tudunk úgy formálódni, ahogy az Úr szeretné és azért nem mozdulnak a dolgok. Kérjük ki a vezetők tanácsát és legyünk engedelmesek abban.

“És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott…” (Ézs 49,5). Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának, először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket, a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek. Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön, de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át. Ezzel azonban semmit se változott Isten célja, és amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: “Isten önmagának teremtett.” “Ő alkotott engem.” Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését. Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét. A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: “Úgy szerette Isten a világot…” Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal. Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk. A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül. Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk, akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései. Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük. Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!

Esélye az új szívre azoknak van, akik nem csupán szívük védelmét keresik Krisztusban, hanem annak változását még jobban. Az ígéret is azoknak különleges. És azokon teljesedik be gazdagon. Miért szégyellnénk hát, hogy nagyon kell nekünk az az új szív, és ha már megadatott, a megújulására is szükségünk van.  Mert nem az számít, hogy hol tartunk most, hanem az, hogy merre haladunk.

Észrevetted már, hogy velünk ellentétben Jézus nem szenvedett a kudarctól való félelemtől? Ez azért volt így, mert őt sosem foglalkoztatta az a gondolat, hogy nem képes valamit megtenni, ami felől Atyja már biztosította, hogy képes rá. Nem félt a hiánytól sem. Bár egyszerűen élt, vállalta a felelősséget azért, hogy gondoskodjon magáról és más emberek egy csoportjáról. Hogyan csinálta? Sokat imádkozott, és összhangban volt Mennyei Atyjával. Így tehát tudta, hogyan lehet halat fogni, ha egész éjszaka nem volt kapás, hogyan lehet pénzt találni az adóra egy hal szájában, ha szüksége van rá (igen, Jézus befizette az adóját!). Nos, Isten talán nem ilyen módon lát el téged, de megígérte, hogy gondoskodni fog rólad (1Péter 5:7). Ma Jézus azt mondja neked: „Gyere hozzám… tanulj tőlem… és megnyugvást találsz lelkednek [érzéseidnek és értelmednek].” (ld. Máté 11:28-29) A stresszt az idézi elő, hogy mindenáron előre akarunk tudni mindent, mert irányításunk alatt akarjuk tartani a dolgokat. Még akkor is, ha már imádkoztunk és állítólag Istenhez fordultunk a helyzettel, mégis kigondolunk egy „B tervet” arra az esetre, ha Isten nem úgy kezelné a dolgokat, ahogy szerintünk kellene. Te is így szoktál tenni? Pedig ha a pénzedet a bankba teszed, akkor nem maradsz ébren egész éjszaka azért, mert aggódsz, hogy mi lesz vele. Legyen legalább ennyi bizalmad Isten felé is! Minden egyes alkalommal, amikor belekezdesz a lefelé tartó spirálba, hogy: „Hogyan? Mit? Mikor? Hol?”, állj meg és add vissza Istennek! Nem a te értelmed kicsi Istene, hanem a hatalmas Isten az, akinek eddigi cselekedetei önmagukért beszélnek, akinek a hűsége sohasem hagy cserben, és aki kiérdemelte a jogot, hogy azt kérdezhesse tőled: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” (1Mózes 18:14). Más szavakkal: tanulj meg úgy élni, mint Jézus!

Ez a mai, hamis világ foggal és körömmel harcol az igazság meg nem alkuvó bajnokai ellen. Úgy látszik, semmi nem bántja úgy a Sátánt és seregét, mint a határozottság. Olyan dühösen támadja a szent elszántságot, mint ahogy az asszírok ostromolták a fallal körülvett városokat. Mekkora öröm számunkra, hogy nem tudja legyőzni azokat, akiket Isten a maga erejével erősített meg. Akiket a különféle tanítások szele hajt ide-oda, egy fuvallatra megdőlnek és elvesznek, de akik szeretik a kegyelemről szóló tanítást, mert már övék a kegyelem ajándéka, úgy állnak, mint a sziklák a háborgó tengerben. Honnan ered ez a megingathatatlanság? ?Én veled leszek” – mondja az Úr, és ez a helyes válasz. Az Úr megsegíti és megmenti hűséges szolgáit az ellenség támadásaitól. Seregek lehetnek ellenünk, de a Seregek Ura velünk van. Ne próbáljunk meghátrálni egy kicsit se, hiszen maga az Úr tart minket helyünkön. Maradjunk ott az Ő erejével.

Ez a mi drága megmentőnk, aki mindenkinek ad esélyt az újra kezdésre. Kérdés, hogy elfogadja e az ember? És aki elfogadja az megtartja e az áldásos kegyelmet, vagy vissza él vele. Abban a három évben amíg szolgált a földön és tanított, gyógyított, szabadított, vajon milyen gondolatai voltak? Úgy gondolhatnánk, hogy minden embert meg szeretett volna menteni. De ehhez sietnie kellett volna, ám ahogy tanulmányozzuk az igét látjuk, ő szépen, nyugodtan haladt és nem kapkodott. Elmondta a mondanivalóját és tovább állt. Nem könyörgött senkinek. Sokszor mondta is” akinek van füle hallja” az értelmes szót. Igen hallani kéne.De vajon miért nem hallják az emberek? Mert a világ lármás és tülekedő. Az életünkben minden szinte benyomul a médián, újságokon keresztül. Jézus viszont szelíden szól, csak figyelni kellene rá. Ezért legyünk a mi is Jézushoz hasonlóan embertársainkhoz türelmesek.

Ez az embernek a természeti alkata, mindig szeretne elöl lenni, vezetőszerepet vinni. Ravaszsággal és álnok hazugságokkal előnyökre próbál szert tenni; becsvágy és pénzsóvárság uralják. Istennek kell itt belenyúlnia, midőn az embert elviszi egészen Penielig s ott megkóstoltatja vele a BŰN felett kimondott isteni ítéletet és az arra kiszabott büntetést.
Az Úr választottainak legyen ítélőképességük, és lássák meg, hogy nem a gonosz támadása jelenti az igazi szerencsétlenséget a világ számára, hanem egyedül csak a BŰN. A reá következő büntetés olyan, mint a tartósító só, amely megóv a bomlástól. Sokkal inkább féljünk a BŰNtől, amely a kárhozatra visz, mint a pokoltól, amely a BŰN következménye.

Ez az Ige olyan, mint egy ígéret: ha megalázzuk magunkat, Isten felemel. Az alázatosság megbecsüléshez vezet: az alázat a felemeltetéshez vezető út. Isten keze, amely megaláz minket, egyben várja is, hogy mikor emelhet fel, mikor vagyunk már elég erősek ahhoz, hogy áldását elviselhessük. A győzelem ára a meghajlás. Sokan hajlonganak az emberek előtt, mégsem kapják meg a remélt előnyöket. Aki azonban Isten keze alatt alázza meg magát, azt az örökkön örökké kegyelmes Úr meggazdagítja, felemeli, megsegíti és megvigasztalja. Mert az Úr a gőgösöket megszégyeníti, de az alázatosokat felemeli. Ki kell viszont várni, amíg eljön a felemeltetés ideje. Alázzuk meg most mindjárt magunkat, és tegyük ezt mindig újra és újra, akár rajtunk van éppen az Úr próbáló keze, akár nincs. Ha az Úr hatalmas keze lesújt ránk, ne akarjunk mást tenni, mint hogy ezt teljes alázattal elfogadjuk. Az Úrtól való felmagasztaltatás azonban majd csak ?annak idején” jön el, és egyedül Isten tudja, mikor jön el az arra legalkalmasabb idő. Miért kiáltozunk türelmetlenül az áldás után? Talán idő előtt akarjuk a tisztességet? Nem arcátlanság ez? Bizonyára még nem váltunk igazán alázatosakká, mert különben tisztelettel és csendben várnánk Isten áldására. Tegyük hát ezt, és a többit bízzuk Istenre!

1) Ez élet-halál kérdés. 2) Szavaid olyanok, mint a magok; mindig meglesz a gyümölcsük. Nem lehet az, hogy a legjobbat hiszed Istenről, de aztán úgy jársz-kelsz, hogy a legrosszabbat várod és juttatod kifejezésre. Ha az, amit mondasz, következetesen ellentmond annak, amit Isten Igéje mond, akkor saját magad alatt vágod a fát. A kimondott szavaknak erejük van, és következményekkel járnak. Kezdd hát el korrigálni magad! Ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem tudok megváltozni” vagy: „Sosem jutok ki ebből a káoszból”, kezdd el azt mondani, amit Isten Igéje mond! Tedd azt, amit Jézus tett a pusztában: nyisd ki a szád, és jelentsd ki: „Meg van írva”. Jézus olyan jól ismerte a Szentírást, hogy azt tudta mondani a Sátánnak: „Meg van írva, hogy nem kell meghajolnom előtted. Meg van írva, hogy nem kell hozzád fordulnom a szükségeim betöltéséért.” És mi volt az eredmény? „Elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” (Máté 4:11). Ha támadás alatt vagy, nyisd ki a szád, mondd ki Isten Igéjét, és a menny seregei segítségedre jönnek!

Ezek a sokatmondó szavak a hívő emberekre vonatkoznak, de minden házasságban élő hölgy is tanulhat belőle. Mivel a világban a nagy szétdobáló ,a Sátán, mindent a feje tetejére állít, így a férfi-női viszonyt is. Mert a világban a nők vették át az irányítást és így máris ellenszegülünk Isten parancsának. De nem ők ebben a hibásak, mert a bibliát nem ismerő férfiak pedig merő lustaságból engedik ezt mert így nincs annyi felelősségük és munkájuk.  Tehát a nők engedelmeskedjenek, hívő bölcs férjüknek, a férfiak pedig szeressék feleségüket. Hát belegondolva a világi férjek amikor saját testüket nem kímélve, isznak, meg dohányoznak és még mást is tesznek a feleségek nem érzik a szeretetet.
Imádkozzunk a meg nem tért családfőkért, hogy Jézus munkálkodjon bennük, és legyen az ige az életükben élő és ható.

Ezek az emberek “jóllaknak”. Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek. Nem csoda, ha Isten népe ?jóllakik” az Úr ?javaival”. Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie. Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!

Ezen a földön testben élünk, de nem szabad a testünknek mindenben engedelmeskedni. Testünk Isten temploma, és egyszer a mi gyarló testünk, megdicsőülve ott lesz Jézussal együtt az Atyánál. De ennek vannak feltételei.Tisztán kell leélni az életünket. A megszentelődés = tiszta , tisztességes életetet jelent. De minden tekintetben, minden helyzetben. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. (Zsidók 12:14-16) Törekedjünk Isten áldásainak a kiérdemlésére. Sokszor ez nem könnyű, de érdemes, mert megláthatjuk Isten országát ahogy meg van ígérve.

Ezen a világon nem divat lelki módon gondolkodni. Noé bolondnak számít egy olyan korban, amikor az emberek még nem láttak sohasem esőt, de ő az egész emberiség megmentésére szolgáló hatalmas hajót épít. Ábrahám a furcsa, aki otthagyja vízvezetékkel ellátott városát, hogy legelő és víz után nyomozó pásztor legyen belőle. József az élhetetlen, aki kihagyja a kínálkozó alkalmat Potifár feleségével, ezért még börtönbe is kerül. Mózes fáraó lehetett volna, de ő az állandó nyomorgást és vándorlást vállalta azzal a néppel, akik Istennek állandóan csak szomorúságot okoztak. Ruth volt anyósa mellett marad akkor is, amikor semmilyen reménye nincs arra, hogy még valaha családja lesz. Anna egy olyan gyermeket hagy a nem a nevelési sikereiről híres főpap keze alatt, akit Istentől külön csodaként kért. Dániel három hűséges társával fogolyként kerül Babilonba, a király asztalánál étkezhetnek és ahelyett, hogy hálásak lettek volna a kegyért, hogy nem penészes kenyeret kapnak, ami a foglyoknak jár, ők visszautasítják az ételt és zöldségeket kérnek vízzel. Élhetetlenek. Ezt a világot nem az ilyeneknek találták ki. Igen, ha a történet itt befejeződik, akkor talán… De Noé száraz lábbal úszta meg – és még úsznia sem kellett hozzá – azt a világkataszrófát, amit özönvíznek nevezünk, ami a teremtéskor tökéletesnek megalkotott Földet alapjaiban rendezte át, még a Föld hajlásszögét is eltolta. Bár nem kis stresszt jelenthetett neki, de ő volt az egyetlen a családjával, aki túlélte. Noé családja az egyetlen, akik elmondhatták, hogy látták az Isten által megalkotott Földet és azt is, amelyet Isten egyszer már az ítéletével meglátogatott. Bár a látvány biztosan megrázó volt, amikor kiléptek a bárkából, de ők legalább életben voltak. Ábrahám, bár maga nem tudta meg, milyen a letelepedett élet, és milyen az ígéret földje a maga szépségben, de ha három nép – a kereszténység, a zsidóság és a muzulmánok – is emlegeti az ő nevét, akkor mégis valami nagyobbat tett annál, mint amit maga is lemérhetett. De a legtöbb, amit tett, Pál szerint az volt, hogy Ábrahám az alapokkal bíró várost várta és Jézus megígérte, hogy sokan fognak asztalhoz telepedni Ábrahámmal a mennyek országában (Máté 8:11). Bár József kihagyott egy lehetőséget és a börtönben találta magát, de később ugyanebből a börtönből vezetett az út nem Potifár házába vissza, hanem a fáraó palotájába, hogy ő legyen a kormányzó, majd Egyiptom és a saját családja megmentője. A “kihagyhatatlan” helyzetek sokszor sokkal jobb lehetőségeket rejtenek. Érdemes várni! Ruthnak moábita özvegyasszonyként nem volt jövője Izráelben, mégis ez volt az a hely, ahol az Úr legálisan férjet és gyermeket adott neki. Az özvegység könnyei helyett gyereknevetés! Csak lelki módon kellett gondolkozni? Igen, de ehhez egy lapra kellett mindent feltennie. Anna a lehető legromlottabb helyre hozta csoda-gyermekét, de ez a gyermek lett később az a próféta, aki hosszú szünet után újra meghallotta Isten hangját, így újra kapcsolat épült a menny és a föld között a hosszú ideje a föld felől eltorlaszolt úton. Dániel egyszerűbbet kér a felkínáltnál, de a legtöbbet kapta vele, mert a vizsgán a legjobban teljesítettek. A legelőkelőbb helyeket ezek a furcsa-szokású foglyok kapták. Érdemes várni, kevesebbel beérni, hátra lépni akkor, amikor mindenki előre lép és az esélytelenebbet választani, nem azért, mert az a nehezebb, hanem mert valószínűleg az a jó út. Így lesz a testiből lelki a gondolkodás.

„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsid 2,1) Sodortatunk – a munka láza, tempója, elfogyhatatlansága miatt. Sodortatunk az idővel való harcunkban; sodortatunk a család, munkahely, szabadidő háromszögében; sodortatunk a világ által jónak tartott reklámok, szlogenek által, hogy neked ez jár… A gonosz minden lehetőséget megragad, hogy gyengítse bennünk az ige tartalmát, mondanivalóját. Fülünk még hall, de vajon nem azt hallja, amit még meg akar hallani? Kapaszkodjunk jobban az élő Igébe! (Tamásy Tamásné)

„Ezt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, odagyűjtöm az egész termést és minden vagyonomat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre eltéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!… Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Luk 12,16-21) Jézus ilyen jól ismerte a kapitalizmust? Tökéletes rajza a mi korunk uralkodó gondolkozásmódjának, egyetlen szóval megadva annak tökéletes minősítését is: „Bolond.” Egy őrült, értelmetlen forgatagban kering ma az emberiség nagy része. Azért találták ki és fejlesztik a civilizáció eszközeit, hogy nagyobb kényelmet és biztonságot adjon az embernek, és ma sokkal többet kell dolgozni, sokkal kevesebb a kellemes dolgokra, például baráti közösségre való idő, és sokkal kisebb a mindennapi biztonság, mint száz évvel ezelőtt. Mert nincs célja a rohanásnak. Nincs Istentől származó, embert, másokat, közösséget építő rendeltetésszerű célja. Az egyetlen megfogható cél az ösztönök kielégítése, mint a paradicsombeli történet szimbólumaiban. Azért érvényes egész civilizációnkra az ottani ítélet: ’Tövist és bogáncsot hajt neked a föld… arcod verejtékével eszed kenyered, míg visszatérsz a földbe.’ Pedig mennyi jót lehetne ezzel a sok jó eszközzel tenni, ha volna aki Isten törvénye szerint kezelné, nem a bibliai bolond gazdag logikája szerint. Jó Istenem, annyi nagyszerű eszközt adtál a kezünkbe, már élni se tudunk nélkülük. És mégis, a nyugalom, a szeretet, a boldogság egyre távolodik tőlünk. Segíts meg engem és családomat, hogy ne váljunk rabjává az eszközöknek. Célt adj nekem és gyermekeimnek, mindennapi munkánknak és törekvéseinknek, hogy tőled nyert rendeltetésünket tudjuk betölteni. Hogy otthon békességben és örömben éljünk. Hogy javainkat akaratod szerint használhassuk. Hogy az anyagi eszközök ne váljanak céllá, hanem szolgáló eszközei legyenek életünknek, munkánknak, közösségünknek arra, hogy minél több embertársunk tanuljon örömmel adni hálát neked ajándékaidért. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Ezt vallotta Krisztus önmaga felől: “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre. Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.” (Mt. 10:34) Jézus a Békesség Fejedelme, mégis szakadás okozója lett. Ő, aki azért jött, hogy üdvösséget, reménységet hirdessen és örömet ébresszen az emberek szívében, olyan küzdelmet nyitott meg, amely mély sebeket ejt és erős szenvedélyeket gyújt fel… Az evangélium hirdetése mindig ellenállás, veszély, veszteség és szenvedés közepette haladt előre e világon. Mi adott erőt a múltban Krisztus követőinek a szenvedések között? Istennel, a Szentlélekkel és Krisztussal való közösségük! A gyalázat és az üldöztetés sokakat elválasztott ugyan a földi barátaiktól, de sohasem választotta el őket Krisztus szeretetétől. Az Üdvözítő szeretete akkor nyilatkozik meg a leginkább, a vihartól korbácsolt lelkek iránt, amikor az igazságért szenvednek.

Ézsaiás próféta bizonyságot tesz arról a könyörülő Istenről, akit még nem ismerhetett úgy, ahogy Jézus Krisztusban megismertette (kinyilatkoztatta) magát, és szeretetét és kegyelmét sem foghatta fel a maga teljességében, ahogy Jézus Krisztusban testet öltött. Mert ő elhozta a szabadulást – minden emberi képzeletet felülmúló módon – nemcsak Izrael népének, de az egész emberiségnek. Az övé az egyetlen név az ég alatt, amelyben üdvösségünk van. Fölösleges másfelé keresgélnünk. (Sághy Balázs)

Get Your Own Visitor Map!